Csábító Csütörtök #2 || Fényes Niki - Feketén, fehéren

Csábító Csütörtök egy olyan cikksorozat, ami kétheti rendszerességgel egy-egy olyan erotikus könyvet vesz célba, amelyek valamilyen szinten nyomot hagytak bennem olvasás után. Olyan könyveket válogatok össze nektek az elkövetkezendőkben, amelyek nem kimondottan az ágyjelenetektől érdekesek, hanem a mondanivalójuktól, a tartalmuktól, a szereplők fejlődésétől, és az ezekhez hasonló apróságoktól, amelyekre az olvasók nagy része figyelmet fektet.

A könyvet elsősorban recenzióként vehettem a kezembe, és értékelés írás közben döbbentem rá, hogy a történet tökéletesen beleillik a Csábító Csütörtök rovatomba, és tulajdonképpen nem is nagyon kell alakítsak a bejegyzés formáján semmit.

A könyvre már a köztudatba lépésekor szemet vetettem, elsősorban a maffia  téma volt az, ami megragadott, így nem volt kérdés, hogy a recenzió felajánlásakor szinte azonnal, gondolkodás nélkül igent mondtam. Vannak olyan kérdések, amikre ha azonnali választ adok, szinte a második pillanatban megbánom a döntésem, de a könyv olvasása alatt végig azt éreztem, hogy ez volt az idei könyvolvasmányaim legjobb döntése.

Amitől egyedibb ez az erotikus könyv a többinél, az a maffia szál - igen, igen, pont azok miatt egyedi, ami miatt az olvasmánylistámra került. Eddig a maffiának az enyhébb, lényegében lightosabb változatával volt dolgom - pár kivétel akadt ugyan, de elenyésző -, így amikor elém került ez a durva, padlóra küldős könyv, elszörnyedtem, és nem voltam hajlandó belegondolni abba, hogy ez a kegyetlen, véres életmód igaz. Mert az. És basszus, ilyenkor utálom azokat a bizonyos lightos könyveket, akik csak bepillantást nyújtanak a maffia világába, még csak az egy százalékát sem mutatják be mindannak a szörnyű valóságnak, amiben rengeteg ember még a mai nap is él.

Ebből az okból kifolyólag Deni viselkedésével nem voltam megelégedve. Illetve, de. Mert úgy viselkedett, ahogyan azt elvárják tőle, és ahogyan azt kell, de... én soha ebben a büdös életben nem tudnék ilyen életben élni. Soha. Ezen kívül a férfi főszereplővel semmi problémám nem akadt, ha nem ebben a környezetben élne, minden bizonnyal felkerülne a top végtelen háremembe.

Elza személyiségét tökéletesen meg tudtam érteni. A helyzetéből kiindulva megtanulta, hogy az emberekkel úgy kell viselkedni, ahogy azt a helyzet megkívánja, és még Isten sem tudja, mi lesz másnap vagy épp aznap este, mert még minden olyan bizonytalan és életveszélyes, és még az előre tervezést is csak a hülyék mestersége. Elza amúgy mesterségesen előállítottan néma volt, így jelbeszélt és kézmozdulatokkal kommunikált a külvilággal. Tudom, ez a két szó ugyanazt jelenti, de mindkettővel másra gondoltam. Míg az elsőt tökéletesen megértitek, addig a másikon kimondottan a középső új használatára hívta fel magára a figyelmet.

Az erotikus rész itt sokkal elenyészőbb, mint amilyenre eleinte számítottam, sokkal több erotikára gondoltam, mint amennyit kaptam, és ezt kimondottan pluszpontként vonom fel. Ugyan a szereplőknek semmi problémájuk nem volt a kémiával és a vegyjelekkel, meg persze az oxidációkkal, de isteni szerencse, hogy nem minden oldalról izzadságcseppek folytak a kezemre, mert az azért kegyetlen lett volna. Arra akarok kilyukadni, hogy az írónő nagyobb hangsúlyt fektetett a cselekményre és az alap kidolgozására, mint az ágy formában tartására.

És most néhány idézet, amivel kedvet kaphattok a könyvhöz:

-Ne flörtölj a pincérrel Elza, mert itt ütlek agyon, viselkedj, ha velem vagy. – közölte ezt úgy, mintha csak azt mondaná, jó ez a hely.


Elza vadul mutogatni kezdett, minden bizonnyal lehordja mindennek. Állapította meg. 
– Ülj le a kis húszdekás seggedre, megmutatom, hogy is kell kávét adni a másiknak! – veszekedett tovább Deni. Természetesen egyedül. Felállt, majd a lányt karjánál fogva ültette oda, ahol ő ült. Megcsinálta a kávét, majd letette Elza elé. – Tessék, kóstold meg! – Elza újra mutogatott neki. – Pofa be! Kóstolás van! – mondta neki Deni, Elza belekortyolt, és elfintorodott. – Látod? Ilyen kávé kell holnap, ha még egyszer sót teszel a kávémba, ki taposom a beled. – a lány megint a jelbeszédet használta.

– Mit nézel? – kérdezte Deni, a lány felmutatta a középső ujját. – De bátrak lettünk. – felelte a férfi, a lány válaszként szétnyitotta a lábát, és megemelte a csípőjét. Nem kellet hozzá nagy tehetség, hogy értse mit is mondott volna, most ha tud beszélni. 
NYALD KI!

– Van abban a nőben tűz. Láttam őket… annyira akarták egymást, hogy szó szerint egymásnak estek, aztán az ajtónak és a falnak, majd a földön kötöttek ki.


Ajánlom...
... mindazoknak, akik szeretik a maffia szálat egy történetben.
... akik nem riadnak vissza a kegyetlenségtől és a mocskos szájtól.
... akik olvasni akarnak valami igazán izgalmasat és döbbeneteset.

Köszönöm szépen a lehetőséget! ❤

Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése