Antje Babendererde - Indigó nyár

Előzmények

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor épphogy csak elkezdtem molyolni, szembejött velem ez a könyv, fel is raktam az "érdekel" polcomra, de azóta valahogy meg is feledkeztem róla. Szeptemberben, ahogy ismét átléptem a megyei könyvtár kapuját, ott volt a polcon, és tudtam, hogy egyszer muszáj lesz magammal hoznom. Nem tévedtem.

Fülszöveg

Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt? 

Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron.

Szereplők

Smilla. Nagyon tetszett a neve, sokkal egyedibbé és szebbé tette a történetet, mintha mondjuk Annenak vagy Bethnek hívták volna. Érdekes jellemű, fejlődőképes lánynak ismertem meg, akinek van múltja, jelenje, jövője, nem csak a történet kedvéért találták ki, hanem úgy, hogy egy bizonyos időre beléptünk volna az életébe, hogy lássuk a gondolatait és az érzéseit.

Condrad. Első látásra/olvasásra szerelem? Megvolt. Ugyan nem maradandó az érzés, van nála szebb, jobb, érdekesebb karakter is, de az írónőnek sikerült egy olyan személyiséget megalkotni Conrad személyében, aki ha eszünkbe jut, biztos jót fogunk mosolyogni rajta.

A többi szereplőt nem sikerült megkedvelnem. Ellenszenvesek, tipikus "ámerikái"-ak voltak, akik kiélik magukat anyuci meg apuci pénzén, és nem érdekli őket a tetteik következménye. Egyedül Mark és Conrad apja volt az, akik valamilyen szinten átlépték azt a bizonyos korlátot, ami elválasztja az elviselhetetlent a kedvenctől.

A történet - enyhe spoiler - 

Oké-oké. Tudom. Ekkora kliséhalmazt még nem látott a világ, annyira egyszerű, kiszámítható történet volt, hogy az szinte már hihetetlen, és mégis olyan szép köntösbe volt bújtatva, hogy őszintén szólva nekem csak a végén tűnt fel az, hogy mennyire átlátható az egész.

Adva van egy német cserediák lány, aki Amerikába költözik, hogy oda járjon iskolába. Egy olyan családnál lakik, akikkel régebben jóban voltak, csak a távolság kicsit megtépázta a kapcsolataikat. Smilla szerelmes volt Alec-ba, a legidősebb fiúba, de ezt ugye nem mondta el senkinek. 3 hétre elutaznak La Pushba szörfözni néhány fiatallal. Smilla még reménykedik abban, hogy Alec észreveszi őt, de ez viszonylag lehetetlen küldetésnek számít, mert ott van a tipikus primadonna, aki nem képes leülni a seggére.

A történet hangulata kellemesen bizsergető volt, kicsit nyomott, kicsit vidám, a kettő keveréke pedig telitalálatnak bizonyult, legalábbis nálam.

Sok az Alkonyatos utalás, de mivel nem volt szerencsém a könyvhöz (Gigernek hála nem is lesz), nem volt zavaró tényező. Még sosem olvastam indiánokról, így nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan is közelíti meg az írónő ezt a világot - az eredmény pedig tetszett, valószínűleg többször olvasós lesz.

A Josh körüli dolgok eléggé rémisztőek lettek, nagyon meglepődtem a sorsán, de... basszus, megérdemelte. Halálosan idegesítő személyiség volt, tipikusan olyan, akit leütnék, csak úgy, minden ok nélkül, mert minden egyes mozdulata bűnnek számít.

Nem értem, miért olyan népszerűtlen a könyv, vannak ennél sokkal rosszabbak is, amik nagyobb hype-ot kapnak, mint amekkorát kellene. Kellemes, szórakoztató, néhol döbbenetes, néhol beszámítható, tökéletes kikapcsolódást nyújt egy esős délutánra.

Ajánlom? Naná. Ha mindenképpen La Pushról, indiánokról és a szörfözésről akartok olvasni, akkor inkább ezt. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokkal jobb, mint a fentebb említett társa. :)

Read More

#Halloween - Kendall Kulper - A tenger boszorkánya

We're Haunting You Together - Készüljünk együtt a Halloweenra!

A #Halloween-es héttel kapcsolatos második bejegyzésem nem más, mint egy igazán boszorkányos, igazán Halloweenes könyvértékelés. Ugyan nem épp a pozitívumokról beszéltem, így inkább csak atoknak ajánlom, akik nem biztos, hogy el akarják olvasni, vagy már olvasták, és nem rágnak be azon, hogy elmondtam a véleményemet. :)

Kellemes olvasást! :)

Előzmények

Drága @FairyDustnak köszönhetem ezt az olvasást, mert ha nincs a molytársas, én sem olvasom el ezt a könyvet.

Ilyen random olvasást is már rég csináltam, de kimondottan elégedett vagyok magammal.

Fülszöveg

A tizenhat éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is. 

Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

A történetről - szereplők + rövid spoileres értékelés - 

Eddig nem tettem olyat, hogy két alpontot egybe vontam, de úgy érzem, ennél a könyvnél egyszerűen nem tehetek mást. Nagyon vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban, egyszerre imádom valamilyen szinten, és közben meg szívem szerint a falhoz vágnám, és azt se bánnám, ha millió plusz egy darabra törik/szakad.

Tetszett ez a boszorkány-familia, bár a vége felé már kezdett elegem lenni, hogy minden körülöttük meg a nemlétező(?) átok körül forog. Az átok eléggé kuszán indul, és szinte csak az utolsó oldalon bontakozik ki, ami 4oo oldal után szerintem egy kicsikét későre van. Maga a család, és annak a helyzete érdekes és nagyon egyedi, a történet ezen része engem nagyon megfogott.

A nagyi (Jennie) karakterét egyáltalán nem értem. A visszaemlékezésekben egy nagyon szuper, kedves, aranyos, anyáskodó nagymamával találkoztam, az első találkozáskor viszont azt hittem, rossz könyvet kezdtem el olvasni. Oké, négy év alatt változik az ember... de nem ennyit. Nagyon antipatikus volt a jelleme, nála volt az, hogy örültem, hogy már nincs köztünk.

Az anyát (Essie) eleinte nagyon nem kedveltem, számomra olyan volt, mint a gonosz, csúnya mostoha, aki mindent megvon a fogadott gyermektől. A vége felé kezdett kitisztulni a karakterének az értelme, csak viszonylag hiányos maradt. Kár érte, sokkal többre lett volna hivatott, mint amennyire az írónő megírta azt.

Tane. Hm, én nem tudom, bármilyen helyes, cuki, imádnivaló, esszemmegdearanyos ez a fiú, engem egy cseppet sem fogott meg, sőt mi több, egyenesen taszított. ((((Érdekes volt, érdekesnek tűnt, és most is érdekesnek tartanám, ha nem lenne halott... Bár őrülten reménykedek, hogy az írónő ismeri a reinkarnálódást, mert őt igazán érdemes lenne újraéleszteni, hogy aztán meggyőzzön arról, amiről ezalatt a 4oo oldal alatt nem sikerült.)))

Avery. Hisztis. Folyton csak visított, mint akit konkrétan kínoznak. Ezzel mondjuk csak engem kínzott. Isten bizony, eddig úgy voltam vele, hogy azért lépnék bele a könyvekbe, hogy átéljem azt a fantasztikus csodát, ami a történetükben lakozik, de itt csak azért tenném meg ezt, hogy képen töröljem ezt a leányzót. De úgy isteniesen, hogy jólessen neki is, nekem is. Azt hiszem, a történet egyik főbb elrontó eleme az az, hogy az ő szemszögéből lett megírva. Sokkal jobb lett volna az E/3-mas elbeszélőmód, mert akkor nem csak a bugyuta gondolatok maradnak meg az olvasóban, hanem a normálisabbak is.

Nos. A történet maga tényleg jó lenne, érdekes volt, néhol pörgött, néhol lappangott, de pont jó volt a kettőnek a keveréke, mert egyszer sem unatkoztam. Csavaros volt, különös és egyedi, a szereplők viszont mindent leromboltak.

Ami még extrán betette nálam a kaput, az a hirtelen jött szerelem. Egyszerűen utálom, hogy ha a szereplők között egy csettintés alatt bontakozik ki a mélyre szántó, torokszorító, szívfájdalmas szerelem. Mert ugye itt az volt. Aztán a vége a szappanopera, amikor Tane hazudott, csak hogy mentse Avery életét... vicces volt. Kínosan vicces.

Ami tényleg vicces, az az, hogy érdekel a folytatás. Általában abbahagyom a sorozatot, ha ennyi akadályba ütköztem, de valamiért az alapötlet nem hagy nyugton, ezalatt a két nap alatt, miközben olvastam, szinte csak erre gondoltam.

Read More

#Halloween - TOP 1o horror könyv

Drága olvasók, akik véletlenül a blogra tévedtek.

Akik ismernek, azok tudják, hogy általánosságban minden újra vevő vagyok, nagyon szívesen veszek részt ilyen-olyan blogos/nem blogos projektekben, csak nem mindig sikerül a végükhöz érnem. Őrülten reménykedek abban, hogy ez most másképp fog történni, és izgatottan vágok bele ebbe a játékba. :D

We’re Haunting You Together – Készüljünk együtt a Halloweenra!

Bejegyzés forrása: booknation.ro ❤

1o. M. R. James - Ghost ​Stories of an Antiquary

#nincs magyar fordítása#

Curl up by the fire and enter the sinister, supernatural world of Montague Rhodes James, the master of the English ghost story. Chillingly atmospheric, quietly terrifying, M.R. James's stories explore the darkness just beyond the flicker of the candle or the creaking door.

Ha egy olyan könyvre vágytok, ami igazán kísérteties, és amit nem felejtetek el egyhamar, akkor ez a könyv kihagyhatatlan. ❤

9. Lionel Shriver - Beszélnünk ​kell Kevinről 

Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. 

Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.

A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.

,,Ez a könyv üt, nem is kicsit! Nem azért, mert nagy és kemény a borítója, hanem azért, mert nem tudok napirendre térni felette még mindig, pedig sokat gondolkoztam ez alatt a néhány nap alatt, míg hű társam volt. Nem olvastam el a fülszöveget előre, így nem tudtam, mire számítsak, de azt hiszem, hogy nem is tudott volna felkészíteni erre semmi. 

Talán soha nem találkoztam még ennyire őszinte, mély, húsba vágó könyvvel. Ha Kevin „nagy tettét” nem is nézzük, akkor is annyira fájdalmas, hogy idő kell a feldolgozására." - @Ardena, moly.hu

8. Susan Hill - A fekete ruhás nő 

Arthur ​Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. 

A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától? 

,,Lefekvés előtt nem ajánlatos olvasni, főleg ha kint fúj a szél és a fa ágai hozzáverődnek az ablakodhoz.. 

Nagyon tetszett, misztikus volt, nagyon jól le volt írva a ház, a vidék, a környezet, remekül el tudtam képzelni. "- @Black_Angel, moly.hu

7. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak

Pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben és izgalomban az FBI viselkedéstudományi részlegét. „Buffalo Bill” az áldozatul ejtett fiatal nőket megnyúzza, hogy bőrükből hódító ruhát készítsen magának. Férfi létére gyönyörű nő akar lenni – mint hajdan a mama volt… 

Különös névjegyet hagy áldozatai torkában: az átváltozás jelképét, a hátborzongatóan csodálatos Halálfejes pillangó gubóját… 

Csak egy másik gyilkos, az elmegyógyintézetben őrzött zseniális pszichiáter, Lecter doktor segíthet: egyedül ő ismeri „Buffalo Bill” és a Halálfejes pillangó titkát… 

Fog-e beszélni Lecter? Ha igen, mikor és kinek? 

Az idő sürget – a következő áldozat már a gyilkos fogságában várja a szörnyű halált…

,,Körülbelül három éve láttam a filmet, ami az egyik kedvencem, szóval nem is volt kérdés, hogy a regény felkerüljön az olvasmánylistámra. Ritkán fordul elő, de most kivételesen a film borzongatott meg jobban, ami bizonyára a kifogástalan színészgárdának köszönhető. Kellemes tempóban haladtam a könyvvel is, a dinamikus cselekmény könnyedén elrepített a nyomozások és rejtélyek ügyeibe, érzelmileg viszont közel sem sújtott le úgy, mint annak idején a film." - @Sz_Flóra, moly.hu

6. Stephen King - AZ

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.

"Na, én is olvastam az AZ – t, kétszer is. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Nekem nem tűnt túlírtnak. Fogalmam sincs tizenpár évesen hogyan tudtam elviselni a vastagságát, talán már akkor se voltam teljesen normális.,, @nagyange, moly.hu

5. Jack Ketchum - A szomszéd lány

Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be.

,,Ennél nyomasztóbb, felkavaróbb, elkeserítőbb, dühítőbb könyvet én még soha nem olvastam. Az első mondat olvasásától kezdve végig ott lebegett előttem, hogy megtörtént eset alapján… Istenem!" - @AnZsu_o1, moly.hu

4. William Peter Blatty - Az ​ördögűző 

William ​Peter Blatty ördöngős regénye igazi bestseller. A szerző agyafúrt módon, biztos kézzel alkalmazza művében a borzongató hatáskeltés eszközeit. Szinte észrevétlenül célozza meg tudatunk mélyrétegeit, elfojtott indulatok törnek fel – káromkodások, obszcenítások hagyják el egy tizenkét éves lány száját, akit megszállt a Sátán… Áldozatok sora jelzi a földöntúli gonoszság evilági diadalútját. Blatty alig hagy szusszanásnyi pihenőt szorongni vágyó olvasóinak. A pszicho-horror történetet átszövi krimi elemekkel. A keresztény vagy pogány misztika szerelmeseit bevezeti az ördögűzés „segédtudományába”. Ám ezeknek az áltudományos fejtegetéseknek valódi hitelt kölcsönöz a démoni erő megdöbbentően aprólékos részletekből összeálló, így olvasva is filmszerűen érzékletes víziója. Az eredmény nem lehet kétséges: az olvasó szorongva figyeli a harcot a Gonosz és a Jó között (ez utóbbi egy jezsuita pszichiáter formájában ölt testet) s közben kéjes érzéssel merül el félelmeinek tengerében – egészen a falióra szívbajt hozó, éjféli megkondulásáig…

"Érdekes egy könyv, mert található benne, krimi, humor és persze horror elemek is. 

A maga idejében szerintem páratlan lehetett, hisz a gonosz bennünk van, ami lassan felemészt. Mára viszont ez a könyv egy klasszikus lett, így nem csoda, hogy számos rendezőt, írót ihletett meg."  - @Risus, moly.hu

3. Bram Stroker - Drakula

„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek. 

A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.

Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb – élőhalott – segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya… Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.

,,Íme minden vámpírtörténetek őse, a vérszívók és szörnyek történeteinek alapja…. 

A maga letisztultságában, eredetiségében fogott meg, nem volt nehéz elhitetnie velem, hogy ez az eredeti Drakula-sztori, ez az, ami mindennek az eredője és bármi, ami ezek után született, már csak ennek a könyvnek az alapjaiból táplálkozhatott."  - @Madama_Butterfly

2. Jay Anson - The ​Amityville Horror

#nincs magyar fordítás#

In December 1975, the Lutz family moved into their dream home,the same home where Ronald Defeo had murdered his parents,brothers and sisters just one year earlier. The psychic phenomena that followed created the most terrifying experience the Lutz family had ever encountered,forcing them to flee the house in 28 days,convinced that it was possessed by evil spirits. There fantastic story,never before disclosed in full detail,makes for an unforgettable book with all the shocks and gripping suspence of THE EXORCIST,THE OMEN or ROSEMARY,S BABY,but with one vital difference…the story is true.

1. Bret Easton Ellis - Amerikai ​psycho

Irodalmi ​alkotás nagyon ritkán képes olyan világraszóló botrányt kelteni, amilyen az Amerikai Psychót övezte. Kiadók, amelyek már szerződést kötöttek a mű megjelentetésére, és előlegképpen súlyos összegeket fizettek a ki Ellisnek, sorra visszakoztak, és elálltak a publikálástól. Ez a könyv nemegyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Amit írója a perverzió és az erőszak tombolásáról elgondol és leír, az kívül esik a normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Amit azonban ezzel közöl, az értelmezhető és megítélhető: megrendít, felkavar, s könyörtelenül szembesít egy olyan világgal, amelyre – ha mégoly kelletlenül is – ráismerünk.A regény főalakja Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Lételeme a csillogó felszín: a legdivatosabb és legdrágább holmikban jár, a legfelkapottabb éttermekben vacsorázik barátaival és soros barátnőivel, ízlése ételben-italban főúri, fényűző lakása tömve a csúcstechnológiát képviselő szórakoztató-elektronikai szerkentyűkkel, véleménye a zenétől a politikáig mindenről naprakész. De Bateman valójában értéket, mértéket nem ismerő pszichopata szörnyeteg, aki a belsejében tátongó űrtől szexorgiákkal, egyre rafináltabb kéjgyilkosságokkal, sőt kannibalizmussal igyekszik menekülni – mindhiába.A nyolcvanas évek második fele óta nemzedékének legjelentősebb írójaként számon tartott Bret Easton Ellis könyvének lapjain az amerikai álom helyébe lidérces rémálom lép: az Amerikai Psycho egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomás.

,,Bevallom, az első pár fejezetet untam, de szerencsére a kíváncsiságom győzött, és rájöttem, hogy azoknak unalmasnak kell lenniük, hogy működjön a történet. Mert B. E. E., úgy tűnik, a fokozás mestere, tudja, hogyan kell hangulatot teremteni, aztán egy hirtelen csapással úgy fejbe vágni a mélyen tisztelt olvasót, hogy egy pillanatra csak hunyorogjon, vajon mi is történt. Aztán simán átlépi azt a határt, amit épeszű ember még elolvas."@Papusz, moly.hu

A résztvevő blogok:

Read More

Chanda Hahn - Bűbájtalan

Nan&Mina

Előzmények

Többször összetalálkoztam már ezzel a sorozattal molyon, de valahogy mindig sikerült kikerülnöm őt, de amikor múltkor megláttam, hogy megvan a megyei könyvtárban, egyszerűen nem hagyhattam ott.

Fülszöveg

Mina ​Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot

Erre a reakcióm

Komolyan azt hittem, hogy valami egyszerű kis mese lesz, nulla romantikával... szóval semmi young adult beütés, semmi enyhe utalás, semmi... érdekes, amire abban a helyzetben vártam, de kellemeset csalódtam.

A szereplőkről

Mina

Érdekes, néhol butácska, néhol nagyon is okos karakternek ismertem meg. Maga a tény, hogy Sara teljesen elvonta őt a modern technológiától, nagyon rátette a bélyeget. Számomra kicsit furcsa volt, ahogy a helyzetekre reagált, néhol eléggé hülyeségnek éreztem a gondolatait... Remélem, ez változni fog a következő részekben. :)

Brody

No, ennél a srácnál egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy az írónő most mit akar kezdeni vele. Egyszer úgy éreztem, mintha egy gyermek- és ifjúsági könyvben lennék, ahol nincs semmi csók, se utalás, se túlzott romantika... aztán a másik pillanatban már egy enyhén túlfűtött romantikus-erotikus könyvben, ahol a férfi, aki amúgy egy rosszfiú, sosem állapodik meg, rátalált élete nőjére, és szinte kötelezőnek érzi megmenteni és megvédeni őt mindentől... Brody eközött a két variáns között ugrándozott, és nem tudtam eldönteni, hogy most melyik a valódi énje... :c

A történetről

Mint ahogy már fentebb is említettem, teljesen másra számítottam. Tulajdonképpen olyanra, mint Thomas Brezina - Ördögi angyalok sorozata, és komolyan meglepődtem, amikor egy teljesen más világot és történetet kaptam.

Ezt a könyvet akkor olvastam, amikor szolgálatos voltam, és az alsó bejáratnál loptam a napot. 9-kor kezdtem, egy órát kihagytam, és 2-re be is fejeztem, szóval nem volt egy nehéz olvasmány. Ezalatt az idő alatt megállt mellettem a jelenlegi magyar tanárnőm, elkérte a könyvet és elolvasta a fülszöveget. Nem nagyon olvas szórakoztató irodalmat, megmondta, hogy azt inkább a lányaira hagyja, neki jó a szépirodalom is, de azért jó szórakozást kívánt hozzá. A vallástanárnőm (az egyik) elkérte, elolvasta, magyarázom, hogy most hol tartok, és elmondja, hogy az ő lánya is szereti az ilyesmit. Kérdezte, hogy ez a felnőtt részlegről van-e, mert a lánya amúgy a gyerek részlegről szokott olvasni, de ez biztos tetszene neki. Mindkét esetben hevesen bólogattam, mert mindkétszer épp akkor jöttek oda hozzám, amikor amúgy jó résznél tartottam.

Tehát a történet... Gondolom, ezt már biztos tudják azok, akik ismernek: imádom a Grimm meséket. A youtube-os filmek közül is majdnem az összeset láttam, régebben a mesesorozatot is néztem, sőt egy rakás átdolgozást is elolvastam/megnéztem már, így amikor elkezdtem belemélyedni az olvasásba, azt hittem, ez is csak egy hasonló, unalmas romantikus lávsztori lesz, de nagyon meglepődtem, amikor egy nem várt dolog történt.

Tetszett, ahogy a történet haladt, mindenképp tovább fogom olvasni, mert érdekel, hogyan fog alakulni Mina sorsa. Nagyon tetszett, ahogy az írónő belecsempészte az eseményekbe a történetbe a meséket, sokkal egyedibbé varázsolta, elérte, hogy egy kicsit kisajátítsam magamnak, mert megmondom őszintén, a százalékot látva egy sokkal gyengébb történetre számítottam.

Ajánlom? Ha kikapcsolódásra vágytok, akkor mindenképp kezdjetek neki, egy próbát megér. :)

Read More

Rick Riordan - Az elveszett hős

Pinterest

Előzménygondolatok

Nem hittem volna, hogy Riordan bácsi képes überelni a Percy Jacksont, de úgy tűnik, tévedtem. Ez fantasztikus, szinte már túl jó, egyszerűen nincsenek rá értelmes szavak.

Fülszöveg

Három ​vadonatúj hős.
Egy eltűnt félisten.
És egy átok, ami mindegyiküket pusztulással fenyegeti…

Percy Jackson visszatér… Vagy mégsem? Ugyanis minden nyom nélkül eltűnik a Félvér Táborból. Annabeth égre-földre keresi kedvesét, egyelőre eredménytelenül. Ám ugyanolyan rejtélyesen, ahogy Percy felszívódott, feltűnik egy Jászon nevű srác, aki semmire sem emlékszik a múltjából, viszont nagyon sokat tud. Például a küldetésekről, és – csak úgy mellékesen – folyékonyan beszél rómaiul, hogy a farkas-pótszülőkről már ne is beszéljünk…

Elhangzik egy újabb prófécia, és kezdetét veszi egy újabb küldetés – most már Jászon vezetésével. Közben kiderül néhány furcsa dolog… Jászonról is. Tényleg létezik egy másik Félvér Tábor, ahol a római istenek gyermekei nevelkednek, akik halálos ellenségei a görög félvéreknek? És a kedves olimposzi szülők vajon miért nem merik hallatni isteni hangjukat? Ki ejtette foglyul Hérát, az istenek hisztis, undok és bajkeverő királynőjét? Megéri kockáztatni érte az életüket?

A szereplőkről

A három főbb karakter közül sosem tudnék választani, annyira a szívemhez nőttek, hogy képtelenség onnan kiszakítani őket.

Pipert azért imádtam, mert nála éreztem a legnagyobb karakterfejlődést ezalatt a röpke 54o oldal alatt. Aphrodité gyermekeként nem csak a külsejét sikerült megváltoztatnia, hanem a jellemét is. Sokan mondják amúgy, hogy a külső nem minden, de azért mégis fontos az a magától értetődő önbizalom, amit a kinézete ad az embernek. Legalábbis szerintem.

Jászont már az első pillanatban megszerettem - mondjuk Percyvel is ez volt. Érdekesnek találtam a jellemét, és ahogy egyre jobban megismertem a múltját, hamar megbizonyosodtam arról, hogy sosem fogom utálni őt, mert egyszerűen képtelenség a rossz oldalhoz sorolni. Tetszik ez a római vérvonal, teljesen összekuszálja a dolgokat, és csak még jobban megragadja az ember lányának a figyelmét.

Leot is érdekesnek találtam, tetszett, ahogy Riordan bácsi a múltjában vájkált, még az én lelkemnek is jól esett, ahogy kételyek közé kergeti szerencsétlen fiút. Ö, nem. Tetszett, ahogy feltalálta magát Festussal kapcsolatban, és maga az, ahogy az apjával kapcsolatos dolgokat kezelte. Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a kapcsolata Nico-val... Azt hiszem, Rick Riordan könyvei közül a Nico-Leo ship a legnépszerűbb mind közül. Alig várom, hogy megtudjam, miért.

A történetről - enyhén spoileresen - 

Történetesen már eltelt egy év a mostani olvasásom és a PJ utolsó kötete között, mégis elevenen él bennem a sorozat okozta érzések, és az a bizonyos sokkkkk, ami elengedhetetlen az ilyen könyveknél.

Elsősorban meglepett. Igaz, nem felejtődött el bennem PJ története, de azért merőben más PJ után olvasni az OH-t, mint egy év kihagyás után elkezdeni. Letaglózott, ha használhatom ezt a szót.

Fentebb is említettem, de azért itt is megjegyezném, hogy nagyon bejön ez a római vonal, amin Riordan bácsi elindult, és áldom azt a napot, amikor ez az ötlet az eszébe jutott.

Thália karakterét az előző részekben is nagyon szerettem, imádtam a feminista kis lelkét, és amikor kiderült a nagy titok, miszerint ő Jászon testvére, majd kicsattantam a boldogságtól.

Piper és Jászon kapcsolata nagyon szépen halad, szinte már tapsikoltam örömben, amikor azokat a bizonyos cuki részeket olvastam.

Kíváncsi vagyok, mit lesz Percyék sorsa (közben elkezdtem a második részt, ott meg Percy fejezettel kezdődnek az események, szóval nem halt meg, ez az, ez az *a levegőbe bokszol*)

Amit nagyon imádtam benne, az a nyugodt hangvétel volt.

– Felmászunk a hegyre – mondta Hedge. – Megölünk mindenkit Piper apján kívül. Majd távozunk.

Mint pl. ez a rész is itt. Tökéletesen elképzeltem, ahogy halálnyugodt hangon Hedge ezeket a szavakat közli a többiekkel, és mindenki őt nézi, azt gondolják, hogy ennek teljesen elment az esze.

Ajánlom-e? Mindenképp, de csak akkor, ha a következő részek is a közelben vannak, mert haláli a vége, és sokkal több a miért, mint a megoldott problémák. ❤❤❤

Read More

Michelle Hodkin - The ​Unbecoming of Mara Dyer - Mara Dyer eszmélése

Előzmény/Első gondolatok a könyvvel kapcsolatban

Meglepő módon nem olvastam el a könyv előtt a fülszöveget (egyszer valamikor igen), így minden ismeret nélkül vágtam bele a történetbe. Eleinte úgy gondoltam, hogy olyan lesz, mint az Érintés, mármint maga a hangulata: se nem túl komoly, se nem túl laza, egyszerűen pont olyan, mint amilyenre az ember lánya vágyik egy hosszú nap után.

Végül is, pont ilyen volt, csak  a két történetnek semmi köze sincs egymáshoz.☺

Fülszöveg

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

Mondtam már, hogy imádom az ilyen lényegre törő, szinte-már-könyörög-hogy-olvasd-el-a-könyvet érzést keltő fülszövegeket? A Pillangóé is hasonló amúgy. :D

Szereplők

Mara Dyer

– Jól vagy? – kérdezte Noah halkan. 

Bólintottam, és elnéztem mellette. Zsibbadt volt a nyelvem. 

– Biztos? 

Megint bólintottam. 

– Egész biztos? 

Rámeredtem. 

– Jól vagyok – erősködtem. 

– Ez az én csajom! 

– Nem vagyok a csajod – vágtam vissza, csípősebben, mint akartam.

Imádtam a humorát, valamiért nagyon megszerettem, pedig a karaktere nem a legkedvesebb. Tetszett a gondolkodásmódja (pl. a kutyás esetnél), és bármennyire is megböktem volna, hogy ember, nyisd már ki a szemed, inkább csendesen visszafogtam magam, mert úgy volt jó, hogy csak a végén tudta meg, amit az olvasó már kb. a felénél sejtett. Kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni a következő kötetekben, mert nála úgy érzem, hogy hatalmas fejlődéseken fog keresztül menni.

Noah Shaw

- Tetszem neked – folytatta végül. – Nagyon tetszem neked. – Igyekezett nem vigyorogni. 

– Nem. Utállak – válaszoltam, remélve, hogy ha kimondom, akkor úgy is lesz.

Tipikus rosszfiú, tipikus jajdeszeretem, de nekem valahogy nem jön be. Tényleg titokzatos meg minden, de ha olyan magabiztos, mint amilyennek mindenki állítja, akkor miért olyan papucs, amikor a képességéről van szó? (Itt most arra gondolok, amikor arról beszélgetnek, hogy mire képesek, stb. Mert a veszélyes helyzetekben tényleg dicséretes a viselkedése, de amúgy valamiért tényleg papucsnak érzem a gyereket. Hátha megváltozik.)

A történetről - enyhe spoilerrel -

– Te vagy az a lány, aki seggfőnek nevezett a legelső beszélgetésünkkor. A lány, aki ki akarta fizetni az ebédet, még azok után is, hogy megtudta, milyen gazdag vagyok, te vagy a lány, aki vásárra vitte a bőrét, hogy megmentsen egy haldokló kutyát, és a lány, aki mindig megdobogtatja a szívemet, akár zöld selyemruhát, akár szakadt farmert visel. Te vagy az a lány, akibe én.., – Noah elhallgatott, aztán közelebb lépett hozzám. – Te vagy a lány, aki az enyém – mondta egyszerűen, mert ez volt az igazság.

Imádtam az ilyen cuki részeket, picit nyálas volt itt-ott, de abban a helyzetben, amikor olvastam, nagyon jól esett.

Maga a történet meglepett, szinte azonnal magába szippantott, majdnem egy ültömben elolvastam, ami csakis jót jelenthet. Érdekesen alakultak az események, voltak olyan szituációk, amelyek nagyon megdöbbentettek, keresgélnem kellett az államat.

Csendesen függővéges, nem kapartam a falat, nem mentem neki senkinek, tényleg. Ööö, de. Na, mindegy.❤

Hogy ajánlom-e? Naná, vétek kihagyni egy ilyen izgalmas, fordulatokkal telt, mondhatni lenyűgöző fantasyt, aminek még nem jött ki a harmadik része. Enyhe sejtéseim szerint a második része is függővéges, így csak az kezdje el, aki nagyon mazochista, és nem bír magával, mert máskülönben szenvedni fog.

Read More

Renáta W. Müller - TestVÉR 1.

Fülszöveg

„Egyszer olvastam egy idézetet: A sors gondoskodik róla, hogy ki lépjen az életedbe, te pedig eldöntheted, hogy ki maradjon… Baromság! Én határozottan úgy érzem, hogy velem a végzet gonosz játékot űz, gyerekkorom óta. Amikor a Hailey ikrek berobbantak az életembe, fenekestül felforgatták azt, az egekbe emeltek, hogy aztán a szakadék legmélyére taszítsanak. River imádnivaló, szexi antropológus, született sármőr, míg Jamie, aspergeres komputerzseni, közösségbe beilleszkedni képtelen különc. Nincs még két annyira különböző ember, mint ez a két férfi, mégis ők a végzetem. A mámor és a reményvesztettség, a boldogság és bánat forrásai egyben. 

Hannah Logan vagyok. A lány, aki kétszer szeretett életében, és aki egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt áll.”

A ’TestVÉR’ modern, szenvedélyes, erotikával fűtött regény, Renáta W. Müller harmadik könyve.

Csendes kis megjegyzés a nagy BAMM előtt

Vannak olyan könyvek, amelyek megrázóak. Például a Nyugalom tengere. Na, ott azt sem tudtam, hogy szeressem-e, vagy inkább kidobjam az ablakon, vagy inkább egyenesen a világból, annyira utáltam. Kitépett belőlem egy darabot, de... de a TestVér sokkal többet vett el tőlem, belőlem, a lényemből, a világomból, meg úgy mindenemből, mint a NyT. Túl sokat, és úgy érzem, ezt a bejegyzést nem egyszerre fogom megírni. (Szombat este van amúgy)

Előzmény gondolatok a nagy BAMM előtt

Először azt hittem, hogy egy olyan könyvet fogok olvasni, mint pl. az Asztal három főre, vagy az Osztozni Haiey-n. Nem tudom, amúgy, hogy miért, talán a fülszöveg miatt, mert az ad egy olyan csendes kis sejtést, hogy szerelmi háromszögről van szó, és erről általában két dolog jut eszembe: vagy egy olyan trió, mint az elsőnek említett könyvben, vagy egy Jem&Tessa&Will hármas, akiket imádtam. Őrülten reménykedtem, hogy inkább az utóbbi, vagy ahhoz hasonló, mert bár szeretem az erotikusat, kicsit sok(k)nak találtam volna, hogy ha mégis az első változatról lenne szó.

Kellemeset csalódtam ilyen téren (is).

A képet az írónő osztotta meg az egyik csoportban. :)

Azért bátorkodom mellékelni ezt a képet, mert lenne hozzá egy-két szavam.

Először is: aztakutyamindenitmiezaháttérhátmeghalokjézuuska!

Másodszor, egy kicsit átfogalmazom az első bekezdést: bár a könyv tényleg az erotikus kategóriába van besorolva, Renáta mindent megtett azért, hogy több legyen benne pusztán gőzölgőn-forró szex jeleneteknél. 

Erotikus jelenetek is voltak benne bőven, Hannah-hoz hasonlóan én is néha belepirultam a jelenetekbe, pedig... pedig egyáltalán nem vagyok prűd, sem semmi. :D

A szereplőkről - enyhe spoiler - 

River

Értem én, hogy ő volt beállítva a tökéletesnek, a legjobbnak, a legleglegebbnek, de... nekem az elején sem volt szimpatikus, és utána sem lett az. Bár ez talán okkal történt, van egy olyan érzésem, hogy az írónő épp ezt akarta elérni.

Hannah

Tetszett a karaktere, egy nagyon-nagyon jól megformált, magabiztos, határozott, lelkiismeretes nőnek ismertem meg, aki nem adja könnyen magát, aki gondolkodik, és csak utána cselekedik.

Érdekes volt a szemszögéből végigkísérni az eseményeket, az ő szemével látni a dolgokat, átélni az érzéseket, meg úgy mindent. Engem felkavart, kikészített, teljesen széttépett belülről. Nem éreztem túlzásnak azt, hogy sokáig rágódott az engedjem-neengedjem dolgon, tökéletesen megértem azt a sok vacillálást. Meg úgy mindent. Hannah bekerült a kedvenc női karaktereim közé. Megfogott. Úgy mindennel.

Jamie

Én amúgy szerelmes vagyok, jó?

Ez a pasi engem kikészített, felkavart, szerelembe ejtett, és nem hagy nyugodni. Kell itthonra egy Jamie. Hétköznapokra, meg hétvégékre is.

Tetszik, ahogy az írónő belevezette az autizmust a történetbe, nagyon szépen vázolta fel. Kitért az előnyei, a hátrányaira, és nem hagyta annyiban, hogy beteg, na és, ugyanúgy viselkedik, mint az összes többi ember - mert van ilyen, nem is egy, és úgy örülök, hogy ez a könyv nem tartozik azok közé.

Én... én megcáfolom a tévhitet, amit Riverhez kötnek, mert baromira tévednek. Jamiet nem lehet nem szeretni. Pont.

– Gyűlölöm, ha beteg vagy, ha fáj valamid, ha valaki vagy valami bánt, és én nem tudok segíteni rajta. A tehetetlenség teljesen kikészít.

A NAGY BAMM!

A történetről - enyhén spoileres verzió -

Viszonylag kevés lélektani és ahhoz hasonló könyvet olvasok, mert alapjában véve annyira felzaklatnak, hogy semmit sem tudok kezdeni a jelentéktelen életemmel. Azt hittem, hogy ennél a történetnél más lesz, mert mégiscsak az erotikán van a hangsúly fele. Azt hittem, nem ragad meg bennem annyira, hogy még másnap is azon rágódjak, de... tévedtem.

Tehát. 

A főszereplő lány gyermekkora szépen szólva is szar volt, amiért abszolút nem irigylem, és tökéletesen megértem, miért nem beszélt egy jó darabig. Jamie és River párosa felettébb érdekes: River a tökéletes - olyannyira tökéletes, amitől már hánynom kell, de komolyan -, Jamie pedig a rossz, a senkiházi, aki nem ér egy jó szót sem, aki csak a bajt hozza az ember fejére. Elképesztő, mennyire különböznek egymástól, és mégis mennyire számítottak a másikra, ha véletlenül bajba kerültek.

Mami volt még nagyon szimpatikus ebben a történetben, mindig fején találta a szöget, és a helyére térítette a mi kedvenc kis főhősnőnk eszét.

Rachel-től a hideg ráz, komolyan, ennyire "legjobb barátnőt", mint őt, még nem utáltam soha. Ha valami baja volt, akkor miért nem mondta el? Nem értem az ilyen büszkeségbőlinkábbbefogomaszámatésakkorismegkapomamitakarok nőket. Nem is fogom, azt hiszem.

Rose-t az elején kedveltem, egy odaadó nőnek ismertem meg, de miután megtudta, mi van Jamie és Hannah között, egy utálatos, kétszínű némberré vált. Ellenben Ian, akit az elején gyűlöltem, annyira megszerettem a végére, hogy még én is meglepődtem magamon, és persze rajta is.

A történetről - durván spoileres verzió -

Kijelentem: végig ott volt bennem az az érzés, hogy River még él, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy igazam is lesz, ha elolvasom a második részt.

Imádom az ilyen elveszlekfeleségülmégahéten férfiakat, annyira... annyira a szívemhez nőnek, hogy nem tudom őket kidobni onnan akkor se, ha gyilkossággal fenyegetem őket. 

Imádtam az erotikus jeleneteket, Jamie gondolkodását, és azokat a kisfiús vigyorait, meg amikor nagy szerényen úgy pislog Honey-ra, mintha ártatlan lenne. Jaj, ezektől meghaltam *-*

Honey, ha már itt tartunk. Édesem. Jamie mindig - valószínűleg a cselekmény előtt is - így hívta Hannah-t, és ezt annyira nagyonszeretem-nek találtam, hogy nagyon.

Azt sem terveztem, hogy lerohanom Honey-t, és gyakorlatilag kicsókolom belőle a lelket, de egyszerűen elvesztettem a fejem.

Imádtam az olyan jeleneteket, mint pl. az egy bekezdéssel lentebbi. Annyira édessé tette Jamie karakterét, hogy nem tudtam nem szinte azonnal szeretni őt. 

– Az emberek csinálnak ilyesmit, Jamie. Mondanak vagy tesznek dolgokat, amiket nem pont úgy értenek.

Összességében elmondhatom, hogy örülök, hogy elfogadtam az írónő ajánlatát, és hogy ilyen hamar el is olvastam, mert ha később tettem volna, valószínűleg csak magamat ostorozom a hülye döntésem miatt.

Imádtam. Szerettem. Nem tudom nem szeretni. Egyszerűen magába szippantott, és nem hagy nyugodni. Ilyet már baromi rég éreztem, szóval ez a történet tud valamit. ❤

Read More