12. napos blogger kihívás - 11. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Tizenegyedik nap


Naiv voltam, elesett és szótlan.
Azóta iskolát váltottam, kinyílt a csipám, és végre megtaláltam önmagam. Thanks, Refi, ájlávjú.
Share:

J. R. Ward - Megsebzett szerető


Image detail for -Character Look-Alikes - Zsadist From The Black Dagger Brotherhood ...: Az első mondat
- A francba, Zsadist! Ki ne ugorj...
Phury hangja alig hallatszott az előttük zajló baleset csattanása miatt. És az ütközés az ikertestvérét sem tartotta vissza attól, hogy kivesse magát az Escalade-ből, miközben a terepjáró nyolcvan kilométeres sebességgel száguldott.

Furcsa ezt mondani, de azt hiszem, ez volt az a pont, amikor beleszerettem Zsadistba. Tudom, az előző értékelésem során azt mondtam, hogy idegesítettek a jelenetek, amelyek közte és Bella között zajlottak, és ezt a megállapítást még mindig alátámasztom, annak ellenére is, hogy szükséges volt az ő kapcsolatukat is bevezetni, hogy eljuthassunk arra a pontra, ahol ez a kötet elkezdődött.
Azon a véleményen vagyok, hogy ha már egy párról szól az egész kötet, akkor miért kell átmenni két másik ember szerelmi életébe? Az én fejemben ez úgy jön le, mintha az író nem tudna eleget írni az adott párról, és muszáj kitérnie a dolgok alól, hogy egy kicsit feldobja a történetet.
Mindegy...

Amikor a címre fény derül
Nem hittem volna, hogy az első - számomra néhol elviselhető, néhol elmegy kategóriába tartozó - kötet után ezt fogom mondani, de ez a cím tökéletesen ráillik a kötetre, a szereplőkre, meg úgy mindenre. De ezt a nyálcsorgatást a karaktereknél fogom részletezni.

Anyae est une dessinatrice américaine qui a très bien su illustré les personnages de la confrérie de la dague noire

Szereplők
Bella
Ismét megdöbbentő megállapítás következik: Bella volt az a karakter, akit igazán kedveltem, akihez sokkal közelebb állok, mint Maryhez vagy Beth-hez. Nagyon tetszett benne az, hogy önálló akart lenni, és nem szeretett a családjától függeni. Pontosabban a bátyjától, akivel egy ideig szimpatizáltam - nem tudom, miért -, de aztán kiderült róla, hogy nem épp a jófiúk táborát erősíti, így azonnal le is tettem róla.
Az tetszett még ebben a lányban, hogy a fiatal kora ellenére viszonylag felnőttesen gondolkodott. Annyi vele egykorú női karakterrel találkoztam már, és egyik hülyébb volt, mint a másik - már bocsánat, de... -, ő viszont tényleg kiállt magáért, és nem félt annyira, mint ahogyan azt az ő helyzetében elvárható lett volna.
Szóval tetszett. Csak hogy félreértések ne essenek. Már megint...


surrogateself:    Tyler Durden:


Zsadist
Egyik ismerősömnek volt egy olyan megjegyzése, hogy miatta fogom megszeretni a sorozatot. Igaza volt. Személy szerint elképesztően rajongok az olyan karakterekért, akiknek valamilyen szempontból sérült a múltjuk, emiatt az életük nem kiegyensúlyozott, általában introvertáltak, keveset beszélnek. Én is ilyen vagyok, már csak azért is... 
Egy idő után zavarossá váltak a se veled, se nélküled pillanatok. (Pl. amikor a sikátorban Zsadist egy másik nő vérét itta meg - ez a rész valahogy nem tetszett, olyannak tűnt, mintha megcsalta volna Bellát, holott a vak is látta, hogy teljesen belebolondult a lányba.)



A történtről - spoileres - 
Életemben nem hittem volna, hogy fogok találni egy olyan könyvet, amiben minden van: szomorúság, bánat, fájdalom, veszteség, szeretet, szerelem... és még sorolhatnám. Mindenből kaptam egy jó nagy adaggal, az előző részekhez képest pedig elégedett vagyok mindennel Nem idegesített semmi, nem zavart semmi, egyszerűen élveztem az olvasást. Meglepő, tudom, tudom, nem is tudom, tőlem mit vártatok. Hogy ócsárolom? Nem, én eddig sem ócsároltam semmit, csak elmondtam róla a véleményem, ami, ugye, személyes, meg minden. Végül is, a saját blogomon megtehetem ezt... mármint a személyeskedést. Hazudni nem fogok.
De mindegy.
Nem hiszem, hogy van még mit mondanom erről a kötetről. Tetszett. Nagyon is.
John Matthew miatt különösen.
Tohr-ért és Wellsie-ért pedig sajog a lelkem...
Share:

12 napos blogger kihívás - 10. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Tizedik nap


1. Rumos kapucsínó. <3
2. moly.hu
3. színészszakkör - Helén és a tehén
4. Prológus
5. Átírás folyamatban
6. Hideg van
7. Megyünk bográcsozni <3
8. Kezdem megkedvelni a FTT...
9. Kéne valami ropi.
10. 10. random dolog Christine fejéből

Share:

12 napos blogger kihívás - 09. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Kilencedik nap


Hogyan szoktam írni
1. Zene. Mostanában lágyabb, fülbemászóbb dalokat hallgatok, de megesik, hogy hard rock megy a fülembe...
2. Openoffice. Mivel szar a gépem, és csak ez az egy íróprogram fut rajta.
3. Pinterest, we heart it, tumblr. Ha valami eszembe jut, akkor onnan inspirálódok.
4. Csend. Oké, a zene menjen, de semmi más ne, mert az már zavaró zajforrás.
5. Moly. Legyen hova elkalandoznom.
6. Ropi, gumicukor, gyümölcslé. Mindegy, csak legyen mit zabálnom.
7. szinonimaszotar.hu, és más, ehhez hasonló oldalak. Mindig jól fognak.
Share:

J. R. Ward - Síron túli szerető

Még mielőtt el nem kezdeném az értékelést, el szeretném mondani, hogy a múltkori Ward könyv értékelése után én nagyon-nagyon röhögtem, és úgy feldobta a napomat az, ami a sorozat facebook oldalán ment, hogy azt még én sem hittem el. Apropó: ilyenekkel vesztitek el a rajongókat. Talán én is emiatt állok a sorozat mellé ilyen félve...
Először is, le szeretném szögezni egyszer, és remélem utoljára, hogy nő vagyok. Megmutatni nem fogom, de szerintem ez érzékelhető volt. Legalábbis az előző értékelésekből, amik ugye az oldalon vannak.
Másodszor: a Zivatar egy személyes oldalnak indult. Az, hogy leírom a könyvekről a véleményemet, azt tükrözi, hogy az olvasás is része az életemnek - és viszonylag nagy részét tölti ki.
Ahhoz pedig, hogy milyen stílusban írom meg a véleményemet mindenről, az engem tükröz, azt, amit gondolok az adott könyvről. Ha nekem zavaros, akkor zavarosan fogok írni róla, ha nem tetszett, akkor azt ki is nyilvánítom, és fordítva. Az meg, hogy egyesek a kákán is megtalálják a csomót - Melissa és Marissa. most komolyan? Annyiszor megnéztem ezt a nevet, és akkor is Marissa volt oda írva - nem az én hibám, bocsi. Nem tudom, mit olvastatok, de hogy valamit félre, az nagyon biztos.
Gigert pedig tessék szépen békén hagyni. Nem kértem őt arra, hogy álljon ki értem, magától ment, ami meg is döbbentett és jól is esett sötét lelkemnek.
Ja, és még valami: attól, hogy valami nem tetszik, és azt a saját, számomra elfogadott módon kinyilvánítom, még nem kell anyázni. De ha már megteszitek, akkor hívjátok fel, és úgy tegyétek. Szeret veszekedni. :3

Mary and Rhage...my favorite book of the series. Both fighting their own demons find each other despite of the odds against them.: Az első mondat
– A fenébe, V, a halálba kergetsz! – mondta Butch O'Neal, miközben feltúrta a fehérneműs fiókját egy pár fekete selyemzokniért. Fehér pamutzoknit talált helyette.

Kezdem megszeretni ezt a párost. Amikor mindketten jelen vannak, mosolygok, jobb esetben nevetek. Ha jobban belegondolok, akkor ők azok, akik a legtöbb humort szolgáltatják ebben a sorozatban.

Amikor a címre fény derül
Tulajdonképpen ezen sokat gondolkoztam, és nem jutottam sokra. Síron túli szerető. Itt személy szerint Maryre gondoltam, aki ugye leukémiás volt, és végül is, Rhage mentette meg őt a biztos haláltól, a sírtól. Szóval egyikőjük sem ment át a másvilágra.
Végül is, mindegy. Lehet, hogy ebben a könyvben ez az, ami számomra zavaros.

♥ SIMPLY ME ♥: A karakterekről
Mary
Őszintén megmondom, már kezdem unni azokat a karaktereket, amelyek halálos betegségben szenvednek. Nem olvastam sok ilyet, de épp eleget ahhoz, hogy elmenjen tőlük a kedvem. Minden ilyennél nagyjából ugyanaz a mese: általában a nő az, aki beteg; még mielőtt kiderülne/miután kiderülne, hogy halálos beteg, és csak hónapjai vannak hátra, találkozik egy fess, magabiztos, tökéletes, jóképű férfival, aki teljesen elcsavarja a fejét, akiért odáig meg vissza van, és végül nem hal meg, mert hát nem. Itt csupán annyi volt az újdonság, hogy Rhage volt az, aki meggyógyítja a lányt, annak ellenére, hogy így benne marad a sárkány. De az igazi szerelem nem ismer halált, ugye...
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Azt viszont még, így, utóhangként elmondom, hogy nem ítélem el őt a betegsége miatt, sőt, tisztelem azért, hogy ennyi mindent átvészelt, de mint könyvbéli esemény/szál, kissé már elcsépelt és unalmas.

Rhage - BDB 2 by TomsGG on DeviantArt: Rhage
Benne óriásit csalódtam. Míg az előző részben felkeltette az érdeklődésemet, addig itt teljesen elment a kedvem tőle, egyáltalán nem jött be, valamiért piszkálta a csőrömet, vagy nem is tudom...
Az alapvető dolgok, amit megtudtam róla, az az, hogy ő a legszebb, legcsodálatosabb, legjobban kinéző testvér, akitől minden nőnek eláll a szava, meg minden. Nos, az enyém nem állt el. Akinek a beceneve Hollywood, és olyan históriák terjengenek róla a világban, amiben arról van szó, hogy milyen jó az ágyban, attól sokkal több erotikát és szenvedélyt vártam el, mint amennyit kaptam. Ugyanakkor - ami az iménti dolgot kompenzálja - nagyon szépen beszélt a lánnyal. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem egy mai férfiról van szó, akinek az idejében az udvarlás egy olyan megszokott és tökéletesre fejlesztett dolog volt, amit valószínűleg én nem fogok megtapasztalni - legalábbis nem olyan nagy részben, mint ahogy Mary.
„Nem találok szavakat, kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.”

Mary &amp; Rhage❤                                                                                                                                                                                 MoreA történetről - spoileres - 

A fentebb említett dolgok még nem értek véget. Valószínűleg velem van a baj, kérlek, engem szidjatok és ne mást...
Az Őrző. Lehet, hogy nem mondok újat, de utálom azt a nőt, és azt is, ahogyan a testvériséggel viselkedik. Ezek az emberek úgy tisztelik őt, mintha ő maga lenne az Isten, ha véletlenségből feltesznek neki egy kérdést, inkább öngyilkosok lennének, minthogy az a hülye némber elátkozza őket. Ő pedig... ő pedig lazán-faszán megvonta volna Rhangetől a boldogságot, mert miért ne <- és ezt azért mondom, mert nem találom az okot, amiért ez a férfi ne lehetne boldog. De ez a perszóna valószínűleg kapott valami olyat - olyan apró, semmibe vehető dolgot -, ami miatt megtiltaná tőle a szerelmet.
A vége volt még számomra túl gyors, és amiért molyon is levonom a csillagozást. Talán ha húsz oldalban lezavarta az egész meggyógyulokarákbóltalálkozokazörzővelsálálálá dolgot, ami számomra nagyon idegesítő volt. Oké, így is viszonylag hosszú ez a könyv, de most már az a tíz-tizenöt oldal pluszban nem mindegy?
Még egy dolog, ami számomra sok és felesleges volt: Bella és Zsadist jelenetei. Ugyan gyomorgörcsöt is okozott, és pár pillanatig nem tudtam folytatni az olvasást, úgy éreztem, hogy valahogy nem illik a könyvhöz és a hangulatához. Szükséges volt, hisz így egy picit belátást nyerhettünk a következő kötetbe, de ez minden...

Várom a támadásokat, meg minden, rég nevettem jót.
Share:

12. napos blogger kihívás - 08. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Nyolcadik nap

Bakancslistámról részlet
Nos, átnéztem a kihíváshoz írt kommentem, és a leglényegesebb az utolsó rész. Tíz dolog, amit az utókorra hagynék:
Tíz dolog
– A könyveim
– Wannabe íróként a történeteimet is mondanám. :D
– A viseletem.
– A karaktercipőm.

Könyvből jelenleg harminc van, a jövendőbeli könyveim száma végtelen, a viseletem - attól függ, melyik - minimum öt részből áll, de az még a jobbik, kényelmesebb eset, a cipőmből kettő van, szóval meg is van a tíz. :3

Share:

Susan Mallery - Koktél és cseresznye

Az első mondat
Hadd könnyítsem meg a dolgát! – mondta az elegáns, méregdrága öltönyt viselő férfi Dani Buchanannek.

Azt kihagyta, hogy jóképű, markáns, férfias, tökéletes, bámulatos, és épp megfelel nekem is.


Amikor a címre fény derül
Feledékenységem határtalan, de, gondolom, ezt már megszoktátok. Megszoktam, hogy ilyen a cím, már egyáltalán nem zavar, ami haladás, ahhoz képest, hogy az elején nagyon idegesített, hogy az angol és a magyar cím között ekkora a különbség.


A karakterekről
Dani
Mint már mondtam, az előző három kötetben egyáltalán nem volt a kedvemre sem a viselkedése, sem semmije, egyszerűen idegesített. Ő volt az, aki sosem tudott semmiről, és amiért kiverte a hisztit is - ami ugyancsak egy irritáló pont volt a könyvekben. Ezt egy ideig még elfogadtam - hasonló a helyzetünk -, de hogy szinte minden fejezetben ezen kapja fel a vizet, az azért már tényleg sok(k).
Az sem volt teljesen tiszta, hogy miért akarta rögtön megismerni az apját, főleg úgy, hogy már tudta, hogy kicsoda, és mi áll előtte - és nem csak ezért.
A szenátortól is furcsa volt, hogy ilyen hamar megbékélt a gondolattal, hogy van egy lánya, meg minden, és akkor most minden heppi.  Ez a rész számomra túlontúl irreálisnak tűnik.



Alex
No, ő az a tipikus férfikarakter, aki a való életben valószínűleg nem is létezik. Nincs hogy létezzen egy ilyen tökéletes ember. Már a megjelenésével és a kisugárzásával megnyert magának, erre rátett egy lapáttal a humora és a szenvedélye, a romantikus lelke, a titok - a volt feleségével kapcsolatban -, a családjával való harmonikus viszonya...
Ezért is mondom, hogy ő egyszerűen nem létezik. Az anyjával együtt. Ő is ugyanilyen tökéletes volt.
Alex sikeresen felkerült a képzeletbeli háremem listájára. Nem a legaljára, de nem is a legelejére. Ott, valahol középen. 





A történetről - spoileres - 

A fentebb említett bajaim mellett csupán még azt szeretném megemlíteni, hogy hiányoltam a többi testvért. Eddig mindegyik részben óriási szerepet játszottak - úgy értem, azok, akik nem a központban álltak/nem róluk szólt az adott könyv -, itt viszont minden második-harmadik fejezet után jelentek meg. Persze, itt már fontosabb szerepet játszott az új család, akiket jó volt megismerni úgy, ahogy vannak, és nem azt az álarcot, amit fel kellett volna venniük, és amit a szenátor felesége is viselt. Az a nő Alexnél is tökéletesebb volt, mindent kibírt, elviselte, hogy a férjének van egy gyereke, amit ő nem tudott neki megadni, sőt a többi gyerekére is vigyázott, nevelte őket úgy, ahogy csak tudta.
Bármilyen meglepő, számomra Gloria viselkedése is lehetetlennek tűnik. Oké, megváltozik, oké, kedves lesz, oké, oké, oké. De az, amit ő művelt, túlzás volt. Olyanná vált, mint valami cukros néni: édeskicsibogaramgyeremertkapszcukorkát. Francokat. Gloria nem ilyen, és akkor sem változott volna meg ennyire, hogy ha örökké élhetett volna.
Amikor kiderült, hogy lesz egy új Buchanan baba a családban, nagyon-nagyon mosolyogtam, főleg, hogy épp Loriéknak, akik az utóbbi időben rengeteg kellemetlen dolgon kellett keresztül menjenek.
Walker és Elissa eljegyzése is tetszett, az viszont, ahogy Penny lereagálta a helyzetet, és nem értette meg a miérteket, kevésbé.

Lezárult a sorozat, és vérzik a szívem. Nagyon-nagyon közel nőttek hozzám ezek a Buchananek, még akkor is, ha nem okoztak maradandó nyomokat bennem. Másfél héten keresztül elszórakoztattak, és velem tartottak, ami nagy szó. Ez az első olyan sorozat, amit mostanában kezdtem el, és be is fejeztem, sőt, ami még jobb, egyhuzamban olvastam el mind a négy kötetet, megállás és közbevágás nélkül.
Share:

12 napos blogger kihívás - 07. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Hetedik nap



A három jelenlegi kedvenc dalom
Ez
Nehéz lesz

1.

Egy sorozat betétdala volt, azonnali szerelem.

2.

Nagyon rá vagyok kattanva az ilyen zenékre, egyszerűen imádom. <3

3.


A táncot is meg akarom tanulni. <3

Share:

12 napos blogger kihívás - 06. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Hatodik nap


Dolgok, amik halálra idegesítenek
- ha a póló címkéje kint van. Egyszerűen gyűlölöm. De, hogy általában saját magam gondoskodok afelől, hogy ne így legyen, tapizhatok cuki pasikat is... :3
- ha egy remek történetet összecsapnak. 

Én amúgy egy nagyon nyugodt ember vagyok, nem idegesít semmi... vicc volt. Csupán nem jut több eszembe. :D 
Share:

12 napos blogger kihívás - 05. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Ötödik nap

Kedvenceim az elmúlt egy hónapban

Étel

Minden bizonnyal az, amit mama mára készített: nagyjából egy centiméter átmérőjű széles és hosszú makarónit megfőzött, majd lehűtött. Összekeverte majonézzel, máléval, sajttal (házi) és szalámival. Imádom. <3

Ital

A múltkor vett almalé. Nagyon gyümölcslé-mániás vagyok, utálom a szénsavas dolgokat, csak a kólát és a ásványvizet iszom meg.

Zene


Az túl sok van.
De most ez: 


Könyv

Mindig a legutolsó.

Tánc


Kraszna-menti. <3 Mindig és mindörökké. <3
Share:

Susan Mallery - Chili és csokoládé

Gray suit with pops of color BilliardFactory.com:


Az első mondat

A nők imádták Reid Buchanant – legalábbis addig a bizonyos csütörtök reggel háromnegyed hétig.
De, ahogy mondani szokás, a kivétel képezi a szabályt, Lori pedig tökéletes hibának bizonyult. Ez a mondat az, ami meghatározza Reid zűrös, zavaros életét: a nők. Mindegy, hogyan és milyen áron - és annak ellenére, hogy a későbbiekben érthetővé válik, úgy gondolom, a jóból is megárt a sok, legalábbis Reid esetében ez történt.



Amikor a címre fény derül
Az angol és a magyar cím között még mindig mérföldek vannak, viszont kezdem érteni a lényegüket: a fordító / a kiadó kiválasztott két olyan ételt, ami egy adott ponton fontos szerepet játszik a két főszereplő életében. Annak ellenére, hogy az eredetiség híve vagyok (azaz, ha valamit egyszer már megírtak, kérem szépen nem másítani rajta egy hangyányit sem, mert az úgy már nem az igazi), igazán tetszik ez a megoldás. Ötletes és találó.

Grey Little Hoodie + Denim Shorts                                                                             Source:
A karakterekről
Lori

A négy női főhős közül Loriban kaptam meg leginkább önmagamat. Én is szeretek elbújni a ruhákban, a hajam mögött (mondjuk ő szoros copfba fogta, de nem is ez a lényeg), és úgy gondolom, ő is épp ezt tette. Annak ellenére, hogy nem szerette a helyzetét, nem változtatott semmin, sőt, talán még maga ellen is dolgozott. Mindig a nővére volt a királynő, akire mindenki figyelt, Lori be sem volt tervezve, csak úgy lett, és az is meglehet, hogy feleslegesen. Ezt sokáig éreztette is vele az édesanyja, akivel nem igazán szimpatizálok. Miután a nővéréről kiderült a betegsége, még inkább a háttérbe szorult: ápolta őt ugyan, de ez minden.
Azt hiszem, ennek volt köszönhető az is, hogy nehezebben kezelte azokat a helyzeteket, amikor Reid nem volt olyan tapintatos, mind ahogyan azt egy úriembertől elvárja az ember lánya. Ugyan a szócsatákat könnyen vette - Gloriával szemben is, és amit művelt vele, azt a világ csodái közé is be lehetne sorolni -, de a forróbb helyzetekben picit alábbhagyott a tudása, ami Reid tapasztalataival ellentétes volt. Ezért is alkotnak ilyen jó párost.


Style of men in 2016:
Reid
Direkt hagytam őt utoljára. Már az előző két kötetben felkeltette az érdeklődésemet, és azt kell mondanom, hogy egy picit sem okozott csalódást. Hozta a formáját, és az, hogy sokkal közelebbről is megismerhettem őt, csak még jobban rátett egy lapáttal az egészre. Ugyan őket nem preferálom annyira, mint Walkeréket, de a számukra is került hely a szívemben.
Kicsit megdöbbentett a múltja. Ugyan számítottam rá, hogy valami brutális, valami szívbemarkoló lesz, mint a bátyja esetében, de arra nem gondoltam, hogy ennyire.
Nagyon-nagyon nevettem a szenvedésén. Tudom, hogy nem szép dolog, de azért megesik, hogy a fagyi visszanyal, és ő épp így járt. Egy picit megérdemelte - és ezt főleg akkor gondoltam, amikor erősen hangsúlyozta, hogy már azt sem tudja, hány nővel feküdt le. Az egy picit megártott a feminista lelkemnek, de túléltem.


A történetről - spoileres -

Ezekben a történetekben igazából az a jó, hogy beszámíthatóak: tudom, hogy mi fog történni, hogy boldog vége lesz, hogy minden heppi. Mondjuk Lori testvérének a halálára nem számítottam, de benne volt a pakliban. Az volt az első és egyben utolsó pont, amin elbőgtem magam.
A lány édesanyja irritált a legjobban, sokkal inkább utáltam őt, mint Gloriát. Megpróbálta elhitetni vele, hogy szereti őt, hogy semmi baj sincs vele, de közben a szavai között ott voltak azok a csúnya gondolatok, amiket félt kimondani: felesleg, nincs rád szükség, nem kellesz nekem. Gloria is egy szemét nő volt egy ideig, de őt még el tudtam viselni. Az anyát már kevésbé.
Imádtam Lori felvágott nyelvét és az optimizmusát. Az, ahogy Gloriával elbánt, szórakoztató volt, ezeken a részeken nevettem a legtöbbet.
Megmondom őszintén, engem brutálisan zavartak a Danis részek. Oké, így legalább megismerhettük az előző áldozatokat, de nekem sok volt. Teljesen megutáltam a lányt, valahogy a viselkedése nem azt tükrözte, hogy egy remek emberről van szó (tekintve a két pasiról - a második konkrétan (ahogy az előző) rá sem hajtott, de máris dobta, amit sajnálok, és nem is értek). Szerencsére az ő kötete kiengesztelt, de ezzel akkor is leírta magát nálam egy időre.

Ez a könyv - ahogy az előző kettő is - színt vitt az életembe. Örülök, hogy rájuk akadtam, és hogy egy ilyen remek sorozatra bukkantam.
Share:

Susan Mallery - Fahéj és karamella

Képtalálat a következőre: „soldier men tumblr”
Az első mondat
Kellemetlen, nem szívesen elismert, de tagadhatatlan igazság, hogy egy nőnek olykor szüksége van egy férfira, vagy legalábbis két erős karra és egy izmos mellkasra.

És ezt Walker tökéletesen meg is tudta adni Elissának.
Imádom ezt az első mondatot, tökéletesen át tudja adni a nők gondolkodását és részleges ideálját. Másodsorban pedig igaz is...


Képtalálat a következőre: „soldier love tumblr”A karakterekről
Walker
Meg merem kockáztatni azt a megállapítást, hogy Walker elfoglalta a második helyet a szívemben. Nagyon-nagyon megkedveltem őt, tetszett a személyisége a viselkedése, és hogy mindig reálisan, emberségesen viselkedett. Talán az tetszett benne, hogy olyan fokozatosan haladt előre, és nem tett meggondolatlan lépéseket. És az, hogy a keménysége ellenére mennyire szépen bánt Zoéval. Imádom a gyerekeket, és ha egy férfi szépen tud bánni velük, akkor az már csak jó lehet. Walker évek óta nem érintkezett gyerekekkel, pláne nem lányokkal, de az, ahogyan kezelte őt és megnyugtatta, ha baj volt, megmelengette a szívem.

Elissa
Képtalálat a következőre: „soldier love”Ismét egy olyan női karakter, aki példamutató életet él, annak ellenére, hogy a múltja miatt inkább elbújna, mintsem emberek között élne. Fantasztikus kislányt nevelt fel, és ugyanilyen odaadással fogja nevelni tovább is, Walker segítségével.
A tűrőképessége határtalan, a kreativitásával egyetemben. Feltalálta magát, megpróbált minél többet kihozni magából, amit több ember megirigyelhetne tőle - én is. Személy szerint már rég feladtam volna, de ő ment előre, és nem hátrált meg a problémáktól.

A történetről - spoileres -
Azt hiszem, mindenki úgy véli, hogy a legmegdöbbentőbb rész az az volt, amikor Gloria összeesett. Annak ellenére, hogy a kötet elején gyűlöltem - hah, ez még bók volt a számára -, egy picit megsajnáltam. A harmadik kötetre persze ez változni fog, de ezt majd csak a következő bejegyzésben.
Amikor megfenyegette Elissát, azt hittem, kiszaladok a világból. Vannak olyan nénik, akik elviselhetetlenek, és akiket nagyon gyűlölök, de ő átment minden határon.
Nagyon tetszett az Ashley szál. Egy ideig abban reménykedtem, hogy Elissa az, csak a neve lett más, de aztán rájöttem, hogy ezt a történetet egy olyan írónő írja, aki nem az egyszerűsége miatt híres, így azonnal le is tettem a dologról. Örülök, hogy ez a szál nem hepi enddel végződött. Semmi sem fenékig tejfel, az ilyen könyvek pedig nem az irreális dolgokról híres. A való életben sem mézesmázos minden.
Féltem attól a pasitól, és örülök, hogy végül Walker elintézte őt. Valószínűleg hatalmas fájdalmat okozott volna Zoénak, meg persze Elissának is, és jó, hogy eltűnt a képből.
A szüleivel való kapcsolatát egy kicsit zavarosnak és túl gyorsnak tartom. Ugyan minden reális, de ha az én gyerekemről lenne szó, nem adnám oda anyáméknak egy hétvégére, ha a szüleimet majdnem tíz éve nem láttam.

Összességében: ez a kedvenc részem a négyből, imádtam a történetet, a karaktereket, egyszerűen mindent. Fantasztikus volt.
Share:

12 napos blogger kihívás - 04. nap + Élménybeszámoló

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Negyedik nap





Ugh, hogy én menyire vártam már ezt a kihívásnapot és a tegnapot!
Dunapart

Néhány hete tudom, hogy az október 22-ét nagy valószínűséggel a buszon és Pest valamelyik pontján fogom tölteni, minimális alvással, rengeteg édességgel és ropival, és jó néhány elvetemült, őrült emberrel.
A városi csoport meghívást kapott az Egy Nap Pesten c. rendezvényre, és - mivel van néhány tag, akik nálunk is táncolnak legalábbis azt hiszem, hogy ez a meghívás oka - velük tartottunk.
A Parlament mögött...
Reggel háromkor keltem, hogy négykor el tudjunk indulni, ami - szép szóval - kegyetlenség volt. Képtelen vagyok úgy aludni, hogy mozgó, instabil valamin vagyok, így konkrétan csak ma, öt után - akkor léptem be a házba - tudtam elaludni. Mondjuk miután átjöttünk a határon, megpróbáltam aludni, de nem sokra mentem.
A határnál a vámosok szeretetét annyira éreztük, amennyire csak lehetett, mivel több mint másfél órát ott ültünk. (Ez visszafele sem történt másképp, csak itt az volt a ráadás, hogy nem engedtek pisilni menni...) Ezzel még nem is lenne baj, de olyan pontosan érkeztünk az első program helyszínéhez, amilyen pontosan csak lehetett, ugyanis bementünk a nézőtérre, és máris leoltották a villanyt, mert kezdődött is.
Az első program a Páva Matiné első felvonása volt, AMI
Az ajándékok innen is, onnan is.
ELKÉPESZTŐEN FANTASZTIKUS VOLT. Olyan embereket láthattam élőben, akikkel talán sosem fogok találkozni többé, és akikre már az első adás óta felnézek. Példának okáért ott volt a Fundák-Kaszai páros, akiket imádok, és akiknek napi szinten nézem az előadásaikat a YT-n. Imádom Lili hangját, a Cigányos előadásukban valami fantasztikusak voltak, de most sem voltak rosszak, sőőőt. 
Elképesztőek voltak a kisebb táncosok is; Patonai Bátor külön kedvencem volt. Őt már az élő adásokban is imádtam, szemtől szembe állni vele és hallgatni őt fantasztikus volt.
Ezután jött az ebéd, ami nem igazán volt a kedvemre, majd jött a Parlament, ami... nagy volt. Biztos jó benne bújócskázni... Kaptam valami fejhallgatót, ami - a lépcsőhöz érve - elnémult, így a fele előadást nem hallottam. Nagyon érdekes volt a nő hangja, a fejhallgatóban pedig pláne, de tetszett - és az előadás is.
A nő volt a vezetőnk.
A keksznek eszmei értéke van, és nem számít, hogy ripityára tört. Brigivel addig gondolkodtunk rajta, ameddig eljutottunk arra a következtetésre, hogy ezt a kekszet a jövendőbelimnek fogom adni, ezzel is jelképezve, hogy mennyire szeretem őt. A szeretetem még abban is ki fog nyilvánulni, hogy elmondom-e neki, hogy ezt a kekszet '16-ban - vagy korábban? - sütötték (?), és jobb lenne nem megenni...
Ekkor már rendesen besötétedett, éhes voltam, és hullafáradt, de az utolsó program még hátravolt. Elmentünk a várba, ahol a kivilágított város még gyönyörűbb volt, mint nappal. Ja, és kaptunk puliszkát, juhtúróval megspékelve. Finom volt. :3

Összességében milyen volt? Még nem tudta teljesen felfogni, de majd szólok, ha sikerült.

A képeket az osztálytársam készítette. ^^ Thanks, Bandi. <3 
Share:

Susan Mallery - Citrom és osztriga

Shrimp Fried Rice - recipe found at http://mischiefbay.susanmallery.com/recipes.html:
Ezek a képek azért vannak,
mert nagyon cuki vagyok
és na. <3
Az első mondat
Penny Jackson tisztában volt azzal, hogy nem kellene ennyire feldobódnia a hírtől, hogy a volt férje hamarosan térden állva próbálja majd újra behízelegni magát a kegyeibe.

Az írónőnek sikerült már az első mondattal megmosolyogtatnia. Mostanában nagyon rá vagyok kattanva a romantikus füzetekre, és az ilyen történetekre, mert suliidőben nem igazán tudok megbirkózni a mélyre szántó gondolatokkal. Remek hét-kezdő volt ez a kötet, a család teljes mértékben a szívemhez nőtt, szóval több, mint valószínű, hogy holnap érkezik a második kötet értékelője, és így tovább. Szeretnék végre befejezni egy sorozatot, mert mostanában nehezen jön össze az egységes olvasás...

Amikor a címre...

Nos, nem. Amikor rájövök, hogy a magyar és az angol cím két külön dolog, inkább hagyom a fenébe az egészet. Kezdem nem szeretni, hogy a fordítók ennyire megmásítják a dolgokat...


//:
A karakterekről
Cal
Uh, hogy mennyire utáltam, amikor Gloria a teljes nevén szólította! Jézusom, a hideg rázott! Olyan volt, mintha szitokszót mondott volna, vagy valami átkot. Utálom azt a nőt.
Calt viszont nem. Legalábbis nem annyira. Volt benne valami furcsa, ami miatt nem került fel a háremembe. Éreztem azt a bizonyos bizsergést, tudjátok, amikor az ember lánya lát egy pasit, és érzi, hogy van benne valami, ami megfogja őt, de aztán... aztán mégsem.
A felfogása is zavart, önzőnek és néhol egoistának tartottam. Ez mondjuk a végére megváltozott, de túlnyomó részben ilyen volt.



Penny
Úgy tűnik, az utóbbi időben rengeteg olyan női karakterrel kerülök szembe, akik igazi példaképként viselkednek. Nagyon-nagyon szerettem benne azt, hogy ennyire magabiztos és akaratos volt, elérte azt, amit akart, és szembeszállt a volt férjével is. Precíz, figyelt az apró dolgokra is, és nem hátrált meg semmitől. Az anyaságról való gondolkodása is rendben volt - feminista vagyok, együtt mindeniért meg minden.

A történetről - spoileres - 

Ez volt az első könyvem az írónőtől, és úgy érzem, nem az utolsó. (tekintve, hogy elkezdtem a harmadik részt is) Nem vártam sem eget rengető dolgokat, sem életbölcsességeket, mert tudtam, hogy ebben a könyvben ilyet nem fogok kapni, max ha nagyon a szöveg mögé nézek.
Izgalmas volt, annak ellenére, hogy egy egyszerű, hétköznapi történetről van szó. Lehet, említettem már, de imádom, amikor egy rég elfeledett románc újraéled, és egy valami régi teljesen újjá válik.
A mellékszereplők is nagyon bejöttek, egyáltalán nem zavart, hogy alig tudtam róluk valamit. Az alap persze megvolt: négy testvér, három fiú/férfi, egy lány, egy idegesítő, elviselhetetlen nagymama, akit személy szerint már az első megnyilvánulása után megutáltam. Bár nem vagyok egyedül...
Naomi volt az egyik olyan női karakter, akit igazán megkedveltem. Izgalmasnak tűnik a múltja, és úgy érzem, tartogat még számomra meglepetéseket.

Hamarosan érkezik a következő kötet értékelése is. ☺
Share:

Helena Silence - Enigma

Love this farm house and wrap around porch! Wish I lived in the south!: Az első mondat
Hátamat szorosan a falnak vetve álltam a repülőtér mosdójában. Egyedül voltam, mégis úgy tűnt, mintha százan szívnák el előlem a levegőt. Fájt a mellkasom, mintha mázsás súlyok nyomtak volna a föld felé. A félelem hatalmas hullámként borított be. Megbénított.

Számomra nem fontosak az első mondatok. Lehet, hogy az értékelésekből ez szűrődött le, de mindig azon a véleményen voltam, hogy az első két fejezet az, ami meghatároz egy könyvet, nem az első mondat. Itt viszont ez volt az, ami megvett kilóra, már az első olvasáskor, ami, ha az emlékeim nem csalnak, tavaly május volt.
Tulajdonképpen azért is fogott meg, mert teljes mértékben megértem Lenat, és tudom, mit érez ilyenkor. Talán azért is szeretem ennyire ezt a könyvet, mert túl sok közös vonásom van a főhősnővel. Minden bizonnyal...

Amikor a címre fény derül

Úgy éreztem, a csontokat áttörve, puszta kézzel tépik ki a szívemet, de csupán egy pillanatig tartott az egész. Az Enigma falai mögött lévő életem, minden, ami egykor voltam, eltűnt. Kitöröltem, így nem fájhatott többé.

Tulajdonképpen nem ez a pillanat, amikor tényleg kiderül a cím lényege, viszont ezt érzem a legtalálóbbnak ide, és az értékelésbe is. Mivel fentebbi idézet is elvontabb hangulatú és személyes, épp talál ide ez is.
A könyvben sok olyan rész van, ami inkább elvontabb, ami nem teljes mértékben talál egy 18 éves lány gondolataihoz. 18 évesen az ember - legalábbis szerintem - egyik buliból a másikba kell csöppenjen, és nem rémálomból a rémálomba. Mindenesetre ez a lány nem hogy a jobbnál jobb dolgokat kapná, hanem a rosszabbnál rosszabbakat, és csak akkor fordult minden a jó irányba, amikor megtudta, hogy mire képes úgy istenigazából, és amikor Alex közeledni kezdett felé. 

My name is Nat, I live in the vault and I run training. I'm silent and I don't like going to do things out of my comfort zone, however, I can fight pretty well.:
A karakterekről
Lena
Tökéletesen megértettem, és átéreztem a helyzetét. Néha olyan gondolatai voltak, mint nekem, ami picit rémisztő, picit viszont... kellemes csalódás.
Az akaratereje és a tűrőképessége volt az, ami igazán tetszett. Alex mellett élni kihívás, főleg ha az első néhány napot nézzük, amikor a srác annyira utálta és gyűlölte, hogy szinte lyukat fúrt benne a pillantásaival.
Azt hiszem, ő az a karakter - lány -, akivel semmi bajom sincs. Többször is volt már szó arról, hogy mennyire gyűlölöm az esetlen, gyenge nőket - hiszen milyen az már, ha az a nő nem tud kiállni a saját igazáért... feminista vagyok, talán már túlságosan is -, Lenaban viszont nem volt zavaró, hogy néha instabillá vált, sőt talán ez teszi teljessé őt, hiszen a könyv második felében már megacélosodik, és vakmerő tetteket hajt végre.
Denim, button-up and cardigan. B/W. | Raddest Men’s Fashion Looks On The Internet: http://www.raddestlooks.org:

Alex
Szerintem ezen nincs mit ragoznom. Imádom. Nagyon tetszik, hogy mindig felnőttesen áll a dolgok mellé, holott tulajdonképpen még gyereknek - fiatal felnőttnek - számít. Talán ez túlzás, de részben igaz, hisz fiatalon elvesztette az apját, így kevés ideje maradt gyereknek lenni.
A keményfejűsége és az akaratereje miatt szerettem belé. Na meg a bátorságáért és a romantikus fejéért. Tipikus - na, jó, Alex nem is tipikus, Alex egy külön kategória - könyvkarakter, akiért minden női olvasó oda meg vissza van. Legalábbis szerintem.
Azért az ízlésében van némi kivetnivaló, már ami Celiát illeti. Khm, vajon honnan szedte össze azt a... nőt? Nem, inkább nem is akarom tudni.



According to Bioideology, love is a necessary prerequisite to fulfill your moral obligation of extending your family line. Love is a function of hormone oxytocin. Oxytocin is a product of activities that include eye contact, hand-holding, sharing an emotional experience, hugging, dancing, cuddling, & sex. Using these techniques, one can develop love to almost any human being. People, who clam that they can't find love or maintain a relationship, simply do it wrong or do not try hard enough.:
A történetről - spoileres - 


Már az alapötlet megfogott. Igaz, az utóbbi időben rengeteg fantasyt olvastam egy kihívás miatt, de anno inkább a romantikusak felé hajlottam, ez pedig más volt, teljesen más, újszerű, mégis kellemes a lelkemnek.
Kicsit elcsépeltnek tartom:
 - Hogy Celia álterhes lett. Lerágott csont, bár lehet azért, mert az utóbbi időben rengetegszer előfordult a könyvekben. Talán '12-ben még nem volt olyan felkapott eseményszál, de ma már az.
 - A fenti dologból adódóan a kényszerházasságot. Basszus, az a valami, ha ott lett volna, nem lehetett több három hónaposnál, és, ha minden igaz, akkor három hónap előtt még lehet abortuszra menni. Nos, drága Celia, neked így is, de úgy is annyi lett volna.
 - Az apám nem is az apám dolgot. Szappanopera szerű volt.
Imádtam a házzal kapcsolatos részt, nagyon illet a könyvhöz.
Azt is imádtam, hogy Alex ilyen... hm, férfias, akaratos és szenvedélyes volt. Hűha...

Az egészben - legalábbis szerintem - az volt a legjobb, hogy magyar a szerző. Jó tudni, hogy a magyar írók között is van igazi gyöngyszem.
Share:

Reread, Rewrite, Burn - könyvkihívás

Előszóban csupán annyit, hogy már hetekkel ezelőtt ki lettem hívva erre, csak a lustaság nagy úr, és... Szeretlek, Kiaraaa! <3

A választott könyvek a következőek:

1. Alyson Noel - Evermore - Mindörökké (1)
2. Jennifer Probst: Érdekházasság (4)
3. Leiner Laura: Akkor szakítsunk (5)
4. Corinna Miller - 7 nap a herceggel (4)
5. Kármán József - Fanni hagyományai (5)
6. Kerstin Gier - A fiúk olyanok, mint a rágógumi (2)
7. Kerstin Gier - Felettébb tisztességtelen ajánlat (3)
8. Suzanne Selfors - Mentsük meg Júliát! (3)
9. Chantelle Shaw: A szívtipró titka (1)
10. Beth Ciotta: A szerelem bolondja (1)
11. Kristen Ashley: A titokzatos Ő (2)
12. Cassandra Clare - Csontváros (3)
13. Jandy Nelson: Az ég a földig ér (4)
14. Helena Silence: Enigma (5)
15. Andrea Cremer - Nightshade - Az őrzők (2)

Újraolvasnám? Újraírnám? Elégetném?

Első kör
- Újraolvasnám: Beth Ciotta - A szerelem bolondja. A könyvnek van egy hangulata, amit már olvasáskor is a szívembe zártam, ezen kívül pedig megszerettem a cupcake-et, és mindent, ami hozzá tartozik.
- Újraírnám: Chantelle Shaw - A szívtipró titka. Nemrég fejeztem be, és nem voltam elragadtatva tőle, többet vártam, mint amennyit kaptam. Néhány részt, mondatot kitörölnék, mert úgy, hogy ott van, nincs rendben.
- Elégetném: Alyson Noel - Evermore - Mindörökké. Elképesztően unalmas volt, ettől is sokkal többet vártam, a szereplők hisztisek és idegesítőek voltak, semmi értelem nem volt ebben a valamiben. Máglyára vele!

Második kör A fiúk olyanok, mint a rágógumi, A titokzatos Ő,  Az őrzők
- Újraolvasnám: A titokzatos Ő: Elképesztően szeretem az ilyen típusú könyveket, ez pedig a kedvencemmé vált. Meglehet, hogy van benne néhány hibás rész, ami felett nem lehet szemet hunyni,(bébi, bébi, bébi, oohh áááh) ennek ellenére viszont úgy gondolom, nem rossz a maga műfajában.
- Újraírnám: A fiúk olyanok, mint a rágógumi: Nem volt ez rossz, sőt, kifejezetten tetszett, imitt-amott viszont megváltoztatnék egy-két elemet, mert azok úgy nagyon nincsenek rendben.
- Elégetném: Az őrzők: Egyértelműen ezt. Maga a történet izgalmas lett volna, csak a szerelmi háromszög, a gondolat nélküli lány teljesen elront mindent. Megpróbálom átszenvedni magam a második kötet felén és a harmadik köteten, de nem ígérek semmit (sőt, ez csak egy álom, ami valószínűleg soha nem fog valóra válni)...

Harmadik kör Felettébb tisztességtelen ajánlat, Mentsük meg Júliát, Csontváros
- Újraolvasnám: Felettébb tisztességtelen ajánlat: Imádtam ezt a könyvet, sőt az írónő is a kedvencem Kidolgozottnak érzem ezt a kötetet, színesnek és humorosnak, kedvenccé vált.
- Újraírnám: Mentsük meg Júliát! Nem volt ez rossz, de nem is tetszett annyira, mint másoknak. Leginkább a mézes-mázos végével volt bajom, a srác jellemével, meg úgy mindennel...
- Elégetném: Csontváros: Bármennyire is meglepő, személy szerint egyáltalán nem vagyok elszállva ettől a sorozattól, az pedig Clarynek és a gyerekes gondolkodásmódjának köszönhető. Na, hát, megesik...

Negyedik kör 7 nap a herceggel, Érdekházasság, Az ég a földig ér
- Újraolvasnám: Érdekházasság: De csak azután, miután megvettem a saját példányom.
- Újraírnám: Az ég a földig ér: Néhány elbaltázott jelenet miatt...
- Elégetném: 7 nap a herceggel: Nem szeretném részletezni, annak ott van az értékelés is.

Ötödik kör Akkor szakítsunk, Fanni hagyományai, Enigma
- Újraolvasnám: Enigma: Mindenképp. Imádom. A héten olvastam másodjára, és saját példányom is van. Remélem, egyszer majd dedikálva is lesz.
- Újraírnám: Akkor szakítsunk: A maga műfajában nem rossz, de azért van még mit javítani rajta.
- Elégetném: Fanni hagyományai: Kötelező és érettségi tétel. Alig bírtam elolvasni. Fanni szomorú, depresszív gondolatai engem is a padlóra küldtek, ha hosszabb lett volna, akkor valószínűleg én is belehaltam volna a fájdalomba.

Akinek van kedve, az nyugodtan kitöltheti. :3
Köszönöm szépen, Kiara, hogy rám gondoltál! ^^
Az én kihívottjaim: @Karcsika, @Kathryn, @Jenna04.
Share:

Susan Ee - World After - Túlélők világa

Narradores de Sueños: Ángeles Caídos de Susan Ee (Grantravesía): Az első mondat
Mindenki azt hiszi, hogy meghaltam.

Az eleje igazán tetszett. Éreztem azt, amit Penryn érzett: a fájdalmat és az elhagyatottságot. Mert bármennyire is megtalálta és megmentette a húgát, és az anyja is vele volt, mindenki azt hitte, hogy meghalt, moccanni és szólni sem tudott, hogy bocs már, de élek még, nem kell temetni. Tulajdonképpen ez olyan volt, mintha már majdnem célba ért volna, de a szalag előtt egy méterrel pofára esett, viszont a kezével átszakította a szalagot, és nyert. Ott volt, de mégsem, és ez fájt neki. Az pedig csak még inkább rátett egy lapáttal, hogy Rafi is elhagyta őt.


Amikor a címre fény derül

A túlélők világában élni hatalmas feladat, még Penryn számára is, így érthető, hogy néha inkább már feladta volna, mintsem harcolt volna az angyalok ellen. Túlélőnek lenni hatalmas kockázattal jár. Tudni, hogy TE sikeresen átvészelted az egyik csatát, és azt is, hogy a szeretteid nem... vagy ha mégis, akkor őrült állatokká(?) váltak, akik már nem önmaguk, és csak a bajt hozzák az ember fejére...

A történetről - spoileres - 

Úgy érzem, ez sokkal vontatottabb és eseménytelenebb volt, mint az előző. Talán ez azért van, mert Rafi nem volt sokszor jelen. Igazán megkedveltem a fickót, mondhatni a szívembe zártam, a különös viselkedése és a modora ellenére is, őt pedig a kétszázadik oldal után kaptam meg. No, igen, ezt nevezik pechnek.
Angel apocalypse say WHAAA...  It's just how I picture the world of Angelfall with Raffe and Penryn!: Valahogy untam a táboros részeket, annyira nem tűnt izgalmasnak, mint ahogyan azt eleinte gondoltam. Persze Du-Damot imádom, ők voltak azok, akik teljesen feldobták ezeket a részeket, rengetegszer megnevettettek.
Akkor kezdtem el figyelmesebben és éberebben követni az eseményeket, amikor megjelent Clara. Érdekes személyiségnek tartottam, többször is elgondolkodtam a szerepén és a sorsán. Az egész történet maga a feketeség, és jött ő; annak ellenére, hogy - a külvilág szerint - csúnyává vált, maga volt a szeretett, és úgy érzem, ő volt az egész történet fényforrása. Azt hiszem, az volt a történet egyik csúcspontja, amikor találkozott a családjával. A gyerekeivel való érintkezés is lényeges volt, de amikor a férje is elfogadta őt, és átölelte - na, ez volt az a pillanat, amikor elejtettem egy könnycseppet. Haláli, ugye? Apokalipszis, bukott angyalok, vér, meg minden, és én azon sírtam, hogy egy férfi és egy nő egymásra talált.
Amikor Rafi megjelent, végre értelmet nyert, hogy elkezdtem a második részt. Jött, tarolt, és mindent vitt. Már ahogy megszólalt, nyomot hagyott bennem. Ugyanolyan kemény és magabiztos volt, ahogy mindig, viszont látszott rajta, hogy a szíve már dobog valakiért, és van kiért jót tegyen. Imádtam azt a részt, amikor elsőnek megpillantja Penrynt; mintha egy régóta kergetett álma, amiről már lemondott, valóra vált volna. Tulajdonképpen ez meg is történt.
Védelmező volt, mintha csak egy elcsépelt erotikus könyvből lépett volna elő - úgy értem, az ottani pasik is ilyenek: a választott nőre még csak ránézni sem szabad, és ha begörbül egy szál haja, akkor ihajcsuhaj.
Share:

12 napos blogger kihívás - 03. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Harmadik nap

1. Lasagne
Nem, ez nem a Garfield miatt van! TÉNYLEG NEM!
Szóval... egyszerűen imádom az olasz kajákat, ezek közül pedig ez az egyik, amit nagyon-nagyon szeretek!
Itt van néhány recept. Sosem csináljuk ugyanúgy, mindig más és más módszert használunk.

2. Banános palacsinta
Ezt egy rövid reklámban láttam a tévében, és azonnal beleszerettem! <3

3. Puding torta
Egy egyszerű piskóta alapot beleteszünk egy kerek (gofri?) tepsibe, megsütjük, majd beleöntjük a megfőzött pudingot. :3
Share:

12 napos blogger kihívás - 02. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Második nap

1. Ez még hatodikban volt, amikor jelentkeztem a Nagy Mesére, és bejutottam a legjobb 77-be.
Matekból egészen nehéz dolgokat vettünk, semmit sem értettem, és alig készültem az órára. A tanár -(amúgy tőle nagyon féltünk, idős volt, néha krétával dobált és fület húzott, de amúgy nagyon jól tanított, és tőle tudok mindent, ami a matematikával kapcsolatos), amint bejött, lecsapta a naplót, és felszólított.
Rám néz, és felszólít.
Húha. Hát, hogy minden szentségnek üdvözöltem a jó édes anyukáját, az egészen biztos, ha lehetett volna, akkor ráhoztam volna a csillagos eget is (reggel nyolckor főleg).
Veszem a munkafüzetem, és már indulnék ki a táblához, amikor elkezdi:
- Nagyon büszke vagyok rád, Krisztina, ez egy remek eredmény, csak így tovább, menni fog. Ülj le.
*mély sóhaj* *izzadságcseppek törlése a homlokról* *köszönöm, Istenem*
2. Az osztály ajtaja előtt, a földön, valószínűleg fahiány miatt rendszámtáblákkal van kitoldva a padló. Na már most, ezek a táblák szegekkel vannak oda rögzítve, akiknek szánt szándékukban áll kibotlasztani engem. Meg is tették. Sokszor. Túl sokszor.
3. A viseletem inge mostanában nagyon szórakozik velem, a jobb oldalamra került egy sárga folt, mint utólag kilogikáztam, a parfüm az oka. Olyan, mintha az anyag lenne ilyen, pedig nem, tavaly vettük. Örök rejtély marad, amire mindenki kíváncsi... Nem, életeim, elégedjetek meg azzal, hogy ilyen az anyag, és ne tudjátok be a saját hülyeségemnek. :D 
+1. Egyik fellépésen kibomlott a cipőm fűzője. A karikázó résznél betipegtem a kis kör közepére, és bekötöttem. Amúgy videóztak. Áhh, no problemo. 
Share: