A következő címkéjű bejegyzések mutatása: robot. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: robot. Összes bejegyzés megjelenítése

Marissa Meyer - Cinder

Előzmények
Ismét a Harryx miatt kezdtem el olvasni a könyvet, és őszintén bevallom, ha nincs ez a játék, akkor bizony nem hiszem, hogy ebben az évben sort kerítettem volna erre a történetre. Most pedig ott tartok, hogy már a második részt is olvasom, mert annyira magába szippantott az új világ, hogy képtelen voltam abbahagyni az olvasását.
Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

Véleményem

Mint ahogy fentebb is említettem, ha nincs ez a kihívás, én sem olvasom el a könyvet. Ugyan a történet már rég felkeltette az érdeklődésemet, de mivel nem vagyok kimondottan egy sci-fi rajongó, elképzelésem sem volt arról, milyen lehet egy olyan Hamupipőke átírás, amiben robotok, űrkutatás, földönkívüliek, és egy alternatív univerzum is szerepel. Lényegében ezek voltak azok a bizonyos okok, amik miatt nem olvastam el korábban ezt a könyvet.

Felhoztam az egyik csapattársamnak, hogy válasszon egy akármilyen könyvet a várólistámról, és azt majd elolvashatjuk közösen, de amikor erre esett a választása, megrémültem. Az alaptörténet bennem maradt még úgy is, hogy max. egyszer olvastam el hónapokkal ezelőtt a fülszöveget, és tudtam, mire vállalkozok - legalábbis azt hittem, hogy tudom. Szinte biztos voltam abban, hogy két véglete van ennek az olvasásnak: vagy a felénél abbahagyom, és soha többé még csak felé sem nézek, vagy átlapozom, írok egy nyúlfarknyi értékelést arról, hogy ezt a könyvet nem nekem találták ki, meg blablabla, és kész. Aztán elkezdtem olvasni, és rájöttem, mekkora balfasz voltam eddig. ATYA ÚR ISTEN. Erre a történetre nincs is jobb szó az atyaúristennél.

A történet kezdete tökéletesen mesébe illő volt, más kezdést el sem tudok képzelni ennek a könyvnek. A szereplők könnyen kedvelhetőek és utálhatóak voltak, a mostohák hozták a kívánt hatást, de a mellékszereplők is jól teljesítettek, egyiket sem éreztem feleslegesnek.

A tipikus Hamupipőke történet mellett kaptam egy teljesen új világot, ami egyáltalán nem hasonlít a megszokott mesei környezethez. Ha lehunytam a szememet, vasat láttam, rengeteg vasat, és más élettelen tárgyat. Ez rémisztő volt, és bizarr. Sok, a történethez hasonló felépítésű filmet láttam már, és hozzá kéne legyek szokva ahhoz, hogy a legtöbb fantasy átdolgozás inkább a jövőben játszódik (akár alternatív - szóval múltszerű, mégis jövőkép -, vagy egy teljesen más, reálisnak tűnő jövőben), mégis az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ha ez kell legyen a jövő - ha nem is teljesen, de részletek belőle tuti megtörténhetnek -, akkor köszönöm szépen, de nem kérek belőle.

A szerelmi szálat viszonylag gyengének találom, és nem azért, mert lényegében nem történt semmi fizikai kontaktus a két szereplő között, hanem mert abban a pár beszélgetésben sem éreztem azt, hogy a két szereplő másképp nézne egymásra. Persze ettől a történettől nem vártam eget rengető, gyomrot bizsergető erotikát, sőt, ha ez történt volna, valószínűleg a falhoz is vágom a könyvet, de azért egy csókpróbálkozáson kívül többre számítottam.
Összességében úgy érzem, ez a történet egy erős felépítésű, komplex és igényes könyv, bátran merem ajánlani azoknak, akik nem riadnak vissza a meseszerűségtől, a robotoktól, a sci-fitől, és a kemény függővégektől.
Share:

J. Goldenlane - Napnak fénye

Talán azóta várólistás ez a regény, hogy elkezdtem használni a molyt. A röpke két év alatt nem túlzottan maradt meg bennem a fülszöveg élménye és a történet alapja sem, és annak ellenére is, hogy már elvileg bármikor elkezdhettem volna az olvasást, valahogy nem fűlött rá a fogam, mert lényegesen a komfortzónámon kívülre esik, az olyan könyvekkel pedig lassabban haladok, nekem pedig mindenre volt az elmúlt időszakban szükségem, csak folytonosságra és egyazon könyvélményre sem. De megoldottam. Másfél hétig húztam az ötszáz oldalas könyvet, ami alapjáraton nálam két napnak felel meg, de nem bánom.

Csak és kizárólag azért nem fogok pontot lehúzni, mert nem az általam megszokott világban játszódott a történet, és ezért nem fogok róla áradozni sem, mert az újdonsága miatt még fogalmam sincs, hogy mi a jó és mi a rossz ebben a műfajban.

A regényről
Író: J. Goldenlane
Nemzetisége: magyar
Kiadó: Delta Vision
Kiadás: 2015
Címkék: atomháború, humoros, kalandregény, posztapokaliptikus, robot, romantikus, sci-fi
Sorozat első része.

Szereplők

Ticca Min

Ticca személyében egy szókimondó, viszonylag naiv, tőlem egy-két évvel fiatalabb lányt ismertem meg, akinek annyira felvágták a nyelvét, mint nekem soha, és néha jól a szájára csaptam volna, hogy jaj, fogd már be a szádat, te gyermek
Ennek ellenére szerettem a gondolkodásmódját, és azt, hogy tapasztalatlansága ellenére hamar megoldotta a nyakába szakadó problémákat, képes volt higgadt maradni olyan helyzetben, ahonnan más ember ordítva menekülne.

Csang Lin
Céltudatos, csupaszív és megfontolt srác, aki tisztában van a jelenlegi élethelyzettel, a cselekedeteit alaposan átgondolja, és csak olyan lépést tesz, aminek a következményei a saját és a körülötte lévő emberek érdekét szolgálja. 
Tökéletes párost alkotnak Ticcával, kiegészítik egymást az ellentétes személyiségükkel, és egy olyan csapatot aminek még maga a császár sem tud ellenállni.


A történetről

A történetben a humor dominált, rengeteg helyen felvihogtam. Volt egy adott jelenet, már nem nagyon emlékszem, melyik, de az biztos, hogy órán olvastam, sunyiban, ahogy általában szoktam, és a tanárnak feltűnt, hogy elvagyok ott magammal, és muszáj volt abbahagynom az olvasást épp akkor, amikor történt a nagy Bumm.
Ami miatt lassabban haladtam az átlagnál az az E/3-as írásmód. Régen csakis ilyet olvastam, az utóbbi fél évben viszont alig, és nagyon nehezen sikerült átváltanom magamban, nehezen kapcsolódtam bele az adott helyzetbe, főleg akkor, amikor egy-két nap kihagyás után tudtam újra a kezembe venni a regényt.
A kedvenc jelenetem természetesen a lánykérés volt, mi más? Váratlanul ért, pedig a sok-sok spoiler után tűkön ülve vártam a nagy jelenetet, és kétszer is el kellett olvassam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy basszus, ezt most tényleg komolyan gondolták? De tényleg? Nemááár. Akkor újra

Összességében? Folytatni fogom a sorozatot. Azt nem mondom, hogy kedvenccé vált, hiszen nincs viszonyítási alapom, fogalmam sincs, megüti ez a regény azt a mércét, amit ebben a műfajban megkövetelnek egy történetről, de abban biztos vagyok, hogy az a világ, amit J. Goldenlane a szemem elé vetített, felkeltette az érdeklődésemet.
Share: