Robin O'Wrightly - Andrea & Andrea

Borka második könyvét szintén recenzióként szereztem meg, amit ezúton is nagyon-nagyon szépen köszönök az írónőnek! A Tripiconi-sztori első részéről, Az amulett rejtélyéről a címre kattintva tudtok bővebben olvasni.

Szükségesnek érzem megemlíteni, hogy az ilyesfajta recenziós értékelések nem abból a célból íródnak, hogy az írót/írónőt az univerzum végéig és még annál is tovább fényezzem. Az csupán a véletlen műve, hogy a legtöbb könyv, amit ilyen módon veszek a kezembe, tetszik is. Sőt, alapjáraton olyan recenziókat fogadok el, amelyekről biztosra tudom, hogy szeretni fogom (ha nem is teljes mértékben, de legalább 80%-ban). Sokat hallom és olvasom facebook-on és molyon egyaránt, hogy a legtöbb ilyesfajta értékelés inkább unaloműzés néhány blogger számára, és hogy direkt kunyorognak a könyvekért... na, ettől nekem is felfordul a gyomrom, és ha ez a dolog valamikor tetőzni fog bennem, tuti, hogy bejegyzés formájában is elmondom a véleményemet.

Nos, erről ennyit, térek is a tárgyra.

Aki olvasta a Tripiconi értékelést, az tudja, hogy már ott sem dicsértem agyon az írónőt, sőt kifejezetten kiemeltem azt, ami nekem nem tetszett, és ami miatt romlott az olvasásélményem is. Igaz, ez a történet és az Andreák lényegesen külön kategóriába sorolhatóak, és ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában voltam a második könyv olvasása előtt is, de azért néhány percig mégis bennem volt a félsz, hogy mi van, ha az érdekes alapötlet és felvezetés mellett az összhatás kicsit sem fog tetszeni. Persze ez az érzés az első fejezet után teljes mértékben el is illant. A két történet még csak köszönőviszonyban sincs egymással, annyi a hasonlóság, hogy mindkettőnek fergeteges humora és őrült szereplői vannak, akiknek nehezen tud ellenállni az ember lánya.

A történetben az abszurd humoré volt a főszerep, és oldalanként minimum egyszer biztos, hogy felröhögtem. Ez 228 nevetést jelent egy könyv alatt, ami akár bekerülhetne a Guinness rekordok könyvébe is (az én rekordos füzetembe tuti, hogy bekerül, ehhez kétség sem fér)

Rigó Andrea Sofia

A lányban 90%-ban magamra ismertem, legalábbis ami a döntéseit, az érzéseit és a gondolkodásmódját illeti. Már ebből a szempontból is a könyv befurakodta magát a nagyobb toplistámba, de nem épp emiatt avattam a kedvencemmé.

Andrea Rigo

Ezen a pasin én behaltam, de komolyan. Néha olyannak tűnt, mint egy nagyra nőtt gyerek, máskor meg annyira vágott az esze, hogy azt egy idősebb, bölcsebb ember is megirigyelte volna. A humora fergeteges, a beszólásain csakis nevetni lehet, és az egész történet alatt úgy viselkedett, mint egy élő és létező ember, nem mint egy könyvszereplő, aki lényegében bármit megtehet.

A történetről

Egészen a történet közepéig nem értettem, miért van ott molyon a sci-fi címke. De tényleg, minden második oldal után elgondolkodtam, hogy sci-fi? Ebben? Hol a bánatban? Aztán ahogy beleláttam a Mundi házaspár fejébe, mindjárt megértettem, mi miért történik. Fiatalok, én megmondom őszintén, ilyen jó ötletet még nem olvastam soha, és emelem kalapom Borkának, amiért ezt így leírta. Abszurd? Első hallásra hülyeségnek és marhaságnak tűnik? Pedig nem az! Egész végig úgy pergett a szemem előtt a történet, mintha egy 2018-as filmet néznék  a tévében.

– A k*rva életbe, ti kémek vagytok! – csattant fel Rigo nyomozó, és felfűtöttségében megpördült a tengelye körül, majd elgondolkodva ajkaihoz tette ujjait. 
A Mundik egymásra néztek, majd bólintottak: 
– Eltaláltad, kémek vagyunk… És most, hogy ezt megtudtátok, meg kell öljünk titeket! 
Andrea lassan visszafordult, teli szájjal kacagott: 
– Elmentek ti a p*csába! 
– Miért?! 
Tonio és Leona teljesen megzavarodott. 
– Lesz*rom, kik vagytok, csak poén volt kicsit szívatni titeket…

A krimi szálat nem éreztem túlzásnak és feleslegesnek, tökéletesen beleillett a történetbe, sőt ha mondhatok ilyet, akkor még fel is dobta az eseményeket, hiszen ha nem lett volna az a gyilkos, akkor talán össze sem jöttek volna... ilyen hamar.

A narrátor beszólásai... na, igen, szarkasztikus énem visított, hogy végre emberére talált. Igen, igen, emiatt került be a kedvencek közé a könyv.❤

Miért ajánlom?
Garantáltan feldobja az ember hangulatát, megnevettet és elvarázsol, és ha nem is teljes mértékben, de egy minimális szinten kiragadja az olvasót az életéből és elrepíti egy abszurd, humorral töltött helyre, ahonnan talán soha többé nem térne vissza.
Share:

Egymás szemében #2 | Totth Benedek - Holtverseny

A könyvet ismét az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam, és őszintén be kell vallanom, a vélemény, ami a könyvről kialakult bennem, cseppet sem olyan, mint amilyenre az első percben számítottam. Ezúton is nagyon-nagyon szépen köszönöm Ninának az ajánlást. Kedvencet nem avattam, sőt, ettől a kategóriától egészen messze esik ez az olvasmány, de valamilyen szinten örülök, hogy mégis a kezembe akadt ez a történet. mindjárt el is mondom, miért.
De előbb a könyvről egy keveset:
Író: Totth Benedek
Író nemzetisége: magyar
Kiadó: Magvető Könyvkiadó
Kiadás: 2015
Oldalszám: 248
Címkék: dopping, drog, erőszak, fiatalkor, gyilkosság, sport, sportoló, szex, thriller, úszás
Molyos százalék: 81%

Fülszöveg

Magyarország valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.

Véleményem 

Ugh. Erre valahogy nem tudok jobban reagálni. Beszélek előbb a jóról, és arról, hogy miért érdemes az embernek a kezébe vennie ezt a könyvet. A stílus kimondottan bejövős, az írót remek képességekkel áldották meg fentről, és élvezetes, ahogy ír, nem tipikusan szájbarágós, inkább az a "úgy mondom, hogy jó legyen nekem is, neked is".

És hát nagyjából ennyit is a pozitív dolgokról, ugyanis a könyv 90%-a kikészített.

Mondanivaló: ez a világ elbaszott. Én ennél konkrétabban nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem olvasás közben, teljes mértékben letaglózva állok az események (?) előtt, mert egy olyan világképet lökött a pofámba a könyv olvasása óta konkrétan, káromkodva mondom el a véleményemet, és ez nekem sem tetszik, ami miatt szívem szerint kiszaladnék a világból. Legalább kétszer.

A középpontban egy fiúbanda áll, akiknek az életvitelük... pocsék. De tényleg. Drog, cigi, pia, részegen vezetik az autót, elütnek ezt-azt - ember vagy állat? Ki a francot érdekel? -, és nem törődnek a következményekkel. Nem mondom, hogy nincsenek ilyen fiatalok ebben a világban, mert vannak, sőt, ami a legrosszabb: túl sokan vannak. De akkor is, engem a hideg ráz, ha erre a könyvre gondolok, még akkor is, ha eltekintek ettől az alpári, mindenmásodikszókáromkodás dologtól, ami miatt jön, hogy a Bibliát olvassam egész évben.

Ajánlom? Csak ha van gyomrotok ahhoz a rengeteg kárormkodáshoz.
Pozitív dolog van-e benne? Akad. Elrejtve jó mélyen, de van, mert a fentebb említett mondanivaló tényleg súlyos problémákból alakult ki, ami ellen ha nem tesz az ember fia/lánya/kiskutyája, akkor annak súlyos következményei lesznek.
Share:

Csábító Csütörtök #2 || Fényes Niki - Feketén, fehéren

Csábító Csütörtök egy olyan cikksorozat, ami kétheti rendszerességgel egy-egy olyan erotikus könyvet vesz célba, amelyek valamilyen szinten nyomot hagytak bennem olvasás után. Olyan könyveket válogatok össze nektek az elkövetkezendőkben, amelyek nem kimondottan az ágyjelenetektől érdekesek, hanem a mondanivalójuktól, a tartalmuktól, a szereplők fejlődésétől, és az ezekhez hasonló apróságoktól, amelyekre az olvasók nagy része figyelmet fektet.

A könyvet elsősorban recenzióként vehettem a kezembe, és értékelés írás közben döbbentem rá, hogy a történet tökéletesen beleillik a Csábító Csütörtök rovatomba, és tulajdonképpen nem is nagyon kell alakítsak a bejegyzés formáján semmit.

A könyvre már a köztudatba lépésekor szemet vetettem, elsősorban a maffia  téma volt az, ami megragadott, így nem volt kérdés, hogy a recenzió felajánlásakor szinte azonnal, gondolkodás nélkül igent mondtam. Vannak olyan kérdések, amikre ha azonnali választ adok, szinte a második pillanatban megbánom a döntésem, de a könyv olvasása alatt végig azt éreztem, hogy ez volt az idei könyvolvasmányaim legjobb döntése.

Amitől egyedibb ez az erotikus könyv a többinél, az a maffia szál - igen, igen, pont azok miatt egyedi, ami miatt az olvasmánylistámra került. Eddig a maffiának az enyhébb, lényegében lightosabb változatával volt dolgom - pár kivétel akadt ugyan, de elenyésző -, így amikor elém került ez a durva, padlóra küldős könyv, elszörnyedtem, és nem voltam hajlandó belegondolni abba, hogy ez a kegyetlen, véres életmód igaz. Mert az. És basszus, ilyenkor utálom azokat a bizonyos lightos könyveket, akik csak bepillantást nyújtanak a maffia világába, még csak az egy százalékát sem mutatják be mindannak a szörnyű valóságnak, amiben rengeteg ember még a mai nap is él.

Ebből az okból kifolyólag Deni viselkedésével nem voltam megelégedve. Illetve, de. Mert úgy viselkedett, ahogyan azt elvárják tőle, és ahogyan azt kell, de... én soha ebben a büdös életben nem tudnék ilyen életben élni. Soha. Ezen kívül a férfi főszereplővel semmi problémám nem akadt, ha nem ebben a környezetben élne, minden bizonnyal felkerülne a top végtelen háremembe.

Elza személyiségét tökéletesen meg tudtam érteni. A helyzetéből kiindulva megtanulta, hogy az emberekkel úgy kell viselkedni, ahogy azt a helyzet megkívánja, és még Isten sem tudja, mi lesz másnap vagy épp aznap este, mert még minden olyan bizonytalan és életveszélyes, és még az előre tervezést is csak a hülyék mestersége. Elza amúgy mesterségesen előállítottan néma volt, így jelbeszélt és kézmozdulatokkal kommunikált a külvilággal. Tudom, ez a két szó ugyanazt jelenti, de mindkettővel másra gondoltam. Míg az elsőt tökéletesen megértitek, addig a másikon kimondottan a középső új használatára hívta fel magára a figyelmet.

Az erotikus rész itt sokkal elenyészőbb, mint amilyenre eleinte számítottam, sokkal több erotikára gondoltam, mint amennyit kaptam, és ezt kimondottan pluszpontként vonom fel. Ugyan a szereplőknek semmi problémájuk nem volt a kémiával és a vegyjelekkel, meg persze az oxidációkkal, de isteni szerencse, hogy nem minden oldalról izzadságcseppek folytak a kezemre, mert az azért kegyetlen lett volna. Arra akarok kilyukadni, hogy az írónő nagyobb hangsúlyt fektetett a cselekményre és az alap kidolgozására, mint az ágy formában tartására.

És most néhány idézet, amivel kedvet kaphattok a könyvhöz:

-Ne flörtölj a pincérrel Elza, mert itt ütlek agyon, viselkedj, ha velem vagy. – közölte ezt úgy, mintha csak azt mondaná, jó ez a hely.


Elza vadul mutogatni kezdett, minden bizonnyal lehordja mindennek. Állapította meg. 
– Ülj le a kis húszdekás seggedre, megmutatom, hogy is kell kávét adni a másiknak! – veszekedett tovább Deni. Természetesen egyedül. Felállt, majd a lányt karjánál fogva ültette oda, ahol ő ült. Megcsinálta a kávét, majd letette Elza elé. – Tessék, kóstold meg! – Elza újra mutogatott neki. – Pofa be! Kóstolás van! – mondta neki Deni, Elza belekortyolt, és elfintorodott. – Látod? Ilyen kávé kell holnap, ha még egyszer sót teszel a kávémba, ki taposom a beled. – a lány megint a jelbeszédet használta.

– Mit nézel? – kérdezte Deni, a lány felmutatta a középső ujját. – De bátrak lettünk. – felelte a férfi, a lány válaszként szétnyitotta a lábát, és megemelte a csípőjét. Nem kellet hozzá nagy tehetség, hogy értse mit is mondott volna, most ha tud beszélni. 
NYALD KI!

– Van abban a nőben tűz. Láttam őket… annyira akarták egymást, hogy szó szerint egymásnak estek, aztán az ajtónak és a falnak, majd a földön kötöttek ki.


Ajánlom...
... mindazoknak, akik szeretik a maffia szálat egy történetben.
... akik nem riadnak vissza a kegyetlenségtől és a mocskos szájtól.
... akik olvasni akarnak valami igazán izgalmasat és döbbeneteset.

Köszönöm szépen a lehetőséget! ❤

Share:

TOP 5 Szerda #11 | Írók, akiktől automatikusan megveszek/meg fogok venni mindent

Vannak olyan írók, írónők, akik ha valamit kiadnak a kezük közül, biztosra tudom, hogy majd egyszer, ha sok-sok pénzem lesz, minden létező könyvet megveszek tőlük. Nem sok ilyen író van, de azért akad legalább 5, akik az abszolút favoritok, akik mellett nem tudok elmenni anélkül, hogy ne imádnám körbe őket.

1.Baráth Viktória
Pictures 266

Viki első két könyve abszolút levett a lábamról, és biztosra tudom, hogy az Egy év Rómában is kedvenc lesz. 
2. Jodi Ellen Malpas
Pictures 2993
JESSE WARD IS MY HUSBAND
Ezzel mindent elmondtam.
Ugyan csak az Ez a férfi trilógiát sikerült még elolvasnom, de a többi is tervben van. TÉNYLEG, NA. Ettől függetlenül erotikában tényleg verhetetlen. ❤

3. Abby Green

Romantikus füzetekben eddig ő az, aki az esetek 90%-ban azt hozta, amit elvártam tőle. ❤

4. Karen Marie Moning
Pictures 315
Romantikus+erotikus+fantasy+új világkép= KMM
Ez a nő egy csoda, de komolyan. ❤
5. Rick Riordan

Pictures 294
Amit Riordan bácsi írt, azt kötelező elolvasni. De tényleg. Ez az ember, ha nem lenne, lehetetlenség lenne kitalálni. Megismételhetetlen és lenyűgöző.
____________________

A többi blogger bejegyzéseit az oldalsávban lévő bloglistában találjátok meg. Kellemes nézelődést! ❤
Share:

TOP 5 Szerda #10 | Mókamesterek célkeresztjében

Április elseje alkalmából azt hiszem, ez a bejegyzés evidens, mikor máskor írhatnánk róla, mint most, majdnem április elsején? A kutakodás közben döbbentem rá, hogy én irdatlanul kevés humoros könyvet olvasok. Sőt. szinte majdnem semennyit, hiszen a legtöbb olvasásom tavaly előtti... Szóval most már az is az idei oké, oké, jövői életcéljaim közé tartozik, hogy minél több humoros könyvet vegyek a kezem közé.

Mókamesterek, humor heroldok a könyvekben

1. Xemerius (Kerstin Gier - Időtlen szerelem trilógia)
Amikor a trilógiát olvastam, emlékszem, szinte egy hét alatt daráltam le mind a három részt, és visítva röhögtem azokon a részeken, amikor ez a kis szellem is jelen volt. Sokkal szerethetőbbé, élvezetesebbé tette a könyveket, meg merem kockáztatni azt a megállapítást is, hogy ő a legnagyobb színfoltja az egész trilógiának.

Idézet

,,– Nem lehetne kicsit visszavenni a lelkesedésedből? Az ember azt is hihetné, hogy épp elektrosokk-kezelésről jössz – zsémbelt Xemerius. Helytelenítő pillantást akartam vetni rá, de végül mégis sugárzó mosoly lett belőle. Az én kis cuki, zsémbes vízköpődémonom! 
– Téged is szeretlek! – mondtam neki. 
– Ó, te jó ég! – nyögött fel. – Ha tévéműsor volnál, akkor most elkapcsolnálak."


2. Fekete Péter (Rick Riordan - Percy Jackson sorozat)
Camp Half BloodFekete Péter megjelenésével nemcsak a történet vált érdekesebbé, hanem a helyzetek is humorosabbak lettek. Fekete Péter persze nemcsak a humoráról híres, hanem a megbízhatóságáról is. 

Íme:
,,Fekete Péter elmajszolta a kockacukoradagját, aztán úgy rázogatta a fejét, mint aki túladagolta magát. 

Hú, főnök! Ez aztán az ütős anyag! Szóval, ha megjön az eszed, és el akarsz szállni valamerre, csak füttyents! Az öreg Fekete Péter és a haverjai már repülnek is érted!"

3. Simi (Sherrilyn Kenyon - Sötét vadászok sorozat)
Én azt hiszem, Simit nem tudom a saját szavaimmal jellemezni. Ez az idézet... no, ez az idézet tökéletesen elmondja, milyen is ő.

,,– Aszongya, szükség lesz a kedvenc csípős barbecue-szószomra. És mindenféleképpen kell egy fogókesztyű, mert igen forró lesz, ha kész a pörkölés. És szereznem kell azokból az almafákból alágyújtani, a hús remekül át fogja venni az ízét. Fincsibb is lesz tőle, mert a démonízt annyira nem szeretem, Ack! 
– Hát ez meg mit csinál? – kérdezte Artemisz, amikor észrevette, hogy Simi magában beszél. 
– Listát ír róla, mi szükséges ahhoz, hogy megölje Thanatoszt. 
– Nekem inkább úgy hangzik, mintha meg akarná enni. 
– Az is lehet. 
Artemisz szeme elkeskenyedett. 
– Nem eheti meg. Megtiltom. 
Ash vészjósló hahotában tört ki. 
– Azt csinál, amit akar. Megtanítottam neki, hogy semmi ne vesszen kárba. 
Simi egy pillanatra megállt, felemelte a fejét a listából, és Artemiszre nézve felhorkantott. 
– Simi fölöttébb környezettudatos. Mindent megeszik, kivéve a patát. Azt nem szeretem, kicsorbul tőle a fogam. – Ashre nézett. -Thanatosznak nincs patája, ugye? 
– Nem, Simi, nincs. 
Simi boldogan felkacagott. 
– Ó, milyen szuper kis vacsorám lesz ma! Démont sütök! Máris mehetek, akri? Indulhatok végre? Hadd menjek! Hadd menjek, kérlek! – úgy táncolt körbe-körbe, mint egy boldog kisgyerek a szülinapi zsúron. Ash Artemiszre bámult."


És most térjünk át a személyekre

4. Winie Langton (Vivien Holloway - Winie Langton történetek)
Szarkasztikus. Kemény. Magának kikérős. Erős. Határozott. Tudatos. Mindemellett olyan esze van, hogy istenőrizz annak, aki szembeszáll vele. Említettem már, hogy szarkasztikus? 

,,– Tulajdonképpen kicsoda maga, Winie? Mire kell magának a Mesterkulcs? 
Elmosolyodtam, bár ezt ő nem láthatta. 
– Ismeri a mondást William, ha elárulnám, meg kellene ölnöm."

,,– És most mi lesz? – érdeklődött fesztelenül. – Odaadom a kulcsot, és ön a kéményen keresztül távozik? 
Nem vettem fel a csipkelődését. 
– Azt a télapó teszi. Én az ablakot választanám."

5. Charley Davidson (Darynda Jones - Charley Davidson sorozat)

Charleyba már akkor beleszerettem, amikor az első kötetet olvastam, és szinte ezer százalékig biztos vagyok abban, hogy ez a szerelem akkor sem fog elmúlni, hogy ha folytatom a sorozatot.

Itt Charleynak tesz ajánlatot egy férfiszellem:

Couverture de Charley Davidson, Tome 3 : Troisième tombe tout droit"– Valahogy megoldható lenne, hogy belebújjak az ön bőrébe, és kényeztessem egy kicsit a feleségemet? 
Igyekeztem visszafolyatni egy mosolyt. 
– Hát, tudja, nem egészen így működik a dolog… 
– Persze akár ön is kényeztethetné, én pedig majd csak úgy teszek, mintha belebújtam volna a bőrébe… 
– Nem. 
– Megfizetem! Van elég pénzem. 
– Pontosan mennyire gondol?"

"Persze a határtalan optimizmusom – le merem fogadni, hogy előző életemben hippi voltam – győzedelmeskedett, és nem engedte, hogy eluralkodjanak rajtam a negatív gondolatok. Egyszerűen muszáj volt úgy látnom, hogy az a bizonyos pohár félig tele van. Ha minden jól megy, akkor Jack Daniel's whiskeyvel…"

"– (…) Nagyon fáj? 
– Nagyon. 
– És visszaütöttél? 
– Nem. Elvesztettem az eszméletem. 
– Ne már! 
– De már. 
Cookie félretolta a lányát, és szemügyre vette az állkapcsomat. 
– Megnézetted? 
– Igen, egy jóképű szőke pasi, aki a bár sarkában iszogatott, látta, és majd kiesett a szeme, úgy bámult. 
Amber kacarászott. 
Cookie viszont rosszallóan összepréselte az ajkát. 
– Úgy értem, orvossal megnézetted-e. 
– Nem, de egy kopaszodó, és mégis szívdöglesztő természetgyógyász látta, és azt mondta, megmaradok. 
– És érti a dolgát? 
– Ha a flörtölésre gondolsz, igen – (…)"

_______________

A többiek bejegyzését az oldalt lévő bloglistában találjátok meg! Jó szórakozást hozzá! ❤
Christine Xx
Share:

Katona Kitti - Másik én


Kavarognak bennem a gondolatok. 86 oldal után úgy érzem, ez a könyv teljesen a darabjaimra hullajtott, aztán celluxszal összeragasztott.

A könyv a múlthét folyamán érkezett hozzám, és mindenképpen el szerettem volna olvasni a vakációban, és ma, amikor hazaérkeztem az egyik barátnőmmel, a húgaival és az öcsémmel közösen töltött délután után, valamiért egyértelműnek találtam, hogy ezzel a könyvvel fogom folytatni a mai napomat.
És milyen jól tettem! Rég örültem ennyire a saját döntéseimnek, és ezt csak tetőzték a versek elolvasása után elborító érzések is, amelyekre nem kimondottan számítottam.

Ez a rövidke kis verseskötet három részre van tagolva, és mindhármat más és más miatt szerettem meg.

Mennyi időm van még. Vissza...

Ezt a részt, ha jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy komor, sötét, teljes mértékben és visszavonhatatlanul pesszimista. Rég olvastam ilyen fájdalmasan őszinte verseket az életről, amikor az író, a költői én nem lát mást, csak tanácstalanságot és kilátástalanságot.

((Ez abszolút nem ide tart, de a kilátástalansághoz egészen kötődik. A próbaérettségin Arany János - A lejtőn c. versét kaptuk, és hát ugyebár Christine mit nézett át? 9.-es anyagot. Janus Pannoniust, Margit legendát, ilyesmit, Arany Jánosról az ismétlés fázisban még csak nem is hallott. 100 pont a maximum, ebből 10 hivatal, 3 részre van osztva, mindhárom 30 pontot ér. A második tételre megkaptam a maximálisat, a harmadikra 28-at, az elsőre viszont 21-et, mivel túlságosan is elszomorítottam a verset, a való életben nem is olyan negatív kimenetelű, mint amennyire beállítottam. Hááát, bocsánat.:))) ))

Az egyik legszebb vers ebből a részből:

Mintha a lelkemet látta volna...

Mindenkinek vannak jó, és kevésbé jó napjai, és mindenki érzett már mindent elsöprő, tiszta szerelmet, ami az esetek többségében egyoldalú, mivel a másik fél a komolyságnak még csak a híréről sem hallott, és emiatt mi, romantikus alkatú, hűn szerető emberkék csak szenvednek a viszonzatlan érzelmek miatt.

Amikor megkaptam a könyvet, természetesen egyből belelapoztam, és a vers, amit elolvastam, az a Csak te volt. Az akkori helyzetemre tökéletesen ráillet... a mostanira hála a jó istenkének, nem, de akkor írtam is Kittinek, hogy a többi vers is minden bizonnyal be fog találni, mert az tökéletesen leírta az akkori lelkiállapotomat. Kitti nem tudta, hogy ez most jó vagy rossz, és akkor hirtelen én sem tudtam, hogy jó-e vagy az ellenkezője, de piszok mázlista vagyok, hogy nem vagyok annyira érzelgős, és nem élem bele magam olyasmibe, ami még nem biztosabb, mint 50%.

Itt azért nem csak a két bekezdéssel fentebb lévőkről van szó, egy-két vers szól a tényleges, őszinte szerelemről is. Inkább ezekből hoznék idézeteket, a pesszimistaságból bőven elég volt erre a bejegyzésre.





Hogy te elfogytál, míg én felnőttem...

Ezt nem szívesen taglalom, hogy miért is mart annyira a szívembe, hogy konkrétan a sírás kerülgetett, és nem is szívesen idézek ebből a részből olyan sokat, mert akkor megint telenedvesedik a klaviatúrám, és most volt kicseréltetve... 

Az egyetlen vers, amitől nem futkosott a hideg a hátamon, és nem tört rám a "taknyoljuk-össze-az-összes-papírzsepit-itthon" érzés, az ez:

muszáj a képzeleteimről írnom 
a valóság szörnyűbb lenne

És a vers, ami a kötet címéül is szolgál:




Egyik legkedvencebb, ami most kezd betalálni:


Ami még külön tetszett, az a slam. Az utóbbi időben élek-halok a slam poetry-ért, és ez, ami benne van a kötetben is, nagyon-nagyon betalált, tökéletesen beleillik a zsánerembe, és talán ez is megadta hozzá azt a bizonyos plusz löketet, amiért a könyv bekerült a kedvenceim közé.❤


_____________________________________________________

Miért is ajánlom ezt a kis kötetet? 

Azért ajánlom, mert...
- a mai fiatal lányok tulajdonképpen ugyanazt élik át, mint amit Kitti leírt ezekben a versekben. És, ha nagyon megfigyeli az ember, akkor még a sorrend is ugyanaz. Mármint az a sorrend, ahogy a három rész követi egymást.
- a nyelvezete egyszerű, nincs semmi takargatnivalója, a színtiszta érzelmeket sugározza az olvasó felé, és ettől olyan gyönyörűek.
- őszinteség. Ez minden szóban ott van, és ilyet már nagyon rég tapasztaltam.

És még miért ajánlom?
- szomorú bevallani, hogy a kortárs versek a mai világban nem sok hangot kapnak. Max. ha az embernek annyi kapcsolata van, hogy az első megtett lépése után is máris milliárdok szeretik. A kisebb, feltörekvő költőknek esélyük sincs kinyitni a szájukat, és ez azért szomorú. Azzal, hogy elolvassuk Kitti és más költők verseit, esélyt adunk nekik az ismertségre. 💓

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a röpke bejegyzést. Kittit a következő oldalakon találhatjátok meg:

Tumblr: Katona Kitti


Share:

NYEREMÉNYJÁTÉK | EREDMÉNYHIRDETÉS

A nyereményjátékkal kapcsolatban vegyes érzelmeim támadtak, amelyeket lesősorban azért nem részletezek, mivel a személyes tapasztalatok agyi mappámba kerültek, amelyeket ha megosztanék, kész világháború alakulna ki, a Húsvét pedig nem épp arról szól, hogy egymást marják az emberek...

Ezt a bejegyzést jóval korábbra terveztem, csak a vizsgák teljesen kikészítettek, aztán közbe jött a konfirmáció, amin szükségszerűen jelen kellett legyek, a múlthét pedig olyan gyorsan eltelt, hogy már alig emlékszek belőle valamire.

Az elkövetkezendőkben 3 recenzióval érkezek és 2 további könyvértékeléssel, amelyeket remélem, még áprilisban meg fogok tudni írni. ❤

És akkor a nyertesek:




Az, hogy ki melyik könyvet fogja megkapni, a kapcsolatfelvétel után derül ki. A nyereményeket megszámoztam, és mindenkinek mondania kell egy számot, és amit a szám takar, az lesz a nyereménye. Megkérem a nyerteseket, hogy a közeljövőben keressenek meg... tulajdonképpen bárhol, hogy meg tudjuk beszélni a részleteket.

Megoldókulcs:


Első feladat

a) Zoey Nichols (Baráth Viktória: Első tánc)
b) Hangay Emília (Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten)
c) Kate Hollander (Diana Landry: Nem bújhatsz el)
d) Lena Wall (Helena Silence: Enigma)
e) Aiden Cross (Anne L. Green: Elvarratlan szálak)
f) Winie Langton (Vivien Holloway: Winie Langton történetek sorozata, pontosabban Mesterkulcs, Tolvajbecsület, A hóhér kötele, A bross, Tolvajok kézikönyve, Mechanikus farkas)
g) Kate Harris-Woods (Sienna Cole – Laura Porter: Száz évvel utánad)
h) Hannah Logan (Renáta W. Müller: TestVÉR 1)
i) Anthony Jonathan Edwards (Mimi Taylor: Fekete Bárány)
j) Flanna (Krencz Nóra: A hordozó)

Második feladat

a) A. M. Aranth: Oculus 
b) A. O. Esther: Elveszett lelkek 
c) Baráth Katalin: A fekete zongora 
d) Becca Prior: Stockholm-szindróma 
e) On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? 
f) Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Harmadik feladat

- Sokszívű (Szurovecz Kitti: A sokszívű) 
- Örökös (Lilly Shade: Az örökös) 
- Újrajátszás (P. C. Harris: Újrajátszás) 
- Első tánc (Baráth Viktória: Első tánc) 
- Száz évvel utánad (Sienna Cole 
– Laura Porter: Száz évvel utánad)
______________________________

Mindenkinek Áldott Húsvétot kívánok és sok-sok locsolót és vizes vedret! :D
Share: