Az első mondatok
A nagyi aggódik értem. Nem csak azért, mert a nővérem, Bailey egy hónapja meghalt, vagy mert anyám tizenhat éve felém se néz, de még csak nem is azért, mert újabban másra sem gondolok, mint a szexre. Azért aggódik értem, mert foltok jelentek meg az egyik szobanövényén.
Most úgy tűnik, elhoztam nektek a világ legklisésebb történetét, amit talán ki sem kellett volna adjanak. Meghalt a főszereplő nővére, az anyja elhagyta őt, nimfomániássá vált a gyász miatt. Hűha. Ráadásul ez egy LOL-könyv, amik alapjában véve könnyedek, kellemesek a léleknek, romantikusak, és kevés, vagy épp abszolút nincs bennük szex. Itt meg már rögtön a harmadik sorban szó van róla. ÚRISTEN!
Na, annyira azért nem kell megijedni. Attól függetlenül, hogy a történet jó pár megszokott dolgot tartalmaz, van benne valami plusz. Először is, mindjárt a harmadik mondat. Ott van a három (négy) gyászoló főszereplő, és mindenki azon aggódik, hogy a szerencsétlen gaz növény levelei elkezdtek barnulni. Rettenetes, ugye? Borzasztó, el sem lehet hinni. Azt viszont meg kell említsem, hogy a történetben azért is lényeges ez a virág, mert számukra ez szimbolizálja Lennie életét. Szerintem fantasztikus hasonlat, sosem hallottam még, sőt az, hogy a történet haladtával, és a lány állapotával együtt változik a növény élete is, kissé már hihetetlen, ugyanakkor cuki véletlen, egyszerű babona.
Amikor a címre fény derül:
Dagi megkérdezte tőlem, mit csinálok. Azt feleltem neki, hogy felnézek az égre. Mire ő közölte velem:
– Ez tévedés, Lennie, az ég a földig ér, ott kezdődik a lábadnál.
A karakterekről
Lennie (Lennon Walker)
Tipikus korombeli lány, aki épp most kezdett el felnőni, közben pedig gyermek. Szabad akar lenni, ki akar törni a kalitkájából, el akar menekülni azok elől, akiket eddig szeretett. A gyász teljesen felmarcangolta őt, tulajdonképpen az eszét is vesztette miatta, ennek ellenére próbál erősnek és magabiztosnak tűnni. Hozott felelőtlen döntéseket, tett olyat, amit nem lett volna szabad, de azok, amikkel kiengesztelte Joe-t, arról árulkodnak, hogy a szíve nem is olyan fekete, mint ahogyan azt ő gondolta, és a lelke mélyén ott van az az apró, alig észrevehető rózsaszín folt, amit gondosan el akart takarni.
Bárcsak felkelne a földről az árnyékom, és mellettem sétálna.
Joe Fontaine
Imádtam ezt a srácot. Tulajdonképpen sok srácra mondtam már, de őt kiváltképp szerettem. Nem volt az a rosszfiú, akiktől minden ember elolvad, nem olyan förtelmes a múltja, hogy most undorodjak tőle. Egyszerű srác volt, talán az egyszerűbbnél is egyszerűbb. Zenész családból származik, három fivére van, és mindannyian jóképűek. Talán ez klisés, de megesik, hogy egy testvértrió már túlontúl is tökéletes, már ami a kinézetüket illeti.
De nem is ez tetszett benne. Már alapból imádom a zenészeket, az csak ráadás, hogy jóképű, és hogy igazán izgatóan (?) tud csapkodni a szempillájával. Csap-csap-csap. Eddig nem voltam szempilla fétises, de mostantól jobban meg fogom figyelni a pasik szempilláit.
Azt imádtam Joe-ban, hogy olyan... költőien fogalmazott. Akaratos, férfias srác volt, közben pedig egy olyan romantikus lélek, ami szinte már nem is létezik, vagy csak nagyon ritka.
– Hihetetlen a tónusod, olyan… olyan magányos, mint, nem is tudom, mint egy madarak nélküli erdő, vagy ilyesmi.
„(…) Ez őrület, olyan, mintha teljes hangerővel szólna, és csak őt hallanám, mintha mindenki mást lenémítottak volna…”
Dagi
Nem szeretném részletezni, ez az idézet mindent elmond róla.
– Nos, szakértői véleményem szerint – amelyet széles körű tapasztalataimra és öt remekül sikerült, ámbár korántsem hibátlan házasságomra alapozok – a helyzet az, hogy Lennie Walkernek, más néven John Lennonnak eszét vette a szerelem.
A cselekményről - spoileres -
Lennie, a gyászmámorban fuldokló tizenhat éves lány kipróbálja, milyen az, amikor minden a feje tetejére áll. Ott van a halott nővére barátja, akiről kiderül, hogy igazából a vőlegénye volt, pontosabban a meg nem született unokahúga/öccse apja. Ez a két egyén enyhítik egymás fájdalmát. Picit rosszalkodnak. A molyon mindenki emiatt húzza le az értékelést, holott számomra ebben van a dolog nyitja. Azért véleményezik negatívan, mert nem tudják, nem érzik át Lennie fájdalmát. Oké, hogy meghalt, és most mi a szart kezdjek vele? Érezd át, ember, de ne csak szóban, lélekben is. Hatoljon a csontodig, sajogjon tőle a lelked, gondold azt, hogy te vagy Lennie. Te mit csináltál volna a helyében? Abban ezer százalékig biztos lennél, hogy magadba fordulni nem szabad, nem is teszed meg. A családtagok közül te vagy az egyik, aki elképesztően közel volt Bailey-hez. A másik Toby, az özvegyen maradt srác, aki ugyan unalmasnak tűnik, de - mint kiderült - nem is nézett ki rosszul. Folyamatosan azt képzelnéd, hogy a nővéreddel vagy, hogy még mindig él, nem halt meg, még ott van veled. Aztán megpillantanád a srácot, azt a srácot, aki boldoggá tette a nővéredet. Most szomorú vagy, a srác viszont boldoggá tehetne. Aztán minden menne tovább.
Ezt a részt tökéletesen megértem, nem is ítélem el emiatt a lányt. Más megtenné, de én nem fogom.
Csak akkor kezdtem el ferde szemmel figyelni őt, amikor megjelent Joe, tudta, hogy szerelmes belé, és mégis folytatta Tobyval a dolgot. Na, akkor haragudtam rá, de nagyon, ennek ellenére úgy gondoltam, ez a botlás kellett ahhoz, hogy megerősödjön a kapcsolatuk.
Az elmaradhatatlan happy and pedig fantasztikusra sikeredett. Egy ízig-vérig romantikus történetet kaptam, amit imádtam olvasni.
Ez a mi történetünk, nekünk kell elmesélnünk.
