Az utóbbi időben egyre inkább visszacsöppenek a bloggerek világába, és megmondom őszintén, imádom ezt az állapotot. Arra a döntésre jutottam, hogy valamiképpen muszáj visszazökkennem a régi kerékvágásomba, így nem csak olvasni, hanem véleményezni is fogom a soron következő blogokat. Azt még nem döntöttem el pontosan, hogy heti, kétheti, havi rendszerességgel fognak érkezni ezek a bejegyzések, de az egészen biztos, hogy nem fogok megrekedni egy-két véleménnyel.
Olvassátok szeretettel! 💗
A történetről...
- Személyes vélemény/Előzmény
Az utóbbi időben ismét visszatértem a blogok világába, és előszeretettel kutakodtam a jelenleg is futó történetes blogok között/után... kevés sikerrel. Sőt, a sikerem annyira minimális, hogy még a sírógörcs is elért, és el is döntöttem, hogy ahogy lehet, én is aktiválom magam ezen a platformon az új történetemmel.
A Louxiter első része volt az egyik olyan blog, amin megakadt a szemem, és előszeretettel vágtam neki az olvasásnak.
- A cselekményről és a szereplőkről
A prológusból és az első részből nem sok minden derült ki eddig, és épp ez tetszett meg a történetben: nem közöl három tucatnyi információt, nem mond el semmi olyasmit, amivel a későbbiekben lelőné az összes poént. Adva van egy család, ahol meghal a nagymama a kórházban, az elsőszülött unoka ölében. Az első rész a temetésről számol be, egy kicsit bepillantást nyerhetünk Violet gondolkodásmódjába és az életébe, olyan gondolatokkal ismerkedhettem meg, amelyek egyre közelebb visznek majd a hatalmas fordulóponthoz. Violet karakteréről nem tudtam meg sokat, csak épp annyit, amennyi szükséges volt. A jelleme eddig a határozatlanságra utal, és az a tippem, hogy ő is abba a bizonyos karaktercsoportba tartozik, ahol azok a lányok vannak, akik a történet során válnak tökössé, harciassá, törhetetlenné.
- Leírás
Érezted már, hogy valaki, számodra fontos ember eltávozása nagyon fáj? Érezted már, hogy a szíved majdnem kiszakad a helyéről? Én igen... Elment, és vissza nem hozhatom többet. De rám hagyott valami számára fontos, ám szinte semmit érő babát. Hosszú időn keresztül hordtam magammal mindenhova, csakhogy megőrizzem a szeretett nagymamám kincsét. Aztán egy év múlva váratlanul egy másik világban ébredtem. Egy olyan helyen, ahol minden csupa vidámság, a hely neve pedig Louxiter. De a szigetország birodalmai közt az egyensúly meginog, mikor két, az irányítást saját magának akaró ember elmond egy pár dolgot a nyugati birodalom lányának és az északi birodalom fiának kapcsolatáról. Számukra tökéletes alkalom a rendbontáshoz.
De én Violet Murdy vagyok, a császárnő unokája, és egyben trón örököse is. Meg kell mentenem Louxitert.
Nadin kedvenc idézete a történetből:
"És a legkedvencebb idézet a sztoriból van: Fáj, és az egyetlen, amit tenni tudok ellene az az, hogy várok és feldolgozom a történteket. Időt adok magamnak."
És most következzen a rövidke interjú Nadin Tigerrel, a Louxiter I.- Az örökös c. történet írólányával!
Mikor kezdted el írni a Louxiter I. - Az örökös című történetedet, és szerinted hogy sikerültek az eddig megírt részek?
Igazából az egész történet egy éve lappangott bennem, de végül két hónapja szántam el magam arra, hogy meg is valósítsam az egészet. Az alatt a két hónap alatt a történet fő- és mellékszálait dolgoztam ki, ami elég macerás volt, de végül meg lett. Úgy érzem, hogy a prológus és az első rész kifejezetten jóra sikeredett, mivel a saját érzéseimet borítottam a nyilvánosság elé és ezt a továbbiakban sem szeretném elhagyni. Ami azt illeti, Violet karaktere teljesen Én vagyok.
Mutasd be 3 szóban, egy mondatban és egy bekezdésben a történetedet!Húha, ez nehéz lesz.
A három szó: igazi, varázslatos, harcias.
Az egy mondat, amit a fülszövegből idéznék kicsit átalakítva: "Violet Murdy vagyok, a császárnő unokája és a feladatom, hogy megmentsem a birodalmat."
A bekezdés: Violet élete teljesen felfordul, mikor a nagymamája eltávozik az élők soraiból. Ráhagy egy teljesen értéktelen babát, ami tetőtől talpig rózsaszínbe van öltöztetve. Egy évig teljesen jelentéktelen volt az a baba, de fontos volt a lány számára ezért mindenhova magával hordta. Egyik éjjel Violet nem aludt el, hanem zuhant. Zuhant, a babával együtt bele egy fekete lyukba, majd egy nagy puffanással földet ért. Egy természetfeletti világ. Violet rettentően félt, egészen addig, míg nem találkozott Randall-al, akit egy boszorkány változtatott át rókává, ő vezette el Frederick-hez, aki egészen addig kutatott a lány után, amíg rá nem jött, hogy ki is valójában. Pár hónappal később, mikor Violet éppen kezdett hozzászokni, hogy minden éjjel egy új világban kell élnie kiderült, hogy Louxiter válságos helyzetben van és valakinek meg kell mentenie. Az a valaki pedig ő. Boszorkányok, varázslók, elvarázsolt emberek, akik állatokká lettek Colleen és Tammy keze által. Lehetetlennek tűnik, de a végén sikerül egy igen barátságos világot létrehozni.
Komoly szándék is vezérel, vagy csak a magad és mások szórakoztatására kezdtél el írni?
Jelenleg átírás alatt van (amivel nem nagyon haladok a Louxiter miatt, de nem is bánom) egy horror történet, ami az Aokigahara címen fut, már régebben olvashatták tőlem. A történet horror és szerelmi szálakon fut, egy erdőben játszódik. Az egyik lány eltűnik, mikor meghal az anyukájuk, és Japánban, az Aokigahara erdőben köt ki, amiről köztudott, hogy az "öngyilkosok erdejének" is nevezik. Az ő szemszögéből íródik az egész történet.
Igen, legtöbbet FAUN zenéire. Olyan megnyugtatóak és egyben inspirálóak, hogy az hihetetlen. Másra nem is nagyon tudnék írni.
A három szó: igazi, varázslatos, harcias.
Az egy mondat, amit a fülszövegből idéznék kicsit átalakítva: "Violet Murdy vagyok, a császárnő unokája és a feladatom, hogy megmentsem a birodalmat."
A bekezdés: Violet élete teljesen felfordul, mikor a nagymamája eltávozik az élők soraiból. Ráhagy egy teljesen értéktelen babát, ami tetőtől talpig rózsaszínbe van öltöztetve. Egy évig teljesen jelentéktelen volt az a baba, de fontos volt a lány számára ezért mindenhova magával hordta. Egyik éjjel Violet nem aludt el, hanem zuhant. Zuhant, a babával együtt bele egy fekete lyukba, majd egy nagy puffanással földet ért. Egy természetfeletti világ. Violet rettentően félt, egészen addig, míg nem találkozott Randall-al, akit egy boszorkány változtatott át rókává, ő vezette el Frederick-hez, aki egészen addig kutatott a lány után, amíg rá nem jött, hogy ki is valójában. Pár hónappal később, mikor Violet éppen kezdett hozzászokni, hogy minden éjjel egy új világban kell élnie kiderült, hogy Louxiter válságos helyzetben van és valakinek meg kell mentenie. Az a valaki pedig ő. Boszorkányok, varázslók, elvarázsolt emberek, akik állatokká lettek Colleen és Tammy keze által. Lehetetlennek tűnik, de a végén sikerül egy igen barátságos világot létrehozni.Komoly szándék is vezérel, vagy csak a magad és mások szórakoztatására kezdtél el írni?
Eleinte csak saját magamnak írtam és persze a barátaimnak is, aztán most, hogy végre kicsit benőtt a fejem, komolyabban elkezdtem foglalkozni az egésszel. Jelenleg egy regénypályázatra szeretném ezt a történetet elküldeni, ha sikerül befejezni időben.
Van még aktívan futó történeted ezen kívül? Ha igen, mesélj róluk! Ha nincs, akkor tervezel írni valami mást?
Jelenleg átírás alatt van (amivel nem nagyon haladok a Louxiter miatt, de nem is bánom) egy horror történet, ami az Aokigahara címen fut, már régebben olvashatták tőlem. A történet horror és szerelmi szálakon fut, egy erdőben játszódik. Az egyik lány eltűnik, mikor meghal az anyukájuk, és Japánban, az Aokigahara erdőben köt ki, amiről köztudott, hogy az "öngyilkosok erdejének" is nevezik. Az ő szemszögéből íródik az egész történet.
Zenével írsz? Ha igen, mire, és miért pont arra?
Igen, legtöbbet FAUN zenéire. Olyan megnyugtatóak és egyben inspirálóak, hogy az hihetetlen. Másra nem is nagyon tudnék írni.
Miért pont ezt a témát választottad?
Fogalmam sincs. Igazából világ életemben a fantasy sztoriknak/filmeknek éltem, szóval valószínűleg ezért ez a stílus áll hozzám a legközelebb.
Köszönöm szépen az írólánynak, hogy elvállalta az első interjút, és köszönöm neked is, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! Nemsokára ugyanitt! 💓
