12 napos blogger kihívás - 01. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Első nap


Miért írsz blogot? + 5 tény rólad 

Ez a kérdés - legalábbis az én helyzetemben - kapcsolódik ahhoz, hogy miért írok (történeteket). Mondanám azt, hogy ez egy hobbi, mert lényegében a legtöbb ember számára a bloggerkedés az, de nekem már nem. Ez egy olyan muszáj-dolog. Ha nem írok meg egy bejegyzést/könyvértékelést, akkor máris rosszabb a napom. Egyszerűen ezt kell tennem, nem értek máshoz, és szeretem csinálni. Talán ez a néhány sor mindent elmond - még azt is, amit itt és most nehezen tudok megfogalmazni.

1. Júniusban volt hét éve, hogy néptáncolok. Napra pontosan már nem tudom, de a szám egészen biztos.
2. Idén októberben lesz tíz éve, hogy szemüveges vagyok. A jelenlegi keretem fekete, és nagyon tetszik. Már három-négy éve ezt hordom, és még semmi baja sincs, csak a párnácskákat és a lencséket kell évente kicserélnem.
3. Matek-infós vagyok, de én meg a reál tantárgyak két külön dolognak számítanak. Na, mindegy, majd máskor összejön. Jaa, hogy nincs máskor. Lényegtelen.
4. Jelenleg a Pillangón dolgozom, az köti le szinte minden figyelmemet, és nagyon rádolgozok. Tulajdonképpen a hétköznapjaim is ezzel telnek: pillangós címkéjű vizet iszom, néha kékbe öltözöm, minden Marcit megnézek (rossz szokás, de ilyenkor azt mondom, hogy megtaláltam a Marcimat, holott semmi hasonlóság nincs a saját szereplőm és a megnézett srác között. Max annyi, hogy mindkettő a zsánerem, és elfogadnám őket magamnak.)
5. Ha korán kell kelni, akkor hisztis vagyok. Szóval mindig.
Share:

Corinna Miller - 7 nap a herceggel

Egy teljes hónap telt el a könyv olvasása óta. Azóta halogatom az értékelést, pedig ami késik, nem múlik, és van róla mit mondanom.
Előre szólok, ez nem egy szokásos értékelés, itt nem idézgetek (csak egyet), nem csinálok semmit. Egyszerűen csak kiértékelem,, és elmondom, ami a vesémet szúrta.

Egy ideje már a tulajdonomban volt ez a könyv (és a második része is, amit még nem olvastam), és már jó ideje a tervezett könyvek listáján szerepelt, viszont soha nem vett rá a lélek, hogy el is olvassam.

Az alapsztorival semmi bajom. Budai nő, idegenvezető, Erdélybe jön (mert hogy én már itt vagyok, így ő jön hozzám...) egy munka miatt. Rossz hírű herceg  (angol, ha az emlékeim nem csalnak), aki egy hétig pihenni szeretne nálunk. Tényleg nagyon jó a történet; egy fantasztikus, hosszú, tartalmas könyvet kellett volna olvasnom. Ehelyett mit kaptam? 148 oldal összecsapott valamit. Mi az a valami? Mindjárt részletezem.

A szereplőkkel volt az egyik legnagyobb problémám. Először is: Phil - mint ahogy fentebb is olvasható - rossz hírű herceg volt. Rendben van. Mostanában inkább a fantasy/sci-fi/dísztópia témára vagyok ráállva, de már egy rakásnyi rossz fiús történetet olvastam. Nem azt mondom, hogy itt nem áll jól neki ez az imázs, de szerintem sokkal izgalmasabb lett volna a történet, ha Phil titkon rossz fiú, de amúgy egy csendes, dolgos ember. Nagyobbat ütött volna ez a változat. De mit tudhatok én erről, egy egyszerű könyvmoly, wannabe író? Semmit. Csak hogy ezt tisztázzuk, hogy ezért NE kössenek belém. Köszönöm.
Viszonylag jól megalkotott karakter volt, annak ellenére, hogy nagyjából  minden második könyvben ugyanilyennel találkozok, ha nem jobbal.
Aztán ott volt Rose. Erős, magabiztos, tehetséges, fiatal negyvenes. Valahogy a kora miatt nem szimpatizáltam vele, pedig semmi bajom az idős karakterekkel, sőt sokkal több korosabb szereplőkről olvasok, mint fiatal tinédzserekről. Az idősebbek valahogy reálisabban cselekednek. Legalábbis eddig a könyvig úgy hittem. Tévedtem. Nagyot. Néha túlságosan is pofátlan volt, egoista és... nem nőies. Az ilyeneket általában egy pasira szoktam mondani, akiknek ez jól áll, de neki... bocs, de nem.
Tisztázzuk: Phil herceg, Rózsa pedig egy egyszerű, hétköznapi idegenvezető. Mégis hogy a búbánatos istenkövébe meri őt leanyázni MÁR A MÁSODIK NAP? Egy: külön szinteken élnek; a pasi egy arisztokrata, a nő pedig a pornép része. Nincs hozzá joga. Kettő: egy ember az ügyfelét nem anyázza le, mert hát nem, és kész. De ő megtette. Rendben van...
A másik. Oké, hogy Phil herceg. Oké, hogy pénzes. Oké, hogy jóképű, szexi, meg minden. De az ügyfele. Ügyfelek előtt nem vetkőzünk fehérneműre, mert valószínűleg tiltja a szabályzat, hogy bármiféle szerelmi/testi kontaktusba kerüljünk az ügyfelünkkel. Még akkor sem, ha az ügyfél ezt kívánja. Rose megtette. Naná, hogy megtette, mert miért ne...

Ennyit a szereplőkről, mert ha folytatnám, holnap nem mennék iskolába, amit, ugye, jó lenne nem megtenni... Báááár...
Mercivel veséztem ki PÜ-ben ezt a könyvet. A legtalálóbb mondatom, amit megjegyeztem: "Ez a könyv olyan, mintha vak lennék, és filmet néznék. Hallom, ahogy beszélnek, a beszélgetésből tudom, hogy épp közösülnek vagy kirándulnak, vagy csak úgy szimplán vannak, de nem látom a képet, és egyszerűen nem jön át az üzenete." Mert így volt. Talán a két kezemen meg tudnám számolni, hogy összesen hány leíró bekezdés volt. Személy szerint utálom, ha hatvan oldalon át ecsetelik a táj szépségét és a víz csobogását, de itt, Istenemre mondom, hiányzott, és ez fáj. Erdély. Gyönyörű helyek, még akkor is, ha egy szegény, oláh faluról van szó, de itt még egy leírást sem kaptam, és ez nagyon bánt. Ez a legnagyobb hátulütője az egész történetnek.

Néhány pozitívumot is felsorolnék, mert azért voltak, és nem szabad szemet hunyjak fölötte.
- Már maga a tény, hogy az írónő Erdélyt választotta helyszínéül a könyvnek, tett arról, hogy elolvassam a könyvet.
- A magyarság, annak vesézése és a hagyományok, amitől szerethetőek a szereplők.
- A poénok. Na, azok ütöttek.


Egy idézet, mert hát az mindig kell:

– Nem, a rendes végzettségem, drágám, természetvédelmi mérnök kisasszony. 
– Az mivel foglalkozik? 
– Némely esetben állatokkal is. 
– Akkor rosszabb napjaimon beleférek a praxisodba.
Share:

TOP 5 könyv, amit ír nemzetiségű szerző írt

Az utóbbi időben sok román oldalt nézegettem, és azt vettem észre, hogy nagyon szeretnek TOP5/25 bejegyzéseket írni. És mivel nincs jobb dolgom füllentés volt, úgy gondoltam, miért ne hozhatnám be én is ezt a rovatot. Különböző oldalakról hozom a bejegyzéseket, a forrást a bejegyzés alján jelölöm. Kellemes nézelődést, a véleményeteket/észrevételeiteket pedig szívesen fogadom! ☺

TOP 5 könyv, amit ír nemzetiségű szerző írt

James Joyce - Ulysses
A regény már önmagában is egy remekmű, egyesek szerint megközelíti az Odüsszeusz szintjét. Jelenleg a modern irodalom egyik legkiemelkedőbb könyve, bár Angliában és Amerikában is betiltották. Sőt, ha már itt tartunk, egyesek szerint Joyce képzelőerejével is volt valami probléma, mert istenkáromlással vádolták.
Még ha a stílusa nehéz, az író tudatosan fogalmazott: a szövegben az ír társadalmat metaforákkal és találós kérdésekkel mutatja be, kis iróniával fűszerezve.






Oscar Wilde - Dorian Gray képmása
Wilde egyetlen és legismertebb műve, még akkor is, ha nem egy összetett történetről, hanem rövidebb-hosszabb novellákról, versekről és esszékről van szó. A könyv minden korosztály számára műalkotás. A barátaimat a kinézetük, az ismerőseimet a jellemük, az ellenségeimet pedig az éles eszük alapján válogatom meg. Idézet a könyvből.






Bram Stoker - Dracula
Még ha is nem léteznek vámpírok, Stoker az, aki felelős azért, hogy az emberek érdeklődnek a vérszívók iránt. Minden bizonnyal a filmet sokkal többen látták, mint amennyien a könyvet olvasták, mégis ez a mű az, ami teljesen megváltoztatta az emberiség gondolkodásmódját. A könyv részletesen leírja Dracula (Vlad Tepes, román uralkodó) életét, és ami a legérdekesebb, hogy hihető és élvezetes leírásokat ad az akkori ember életéről, így a külföldön, Romániától távol élő ember is átérzi, hogy milyen románnak lenni akkor, amikor minden és mindenki rettegésben él.


C. S. Lewis - A varázsló unokaöccse
Az első kötet a Narnia Krónikáiból. Kellemes, gyönyörű és lenyűgöző elvarázsolt világot tár elénk a szerző, aki jó barátja J. R. R. Tolkiennek. Mindketten az Oxfordi egyetemen tanítottak, és az Inklings irodalmi csoport tagjai voltak.
Mint minden mesében, szó van a jó és rossz közötti csatáról, ami az elvarázsolt Narniában játszódik. Annak ellenére, hogy a fő szerepben beszélő állatok állnak, a könyv varázslatossága mégis az elbeszélésben rejlik. Tolkinnal ellentétben, Lewis keresztény üzeneteket hagy a történetében.



Samuel Beckett - Molloy

Dublinban született, viszont 1937-ben Párizsba költözött, és egy jó darabig tanárként dolgozott. 32 évvel később irodalmi Nobel-díjat kapott. A mellékelt könyv egy trilógia része. Bár az író stílusát nagyrészt a fekete humor teszi ki, az olvasó egy olyan érzést kap a könyv után, ami fájdalommal és erős vereséggel jár.




Share:

Susan Ee - Angelfall - Angyalok bukása

Az első mondat
Furcsa módon, a támadások óta gyönyörűek a naplementék.
Angelfall | End of Days | World After | Susan Ee | Penryn and the End of Days:
Elképesztőnek találom, hogy az írónő ilyen könnyed és laza stílusban tud egyetlen egy mondatban halálról és új életről beszélni. Merthogy a fentebb mellékelt mondatban ezt tette. A támadások szótól egy nem-olvasok-fülszöveget lánynak azonnal felszalad a szemöldöke, mert nem ért semmit, aztán amikor a naplementéhez ér, nagyot néz, és el sem tudja képzelni, hogy akkor most mi is van. Legalábbis velem ez történt. Az utóbbi időben sok semleges hangnemű első mondatot olvastam, de ez most igazán megfogott. Rövid, tömör, de bevezet az egész történetbe. A támadásokból az olvasó leszűri, hogy a háború sokkal jobban elfajult, mint ahogyan azt az ember remélte, és egy gyönyörű naplemente az életben maradottaknak felér egy égi áldással. Már ha még létezik Isten és van égi áldás...


“To hold on, you have to find something you’re willing to die for.” | quote from The 5th Wave: Amikor a címre fény derül

Miután elolvastam a fülszöveget, rádöbbentem, hogy a cím értelmére már ott rájöhettem volna, ha már az elején elolvasom. Na, egeeen. Ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben beszél az angyalok bukásáról. Hisz mi másért rombolnának le egy olyan világot, ami mellett/benne eddig tudtak élni? Gabriel is meghalt, Raffit a csapattársai majdnem megölték és elvették a szárnyát. Ilyet egy bajtárssal csak akkor tesznek, ha már nincs tovább. Legalábbis szerintem.
Mindenesetre a cím remek választás volt, a magyar fordítás is egész jóra sikeredett, nem volt vele semmi bajom. (Ellentétben a néhány elfuserált KMK-s könyvvel, aminek a magyar címe fordítottan arányos az eredetivel...)



A szereplőkről

Angelfall:
Penryn
Hűha. Nem is tudom, mit mondjak róla. Elképesztően imádtam a karakterét. Talán ilyen még nem volt. lehet, azért, mert kevés dísztópiát olvasok, és nem vagyok túlzottan hozzászokva a tökös női karakterekhez. Meglehet. Imádtam, hogy visszabeszél, hogy egyszer-egyszer kiforgatja az ember szavát. Én is ilyen vagyok, talán épp ezért került közel hozzám ennyire.
Az tetszett még benne, hogy egyszer sem adta fel. Lehet, hogy többször is átfutott már a fején, hogy talán jobb lenne abbahagyni az egészet, és elbújni egy sötét veremben, de egy pillanatra sem hátrált meg.


Rafi
Ó, igen. Ez a pasi nekem is a halálom lett. Noha nem szó szerint, de néhányszor tényleg a falba vágtam miatta a fejem. Az utálatos, közönyös viselkedése miatt teljes mértékben beleszerettem - ha nem is teljesen, de jó úton járok felé -, valamiért nagyon bejött. Ilyen sem volt még, és furcsa érzés volt. Ugyanakkor rettenetesen érezhető, ahogyan az érzelmei változnak Penryn iránt. Legalábbis az első csók és a fogjuk-a-kezünkben-a-lányt jelenetnél éreztem, és tetszett, hogy így viselkedett vele..

From Angelfall Raffe carrying Penryn. This is freaking epic as hell!  The Thoughtful Novelist: Fanart: Az említett csókjelenet:
Aztán a csókja hirtelen mohóvá, követelőzővé válik. Ez nem az a szelíd csók, amit az első randin vált egy pár, és nem is egy simán csak kanos pasi csókja. Egy haldokló kétségbeesésével csókol, mint aki azt hiszi, az örök élet csodája rejlik ebben a csókban. Olyan vadul öleli a vállam és a derekam, olyan hevesen csókol, hogy teljesen összekavarodnak a gondolataim. 
Aztán a szorítása enyhül, a csókja érzékivé válik. 
Ajkának selymes érintésétől bizsergő forróság árad szét az ereimben. A testem a testére tapad, óvatosan izmos mellkasának feszítem a mellem, érzem tenyerének meleg érintését a derekamon és a vállamon, szája nedvesen simogatja az enyémet. 
Aztán az egésznek vége szakad. 
Elhúzódik tőlem, akkorát kortyol a levegőből, mint egy fuldokló, ha a felszínre bukkan a feje. Szemének feneketlen kútjában kavarognak az érzelmek.

A történetről - spoileres - 

Angelfall:
Imádom az ilyen képeket. <3
Eléggé nehezen ment az olvasás, amit az iskolának tudok be. Egeen, megkezdődött, és utálom. Teljesen elvonja a figyelmem az olvasásról és az írásról, példának okáért a Pillangóval sem tudtam úgy foglalkozni, ahogy eddig.
Nehéz volt hozzászokni a dísztópiához, legutóbb az Örökké a tiédet olvastam, ami hasonló kaliberű történet volt, és mégis teljesen más. Az angyal téma lényegében nem volt új számomra (Szerelmem egy angyal). Illetve, ezt gondoltam. Aztán rádöbbentem, hogy az előző trilógiában az angyal egy olyan lény volt, aki kedves, és vigyázott Miára, ezzel szemben Raffi... a szöges ellentéte volt, ezen nincs is mit firtatni. Meglepődtem. Néhányszor meg is kérdeztem magamtól, hogy úristen, mire vetemedtem, hisz - lehet, még nem mondtam, de - ilyen kaliberű történetet még soha a büdös életben nem olvastam, és nagyon új volt nekem. Tetszett. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Fentebb is említettem már, hogy az írónő és persze a fordító stílusa volt az, ami elsőként megnyert magának. Kellemes, könnyed, gördülékeny volt az olvasás, annak ellenére, hogy nagyon szakadozottan tudtam a kezembe venni a könyvet.
Szinte azonnal bele is kezdtem a folytatásba, amivel viszonylag remekül haladok. Remélhetőleg a hét folyamán érkezni is fog a második rész értékelése is. (plusz az Idegpályáé és a Lebegésé is... :3)
A harmadik részre is kíváncsi vagyok, remélem, hamar meg fog jelenni.
Mindenképp többször olvasós a kötet, a későbbiekben be is szeretném szerezni magamnak. :3
Share:

Tamara Ireland Stone - Time Between Us - Elválaszt az idő

Clock Hourglass Time:  "What Dreams Become ~ Twilight Stars Cycle of #Time," by vs3a.:

Első mondat



Még ilyen nagy távolságból is feltűnik, milyen fiatal.

Az eleje számomra nagyon zavaros volt. A fülszövegből tudtam a szereplők nevét, tudtam, kik is ők, azt viszont nem értettem, hogy Anna miért ad Bennettnek egy levelet. Aztán persze a végén kitisztult a kép, és mindenre rájöttem. Stone remekül tudta csavarni a szálakat, végig fent tartotta az érdeklődésemet. Plusz egy... millió pont.





TheyAllHateUs: Amikor a címre fény derül
Idézet helye
Tulajdonképpen a cím az, ami az egész könyvre rányomja a bélyeget. Mivel a többi kötet még nem jelent meg magyarul, nem tudom, hogy milyen a vége. Úgy értem, az igazi vége. (Spoiler) Mert oké, most minden heppi, és boldogak, és egymáséi lehetnek, de ez vajon meddig fog tartani? (Spoiler) Mindenesetre szeretni valakit tényleg nehéz, főleg, ha majdnem húsz év választja el a két félt.








Karakterekről

saltwatersaguaro:  Mona for Albion Fit Instagram @hbgoodie: Anna Greene
Az ő karaktere igazán tetszett. Igaz, többnyire érezhető volt rajta és a megnyilvánulásain is, hogy Stone nem '96-ban írta meg a múltbéli jeleneteket, hanem most, a 21. században, mégis úgy érzem, Anna személyében egy igazán hiteles, élethű szereplővel ismerkedhettem meg, aki okos, talpraesett, fogékony, és tesz a jövőjéért. Ez volt az egyik, amit imádtam benne. Nem hátrált meg, még az eset után sem, ugyanúgy futni járt a sötétben, mint a rablás előtt. Az utóbbi időben nem sok ifjúsági könyvet olvastam - na, jó, de, de legutóbb két J. R. Ward könyvet daráltam magamba, aminek meg is lett a hatása, kac-kac -, és úgy érzem, Anna volt az a karakter, akinél igazán bele tudtam élni magam az életébe. Nem volt hisztis - legalábbis nem annyira, hogy az idegesítő legyen az olvasó számára. Voltak céljai is. Az írónő nem csak úgy belecsöppentett minket egy lány életébe, akinek, miután vége a könyvnek, vége az életének is, hanem egy olyan világba hozta el az olvasót, ahol a történet előtt és az után is fog pörögni az esemény. Illetve, reménykedek benne.

Romantikus, spoileres jelenet a könyvből:
Áthúzza a hajam a hátam egyik oldalára, és megcsókolja a tarkómat
– Tudod mit? Ezt nem számoljuk – suttogja a fülembe. Beleborzongok.
– Hagyd abba! Elfelejtem a kérdéseimet.
– Annál jobb. Akkor legalább nem neked lesz igazad. – Újból megcsókolj a nyakam én pedig teljesen kiesek a gondolatmenetemből.


Bennett Cooper
Jack pretending to be cool. I could write this pic into a scene quickly followed by Mei laughing her head off.:
Tipikus könyvbéli karakter. Nem olyan nagyon rossz fiú, mint ahogyan azt a legtöbb ifjúsági történetben olvashatjuk. Csendes, legalábbis nagyobb közegben, ám amikor Annaval vagy a nagymamájával volt, akkor úgy viselkedett, mint az igazi, 12'-es Bennett, akivel még a Prológusban/Előszóban találkoztam először.
Mint már mondtam, nem az az ízig-vérig rosszfiú. Nem iszik, nem cigizik, nem tör-zúz, mint az én karaktereim (Pillangó). Rosszfiúvá az időutazás teszi, és a húgával megesett dolog. Bár az inkább baleset volt, mint hiba.
Csendes, és nyugodt természet, szeret lassan haladni a dolgokkal, érzelmes, és csupa szeretet, ezek mellett pedig az időutazás izgalmassá teszi őt, így nem lehet rámondani azt, hogy unalmas pasi, aki csak azért van, hogy legyen.



A történetről - spoileres - 

Mondhatni eléggé rég olvastam időutazásról, így most nosztalgikus érzés volt a kezembe venni a könyvet. Kellemes volt a történet. Nem voltak benne nagy dolgok, életbölcsességek, és minden hasonló, efféle dolog. Könnyed, romantikus és szórakoztató volt. Lekötött, és hatást gyakorolt rám. Nem hagyta, hogy másra gondoljak.
A karakterek nem voltak zavaróak, a fordítással sem gyűlt meg a bajom, ahogy általában, a cselekmény menetele is fokozatos, könnyen befogadható volt.
Ha jobban belegondolok, nincs is mibe belekössek. Mondhatni tökéletes volt, amit nem sok könyvre mondtam eddig.
Ajánlom? Naná. Mindenképp meg akarom szerezni, hogy a sajátomnak mondhassak egy példányt belőle. Fantasztikus volt. <3
Share:

J. R. Ward - Éjsötét szerető

Az első mondat
Darius körülnézett a klubban.

I love his glasses in his hand!  Wrath and Beth:

Az első fejezet a Sikolyban játszódott, amikor is Darius Wrathal találkozott. Elképesztően elutasító volt a pasi, nagyon utáltam emiatt egy ideig, aztán megbékéltem vele. Bár mondjuk sajnáltam, hogy a pasi meghalt. (a vége tetszett, örülök, hogy mégis úgy alakult az élete.) Az a jelenet nagyon megdöbbentett, többször is elolvastam, mert egyszerűen nem hittem a szememnek. Aztán ott volt az a két kölök és Beth esete is, ami elérte, hogy leesen az állam. Elképesztőnek találtam, hogy a lány így megőrizte a józan eszét, személy szerint én összeestem volna félelememben, az ájulásról nem is beszélve. Ő pedig végig kitartott, és addig csinálta, ameddig a kölykök egy pillanatra el nem terelték róla a figyelmüket, és elszaladt. Minden elismerésem a csajnak, tökösen viselkedett, a fiúcskák pedig kapják be...


Amikor a címre fény derül
.:

Ha a gondolatom helyes, akkor szerintem a cím az első találkozásra utal, amikor is picit közel kerültek egymáshoz. Kellően erotikus és forró volt, mondhatni kellemes a léleknek. Egy dolgot furcsálltam az egészben: Bethet előző nap majdnem megerőszakolták, másnap viszont boldogan, önfeledten hancúrozott egy vadidegen, kemény pasival, akire, ha az ember ránéz, azonnal beszar, mert annyira félelmetes és... nagy.





A karakterekről
Beth
Beth Randall (Mini Anden), Half-human/half-vampire Shellan to Wrath, Half-breed Vampire Queen, Female protagonist of "Dark Lover":


Ő is egy olyan karakter, akit az ember jogosan mondhat példaképének. Erős és magabiztos, ez a már többször említett esetben is kiderült, sőt az azt követő eseményekben is nagy szerepet játszik az ereje. Viszonylag könnyen felfogta a vámpírok létét (Butch is, ha már itt tartunk), amit egy kicsit irreálisnak tartottam. Oké, hogy Wrath egy nagy, erős, szexisten, aki halálian néz ki, de az még nem azt jelenti, hogy minden szava őszinte és igaz. Neeheeem, fenéket. Szokott hazudni, erre pedig akkor döbben rá az olvasó, amikor az ő fejébe lát bele.




Wrath
Black Dagger Brotherhood - Assail O dear Lord in Heaven mmmmmmm:

Annyira össze voltam zavarodva a főszereplő pasi létét illetően, hogy az nem igaz. Eleinte azt hittem, Butch az, aztán a randis jelenet meg is erősített ebben, ezzel szemben viszont Beth előzőleg Wrathhal töltött el egy estét, szóval... sötét volt.
Molyon megnéztem a képeket, láttam, hogy Wrath és Beth együtt van, de eleinte Wrath és Marissa egy párt alkottak, és miafenevanemberek? Akkor kezdtem lenyugodni, amikor az utóbbi nő észrevette, hogy lecserélték. Kicsit szemét dolog volt Wrathtól, nagyon csúnyán viselkedett a csajjal, amit nem érdemelt meg.
A céltudatosság volt az, ami tetszett ebben a pasiban. Oké, ő eldöntötte, és meg is csinálja/ta.



A történetről - spoileres - 

Ha most túlontúl is őszinte és gonosz lennék, akkor az lenne az első szavam, hogy: szar. Most, néhány nappal a könyv olvasása után SEM tudom, hogy mit szeretnek ebben annyian. Mert oké, vámpírok, oké, erotika meg minden, de én abszolút nem éreztem semmiféle szikrát ennél a kötetnél. Bennfentesek azt mondták, a második kötettől minden javulni látszik, az esemény is érdekesebb lesz és a karakterek is, mégis úgy érzem, hogy ezt a sorozatot nem nekem találták ki.
A humor és a szexualitás kellőképp érezhető szinte mindenkiben, a többi karakter is remekül be lett mutatva, tulajdonképpen ez egy remek kezdő kötet, meg minden, de...
Valami hiányzott.
Nem tudom, mi, (még) nem vagyok túlontúl jártas ebben a műfajban, és fogalmam sincs, mi az a plusz, ami az ilyen könyvekben elengedhetetlen.
Kíváncsinak kíváncsi vagyok a többi részre is, ha már belekezdtem, akkor nem fogom abbahagyni.
Share:

Beth Ciotta - A szerelem bolondja

Az első mondat
– Szerinted hány évet kaphatok, ha a konyhaművészetem segítségével teszek el valakit láb alól?
hydrangea cupcakes :
Ebben a könyvben a humor volt az, ami mindent vitt. Már az első sor megfogott, imádom a tökös, harcias nőket, akik néha férfiasabbak, mint valahány hímtaggal rendelkező ember... Ugyan itt Chloe inkább szóban, mintsem tettekben mutatta meg a foga fehérjét, mégis egész végig érződött rajta, hogy igenis kemény csaj a bőre alatt.
Mivel a kivégezni kívánt pasiról nem beszélek a karakter mezőben, így elmondom most, hogy nemsokára hadjáratot rendezek ellene, ugyanis egy mocskos, szemét paraszt, aki a föld másik feléről kéne szagolja az ibolyákat. Ugh, de tudtam gyűlölni, a francia nőjével együtt, akivel, fogadni merek, pár hónap után szakított is. A legpofátlanabb dolog, amit ez a pasi művelt, az az volt, amikor SMS-t küldött neki. Küldjél anyádnak, ne neki, basszuskulcs.


Amikor a címre fény derül

Blue flower cupcakes. These would be pretty for the dessert table at a blue wedding, shower, or other event.:


Hát, szerintem nem csak a szereplők voltak a szerelem bolondjai. Először is, ott volt Monica és a férje, akik épp a babaprogramon dolgoztak, mindeddig sikertelenül. Reménykedjünk, hogy a következő kötetben már kisbabájuk is lesz. Aztán ott van Daisy és a régi barátja, akik már túl idősnek gondolják magukat a szerelemhez, holott mindketten ismét gyerekek akarnak lenni, hogy őrültségeket csináljanak. És persze Chloe és Dev. Nos, az ő szerelmük a legfőbb ebben a könyvben, persze, ez normális is, viszont örülök, hogy az írónő nem csak nekik tulajdonított figyelmet, hanem a mellékesebb szereplőknek is.




A karakterekről

nice Alexis Spring Summer 2016Chloe Madison
Imádom az ilyen nőket, ezt már milliószor hangoztattam, és nem győzőm soha eléggé hangsúlyozni. Okos, talpraesett, néha magabiztos, de amúgy egy önbizalom hiányos nő, aki csak akkor tud igazán önmaga lenni, ha kilép az unalmas, megszokott életéből, és olyat tesz, amit amúgy sosem tenne meg. Ami legelsőnek feltűnt vele kapcsolatban, az az volt, hogy nem idegesített. Vonakodhatott bármennyire a dolgoktól, ellenezhette a kapcsolatukat Dev-el, nem tudott zavarni. Annyira kedves és szeretni való a karaktere, hogy fel sem tűnik az embernek, mennyire tagadja az érzelmeit.





Devlin Monroe
@ClassicMan74 #looking for j #hairstyle #mens: No, ő az a pasi, aki minden nő álmát megtestesíti. Tökéletes, magabiztos, uralkodó típus, szereti, ha minden úgy működik, ahogyan azt ő szeretné. Jóképű, ez természetes, és isteni az ágyban, ezt - legalábbis a hangok miatt - még a nagyanyja is tanúsítja. 
Csupán annyi a kivetnivalóm benne, hogy nagyon felszínes, és csak a hivatalos papírokban bízik, és nem hallgatta meg az érintett változatát is. Legalábbis, ami Chloét illeti. Előítéletes volt, emiatt pedig pofátlan - és nem pofátlanul sármos, az csak később lett -, ami miatt fejbe akartam csapni. Szerencsére megváltozott róla a véleményem, és most nem csapkodnám, hanem egy puszit nyomnék a homlokára, amiért olyan ügyes kisfiú volt, hogy megmentette Chloét.

A történetről  - spoileres - 

Boy Baby Shower Cupcakes: Tacha. Úgy hívják egyik ismerősöm kutyáját, akit volt szerencsém megismerni. Mikor rájöttem a hasonlóságra, nagyon röhögtem, és a nőt egy kutyának képzeltem, mert - természete lévé - szörnyen utálatos volt.
A nagyi egy állat volt - jó értelemben, persze. Őrült egy nő, az biztos, néha kezelhetetlen, néha pedig egy édes nénike, akinek van mersze azt mondani az unokájának, hogy Szégyelld magad, Devlin Monroe! Nem tudtad volna egy elegáns szállodába vinni? Ezzel szerintem mindent elmondtam. 
A vége volt az, ami abszolút nem tetszett. Összecsapott és semleges volt, ami... ami lófingnyit sem ér. Egy csattanósabb, úgyszeretlekhogymeghalokérted jelenetre vágytam, mert a két szereplő ezt érdemli, ehelyett azt kaptam, hogy találkoztak, jó, jó, ennyi, kész, szeretlek, puszinyuszi, és hepiend. MIEZ? Ez... ez nem befejezés. Ez még csak nem is epilógus. Ez valami ronda fanfiction, ami véletlenül került a történetbe.
Share:

J. R. Ward / Jessica Bird - Egy felejthetetlen hölgy

Első mondat

John Smith rápillantott az órájára majd körülnézett a Plaza Hotel báltermében.
Képtalálat a következőre: „chris o’donnell”
jelenleg Chris a mindenem, ezért most
ő testesíti meg Johnt is.



Ez is egy olyan történet, ahol egyből belecsapunk a lecsóban. Vagy mégsem? Egy akció kellős közepébe csöppentünk, csak épp nem abba, amelyiket csupán a végén fogunk megkapni. Az írónő szépen, fokozatosan vezette fel a cselekményt és a szereplőket, közben pedig egy olyan könnyed, lehengerlő stílust mutatott be nekem, amivel már rég találkoztam. Kellemes szórakozás volt, alig pár óra alatt elolvastam a 414 oldalt, szinte le sem tettem a kezemből, ameddig a végéhez nem értem. 







Watch Magazine Photos: Chris ODonnell on CBS.com:
még egy Chris...
Amikor a címre fény derült



Elfogyott az idézet
A cím értelmére akkor jön rá az ember, hogy ha figyelemmel kíséri John részeit. A férfi fokozatosan szeret bele Grace-be, az érzelmei lapról-lapra nőnek, míg végül felejthetetlenné válik a számára. Ugyan kicsit túloztam azokat a részeket, amikor megtenném, de nem lehet, túl sok önuralommal bírt t a pali. Szerintem egy idő után be kellett volna adja a derekát - úgy értem, sokkal hamarabb, mint ahogyan először megtették - , nem kellett volna ennyit húzni-nyúzni a dolgokat.




A karakterekről

positivelynoteworthy: (via slowrobots.com):
Tudom, hog Grace szőke, viszont
erről a képről egyből ő jutott
az eszembe
Grace

Az előző bejegyzésben egy olyan női karakter szerepelt, akire sosem tekintenék úgy, mint példaképre. Grace épp az ellentéte. Ugyan ő is úrilány, sok mindent kapott már az élettől, de nem tántorodott meg, és nem hagyta, hogy a pénz elvakítsa őt, mint ahogy a férjét tette.
Makacs, erre már az első fejezetekben rájöttem, ugyanis elvből elutasította a biztonsági őrt. (mondjuk addig nem tudta, kivel is áll szemben...)
Prűd volt, annak ellenére is, hogy néhányszor megpróbálta elcsábítani a férfit. Lehet, hogy ez nem teljesen érzékelhető, viszont vannak jelek, amelyekből kikövetkeztethető.
Nem volt idegesítő. Atyaúristen, hogy én mennyire utálom az idegesítő karaktereket, ő viszont egyáltalán nem volt az, sőt a jelleme igazán kedvelhető, a viselkedése elfogadható, John jelenlétében csábos és magabiztos, egyedül viszont félszeg és tanácstalan. Példaképgyanús.

Chris O'Donnell:
John Smith

Vagy mondjam inkább úgy, hogy Ross? Mindkét név tökéletes hozzá.
Magabiztos, néha undok és arrogáns - mindez csak pozitív rá nézve -, jóképű, védelmező, szexi, és... tehetséges. Mindenből.
Néha viszont eszméletlenül töketlen barom volt. Ugh, akkor nagyon haragudtam rá.
Pimasz. Nagyon-nagyon pimasz és nagyszájú.
– El akar csábítani, grófné? – kérdezett vissza a férfi élesen. 
Grace fejében még kavarogtak az érzések, alig találta a szavakat. 
– Micsoda? 
– Mióta nem volt már a férjével? – tudakolta Smith türelmetlenül. – Vagy csak szeretné kipróbálni a másik oldalt is?
(...)
– Fogalmam sincs, miről beszél. 
– Szóval, amikor tegnap este felbérelt, eszébe sem jutott, hogy egy kis vízszintes testgyakorlatot is végez majd az új testőrével?
Hát, izé, nekem eszembe jutott. Főleg az után a vadító, erőszakos, akaratos, sokatmondó, forró, erőteljes csók után. Na, az után mindent el tudtam képzelni a pasiról. Tényleg mindent.


A történetről - spoileres - 

Try pairing an army green v-neck pullover with black leggings for a trendy and easy going look. A cool pair of burgundy leather booties is an easy way to upgrade your look.  Shop this look for $207:  <a href="http://lookastic.com/women/looks/hat-v-neck-sweater-crossbody-bag-leggings-ankle-boots/3956" rel="nofollow" target="_blank">lookastic.com/...</a>  — Brown Wool Hat  — Olive V-neck Sweater  — Black Leather Crossbody Bag  — Black Leggings  — Burgundy Leather Ankle BootsEgy krimi szál, amit - tapasztalatlanságom miatt - nem tudtam megfejteni. Mindvégig a helyettes faszira gondoltam, aki már túlságosan is irritált, erre kiderült, hogy mégsem, a végeredmény pedig... megdöbbentett.
Imádtam a Grace&Ross szócsatákat. Üdítő volt olvasni őket, mindvégig mosoly volt a számon, volt rá eset, amikor hangosan fel is nevettem.
– Hogy magyarázzam meg anyámnak, ki maga? 
– Szerintem átkozottul hasonlítok egy emberi lényre.

A FTT első kötetét már elolvastam - az arról szóló értékelést nemsokára ti is olvashatjátok -, ez a rész viszont teljesen eltért attól. Más volt, persze, hogy más volt, mégis olyan hasonló. Leginkább a stílus, a férfiak modora, és a nők viselkedése az, ami jellemző Wardra. Erős, harcias nőkkel állítja szembe az olvasót, ez egyértelmű - illetve két kötet után erre merek következtetni.

Érdemes-e elolvasni? Feltétlenül. Gördülékeny, izgalmas? Naná. 
Share:

Kristen Ashley - A titokzatos ő

Első mondat

Éreztem, ahogy a takaró lesiklik a testemen, és egy kéz simul könnyedén a derekamra.

Biker Bag for Men Also Watch 6 Very Essential Travel Bags for the Man on the Move — Mens Fashion Blog - The Unstitchd:


Picit... hm.... meglepő volt. Úgy értem, nem gondoltam volna, hogy egyből belecsapnak a lecsóba... Ugyanakkor úgy érzem, ez a történet fő szála is. Ha nem találkoztak volna abban a bárban, akkor nem tartják a szoros kapcsolatot, és akkor Gwen sokkal rosszabbul járt volna. Persze ott volt Tack, akinek szánt szándékában állt megmenteni a nőt, annak ellenére, hogy ő nem épp a legjobb oldalon állt.









Stay Fresh, Look Sharp.: Amikor a címre fény derül

Szokásomhoz híven ismét nem szándékoztam idézetet hozni, ugyanis a Titokzatos Ő lénye már a fülszövegben kiderült. Gwen sokáig így szólítja őt, talán ez a becenév rá is fog maradni. Mindenesetre egy Cabe „Hawk" Delgado féle titokzatos idegen engem is nyugodtan meglátogathatna... micsoda feslett nőszemély vagyok!












A karakterekről

Mariano in a POOL!!!! And those bracelets are SO hot!!!!:
Hawk
Igazi álompasi ez a fickó, én mondom, ha nem lenne ennyire kiismerhetetlen, akkor talán... mondom TALÁN jobban imádnám, mint Jesset. Jesse viszont legyőzhetetlen, szóval...
A pasi... hm... jó volt. Minden téren. Remek rendőr/bűnüldöző, törődött az embereivel, és ha valamelyiknek baja történt, akkor nem hagyta ezt következmény nélkül. Ez mind dicséretre méltó, de...
Az is igaz, hogy a pasi remek volt az ágyban. Értem én, ez elvárható egy ilyen kemény pasitól, akinek a látványától minden nő a bugyijába olvad, de...
Abszolút nem tudtam megismerni őt.
Érdekes, kissé klisésnek mondható múltja van (épp, mint Jessének, tulajdonképpen hasonlít is, csak a halál körülménye más, de a felvezetés, a szereplők ugyanolyanok), amiről annyit tudhatunk, hogy megtörtént, azt csá. Értem én, hogy ez mindjárt egy évtizede történt, de baccameg, ha egy embert ilyen trauma ér, akármilyen kemény erőlegény, kihat az érzelmeire. Erre fel úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, sőt úgy mondta el Gwennek, mintha ez egy normális dolog lett volna. Értelek én, bébi, de ez akkor sem pálya.
Egy rossz álmot igazán elviseltem volna tőle... tulajdonképpen ez tökéletesen beiktatható lett volna akkor, amikor elkezd komolyabban érezni a lány iránt. De nem, mert ő egy erős pasi... lófaszt. Egyszer mindenki elgyengül, még Cabe Hawk Delgado is.


Choose an elegant boho side braid for a fun and simple wedding hairstyle: Gwen
Ugh, nem is tudom... Nem lesz példakép, ebben határozottan biztos vagyok. Önző és naiv. Ebben mindenki egyetérthet. Közte és köztem ég és föld van. Utálok vásárolni, utálom a cipőket, a drága holmikat. Ha tehetném, és ha nem lenne ennyire dögmeleg, akkor egész nap egy kapucnis pólóban és egy rövidnadrágban lennék. Ő mindennek az ellentéte.
Persze szeretek ilyeneket olvasni - olyan könyveket, ahol a karakterek teljes mértékben az ellentéteim -, mégis úgy érzem, Cosmo-girl soha a büdös életben nem lennék.
Felelőtlen volt néhány esetben. Például máris az elsőben, amikor meg akarta tudni, hogy merre van a húga és mi a fenét csinált. Személy szerint inkább felhívtam volna őt, és ha nem vettem volna fel, akkor felhívtam volna a palit is, aki telefonon közölhette volna a tényeket.
Bár - ilyenkor jön a szokásos mondásom -, ha ezt nem tette volna meg, akkor minden másképp alakult volna.

A történetről - spoileres -

apostrophe...9: Archive: MOTOROS PASIK. APÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM.
Ezzel talán meg is értettetek.
Nem néztem sok szappanoperát, ez tény, de a történet olvasása közben folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy ez bizony egy szappanopera, pöppet felturbózva.
Spanyol pasi. Dögös Spanyol Pasi. Aki rendőr, legalábbis afféle. Szó van a maffiáról, egy elhanyagolt, bolond kishúgról, aki kicsit túl sokat képzelt magáról, menő, kidolgozott testű, tetovált motorosok... soroljam még?
Ami zavart: bébi.
BABY, BABY, BABY, OH LIKE BABY BABY BABY OH NOH
Tulajdonképpen ez eleinte ez nem is zavart. Hawk szájából nagyon szexisen hangzott. DE AMIKOR EGY KÉRDÉSRE LAZÁN ÚGY VÁLASZOLT, HOGY BÉBI, ÉS SEMMI TÖBB, NA... NA AKKOR VOLT AZ A PONT, HOGY BAMM.

Néhány idézet, amitől talán nektek is megjön a kedvetek a történethez:





– A Delgado mexikói név? – faggattam tovább. 
– Puerto Ricó-i – felelte határozottan. 
– Puerto Ricó-i vagy? 
– Nézz rám, bébi, nem az a kimondott skandináv típus vagyok.


– Hogy hívnak? 
– Hívj bébinek. 
– Hogy hívnak? 
– Néha édesemnek. 
– Mi… a… neved
– De jobban kedvelem a bébit.


– Hogy hívják? 
– Elvirának. 
– Elvira? 
– Aha. 
– Ő a sötétség úrnője? 
– Amikor rossz a hangulata, feltétlenül.


– Épp most zuhantál két pontot a tízes skálán. 
– Valahogy csak túlélem.
Share:

Teresa Medeiros - Felejthetetlen csók

Első mondat

landingpagepink3.jpg: Sterling Harlow-nak oda kellett húznia egy puffot a szalon ablakához, és lábujjhegyre kellett ágaskodnia, hogy kilásson.

Az első fejezet egy visszapillantó rész a múltba, amikor is az a jelenet van részletezve, amikor Sterling szülei eladták őt egy hercegnek. A fiú abszolút nem értette, hogy akkor mi történt vele, úgy érezte, a szülei elárulták őt, holott ez volt az a lépés, amit meg kellett tenniük, annak érdekében, hogy a fiú normális körülmények között nőjön fel. Az olvasó szemével ez megérthető, Sterling szemszögéből nézve viszont... hát nem. Az elején egy játékos, szórakozott... gyerek Sterlingről olvashattam, aki imádta a macskákat, ám amint a herceghez került, magába zárkózott, gorombává vált, olyanná, mint a herceg. Azért is szeretem az első mondatot, mert ez a rész hasonlít arra az énjére, akit Laura kreált neki. Egyikkel sincs bajom, mindkettő Sterling, csupán annyi a megjegyezni valóm, hogy az új Sterling valahogy jobban hasonlított a régi, a herceg megjelenése előtti Sterlingre. Arra, akinek mindene a szülei volt, és nem hagyta volna, hogy az anyja úgy haljon meg, hogy nem látta őt felnőni...


Amikor a címre fény derül

 :


A felejthetetlen csók egyértelműen az első, az erdőben történt csókot jelenti, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az összes többi csók is ugyanolyan felejthetetlen volt, mint az első.

Később megesküdött volna rá, hogy elvarázsolta őt az erdő, mert csak ez lehetett az egyetlen magyarázat arra a megdöbbentő ösztönre, ami őt, Laura Farleight, egy istenfélő lelkész lányát, aki még azt sem engedte meg egyik udvarlójának sem, hogy megfogja a kezét, arra indította, hogy lehajoljon, és az idegen ajkához érintse az ajkát.




A karakterekről

Laura Farleight

"É necessário um coração sem grades para que o amor entenda que é livre para ficar." —Pâmela Marques: Okos, cseles, ez már az elején érezhető, hisz hazudott az amnéziás férfinak, és azt állította, már egy éve jegyesek, holott akkor látta őt először. Egy percig sem gondolt magára, mindvégig a testvérei érdekeit nézte, akikért bármit megtett volna - még férjhez is ment. Kicsit már túloztam a vakmerőségét. Az még oké, hogy elhitette a pasival, hogy jegyesek, az is rendben van - ugyan csak részben -, hogy adott Sterlingnek egy másik személyiséget. Megkövetelte a helyzet, na.
De azért a lelkész-dolog már egy kicsit túlzás volt... Nagyon túlzás.
Irigyeltem, hogy mindvégig talpon maradt, és makacs volt, mint egy öszvér. Főleg a végén volt szüksége erre, amikor Sterling megkérte a kezét, és ő elutasította, holott már akkor fülig szerelmes volt a férfiba.


Sterling Halow


Trevillion Images - wealthy-victorian-couple:
Sterling, oh, Sterling!
Tipikus történelmi romantikus könyvből kimászott férfi. Amikor a Laura által kitalált életét élte, rendes volt, aztán amikor rájött, hogy ő igazából Sterling, undokká, felfuvalkodottá vált. Na, akkor egy picit megutáltam, de az ajánlata után már semmi kétségem nem volt afelől, hogy szereti Laurát.
Kicsit már riasztott a macskaundora, amit a végén megértettem. Én is utálom a macskákat. Régebben neki is volt egy macskája, akit ugyancsak el kellett hagyjon, és, mint kiderült, a kölyke épp az a cuki cica, aki a felépülése után hozzá dörgölődött. Vannak véletlenek, ez tény, de szerintem ez nem volt az. Kedvenc pasi ugyan nem lett, de remélem, hogy ez a következő kötetben változni fog. Igaz, ott nem ő(k) a főszereplő(k), de biztos, hogy nagy szerepük lesz nekik is.




A történetről - spoileres -  

© Lee Avison / Arcangel Images: Adott a fentebb kivesézett két főszereplő, egy izgalmas, fordulatos történet... és létrejött ez a csoda, amit nehéz letenni. Legalábbis én nehezen tettem le. Nem is tudom, miért van úgy leértékelve molyon, hisz egész jó az alapötlet, nincs benne sok sablonos elem, sőt a szereplők sem hétköznapiak.
Lotti volt az egyedüli karakter, aki irritált. Remélem, az ő könyvében már nem lesz ilyen, mert akkor azt... azt sajnos alul fogom értékelni. Idegesített a folyamatos gyilkolásvágya. Kislány volt még, mégis akkora... vágya volt ahhoz, hogy megölje szerencsétlen fickót, hogy az már kezdett hihetetlen lenni.
Diana és Thane kapcsolata volt az egyik leg... izgatóbb szál az egész történetben. Mindvégig érződött a közöttük lévő szexuális vonzalom, és örülök, hogy a végén mégis összejöttek.


Kedvenc Diana&Starling jelenet

– Légy szíves, ne duzzogj, kedves kuzinom. Elviselem az egész világ rosszallását, de a tied a szívemig hatol. 
– Hatolna, ha lenne szíved.

Az első jel, miszerint Starling nevetségesen, szívszaggatóan őrülten, és persze visszavonhatatlanul szerelmes Laurába.

Ez a kép újabb ámulatba ejtő felismerést hozott. Féltékeny volt. Nevetségesen, szívszaggatóan, őrülten féltékeny.

A sokszor említett lánykérés:

– Sajnálatos módon, ha az ember örökösre vágyik, először feleségre kell szert tennie. Így hát bízom benne, hogy részem lehet abban a megtiszteltetésben, hogy hozzám jön feleségül.

Share:

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins – Hableányok kíméljenek

Az első mondat

#FinWeek "Aquamarine" love this movie: A víz megnyugtat. Olyan, mint a csokoládé vagy a forró tea vagy a tejszínes jégkrém.

Véleményem szerint egész jó bevezetés ez a hableányok világába. Ha a fülszövegből nem lenne egyértelmű, akkor az első két mondat tökéletesen megerősíti az olvasót abban, hogy itt bizony nem egy szokványos gimis/romantikus történetről van szó, hanem van egy csavar, amitől az egész cselekmény a feje tetejére fog állni. Tulajdonképpen igazam is lett, hiszen a csók után tényleg minden és mindenki megbolondult.

Amikor a címre fény derül

This rave bra is perfect for a lady going to an EDM music festival such as EDC, Ultra, and others! This top could also be used as a part of a:
Egeen, ismét elfelejtettem, hogy idéznem kéne, amikor a cím benne van a szövegben, de most, hogy jobban belegondolok, az a rész egy picit hosszú lett volna, hogy ide kimásoljam. Ezért inkább elmondom.

Inkább az angol címre fektetném a hangsúlyt, mivel bármennyire is kutakodtam úgy az agyamban, mint a könyvben, nem tudtam rájönni, hogy melyik az a rész, amikor "hableányok kíméljenek".
Lily néhány éve az emberek között élt, így nem sokszor látogatta meg az apját és a királyságát. Ez az időszak három évet jelent, és ha nem csal az emlékezetem, akkor az elmúlt években nem sokszor, vagy épp egyáltalán nem tért vissza a tengerbe. Forgive My Fins, azaz elfelejteni az uszonyaimat, vagy valami hasonló. Az angol cím Lilyre vonatkozik, ezzel szemben a magyar valamelyik srácra, de a fene tudja, hogy melyikre, hisz mindkettő - ha az egyik nem is nagyon hangoztatta - oda meg vissza volt a lány valódi kilététől. Örök rejtély marad, ez már biztos...

A karakterekről

These Handmade Seashell Crowns Will Make Anyone Feel Like Royalty
Lily Sanderson

Lily kissé naiv volt. Nem, a kissé az távol állt tőle. Lily elképesztően naiv volt, vakon hitt egy érzésben, amit talán nem is érzett, csupán hitte, hogy érzi. Tulajdonképpen nem is értem, hogy mit kedvelt Brodyban. Persze ezt csak úgy mondom, még magam sem hiszem el, hisz ki nem lenne oda a suli legmenőbb palijáért, akinek mindene a víz? Lily sellő volt, ezért normális, ha olyan pasit szemelt ki magának, akivel van valami közös tulajdonságuk. Ebben tökéletesen megértem, én is ilyen vagyok. Ha az illető nem tud táncolni, akkor pápuszi. Mégis úgy érzem, Lily már túl messzire ment. Nem csak tetszett neki Brody, hanem egyenesen imádta és bálványozta, holott a srác még csak rá sem nézett, vagy ha mégis, akkor nem úgy, ahogyan a lány szerette volna. Ha nem lett volna ott Quince, biztos, hogy elmondta volna Brodynak, akinek mindez után az első útja a legközelebbi tévécsatornához vezetett volna.
A lány naivsága nem csak Brody miatt volt. Ott élt mellette Quince, történt köztük egy s más (autós követés, piszkálódás, hasonlók), Lily pedig nem érezte, hogy mindezek felhívásnak bizonyultak egy olyan tánchoz, amit ketten kellett táncolni. Ehelyett a lány hagyta, hogy Quince szólózzon, de nem is akárhogyan. Vannak szőke lányok, de Lily haja már inkább hófehér...

Quince Fletcher
Quince... Hm. A srác, aki annak ellenére is minden nő álma, hogy nem profi focista, és nem az iskola bálványa. Személy szerint már azonnal a karja közé vettettem volna magam, és nem pazaroltam volna az időmet egy olyan srácra, aki már alapból elérhetetlen. Piszkálódó, néhol öntelt, ugyanakkor bölcs és magabiztos, tisztalelkű, és fülig szerelmes. Kell ennél több? Lilynek kellett. Nem vette észre őt, aki talán az életét is odaadta volna érte, és nem csak a kötelék miatt, ami talán csak annyit ért, hogy megerősítse őket abban, hogy egymáshoz tartoznak.
Nem tudok mást mondani róla... Ha nem másért, akkor érte érdemes elolvasni ezt a könyvet.

A történetről - spoileres - 


Jellyfish mermaid by Rechka.deviantart:
Adott a naiv kislány, a jóképű, sármos, rosszfiú beütésű, ugyanakkor rendes srác, és a suli bálványa. Tökéletes szerelmi háromszög, ahol eleinte egyik sem szereti viszont a másikat. Quince már három éve epekedik Lily után, Lily pedig ugyanennyi ideje Brodyért, Brody meg... ő meg csak úgy van, hogy legyen. Elképesztően utáltam a srácot, rettenetesen összezavarta az egész könyvet, miatta volt a legtöbb káosz. Quince eleinte egy töketlen barom volt, aki nem mert lépni. Ebből a szempontból csalódtam a srácban, egy kicsit okosabban is kialakíthatta a kettejük közötti kapcsolatot, és akkor talán nem lett volna az, hogy Lily mindenáron el akart szakadni tőle... Nem. Ez csak az én álomképem. Tökéletes volt a könyv úgy, ahogy volt, ezt nem lehet fokozni. Sajnálom, hogy a következő kötetek MÉG nem jelentek meg magyarul, de bízom benne, hogy ez idővel változni fog.

Imádtam Lily apját; úgy viselkedett, mintha előre tudta volna, hogy a lánya és a srác egymásba fognak szeretni.


– Tudom, hogy nem vagyok az. Nem úgy, mint Courtney vagy Dosinia. Még Peri is csinos, a maga visszafogott módján. Én meg… csak én vagyok. 

– Nem kéne feltételezéseket gyártanod arról, hogyan látnak téged mások, Lily. Vannak, akik a káoszban is megtalálják a szépet.


Ez az az idézet, ami kiakasztott, és ami... ami csak úgy kiakasztott. Tulajdonképpen Qunce kedveskedni akart, csak a visszájára sült el a dolog. Nem azt mondta, hogy gyönyörű vagy, Lily, életem egyetlen értelme, mindenemet odaadnám érted, hanem: lehetsz ronda, egyszer valakinek csak be fogsz jönni.


Hát ez az. Eljött az igazság pillanata. 
Szó szerint. 
De az igazság rémisztő dolog. Főleg ha teljesen kiszolgáltatottá tesz.


Fantasztikus könyv volt, kihagyhatatlan, egy nap alatt elolvastam, és nem bántam meg. Aki még nem olvasta, az tegye meg! Elképesztően megéri!
Share:

Megjelenésbomba: Zakály Viktória - Egyszeregy


A fene tudja már, mikor olvastam az írónő előző két regényét, de most, hogy látom, egy újabb is a terítékre kerül, ideje feleleveníteni a régi emlékeket. Ám még mielőtt el nem kezdhetném, megmutatnám nektek a legújabb történetet, amit első olvasás után teljesen belemászott a fejembe.




Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.

Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?

Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Ébren tart a vágy, az izgalom, a szenvedély. Ez az INSOMNIA könyvek birodalma. Ne várd a hajnalt, olvasd ki az éjszakát!


Ezen, szerintem, nincs mit ragozni. Kell, nagyon, már most, de még nem lehet. Várni kell november elejéig. Kegyetlen a várakozás, én mondom!
Share:

Alex Flinn - Beastly - A szörnyszívű

beastly tattoo gif - Google Search:
Az első mondat


Éreztem, hogy mindenki engem néz, de ezt megszoktam már.


Annyira gyűlöltem Kyle régi énjét, hogy az leírhatatlan. Az első mondat, sőt az első fejezetek tökéletesen leírják a srácot, és én tökéletesen utáltam őt. Utálom az ilyen karaktereket, mert ők azok, akik eszembe juttatják, hogy milyen szar is a világ: mennyi önimádó ember él a földön, mennyire önzők, és mennyire el vannak szállva maguktól. Azt hiszem, jót tenne néhány Kendra féle boszorkány, akik csúnyává varázsolja őket, mert minden önimádó, öntelt parasztnak tudnia kell, hogy milyen az, amikor az asztal másik végében ül az ember.


Mary-Kate Olsen portrays the character of Kendra Hilferty in the movie "Beastly".......: Amikor a címre fény derül

Tudom, tudom, jobban kellett volna figyeljek a könyvre, hogy idézhessem azt a részt, amikor fény derül a címre, vagy kutakodnom kellett volna molyon, hogy megtaláljam azt a részt, amikor kiderül mindez, de úgy érzem, felesleges.
Szörnyszívű. A főszereplő csúnyává változott. Elítélik őt, ő pedig elítéli magát. Úgy érzem, maga a cím ott van minden szó mögött. Mivel Kyle szemszögéből van írva a történet, az összes mondata szívfacsaró, és mindegyik azt sugallja, hogy ronda vagyok, ronda vagyok, ronda, ronda, ronda, nagyon ronda.
Ezért tartottam feleslegesnek az idézet kimásolását.



beastly: A karakterekről

Kyle Kingsbury
Ő az a karakter, akit eleinte utálsz, aztán megismered a történetét, egyre jobban belemászol a fejébe, és úgy érzed, ő a tökéletes számodra. Mindent okkal tett, legalábbis akkor, amikor már csúnya volt. Mikor még minden rendben volt vele, egy önző, nagyképű, apucimajdkifizeti gyerek volt, akit az Isten csak akkor küld rád, ha valami rosszat tettél. Ezzel szemben az, akivé vált, egy fantasztikus, érzékeny lelkű, komoly, kiegyensúlyozott, kissé önbizalom hiányos pasi, akiben megvan az a rossz hatás, amire minden nő vágyik.
Imádtam benne az olvasottságát. Kevés olyan pasit ismerek - főleg könyves álomférfit -, aki szeretett olvasni, ő pedig egyenesen imádott. Kösz, Will, egy isten vagy. A fehér rózsája volt a mindenem, imádtam, amikor ezzel ajándékozta Lindyt. Az elszántsága volt még az, amiért odavoltam. Nem hátrált meg, pedig az elején úgy tűnt, lehetetlenség, hogy bele fog szeretni a lány, holott ez már kikövetkeztethető volt az elején is.

Kyle Kingson & Lindy Taylor | Beastly (2011)    #alexpettyfer #vanessahudgens #couples: Lindy
Hű. Imádtam ezt a lányt, noha keveset beszélt, és nem sokszor találkozhattam vele. Úgy gondolom ,egy picit több szerepet is kaphatott volna, vagy legalább akkor, amikor épp beszélt, vagy jelen volt, akkor több dolgot is tehetett volna. Nem mindig találtam meg az okát, egyszer-egyszer elgondolkodtam már azon, hogy vajon miért is szeretett bele Kyle, aztán eszembe jutnak a tükrös pillanatok, és máris tisztává válik a kép.
Nem igazán tudtam őt megkedvelni, bár nem volt vele semmi bajom. A jelenléte ugyan engem is megviselt, éreztem a Kyle gondolatai által közvetített érzéseket, amik szinte már hatalmas, kibírhatatlan fájdalmat okoztak, és ennyi épp elég volt.

A cselekményről

Úgy érzem, ezt a részt a leginkább idézetekkel tudom elmagyarázni. Másképp nem megy. Túl nagy a súlya, és ha kiírnám magamból, akkor eltűnne a varázs, amit ez a könyv maga után hagyott.
Végszóként még csak annyit, hogy kihagyhatatlan. Lehet, hogy az eleje döcögősen fog indulni Kyle förtelmes viselkedése miatt, de ez ne riasszon vissza titeket. Hagyjátok, hogy a történet magába szippantson titeket, és akkor minden rendben lesz. Ha a fejetekben nem is, de máshol biztosan. 


– Szeretted őt? 
– Miért kellene elmondanom neked? 
– Mert nincs kinek elmondanod. A szíved megszakad, és nincs, 
akire rábízd. 
– Így öntsem ki a szívemet… neked? Tönkretetted az életemet. 
Most a lelkemet akarod? Rendben. Szerettem őt. Szeretem őt. Ő volt az egyetlen személy az életemben, aki tényleg beszélt velem, aki ismert engem a kinézet ellenére, a híres apám nélkül, és még törődött is velem – bár szörny vagyok. De nem szeretett. – Nem néztem a tükörre. Nem tudtam, mert bár a hangom szarkasztikus volt, a szavaim igazak. – Nélküle nincs reményem, nincs életem. Nyomorultan fogok élni, és egyedül meghalni.


Az régen volt. Most már tudtam, hogy az apám sem tökéletes, nem isten. Mentem már vécére utána, és tudtam, hogy ő is büdöset kakál.
(csak hogy akadjatok ki egy kicsit. :D)


Az túl sok lenne, ha bekiabálnék, hogy „kérlek, engedj be, nem foglak megenni"?


– Egy szép dolog az árától függetlenül értékes. Azok, akik nem látják meg az értékes dolgokat az életben, soha nem lesznek boldogok.
Share:

Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok

Az első mondat
These Broken Stars by Amie Kaufman and Meagan Spooner!:

Ebben a szobában semmi sem valódi.

Mindaddig, ameddig meg nem néztem a szövegkörnyezetet, és el nem olvastam a teljes könyvet, nem értettem a mondat lényegét. A fülszöveget sem olvastam el figyelmesen, mert az utóbbi időben olyanokkal találkoztam, amelyek lényegében a könyv háromnegyedét lespoilerezték, és nem akartam annyira előrehaladni a történettel. Tudtam, hogy sci-fit fogok olvasni, tudtam, hogy egy nem mindennapi könyvvel állok szemben, de ha már az első mondatban letisztázzák, hogy ott semmi sem valódi, akkor van valami a háttérben. Igazam is volt. Egy űrhajónyi titok várt rám, és meg merem kockáztatni azt a megállapítást is, hogy még a felét sem fedték fel. Várom a sorozat további három részét, és remélem, hogy mielőbb meg fogom őket kapni. Ezt a trilógiát nem szabad elhagyni, egyszerűen nem történhet meg, hogy egy rossz döntés után nem fogják folytatni.


Quotation from These Broken Stars by Amie Kaufman and Meagan Spooner: "For a moment the image before us is frozen: our world, our lives, reduced to a handful of broken stars half lost in uncharted space.":

Amikor a címre fény derül
De most, ahogy várjuk, hogy felpörögjenek a turbinák, az egész olyan távolinak tűnik. Egy pillanatra megmerevedik előttünk a kép: ez a mi világunk, az életünk, ami egy maréknyi, széthullott csillagokra korlátozódott, melyek félig már elvesztek az ismeretlen űrben.






A karakterekről


Model: Nejla Hadzic Photo/edit: Nina Masic-Lizdek  fb: https://www.facebook.com/ninamasicphotography  web: www.ninamasic.com: Lilac LaRoux

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, úgy gondoltam, nem fog fejlődni a jelleme. Ugyanolyan unalmas, kényes, beképzelt kislány marad, mint volt, holott semmit sem tudtam róla. Nem tudtam Simonról, a srácról, akiért az életét is odaadta volna tizennégy évesen, és az apjáról sem tudtam sokat.
Aztán a változás után amikor elmondta a történetet Simonról egyre csak csodáltam őt. Talpon maradt, nem hátrált meg, és addig ment előre, ameddig el nem érte a célját. Egy úrinőből igazi katona lett, aki bármire képes volt, az életét is odaadta volna khm. Reálisan gondolkodott, és ha meg is ingott az önbizalma, nem adta fel. Fantasztikus egy nő. Nem is tudom, mit kéne még mondanom róla.

Egy párbeszéd, ami a két főszereplő között zajlott le:
- Ha valami balul ütne ki, ha bármi történne veled, én itt egyedül legfeljebb tíz percig maradnék életben. De ha velem történne valami, te rendben lennél. 
- Én aztán mindenhogy lennék, csak rendben nem.
Ahw Tarver awh *kislányos sóhaj és... és meghalt, kész, ezt nem lehet felfogni*

Dean Winchester. So good looking, even when he's sitting in a grave he just dug.: Tarver Merendsen
Ismét egy tökéletes pasi. Nem, a tökéletes még meg sem közelíti a valóságot. Tulajdonképpen ezért is mellékeltem nektek egy Jensent. Taktikus, okos, talpraesett, mindezek mellett sármos, jól nevelt, romantikus lélek, egy igazi úriember, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy egy Jesse Ward lenne más területeken is. És ebbe most belegondoltam...

Elképesztően imádtam a gondolkodásmódját és a viselkedését, szinte már élveztem, ahogyan szenved akkor, amikor úgy érezte, ő és Liliac nem lehetnek egymáséi.
Imádtam, ezzel szemben ez volt a zavaró tényező is: előre gondolkodott. Alapos és megfontolt volt, látta a balesetet is (nem a zuhanást, hanem azt, amikor felrobbantották az ajtót)
Kegyes hazugságaitól, néma őrlődésétől fokozódott a hangulat. Végre olvashattam egy olyan férfiszemszögű történetet, ahol a pasi igazán talpraesett, makacs, és bármire képes. Le a kalappal előtte, sőt az írónők előtt is.



A cselekményről - spoileres - 

Képtalálat a következőre: „amie kaufman - meagan spooner”Még csak most kezdtem el ismerkedni ezzel a műfajjal, ez volt a második sci-fim, és úgy érzem, műfajomra találtam. Elképesztő a szerzőpáros alkotása, a történet teljesen beleivódott a csontjaimba, és érzem, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni a szereplőket és a cselekményt sem. A mai napom többnyire merengésből állt. Vajon milyen lehet a többi rész? Mikor fognak megjelenni? A francba velem és a kíváncsiságommal! 
Az egész történet, pontosabban az eleje, Titanic feelingű. Valószínű, hogy ez volt az írók támpontja is. A hajó leírása egyből a fentebb említettet juttatta eszembe, a film pedig megelevenedett előttem, pontosabban a vége, amikor Rose és Jack ott állnak a lépcsőn, ahonnan tökéletesen körbe lehet nézni az ebédlőnek kialakított helyiségben.
Már akkor sejtettem, hogy van valami gubanc a lány múltjában, amikor először beszélt/gondolt Simonra. Az, ahogy a srácról vélekedett, csak még inkább megerősített abban, hogy a papával bajok vannak, aztán amikor elmondta Tarvernek, tudtam, hogy nem csak ez az egy dolog írható a pasi számlájára.


– Mikor találkozott először LaRoux kisasszonnyal? 

– Három nappal a baleset előtt. 
– És hogy történt? 
– A baleset? 
– A találkozás LaRoux kisasszonnyal. 
– Számít ez egyáltalán? 
– Őrnagy, minden számít.


Imádtam ezeket a részeket. Eleinte (ezt sem) nem értettem, aztán a vége fele, amikor elkezdték beszélni, hogy mi vár rájuk, ha hazaérnek, minden világossá vált. Azt hiszem, ennél a beszélgetésnél (a teljesnél) döbbent rá igazán Tarver, hogy mennyire szereti Liliac-ot. Volt néhány bizonytalan pillanat, amikor csak akkor jött rá az olvasó, hogy miért is némult meg egy pár pillanatra Tarver, ha figyelmesen olvasta az előző fejezetet.
Imádtam a romantikus pillanatokat. Az első csók nem volt túlzottan részletezve, mégis annyira élvezetes és érzelmes lett, hogy az leírhatatlan.
Várom a folytatást, kedves Könyvmolyképző! Öröm volt olvasni ezt a csodát☺
Share: