Tamara Ireland Stone - Time Between Us - Elválaszt az idő

Első mondat

Még ilyen nagy távolságból is feltűnik, milyen fiatal.

Az eleje számomra nagyon zavaros volt. A fülszövegből tudtam a szereplők nevét, tudtam, kik is ők, azt viszont nem értettem, hogy Anna miért ad Bennettnek egy levelet. Aztán persze a végén kitisztult a kép, és mindenre rájöttem. Stone remekül tudta csavarni a szálakat, végig fent tartotta az érdeklődésemet. Plusz egy... millió pont.

Amikor a címre fény derül

Idézet helye

Tulajdonképpen a cím az, ami az egész könyvre rányomja a bélyeget. Mivel a többi kötet még nem jelent meg magyarul, nem tudom, hogy milyen a vége. Úgy értem, az igazi vége. (Spoiler) Mert oké, most minden heppi, és boldogak, és egymáséi lehetnek, de ez vajon meddig fog tartani? (Spoiler) Mindenesetre szeretni valakit tényleg nehéz, főleg, ha majdnem húsz év választja el a két félt.

Karakterekről

Anna Greene
Az ő karaktere igazán tetszett. Igaz, többnyire érezhető volt rajta és a megnyilvánulásain is, hogy Stone nem '96-ban írta meg a múltbéli jeleneteket, hanem most, a 21. században, mégis úgy érzem, Anna személyében egy igazán hiteles, élethű szereplővel ismerkedhettem meg, aki okos, talpraesett, fogékony, és tesz a jövőjéért. Ez volt az egyik, amit imádtam benne. Nem hátrált meg, még az eset után sem, ugyanúgy futni járt a sötétben, mint a rablás előtt. Az utóbbi időben nem sok ifjúsági könyvet olvastam - na, jó, de, de legutóbb két J. R. Ward könyvet daráltam magamba, aminek meg is lett a hatása, kac-kac -, és úgy érzem, Anna volt az a karakter, akinél igazán bele tudtam élni magam az életébe. Nem volt hisztis - legalábbis nem annyira, hogy az idegesítő legyen az olvasó számára. Voltak céljai is. Az írónő nem csak úgy belecsöppentett minket egy lány életébe, akinek, miután vége a könyvnek, vége az életének is, hanem egy olyan világba hozta el az olvasót, ahol a történet előtt és az után is fog pörögni az esemény. Illetve, reménykedek benne.

Romantikus, spoileres jelenet a könyvből:
Áthúzza a hajam a hátam egyik oldalára, és megcsókolja a tarkómat
– Tudod mit? Ezt nem számoljuk – suttogja a fülembe. Beleborzongok.
– Hagyd abba! Elfelejtem a kérdéseimet.
– Annál jobb. Akkor legalább nem neked lesz igazad. – Újból megcsókolj a nyakam én pedig teljesen kiesek a gondolatmenetemből.

Bennett Cooper

Tipikus könyvbéli karakter. Nem olyan nagyon rossz fiú, mint ahogyan azt a legtöbb ifjúsági történetben olvashatjuk. Csendes, legalábbis nagyobb közegben, ám amikor Annaval vagy a nagymamájával volt, akkor úgy viselkedett, mint az igazi, 12'-es Bennett, akivel még a Prológusban/Előszóban találkoztam először.

Mint már mondtam, nem az az ízig-vérig rosszfiú. Nem iszik, nem cigizik, nem tör-zúz, mint az én karaktereim (Pillangó). Rosszfiúvá az időutazás teszi, és a húgával megesett dolog. Bár az inkább baleset volt, mint hiba.

Csendes, és nyugodt természet, szeret lassan haladni a dolgokkal, érzelmes, és csupa szeretet, ezek mellett pedig az időutazás izgalmassá teszi őt, így nem lehet rámondani azt, hogy unalmas pasi, aki csak azért van, hogy legyen.

A történetről - spoileres - 

Mondhatni eléggé rég olvastam időutazásról, így most nosztalgikus érzés volt a kezembe venni a könyvet. Kellemes volt a történet. Nem voltak benne nagy dolgok, életbölcsességek, és minden hasonló, efféle dolog. Könnyed, romantikus és szórakoztató volt. Lekötött, és hatást gyakorolt rám. Nem hagyta, hogy másra gondoljak.

A karakterek nem voltak zavaróak, a fordítással sem gyűlt meg a bajom, ahogy általában, a cselekmény menetele is fokozatos, könnyen befogadható volt.

Ha jobban belegondolok, nincs is mibe belekössek. Mondhatni tökéletes volt, amit nem sok könyvre mondtam eddig.

Ajánlom? Naná. Mindenképp meg akarom szerezni, hogy a sajátomnak mondhassak egy példányt belőle. Fantasztikus volt. <3