Talán azóta várólistás ez a regény, hogy elkezdtem használni a molyt. A röpke két év alatt nem túlzottan maradt meg bennem a fülszöveg élménye és a történet alapja sem, és annak ellenére is, hogy már elvileg bármikor elkezdhettem volna az olvasást, valahogy nem fűlött rá a fogam, mert lényegesen a komfortzónámon kívülre esik, az olyan könyvekkel pedig lassabban haladok, nekem pedig mindenre volt az elmúlt időszakban szükségem, csak folytonosságra és egyazon könyvélményre sem. De megoldottam. Másfél hétig húztam az ötszáz oldalas könyvet, ami alapjáraton nálam két napnak felel meg, de nem bánom.
Csak és kizárólag azért nem fogok pontot lehúzni, mert nem az általam megszokott világban játszódott a történet, és ezért nem fogok róla áradozni sem, mert az újdonsága miatt még fogalmam sincs, hogy mi a jó és mi a rossz ebben a műfajban.
A regényről
Író: J. Goldenlane
Nemzetisége: magyar
Kiadó: Delta Vision
Kiadás: 2015
Címkék: atomháború, humoros, kalandregény, posztapokaliptikus, robot, romantikus, sci-fi
Sorozat első része.
Szereplők
Ticca Min
Ticca személyében egy szókimondó, viszonylag naiv, tőlem egy-két évvel fiatalabb lányt ismertem meg, akinek annyira felvágták a nyelvét, mint nekem soha, és néha jól a szájára csaptam volna, hogy jaj, fogd már be a szádat, te gyermek.
Ennek ellenére szerettem a gondolkodásmódját, és azt, hogy tapasztalatlansága ellenére hamar megoldotta a nyakába szakadó problémákat, képes volt higgadt maradni olyan helyzetben, ahonnan más ember ordítva menekülne.
Csang Lin
Céltudatos, csupaszív és megfontolt srác, aki tisztában van a jelenlegi élethelyzettel, a cselekedeteit alaposan átgondolja, és csak olyan lépést tesz, aminek a következményei a saját és a körülötte lévő emberek érdekét szolgálja.
Tökéletes párost alkotnak Ticcával, kiegészítik egymást az ellentétes személyiségükkel, és egy olyan csapatot aminek még maga a császár sem tud ellenállni.
A történetről
A történetben a humor dominált, rengeteg helyen felvihogtam. Volt egy adott jelenet, már nem nagyon emlékszem, melyik, de az biztos, hogy órán olvastam, sunyiban, ahogy általában szoktam, és a tanárnak feltűnt, hogy elvagyok ott magammal, és muszáj volt abbahagynom az olvasást épp akkor, amikor történt a nagy Bumm.
Ami miatt lassabban haladtam az átlagnál az az E/3-as írásmód. Régen csakis ilyet olvastam, az utóbbi fél évben viszont alig, és nagyon nehezen sikerült átváltanom magamban, nehezen kapcsolódtam bele az adott helyzetbe, főleg akkor, amikor egy-két nap kihagyás után tudtam újra a kezembe venni a regényt.
A kedvenc jelenetem természetesen a lánykérés volt, mi más? Váratlanul ért, pedig a sok-sok spoiler után tűkön ülve vártam a nagy jelenetet, és kétszer is el kellett olvassam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy basszus, ezt most tényleg komolyan gondolták? De tényleg? Nemááár. Akkor újra.
Összességében? Folytatni fogom a sorozatot. Azt nem mondom, hogy kedvenccé vált, hiszen nincs viszonyítási alapom, fogalmam sincs, megüti ez a regény azt a mércét, amit ebben a műfajban megkövetelnek egy történetről, de abban biztos vagyok, hogy az a világ, amit J. Goldenlane a szemem elé vetített, felkeltette az érdeklődésemet.
