EREDMÉNYHIRDETÉS

Képtalálat a következőre: „christmas tumblr”Tegnapelőtt sikerült kiegészítenem a kis csomagot, már minden készen áll, csak fel kell címeznem, és már mehetek is a postáshoz. Némi aprósággal spékeltem meg a könyvet, ami legyen a szerencsés nyertes számára meglepetés!

*dobpergés*

A nyertes nem más, mint

Böszörményi Lea

Kérlek, lehetőleg még ma írj, hogy már holnap fel tudjam adni a postára. Hátha megérkezik szombatra! :)

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! ❤❤❤
Share:

Gena Showalter - Atlantisz

Heart of the Dragon (Gena Showalter's Atlantis Series <a class="pintag searchlink" data-query="%231" data-type="hashtag" href="/search/?q=%231&rs=hashtag" title="#1 search Pinterest">#1</a>)
olyan szép ez a borító <3

Első mondat
- Érzed, fiam? Érzed, ahogy beborít a Köd?


Ééés, igen! Gena ismét megcsinálta! Már Az alvilág uraival megvett magának kilóra, ezzel a sorozattal pedig még inkább elérte, hogy imádjam. Szeretem a világot, amit alkot, a karaktereit, mert sosem tökéletesek - leginkább a nők -, de a főszereplő férfiak mindig gyönyörűnek látják őket. Valamiért ez a magamfajta lányban reményt kelt, és ettől varázsszerűnek tűnnek az ilyen történetek. Már csak ezért is megéri elolvasni, legalábbis nekem.




Amikor a címre fény derül

Hm, hát, azt hiszem, ez egyértelmű, de azt hiszem, szólnék néhány szót. Molyon olvastam az értékeléseket, és észrevettem, hogy pár olvasónak egyáltalán nem tetszett ez az atlantiszi szál, néhány részt irreálisnak tartott. Pedig elég kevés ilyen történetről hallottam - bár meglehet, hogy csak nekem szűk a látóköröm. Mindenesetre számomra ez teljes mértékben új volt és nagyon bejött. Már el is kezdtem a második részt. ❤


A karakterekről
Grace
Tulajdonképpen itt azt szeretném kiemelni, amit az első részben is említettem. Kicsit már elegem volt a tökéletesnek tűnő karakterekből, akik úgy testalkatilag, mint jellemileg kifogástalanok... Szerintem értitek, mire gondolok. Egy ideig még oké, de néhány könyv után... nem, már elég volt. Grace pedig remekül kárpótolt mindenért. Nem volt megelégedve magával, egy kicsit kerekebb volt az átlagnál - bár mostanában mi számít átlagnak? Ez egy jó vitatéma lehetne... -, ezért néha kényelmetlenül érezte magát a bőrében, de általában mosolygott és minden dolog mellé pozitívan állt. Emiatt volt számomra szimpatikus, és elképesztően cuki. Bár a szendeszűz szereppel nem teljesen voltam megelégedve - még mindig elcsépelt dolognak tartom, sok erotikus könyvben megfordult már ez az elem... -, ettől függetlenül viszont nagyon jól állt neki ez a szerep, valahogy kiegészítette őt.

Darius
Na, egeen.
Egy állatian jó pasiról van szó, hölgyeim. Szó szerint. Ugyan eléggé jó a képzelőerőm, mégis úgy érzem, nem teljesen tudom elképzelni őt sárkányként. De erősen próbálkozom. Nem tudom, ha a további részekben fog-e szerepelni, de ha igen, akkor remélem, sikerülni fog.
Dariust nem tudtam annyira megkedvelni, mint amennyire szerettem volna. Valamiért nem éreztem azt nála, hogy valamiért másabb, jobb lenne, mint a többi urban fantasy+erotika könyv férfi szereplői. De azért igyekezett lázba hozni, tetszett a kissé ősember stílusa, nagyon vadítóan állt neki.

A történetről - spoileres - 

Adott egy teljesen új, ismeretlen világ a számomra, így nincs hogy ne szeressem. Voltak benne gyengébb pontok, amikor egy picit eluntam magam, és - szégyenszemre - átugrottam a dolgokat. Ezzel szemben viszont a vége annyira eseménydúsra és izgalmasra sikeredett, hogy bántam, hogy ilyen hamar befejeztem.
Eléggé furcsának találtam, hogy Gena ennyire elhúzta a dolgokat a két főszereplő között, az elmúlt négy elolvasott könyve után nem ezt vártam tőle. Viszont így volt jó, legalábbis ami a kapcsolatukat illeti. Ha hamarabb egymásnak estek volna, talán nem végződnek úgy a dolgok, ahogy végződtek.
Az Alex-Teira páros tetszett még ebben a könyvben, egy egész színfolt volt a fekete vásznon.
Egyszeri olvasmánynak tökéletesen megfelelt, bár nem hiszem, hogy később még a kezembe fogom venni. A folytatásra viszont baromi kíváncsi vagyok, ezért is kezdtem bele a második részbe. Meglássuk-meglássuk! ❤
Share:

KARÁCSONYI NYEREMÉNYJÁTÉK

Egy apró gondolat ötlött fel bennem a minap, amit most meg is valósítok.
Mivel mindjárt itt az ünnep, mindenki készül a Karácsonyra, úgy gondoltam, megleplek titeket.
Eléggé spontán ötlet volt, nem készülök sok mindennel. Egy nyertes lesz, de az visz mindent. :)


Hogy mi is a teendőtök?

1, Lájkoljátok az oldal facebook oldalát!
2. Iratkozzatok fel a blogra, hogy ne maradjatok le a frissekről!
3. Osszátok meg a facebook bejegyzést, hogy sokakhoz eljusson a hír! :)
4. Ha mindez megvan, kommenteljetek az eredeti kép alá, hogy tudjam, ki kell részt vegyen a sorsolásban.

A NYEREMÉNY: Suzanne Selfors - Mentsük meg Júliát! tökéletes, hibátlan, egyszer olvasott példánya.
És ez még nem minden!
Rengeteg aprósággal készülök, amelyek majd mosolyra fogják fakasztani a szerencsés nyertest!

A határidő: DECEMBER 18.
19-én már postáznék is, hogy még Karácsonyra eljusson a nyerteshez a könyv!
Mindenkinek sok szerencsét kívánok!❤❤❤
Share:

Darynda Jones - Első sírhant

Charley & Reyes. . .  .love this series from Darynda Jones AND this is an awesome picture!  :): Az első bekezdés
Az elmúlt hónapban minden éjjel visszatérő álmom volt: egy sötéten gomolygó lény tűnt elő a ködös árnyékból, hogy eljátszadozzon velem. Komolyan elgondolkodtam, vajon nem jár-e valamilyen mellékhatással, hogy ezen éjszakai hallucinációim alkalmával újra meg újra eget-földet rengető orgazmusokat élek át. Mi van, ha a földi örömök álcájában csap le rám a halál? A helyzetértékelést követően két lehetőség merült fel bennem: vagy orvoshoz fordulok, vagy nekiállok nyakló nélkül piálni.

Vannak olyan könyvek, amelyek már az első bekezdés után sem tetszenek. Amiknek már az első szavuk is unszimpatikus, aztán pedig jönnek a szereplők esztelenségei, és máris forr az agyvizem.
Itt, ennél a könyvnél sosem történt ilyen.
Mert vannak olyan könyvek, amelyeknek az első mondatukból is lerí, hogy egy óriási csoda lakozik bennük. Olyan csoda, ami ugyan - ebben az esetben - nem teljesült ki, mégis benne van a remény, hogy a többi minden bizonnyal jobb lesz. Ez a könyv ilyen volt. Pontosan ilyen.
Képtalálat a következőre: „charley davidson”
A szereplőről
Charley Davidson
Kismilliószor elmondtam már az elmúlt hónapok során - legalábbis azóta, amióta rendszeresen írok véleményt az elolvasott könyvekről -, hogy imádom az erős, független, nagyszájú, nőiesen gyönyörű egyben férfiasan kemény hölgyeket csak hogy ne ismételjem magam annyiszor, Charley pedig tökéletesen megtestesítette mindazt, amit elvárok egy főszereplőtől. Annak ellenére viszont, hogy szeretem az ilyet, a humora volt az, ami igazán megnyert magának. Imádtam a nagy száját, hogy mindenre tudott mit mondani, hogy nem ijedt meg, ha egy nála - ugyan csak testben - nagyobb ember szólt be neki. Talán akkor még nagyobbat szólt vissza.
Egy kicsit lassan jött rá a dolgokra, én már az elején sejtettem, hogy mi a helyzet Reyessel, de talán nem is baj, hogy neki később esett le.
Azt hiszem, Charley által a következő két részben hatalmas jellemfejlődést fogok megfigyelni. 

Tekintve, hogy Reyes számomra még rejtély, nem szeretnék róla írni. Egyelőre.

Képtalálat a következőre: „reyes tattoo charley davidson”
Ezt a képet nem hagyhattam a Google-n porosodni. Vétek érte
A történetről - spoileres -
Adott egy paranormális szál, ami ebben a részben eléggé kezdetleges. Úgy értem, még nem érte el a kifejlett pontot. Bár mondjuk mit is várok az első résztől, ha még hátravan kilenc, és az írónőnek nincs megállás?
Adott egy haláli - ez most poén volt - humorral rendelkező nő, akinek majdnem minden szaván hatalmasat röhög az ember.
Adott egy állatain dögös pasi, akiért még a fél karom is oda tudnám adni mondjuk ez még kétséges, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez változni fog, akinek az élete maga a fekete homály... szó szerint is; aki nem mellesleg a Sátán fia, és eltűnt... ELTŰNT. Hogy a fenébe... Oké, én ezt nem tudom felfogni. Reyes eltűnt, egyszerűen lelépett, és a fene tudja, hová ment. De legalább felébredt... Mondjuk megtehette volna kicsit hamarabb, már a körmömet rágtam, hiszen az utolsó egy-két órában voltunk. Ha egy kicsit is késik, akkor nem lesz ki vigyorogjon a kamerába, hogy aztán eltűnjön a semmibe.
Adott egy édes, mindenre kész barátnő, aki gyorsabb és hatékonyabb az FBI-nál, akinek van egy cuki kislánya, és akinek a szennyeseinket is ki tudjuk teregetni, mert ő meghallgat és melletted áll. Kell egy Cookie. <3
Mindezek mellé adott egy olyan apa, aki gondoskodik a lányáról, még ha közvetetten is, és egy nagybácsi, akire mindig lehet számítani, és akinek ugyanolyan jó a humora, mint az unokahúgának.
És nem is említettem azokat a szellemeket, akik hol kisegítették, hol hátráltatták szereplőnket. Mindegyiknek hatalmas szerepe van Charlotte életében. A kedvencem Angel. Valamiért ő nagyon megfogott.
Adott egy idegesítően szexi rendőr is, akit nem hagyhatok ki a felsorolásból, mert az vétek lenne. Ugyan néha idegölő a rámenőssége, de nagyon édes, ahogy próbálkozik. 
És itt van a mi írónőnk, aki úgy csavarja Charley életét, hogy az olvasó nem tudja, nevessen vagy sírjon, örüljön vagy inkább búsuljon, meghökkenjen vagy inkább kifusson a világból. Az biztos, hogy Jonesnak sikerült egy olyan első részt alkotnia, amivel megvett magának kilóra, és annak ellenére is elolvasom a következő részt, hogy tudom, a harmadik után muszáj megállnom, mert nincs tovább, hacsak nem töröm magam jobban az angol nyelvre a következő egy hétben. Nos, ez nem fog előfordulni, de lehet reménykedni.
Remélem, hamar kiadják a többi részt. Vétek félbe hagyni.
Share:

Kristen Ashley - A vadember

Don&#39;t know if I pinned this before or not! But OLIVER and FELICITY!! :) :)
Az első mondat
- Ó, édes istenem! – nyögtem miközben eljutottam a csúcsra; agyam kiürült, testem minden porcikája megfeszült, miközben sohasem érzett gyönyör futott át rajtam.


Én már nem is nyilatkozom.❤ Úgy indult, ahogy az első rész: óriási szexuális, érzéki bomba, amitől az ember minden porcikája bizseregni kezd. És amikor az ember reggel fél kilenckor, lyukas matek órán bizseregni kezd, miközben az osztály ökörködik... hm, kellemes érzés volt.
A folytatás olvasása már nem ezt az érzést váltotta ki belőlem, de ezt inkább lentebb ecsetelem.



Amikor a címre fény derül

- Az én vademberem - súgtam. - Az én kígyóbűvölőm. 

Természetesen ismét egy fűtött pillanatról van szó, egy olyan napról/estéről, ami mindkettejük számára sorsfordító alkalom volt. Bár sok ilyen pillanatuk volt, mégis azt mondom, ez volt az egyik legmeghatározóbb. ❤

A karakterekről 

Tessa O'Hara

Szeretem az erős, független női karaktereket, akik mindezek mellett még valami olyan munkát végeznek, amik a kedvemre valóak, arról nem is beszélve, hogy egy olyan élet áll a háta mögött, amivel fantasztikusan meg tudott birkózni. Imádtam, hogy amikor olyan helyzetben volt, úgy kiállt magáért, hogy Damien még a farkát is magába húzta... szó szerint. (Nyugodjon békében szegény pasi. Nem mintha szeretném, de Brockhoz hasonlóan tisztelem őt amiatt, amit Tessáért tett. Az szép volt, tetszett.) Visszatérve a mi aranykezű nőnkre, akit most nagyon-nagyon irigylek, elsősorban Brock miatt, másodsorban a tehetségei miatt. Én is úgy akarok  sütni, ahogy ő! 👀

Brock (Slim) from Wild Man by Kristin Ashley:
Brock Lucas


Ugyanaz a helyzet, mint Hawknál: túl tökéletes ahhoz, hogy igazi legyen. Imádtam benne a védelmező ösztönt, a parancsolgatásai Jessére emlékeztetett, akiért köztudottan oda-vissza vagyok.
Ha őt imádtam, a fiaiért egyszerűen megőrülök. Fantasztikus csemetéket hozott össze, gratulálok neki. (Oliviáról azért van egy-két nem szép szavam, de ez egy bekezdéssel lentebb...) Azt hiszem, az írónő egy kicsit sokat akart vele, túl sok mindent rakott a vállára, legalábbis a - számomra - kuszának tűnő múltjából erre következtetek. 


A történetről - spoileres - 

Elvira ...... MYSTERY MAN by Kristen Ashley
Elvira. Mert őt nem lehet
 nem megemlíteni
Először is: AZTAKUTYAMINDENIT!!! Mi volt ez? Miért volt ilyen rövid? (Kicsivel több, mint ötszáz oldal.) Miért lett vége?

Egy dolog van, ami elképesztően szíven ütött, ami még mindig fáj, amitől majdnem elkezdtem bőgni, amitől még mindig a hideg futkos a hátamon, amitől... á basszus! Corb meghalt. Rohadtul meghalt. Annyira megkedveltem azt a férfit, hogy az hihetetlen. Tudom, vétkezett, és nagyon mocsok volt a családjával, de látszott rajta, hogy törekedik, hogy akarja... és erre meghal...❤❤❤
Olivia. Szeretem, ha egy könyvben arányosan vannak a pozitív és a negatív szereplők, de ő rosszabb volt, mint maga a Sátán, vagy épp Szörnyella de Frász. Sőt, az utóbbi maga a jó tündér... Reménykedek, hogy nem valódi személyről van mintázva, hogy ő csak egy kitalált karakter, a való életben nem létezik, mert ha mégis, akkor valakinek (valakiknek) az élete (életük) maga a pokol.

Imádtam ezt a családias hangulatot, mindegyik családtagod jó mélyen a szívembe zártam, különösen a gyerekeket.
Wild Man by Kristen Ashley
Felbukkant Gwen és Hawk is (utóbbinak örülök a legjobban). Ismét nagyot alkotott, ismét elérte, hogy totálisan, teljes mértékben belé szeressek, persze jelen pillanatban Brockért dobog a szívem.

Ez a könyv olyan volt, mint egy hullámvasút, azzal a különbséggel, hogy itt nem fordul fel az ember gyomra, hanem ellenkezőleg: olyan görcsben áll, amitől nehezen fogsz megszabadulni. Ó, és Brock. Ő többet mond minden szónál (még Valentin-napkor is).

Ahogy elnéztem, nemsokára érkezik (vagy már érkezett? Még nem érkezett el idáig a hullám...) a harmadik kötet is, ami végre a másik kedvenc szereplőmről, Michről fog szólni. Alig várom, hogy olvashassam, hogy értékeljem, hogy végre beszerezzem - az első két részt úgyszintén. Ezeknek méltó helyük van az egyelőre még kicsiny polcomon.
Share:

Anne Bishop - Vörös betűkkel

Előljáróban csupán annyit, hogy én is éltem a Twister Média kiadó ajánlatával, ami egy recenziós olvasást takar. @Mrs_Curran_Lennartnál láttam meg először a könyvet, és amikor azt írta, hogy neki nagyon-nagyon, sőt annál is jobban tetszett, akkor nem hagyhattam ki. Nem is választhattam volna jobbat.

Képtalálat a következőre: „anne bishop written in red fanart”Az első mondat
Réges-régen, a világ kezdetén, Namid mindenféle életformának életet adott, köztük azoknak a lényeknek is, akiket most emberekként ismerünk. Termékeny részét és jó vizet adott nekik. Megértette az ember és utódaik természetét, ezért lehetővé tette számukra, hogy megfelelő elszigeteltségben éljenek, így esélyük legyen túlélni, sokasodni, szaporodni és gyarapodni. Az ember pedig sokasodott, szaporodott és gyarapodott.

  Nem sok urban fantasyt  olvasok (az erotikával kevertek kivételek, persze, de most nem is ez a lényeg), valamiért távol áll tőlem ez a műfaj, ezért csak olyanokat veszek a kezembe, amik tényleg tetszenek, amik felkeltik az érdeklődésemet, és egyszerűen nem hagyhatom, hogy olvasatlanak maradjanak.
  Ezt a könyvet nem csak az ajánló miatt pécéztem ki magamnak, hanem azért is, mert valamiért már a fülszöveg is rabul ejtett, ami a mai napig nem sokszor fordult elő ebben az évben. Legutoljára az Örökké a tiéddel esett ez meg, akkor... teljesen odáig meg vissza voltam minden szóért, ami abban a könyvben volt. Ugyan ez az érzés nem teljesen volt meg ennél a könyvnél, de éreztem azt a bizonyos szikrát, ami sok könyvből hiányzik.

CrowsAmikor a címre fény derül

  Tekintettel arra a nem elhanyagolható tényre, hogy még mindig egy lusta kaki vagyok (történetírást és idézetkeresést illetően is), az idézet ismét elmarad, így inkább magyarázkodom.
  Meggie haja vörös, a borító pedig gyönyörűen ábrázolja, hogy milyennek képzeltem el (annak ellenére, hogy minimum lapockáig érő hajjal látom magam előtt, a legtöbb illusztráción viszont rövid, vállig érő hajjal van...). De nem is a haj az, ami meghatározza a vöröset a címben, hanem az, hogy vérpróféta. Amikor először olvastam a címet, először a Gyilkos elmék sorozat jutott eszembe. Az egyik részben vérrel volt írva a falra, és valamiért azt a képet láttam magam előtt. Tulajdonképpen nem is tévedtem olyan nagyot.

Magyar borító
A szereplőről
  Meggie Corbyn
  "Meggie, Namid teremtménye, szörnyűséges és csodálatos."
Az első, és talán az utolsó olyan szereplő, akit a naivságáért szeretek. Sokszor előfordult már, hogy emiatt utáltam az adott könyvet, de itt ez volt az egyik örömforrás: lassú tempóval haladt, ez igaz, mégis olyan édes volt, ahogy megpróbált megismerkedni a világgal, amit az elszökéséig talán nem is látott teljesen. Az, hogy egy ilyen gyermekded, ártatlannak tűnő lány többet ér majdnem minden pénznél egy embernek, annyira felfoghatatlan és elképzelhetetlen, hogy már jó. 
  Fantasztikusan tudta kezelni a kisebb-nagyobb konfliktusokat, és azt is, ahogy leszerelte a kínosnak ígérkező kérdéseket is. Az pedig még rátesz egy lapáttal, amit Sammel tett. Emelem kalapom.
  Meggie-t képtelenség nem szeretni - bár ez a legtöbb szereplővel így van. A kislányos bája, a prűdsége (bár ezen nem olyan nagy a hangsúly, de amikor a havi bajokról esett szó, és beleképzeltem magam a helyébe, a tág fantáziám a háromnegyedére csökkent, és még én is zavarba jöttem), meg úgy mindene.

Képtalálat a következőre: „simon and maggie anne bishop fanart”
A történetről - spolileres - 

  Mint már mondtam, nem túlzottan áll közel hozzám ez a műfaj, és ez a könyvvel is így van. Az biztos, hogy többször is el fogom olvasni, de csak akkor, ha jobban beleásom magam ebbe a világba, és meg tudom érteni azokat a dolgokat, amik most még egy kicsit homály fed.
  Ennek ellenére viszont nagyon-nagyon tetszett. ❤ Szeretem az új dolgokat, ez pedig teljes mértékben új dolog volt a számomra: a világ, az emberek, a nem emberek, a Mások. Az utóbbiak főleg.
  Aki eddig is olvasta már az értékeléseimet, az tudja, hogy általában olyan könyveket olvasok, amelyekben van egy minimális romantikus szál. Itt nem volt. Legalábbis én nem éreztem, ebben a kötetben nem. Lehet, a következő kettőben lesz valami, de itt nem igazán tűnt fel. És tudjátok, mit mondok? Nem is hiányzott. Ez a rész így volt tökéletes, ahogy volt.
  Ennek a történetnek tulajdonképpen két fázisa volt: amikor valami vérre ment, és amikor minden nyugis volt. Míg első fázis olvasása alatt rágtam a körmöm, és azon paráztam, hogy nehogy az vesszen oda, aki értékes a számomra, a másik fázis alatt már ellazultam, és megismerkedtem a szereplőkkel, akiket teljes mértékben a szívembe zártam. Tesst főleg. Őt valamiért sokkal jobban kedveltem, mint a többit; Simon és Meggie persze kivétel, őket vétek nem kedvelni.
  És persze Samről sem feledkeztem meg. Ő az a karakter, aki számomra valahogy a reményt jelenti. Simonon kívül majdnem senki sem törődött vele, de aztán jött Meggie, és... elkezdett gyógyulni. Imádom a köztük kialakult szoros kapcsolatot.
  Ismét csak párhuzamot tudok vonni ez és az Örökké a tied között, holott semmi közük sincs egymáshoz a történetet illetően. Mindkettő egy olyan érzést kelt az emberben, és olyan gondolatokat hagy maga után, amitől nem csak az életét, de az egész világot újraértelmezni. Jelen esetben a Vörös betűkkel azt az üzenetet hagyja után, hogy mindenki Más, mindenkiben van valami, ami miatt valakinek egyszer nagyon fontos lesz.

Hogy érdemes-e elolvasni? Kár és vétek kihagyni. De ha mégis megteszed, akkor tudd, hogy: FIZESD KI A KÖNYVEKET, MIELŐTT ÁTMÉSZ A KIS HARAPÁS HELYISÉGÉBE, KÜLÖNBEN NEM KICSIT HARAPUNK BELÉD! De azért PERSZE, ÁTVIHETED A BÖGRÉT. LETÉTI DÍJKÉNT ITT TARTJUK A KEZEDET.

Ja, és ismered azt a viccet a dinoszauruszokkal? Nem? A Mások. Az történt velük. ☺
Share:

Beth Ciotta - Szerelemtornádó

Előjáróban csupán annyit, hogy szeretnék egy picit beszélni a saját történetemről. Pillangó néven fut, és a múlthéten került fel a Prológus. Könnyed, szórakoztató, ifjúsági, központban a magyar maffiával és az alvilággal. :) Örülnék, ha benéznétek, és ha hagytok magatok után egy véleményt is. :)
Kellemes olvasást. ^^

Az első mondat
Luke Monroe-t a legkevésbé sem lehetett egy Scrooge-nak nevezni.

Itt megtorpantam. Mi a halál az a Scrooge? Google. Oké, Christine már megint remekelt, mert nem a találatokra ment rá, hanem a képekre, és elé került egy ogreszerű valami, akitől egy picikét megijedt. Christine a gondolataiba esett. Ahogy eddig megismerte Luke Monroe-t, nem egy ogrénak képzelte el, sőőőőőt, élete egyik legszebb férfijának, mert tulajdonképpen az is volt: egy tökéletesség, egy félisten, egy Adonisz, akinek egyszerre három barátnője van. Képtelenség, hogy egy scrooge legyen.
Aztán Christine tovább olvasott, közben pedig megnézte a szó valódi értelmét, ami ugye a fukar. Luke Monroe tényleg nem volt fukar.



Amikor a címre fény derül
Tulajdonképpen nem találtam meg a Szerelemtornádót, mint kifejezést, de úgy érzem, ez a történet maga volt a tornádó, Rae-vel együtt: jött, összehozott egy nagy felfordulást, majd eltűnt, mintha ott sem lett volna.

A karakterekről
Rae
Nagyon megdöbbentett. Ez mondjuk az előző kötetben történt, de akkor is. Valami okból kifolyólag vele tudok a leginkább azonosulni, és úgy érzem, benne igazán megtaláltam önmagamat. Tetszett a karaktere, talán az övét érzem a legkidolgozottabbnak az összes nő közül. Tetszett az önfejűsége és a makacssága, hogy ki akart bújni a neve alól, hogy meg akarta mutatni azt, amire képes.

Luke
Tipikus férfikarakter, akit a farka vezet, aki mindent megkap magának, aki tökéletes, aki családapa típus, aki... aki... túl tökéletes. De tényleg. És akkor jön a Nő - igen, nagybetűvel -, akinél inába száll a bátorsága, akinél megszólalni sem tud, akinél elveszti az eszét, aki azonnal felkelti az érdeklődését, és akibe az első pillanatban beleszeret. Cuki meg minden, de túl ismerős a sztori, nem? Ennek ellenére viszont úgy érzem, kellett egy ilyen rész a sorozatba. Enélkül  Luke nem Luke. És pont.

A történetről - spoileres - 

Tulajdonképpen... nem is tudom. Ez a rész már gyomorforgatóan cukormázas volt. Tudom-tudom, ennek ez a lényege, de akkor is. Ott van Rae anyja meg az a paprikajancsi, akiket amúgy kifejezetten utálok. Mégis sikerült őket talán örökre kiiktatni, ami mesébe illő, nem? Mégiscsak két világsztárnak (se) mondható emberekről van szó, akik bármit megtehetnek... Mindegy.
A másik csillámos dolog pedig a baba volt. Ebben a kötetben három nő is teherbe esett... Termékeny időszak volt, ezek szerint, vagy csak jól sikerült a Valentin nap.

Megérte elolvasni? Naná, hiszen akkor, abban a pillanatban épp arra volt szükségem. Egyszer olvasós? Igen. Megadta azt, amire vágytam? Teljes mértékben. Ajánlom? Naná.
Share:

Főbűnök Book Tag

Igyekszem bepótolni az elmaradásaimat, ezért úgy döntöttem: ideje már, hogy elkezdjem megírni a Book Tagokat.
Patryk Hardziej is an illustrator and graphic designer based in Gdynia, Poland. Together with Patrycja Podkościelny operate in a graphic tandem and run the ¬ Negation Studio. He handles projects dealing with illustration, branding, logo design, visual communication, editorial graphics and art projects, as well. Patryk as a lover old graphic signs is also the man behind Oldschool Logo and Polish Graphic Signs projects. Follow him on Instagram and Twitter.

1) KapzsiságMelyik a legolcsóbb könyved? Melyik a legdrágább? 
Talán a legutóbb vett romantikus füzet, ami 28 lejbe került. Három történet van benne. Ha a 28-at háromba osztom, akkor megkapom, hogy 9 és egy kicsi, ami... rohadt olcsó... :o
A legdrágább? Talán a SZJG Kalauz, amit a SZJG őrületemben vettem két(?) évvel ezelőtt. 62 lej volt. Elég sok, ahhoz képest, hogy a mostani ára 10 lejjel olcsóbb...



Stunning Digital Illustrations by Fernanda Suarez:
2.) HaragMelyik íróval állsz utálom/szeretem viszonyban? 
Utálom? Egyértelműen J. Kenner. MÉG MINDIG KÉPTELEN VAGYOK FELFOGNI AZT A TÉNYT, HOGY VAN EGY VÁGY TRILÓGIÁJA. Szeretem az egyszerű történeteket, néha nagyon jót tesznek fekete szívemnek és lelkemnek, de az olyan banális volt, hogy nagyon, és a karakterek is utálatosak voltak. Ennek ellenére a másik sorozata fantasztikus. Nem tudom... (A másodikat rég olvastam, fel kell frissítsem.)
Imádom? Jodi. Minden mennyiségben. Az Ez a férfivel teljesen megvett magának, ő a best, a fav, a legjobb. Legalábbis a számomra.


Seven Deadly Sins, A Group Art Exhibition at Rothick Art Haus


3.) Falánkság Melyik könyvet faltad örömmel úja és újra minden megbánás nélkül? 
EZ A FÉRFI TRILÓGIA.
Eddig kétszer, a harmadik nemsokára jön, a negyedikről nem is beszélve.





Choice and Truth: 20 Shocking Pictures Illustrate The Sad Reality Of Everyday Life:
4.) LustaságMelyik az a könyv, amelyiket elhanyagoltad lustaságból kifolyólag? 
Végzet Ereklyéi és Nighstshade. 
Előbbit azért, mert nemigazán köt le, ami... fura, mert molyon 90+ százalékos, és mindenki az univerzumba dicséri.
A másodikat azért, mert... eluntam. Szerelmi háromszög, a főszereplő lánynak nincsenek gondolatai... értitek, na. Majd, ha nem lesz mit olvasnom (hahha), akkor befejezem.


Love the mirror concept ... it was part of a 7 deadly sins shoot ... this is pride



5.) Büszkeség Melyik az a könyv, amiről beszélni szoktál, ha nagyon intellektuális olvasónak akarsz tűnni? 
Sütő István - Anyám könnyű álmot ígér és Méhes György - Szép szerelmek krónikája. Mindkettő magyar, mindkettőt első olvasásra megszerettem. <3





Clovis Trouille was born on 24 October 1889, in La Fère, France. He worked as a restorer and decorator of department store mannequins, but is r...6.) BujaságMely tulajdonságokat találod legvonzóbbnak egy férfi/női karakterben? 
Nő: legyen már tökös. Számomra olyan irreális, hogy egy nő prűd és visszahúzódó. Ő is ember, megvan a saját véleménye, akarata és gondolata, nyilvánítsa már ki, az isten szerelmére.
Férfi: szeretem, ha egy minimális szinten parancsolgató. Úgy értem, ezek a parancsolgatások arról árulkodnak, hogy törődik a szeretett nővel. Azt is szeretem, amikor tudja, mit akar. Nem tétovázik, amit eldönt, azt meg is csinálja.



Punishement of sins : Envy by Gaël Giudicelli


7.) Irigység Mely könyveket szeretnéd a leginkább megkapni ajándékba?
Ez a férfi. Bár karácsonyra meg akarom rendelni, de ha valaki ajándékba adná, annak igazán örülnék. Nem sokan (khm) tudják, hogy imádom ezt a trilógiát, de aki igen, és meg is veszi nekem, azt nagyonnagyon szeretni fogom. <3

Akiket meghívok @Orsi999, @Ashriver, @Noémi
Share:

Beth Ciotta - Bajban a szerelemmel

Here is a classic ice cream flavor turned cupcake and you’re going to love them!Az első mondat
A pillanatnak élj! Jussanak eszedbe azon nőtársaink, akik a Titanicon elküldték a desszertes kocsit az asztaluktól, mert lemondtak az édességekről! (Erma Bombeck)

Mintha csak Daisy mondta volna. Imádom az öreglányt, színt visz az amúgy is szivárványos könyvsorozatba. És ha már Daisynél tartunk, akkor elmondhatom, hogy érte (is) megéri elolvasni a sorozatot. A szép kora ellenére olyan fiatalos és lendületes, amit rosszabb napokon nagyon megirigylek tőle, és sokkal vakmerőbb, mint a kortársaim valamelyike.  Le a kalappal előtte.


Amikor a címre fény derül
Nos, azt hiszem, ezen nincs mit ragoznom. Néha úgy érződött, hogy Rocky és a szerelem két külön dolog, máskor pedig úgy, hogy édestestvérek. Jayce-ről nem is beszélve. Izgalmas párost alkottak, a kapcsolatukban pedig a baj és az akció játszotta a legtöbb szerepet.

A karakterekről
Rocky Monroe
Ismét egy olyan női karakter, akire joggal mondhatjuk azt, hogy remek példakép a mai fiatalok számára. A testvéreihez és a Monroe-khoz hasonlóan egy erős, magabiztos szereplő, aki képes egyedül is megállni a lábán. Már ha hagynák őt. Mert volt rá eset, amikor nem hagyták, és akkor nagyon, de nagyon ki volt akadva. Utálja, ha irányítják, mert ki akar szabadulni a neve által okozott hírnévből. Legalábbis én erre következtetek az ehhez kapcsolódó beszélgetésekből.
Kedveltem a karakterét, a gondolkodásmódját, kedvenc karakterré vált.
Rookie Blue - Detective Luke Callaghan. damn him for hurting Andy. *shakes head in shame*


Jayce Bello
Mondtam már, hogy imádom azokat a pasikat, akik az igazságszolgálatnak dolgoznak? Bello magánnyomozó, egy igazán szexi, jóvágású, nem utolsó sorban pedig tehetséges magánnyomozó. Tetszik.
Tetszett a megjelenése, a viselkedése, egyszerűen mindene. Mondjuk nincs is mit ne szeressek benne, hisz mégiscsak ő Jayce Bello.
Nekem kell egy ilyen otthonra. A nyűgjeivel, a bajaival, a szörnyű múltjával együtt, ami igazán megviselte őt.




A történetről - spoileres -

A rablásra számítottam. Tulajdonképpen így van ez a való életben is: sokszor mondjuk azt, hogy úgysem fog megtörténni, de aztán mégis. Ezért szeretem az ilyen történeteket. Mindig a valóságot mutatják be, és nem csak a mézesmázos cukorbombát. Mondjuk itt ebből van bőven, tekintve, hogy a cupcake áll a középpontban.
Dev reakcióján egy picit meglepődtem. Kissé indulatosnak, lobbanékonynak ismertem meg, de olyan lazán kezelte a titkot, amit sokan megirigyelhetnének. És ha már Dev, akkor el kell mondanom, hogy az ő kötetük csalódása után most tökéletes képet kaptam róla és Chloéról, kitöltötte azt az űrt, amit az első hagyott maga után. Alapjában véve utálom, ha az ilyen típusú könyveknél a szerző ugrál a szereplőpárok között, de most igazán jól esett piciny kis fekete lelkemnek. Főleg úgy, hogy közben Luke és Rae is a terítékre került, nem is beszélve arról, hogy milyen módon.
Egyre jobban a szívembe zárom ezt a családot, az elválás pedig fájdalmas lesz. Tartok is tőle rendesen.
Share:

12 napos blogger kihívás - 12. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Tizenkettedik nap

A mai napom...
Picit elaludtam, csupán futtában sikerült kivasalni a hajam, mert hát a tegnap is úgy állt, mint valami boglya, és muszáj volt valamit kezdenem vele.
A buszon nem volt hely, álltam, mint a cövek - mondjuk mindig állok a hetes buszon. A tegnapi napom viccesre, jóra, mégis fájdalmasra sikeredett. Bográcsozni voltam az osztályommal, és hát történt egy-két dolog. Az első két órám az osztályfőnökömmel volt - akivel voltunk tegnap -, és mindenki várta a hosszú prédikációt arról, hogy csak mértékkel, meg minden, de aztán bejött, és még nevetett is a dolgon... Elképesztően lazán kezelte az egészet, és ez pozitív csalódás volt a részére.
Aztán gólyapróba a hisztis gólyákkal, akik a bál előtt egy nappal hagynák az egészet a picsába, mert ez fáj nekik, meg az. Aztán Bölcs Diák megbeszélés, aztán ismét próba, aztán irány haza.
Most ezt írom, másfél óra múlva már a művházban leszek, és 1-4 osztályosokat tanítok - némi segítséggel... pontosabban én vagyok a segítség, de a lányokért én felelek - néptáncra, aztán jön a mi tánc óránk... No, igen, izgalmas, tartalmas, hosszú egy napnak nézek elébe.
Share:

12. napos blogger kihívás - 11. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Tizenegyedik nap


Naiv voltam, elesett és szótlan.
Azóta iskolát váltottam, kinyílt a csipám, és végre megtaláltam önmagam. Thanks, Refi, ájlávjú.
Share:

J. R. Ward - Megsebzett szerető


Image detail for -Character Look-Alikes - Zsadist From The Black Dagger Brotherhood ...: Az első mondat
- A francba, Zsadist! Ki ne ugorj...
Phury hangja alig hallatszott az előttük zajló baleset csattanása miatt. És az ütközés az ikertestvérét sem tartotta vissza attól, hogy kivesse magát az Escalade-ből, miközben a terepjáró nyolcvan kilométeres sebességgel száguldott.

Furcsa ezt mondani, de azt hiszem, ez volt az a pont, amikor beleszerettem Zsadistba. Tudom, az előző értékelésem során azt mondtam, hogy idegesítettek a jelenetek, amelyek közte és Bella között zajlottak, és ezt a megállapítást még mindig alátámasztom, annak ellenére is, hogy szükséges volt az ő kapcsolatukat is bevezetni, hogy eljuthassunk arra a pontra, ahol ez a kötet elkezdődött.
Azon a véleményen vagyok, hogy ha már egy párról szól az egész kötet, akkor miért kell átmenni két másik ember szerelmi életébe? Az én fejemben ez úgy jön le, mintha az író nem tudna eleget írni az adott párról, és muszáj kitérnie a dolgok alól, hogy egy kicsit feldobja a történetet.
Mindegy...

Amikor a címre fény derül
Nem hittem volna, hogy az első - számomra néhol elviselhető, néhol elmegy kategóriába tartozó - kötet után ezt fogom mondani, de ez a cím tökéletesen ráillik a kötetre, a szereplőkre, meg úgy mindenre. De ezt a nyálcsorgatást a karaktereknél fogom részletezni.

Anyae est une dessinatrice am&#233;ricaine qui a tr&#232;s bien su illustr&#233; les personnages de la confr&#233;rie de la dague noire

Szereplők
Bella
Ismét megdöbbentő megállapítás következik: Bella volt az a karakter, akit igazán kedveltem, akihez sokkal közelebb állok, mint Maryhez vagy Beth-hez. Nagyon tetszett benne az, hogy önálló akart lenni, és nem szeretett a családjától függeni. Pontosabban a bátyjától, akivel egy ideig szimpatizáltam - nem tudom, miért -, de aztán kiderült róla, hogy nem épp a jófiúk táborát erősíti, így azonnal le is tettem róla.
Az tetszett még ebben a lányban, hogy a fiatal kora ellenére viszonylag felnőttesen gondolkodott. Annyi vele egykorú női karakterrel találkoztam már, és egyik hülyébb volt, mint a másik - már bocsánat, de... -, ő viszont tényleg kiállt magáért, és nem félt annyira, mint ahogyan azt az ő helyzetében elvárható lett volna.
Szóval tetszett. Csak hogy félreértések ne essenek. Már megint...


surrogateself:    Tyler Durden:


Zsadist
Egyik ismerősömnek volt egy olyan megjegyzése, hogy miatta fogom megszeretni a sorozatot. Igaza volt. Személy szerint elképesztően rajongok az olyan karakterekért, akiknek valamilyen szempontból sérült a múltjuk, emiatt az életük nem kiegyensúlyozott, általában introvertáltak, keveset beszélnek. Én is ilyen vagyok, már csak azért is... 
Egy idő után zavarossá váltak a se veled, se nélküled pillanatok. (Pl. amikor a sikátorban Zsadist egy másik nő vérét itta meg - ez a rész valahogy nem tetszett, olyannak tűnt, mintha megcsalta volna Bellát, holott a vak is látta, hogy teljesen belebolondult a lányba.)



A történtről - spoileres - 
Életemben nem hittem volna, hogy fogok találni egy olyan könyvet, amiben minden van: szomorúság, bánat, fájdalom, veszteség, szeretet, szerelem... és még sorolhatnám. Mindenből kaptam egy jó nagy adaggal, az előző részekhez képest pedig elégedett vagyok mindennel Nem idegesített semmi, nem zavart semmi, egyszerűen élveztem az olvasást. Meglepő, tudom, tudom, nem is tudom, tőlem mit vártatok. Hogy ócsárolom? Nem, én eddig sem ócsároltam semmit, csak elmondtam róla a véleményem, ami, ugye, személyes, meg minden. Végül is, a saját blogomon megtehetem ezt... mármint a személyeskedést. Hazudni nem fogok.
De mindegy.
Nem hiszem, hogy van még mit mondanom erről a kötetről. Tetszett. Nagyon is.
John Matthew miatt különösen.
Tohr-ért és Wellsie-ért pedig sajog a lelkem...
Share:

12 napos blogger kihívás - 10. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Tizedik nap


1. Rumos kapucsínó. <3
2. moly.hu
3. színészszakkör - Helén és a tehén
4. Prológus
5. Átírás folyamatban
6. Hideg van
7. Megyünk bográcsozni <3
8. Kezdem megkedvelni a FTT...
9. Kéne valami ropi.
10. 10. random dolog Christine fejéből

Share:

12 napos blogger kihívás - 09. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Kilencedik nap


Hogyan szoktam írni
1. Zene. Mostanában lágyabb, fülbemászóbb dalokat hallgatok, de megesik, hogy hard rock megy a fülembe...
2. Openoffice. Mivel szar a gépem, és csak ez az egy íróprogram fut rajta.
3. Pinterest, we heart it, tumblr. Ha valami eszembe jut, akkor onnan inspirálódok.
4. Csend. Oké, a zene menjen, de semmi más ne, mert az már zavaró zajforrás.
5. Moly. Legyen hova elkalandoznom.
6. Ropi, gumicukor, gyümölcslé. Mindegy, csak legyen mit zabálnom.
7. szinonimaszotar.hu, és más, ehhez hasonló oldalak. Mindig jól fognak.
Share:

J. R. Ward - Síron túli szerető

Még mielőtt el nem kezdeném az értékelést, el szeretném mondani, hogy a múltkori Ward könyv értékelése után én nagyon-nagyon röhögtem, és úgy feldobta a napomat az, ami a sorozat facebook oldalán ment, hogy azt még én sem hittem el. Apropó: ilyenekkel vesztitek el a rajongókat. Talán én is emiatt állok a sorozat mellé ilyen félve...
Először is, le szeretném szögezni egyszer, és remélem utoljára, hogy nő vagyok. Megmutatni nem fogom, de szerintem ez érzékelhető volt. Legalábbis az előző értékelésekből, amik ugye az oldalon vannak.
Másodszor: a Zivatar egy személyes oldalnak indult. Az, hogy leírom a könyvekről a véleményemet, azt tükrözi, hogy az olvasás is része az életemnek - és viszonylag nagy részét tölti ki.
Ahhoz pedig, hogy milyen stílusban írom meg a véleményemet mindenről, az engem tükröz, azt, amit gondolok az adott könyvről. Ha nekem zavaros, akkor zavarosan fogok írni róla, ha nem tetszett, akkor azt ki is nyilvánítom, és fordítva. Az meg, hogy egyesek a kákán is megtalálják a csomót - Melissa és Marissa. most komolyan? Annyiszor megnéztem ezt a nevet, és akkor is Marissa volt oda írva - nem az én hibám, bocsi. Nem tudom, mit olvastatok, de hogy valamit félre, az nagyon biztos.
Gigert pedig tessék szépen békén hagyni. Nem kértem őt arra, hogy álljon ki értem, magától ment, ami meg is döbbentett és jól is esett sötét lelkemnek.
Ja, és még valami: attól, hogy valami nem tetszik, és azt a saját, számomra elfogadott módon kinyilvánítom, még nem kell anyázni. De ha már megteszitek, akkor hívjátok fel, és úgy tegyétek. Szeret veszekedni. :3

Mary and Rhage...my favorite book of the series. Both fighting their own demons find each other despite of the odds against them.: Az első mondat
– A fenébe, V, a halálba kergetsz! – mondta Butch O'Neal, miközben feltúrta a fehérneműs fiókját egy pár fekete selyemzokniért. Fehér pamutzoknit talált helyette.

Kezdem megszeretni ezt a párost. Amikor mindketten jelen vannak, mosolygok, jobb esetben nevetek. Ha jobban belegondolok, akkor ők azok, akik a legtöbb humort szolgáltatják ebben a sorozatban.

Amikor a címre fény derül
Tulajdonképpen ezen sokat gondolkoztam, és nem jutottam sokra. Síron túli szerető. Itt személy szerint Maryre gondoltam, aki ugye leukémiás volt, és végül is, Rhage mentette meg őt a biztos haláltól, a sírtól. Szóval egyikőjük sem ment át a másvilágra.
Végül is, mindegy. Lehet, hogy ebben a könyvben ez az, ami számomra zavaros.

♥ SIMPLY ME ♥: A karakterekről
Mary
Őszintén megmondom, már kezdem unni azokat a karaktereket, amelyek halálos betegségben szenvednek. Nem olvastam sok ilyet, de épp eleget ahhoz, hogy elmenjen tőlük a kedvem. Minden ilyennél nagyjából ugyanaz a mese: általában a nő az, aki beteg; még mielőtt kiderülne/miután kiderülne, hogy halálos beteg, és csak hónapjai vannak hátra, találkozik egy fess, magabiztos, tökéletes, jóképű férfival, aki teljesen elcsavarja a fejét, akiért odáig meg vissza van, és végül nem hal meg, mert hát nem. Itt csupán annyi volt az újdonság, hogy Rhage volt az, aki meggyógyítja a lányt, annak ellenére, hogy így benne marad a sárkány. De az igazi szerelem nem ismer halált, ugye...
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Azt viszont még, így, utóhangként elmondom, hogy nem ítélem el őt a betegsége miatt, sőt, tisztelem azért, hogy ennyi mindent átvészelt, de mint könyvbéli esemény/szál, kissé már elcsépelt és unalmas.

Rhage - BDB 2 by TomsGG on DeviantArt: Rhage
Benne óriásit csalódtam. Míg az előző részben felkeltette az érdeklődésemet, addig itt teljesen elment a kedvem tőle, egyáltalán nem jött be, valamiért piszkálta a csőrömet, vagy nem is tudom...
Az alapvető dolgok, amit megtudtam róla, az az, hogy ő a legszebb, legcsodálatosabb, legjobban kinéző testvér, akitől minden nőnek eláll a szava, meg minden. Nos, az enyém nem állt el. Akinek a beceneve Hollywood, és olyan históriák terjengenek róla a világban, amiben arról van szó, hogy milyen jó az ágyban, attól sokkal több erotikát és szenvedélyt vártam el, mint amennyit kaptam. Ugyanakkor - ami az iménti dolgot kompenzálja - nagyon szépen beszélt a lánnyal. Ez talán annak is köszönhető, hogy nem egy mai férfiról van szó, akinek az idejében az udvarlás egy olyan megszokott és tökéletesre fejlesztett dolog volt, amit valószínűleg én nem fogok megtapasztalni - legalábbis nem olyan nagy részben, mint ahogy Mary.
„Nem találok szavakat, kedvesem, mert egyetlen kiejtett szavam sem méltó arra, hogy meghalld.”

Mary &amp; Rhage❤                                                                                                                                                                                 MoreA történetről - spoileres - 

A fentebb említett dolgok még nem értek véget. Valószínűleg velem van a baj, kérlek, engem szidjatok és ne mást...
Az Őrző. Lehet, hogy nem mondok újat, de utálom azt a nőt, és azt is, ahogyan a testvériséggel viselkedik. Ezek az emberek úgy tisztelik őt, mintha ő maga lenne az Isten, ha véletlenségből feltesznek neki egy kérdést, inkább öngyilkosok lennének, minthogy az a hülye némber elátkozza őket. Ő pedig... ő pedig lazán-faszán megvonta volna Rhangetől a boldogságot, mert miért ne <- és ezt azért mondom, mert nem találom az okot, amiért ez a férfi ne lehetne boldog. De ez a perszóna valószínűleg kapott valami olyat - olyan apró, semmibe vehető dolgot -, ami miatt megtiltaná tőle a szerelmet.
A vége volt még számomra túl gyors, és amiért molyon is levonom a csillagozást. Talán ha húsz oldalban lezavarta az egész meggyógyulokarákbóltalálkozokazörzővelsálálálá dolgot, ami számomra nagyon idegesítő volt. Oké, így is viszonylag hosszú ez a könyv, de most már az a tíz-tizenöt oldal pluszban nem mindegy?
Még egy dolog, ami számomra sok és felesleges volt: Bella és Zsadist jelenetei. Ugyan gyomorgörcsöt is okozott, és pár pillanatig nem tudtam folytatni az olvasást, úgy éreztem, hogy valahogy nem illik a könyvhöz és a hangulatához. Szükséges volt, hisz így egy picit belátást nyerhettünk a következő kötetbe, de ez minden...

Várom a támadásokat, meg minden, rég nevettem jót.
Share:

12. napos blogger kihívás - 08. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Nyolcadik nap

Bakancslistámról részlet
Nos, átnéztem a kihíváshoz írt kommentem, és a leglényegesebb az utolsó rész. Tíz dolog, amit az utókorra hagynék:
Tíz dolog
– A könyveim
– Wannabe íróként a történeteimet is mondanám. :D
– A viseletem.
– A karaktercipőm.

Könyvből jelenleg harminc van, a jövendőbeli könyveim száma végtelen, a viseletem - attól függ, melyik - minimum öt részből áll, de az még a jobbik, kényelmesebb eset, a cipőmből kettő van, szóval meg is van a tíz. :3

Share:

Susan Mallery - Koktél és cseresznye

Az első mondat
Hadd könnyítsem meg a dolgát! – mondta az elegáns, méregdrága öltönyt viselő férfi Dani Buchanannek.

Azt kihagyta, hogy jóképű, markáns, férfias, tökéletes, bámulatos, és épp megfelel nekem is.


Amikor a címre fény derül
Feledékenységem határtalan, de, gondolom, ezt már megszoktátok. Megszoktam, hogy ilyen a cím, már egyáltalán nem zavar, ami haladás, ahhoz képest, hogy az elején nagyon idegesített, hogy az angol és a magyar cím között ekkora a különbség.


A karakterekről
Dani
Mint már mondtam, az előző három kötetben egyáltalán nem volt a kedvemre sem a viselkedése, sem semmije, egyszerűen idegesített. Ő volt az, aki sosem tudott semmiről, és amiért kiverte a hisztit is - ami ugyancsak egy irritáló pont volt a könyvekben. Ezt egy ideig még elfogadtam - hasonló a helyzetünk -, de hogy szinte minden fejezetben ezen kapja fel a vizet, az azért már tényleg sok(k).
Az sem volt teljesen tiszta, hogy miért akarta rögtön megismerni az apját, főleg úgy, hogy már tudta, hogy kicsoda, és mi áll előtte - és nem csak ezért.
A szenátortól is furcsa volt, hogy ilyen hamar megbékélt a gondolattal, hogy van egy lánya, meg minden, és akkor most minden heppi.  Ez a rész számomra túlontúl irreálisnak tűnik.



Alex
No, ő az a tipikus férfikarakter, aki a való életben valószínűleg nem is létezik. Nincs hogy létezzen egy ilyen tökéletes ember. Már a megjelenésével és a kisugárzásával megnyert magának, erre rátett egy lapáttal a humora és a szenvedélye, a romantikus lelke, a titok - a volt feleségével kapcsolatban -, a családjával való harmonikus viszonya...
Ezért is mondom, hogy ő egyszerűen nem létezik. Az anyjával együtt. Ő is ugyanilyen tökéletes volt.
Alex sikeresen felkerült a képzeletbeli háremem listájára. Nem a legaljára, de nem is a legelejére. Ott, valahol középen. 





A történetről - spoileres - 

A fentebb említett bajaim mellett csupán még azt szeretném megemlíteni, hogy hiányoltam a többi testvért. Eddig mindegyik részben óriási szerepet játszottak - úgy értem, azok, akik nem a központban álltak/nem róluk szólt az adott könyv -, itt viszont minden második-harmadik fejezet után jelentek meg. Persze, itt már fontosabb szerepet játszott az új család, akiket jó volt megismerni úgy, ahogy vannak, és nem azt az álarcot, amit fel kellett volna venniük, és amit a szenátor felesége is viselt. Az a nő Alexnél is tökéletesebb volt, mindent kibírt, elviselte, hogy a férjének van egy gyereke, amit ő nem tudott neki megadni, sőt a többi gyerekére is vigyázott, nevelte őket úgy, ahogy csak tudta.
Bármilyen meglepő, számomra Gloria viselkedése is lehetetlennek tűnik. Oké, megváltozik, oké, kedves lesz, oké, oké, oké. De az, amit ő művelt, túlzás volt. Olyanná vált, mint valami cukros néni: édeskicsibogaramgyeremertkapszcukorkát. Francokat. Gloria nem ilyen, és akkor sem változott volna meg ennyire, hogy ha örökké élhetett volna.
Amikor kiderült, hogy lesz egy új Buchanan baba a családban, nagyon-nagyon mosolyogtam, főleg, hogy épp Loriéknak, akik az utóbbi időben rengeteg kellemetlen dolgon kellett keresztül menjenek.
Walker és Elissa eljegyzése is tetszett, az viszont, ahogy Penny lereagálta a helyzetet, és nem értette meg a miérteket, kevésbé.

Lezárult a sorozat, és vérzik a szívem. Nagyon-nagyon közel nőttek hozzám ezek a Buchananek, még akkor is, ha nem okoztak maradandó nyomokat bennem. Másfél héten keresztül elszórakoztattak, és velem tartottak, ami nagy szó. Ez az első olyan sorozat, amit mostanában kezdtem el, és be is fejeztem, sőt, ami még jobb, egyhuzamban olvastam el mind a négy kötetet, megállás és közbevágás nélkül.
Share:

12 napos blogger kihívás - 07. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Hetedik nap



A három jelenlegi kedvenc dalom
Ez
Nehéz lesz

1.

Egy sorozat betétdala volt, azonnali szerelem.

2.

Nagyon rá vagyok kattanva az ilyen zenékre, egyszerűen imádom. <3

3.


A táncot is meg akarom tanulni. <3

Share:

12 napos blogger kihívás - 06. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Hatodik nap


Dolgok, amik halálra idegesítenek
- ha a póló címkéje kint van. Egyszerűen gyűlölöm. De, hogy általában saját magam gondoskodok afelől, hogy ne így legyen, tapizhatok cuki pasikat is... :3
- ha egy remek történetet összecsapnak. 

Én amúgy egy nagyon nyugodt ember vagyok, nem idegesít semmi... vicc volt. Csupán nem jut több eszembe. :D 
Share:

12 napos blogger kihívás - 05. nap

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.


Ötödik nap

Kedvenceim az elmúlt egy hónapban

Étel

Minden bizonnyal az, amit mama mára készített: nagyjából egy centiméter átmérőjű széles és hosszú makarónit megfőzött, majd lehűtött. Összekeverte majonézzel, máléval, sajttal (házi) és szalámival. Imádom. <3

Ital

A múltkor vett almalé. Nagyon gyümölcslé-mániás vagyok, utálom a szénsavas dolgokat, csak a kólát és a ásványvizet iszom meg.

Zene


Az túl sok van.
De most ez: 


Könyv

Mindig a legutolsó.

Tánc


Kraszna-menti. <3 Mindig és mindörökké. <3
Share:

Susan Mallery - Chili és csokoládé

Gray suit with pops of color BilliardFactory.com:


Az első mondat

A nők imádták Reid Buchanant – legalábbis addig a bizonyos csütörtök reggel háromnegyed hétig.
De, ahogy mondani szokás, a kivétel képezi a szabályt, Lori pedig tökéletes hibának bizonyult. Ez a mondat az, ami meghatározza Reid zűrös, zavaros életét: a nők. Mindegy, hogyan és milyen áron - és annak ellenére, hogy a későbbiekben érthetővé válik, úgy gondolom, a jóból is megárt a sok, legalábbis Reid esetében ez történt.



Amikor a címre fény derül
Az angol és a magyar cím között még mindig mérföldek vannak, viszont kezdem érteni a lényegüket: a fordító / a kiadó kiválasztott két olyan ételt, ami egy adott ponton fontos szerepet játszik a két főszereplő életében. Annak ellenére, hogy az eredetiség híve vagyok (azaz, ha valamit egyszer már megírtak, kérem szépen nem másítani rajta egy hangyányit sem, mert az úgy már nem az igazi), igazán tetszik ez a megoldás. Ötletes és találó.

Grey Little Hoodie + Denim Shorts                                                                             Source:
A karakterekről
Lori

A négy női főhős közül Loriban kaptam meg leginkább önmagamat. Én is szeretek elbújni a ruhákban, a hajam mögött (mondjuk ő szoros copfba fogta, de nem is ez a lényeg), és úgy gondolom, ő is épp ezt tette. Annak ellenére, hogy nem szerette a helyzetét, nem változtatott semmin, sőt, talán még maga ellen is dolgozott. Mindig a nővére volt a királynő, akire mindenki figyelt, Lori be sem volt tervezve, csak úgy lett, és az is meglehet, hogy feleslegesen. Ezt sokáig éreztette is vele az édesanyja, akivel nem igazán szimpatizálok. Miután a nővéréről kiderült a betegsége, még inkább a háttérbe szorult: ápolta őt ugyan, de ez minden.
Azt hiszem, ennek volt köszönhető az is, hogy nehezebben kezelte azokat a helyzeteket, amikor Reid nem volt olyan tapintatos, mind ahogyan azt egy úriembertől elvárja az ember lánya. Ugyan a szócsatákat könnyen vette - Gloriával szemben is, és amit művelt vele, azt a világ csodái közé is be lehetne sorolni -, de a forróbb helyzetekben picit alábbhagyott a tudása, ami Reid tapasztalataival ellentétes volt. Ezért is alkotnak ilyen jó párost.


Style of men in 2016:
Reid
Direkt hagytam őt utoljára. Már az előző két kötetben felkeltette az érdeklődésemet, és azt kell mondanom, hogy egy picit sem okozott csalódást. Hozta a formáját, és az, hogy sokkal közelebbről is megismerhettem őt, csak még jobban rátett egy lapáttal az egészre. Ugyan őket nem preferálom annyira, mint Walkeréket, de a számukra is került hely a szívemben.
Kicsit megdöbbentett a múltja. Ugyan számítottam rá, hogy valami brutális, valami szívbemarkoló lesz, mint a bátyja esetében, de arra nem gondoltam, hogy ennyire.
Nagyon-nagyon nevettem a szenvedésén. Tudom, hogy nem szép dolog, de azért megesik, hogy a fagyi visszanyal, és ő épp így járt. Egy picit megérdemelte - és ezt főleg akkor gondoltam, amikor erősen hangsúlyozta, hogy már azt sem tudja, hány nővel feküdt le. Az egy picit megártott a feminista lelkemnek, de túléltem.


A történetről - spoileres -

Ezekben a történetekben igazából az a jó, hogy beszámíthatóak: tudom, hogy mi fog történni, hogy boldog vége lesz, hogy minden heppi. Mondjuk Lori testvérének a halálára nem számítottam, de benne volt a pakliban. Az volt az első és egyben utolsó pont, amin elbőgtem magam.
A lány édesanyja irritált a legjobban, sokkal inkább utáltam őt, mint Gloriát. Megpróbálta elhitetni vele, hogy szereti őt, hogy semmi baj sincs vele, de közben a szavai között ott voltak azok a csúnya gondolatok, amiket félt kimondani: felesleg, nincs rád szükség, nem kellesz nekem. Gloria is egy szemét nő volt egy ideig, de őt még el tudtam viselni. Az anyát már kevésbé.
Imádtam Lori felvágott nyelvét és az optimizmusát. Az, ahogy Gloriával elbánt, szórakoztató volt, ezeken a részeken nevettem a legtöbbet.
Megmondom őszintén, engem brutálisan zavartak a Danis részek. Oké, így legalább megismerhettük az előző áldozatokat, de nekem sok volt. Teljesen megutáltam a lányt, valahogy a viselkedése nem azt tükrözte, hogy egy remek emberről van szó (tekintve a két pasiról - a második konkrétan (ahogy az előző) rá sem hajtott, de máris dobta, amit sajnálok, és nem is értek). Szerencsére az ő kötete kiengesztelt, de ezzel akkor is leírta magát nálam egy időre.

Ez a könyv - ahogy az előző kettő is - színt vitt az életembe. Örülök, hogy rájuk akadtam, és hogy egy ilyen remek sorozatra bukkantam.
Share:

Susan Mallery - Fahéj és karamella

Képtalálat a következőre: „soldier men tumblr”
Az első mondat
Kellemetlen, nem szívesen elismert, de tagadhatatlan igazság, hogy egy nőnek olykor szüksége van egy férfira, vagy legalábbis két erős karra és egy izmos mellkasra.

És ezt Walker tökéletesen meg is tudta adni Elissának.
Imádom ezt az első mondatot, tökéletesen át tudja adni a nők gondolkodását és részleges ideálját. Másodsorban pedig igaz is...


Képtalálat a következőre: „soldier love tumblr”A karakterekről
Walker
Meg merem kockáztatni azt a megállapítást, hogy Walker elfoglalta a második helyet a szívemben. Nagyon-nagyon megkedveltem őt, tetszett a személyisége a viselkedése, és hogy mindig reálisan, emberségesen viselkedett. Talán az tetszett benne, hogy olyan fokozatosan haladt előre, és nem tett meggondolatlan lépéseket. És az, hogy a keménysége ellenére mennyire szépen bánt Zoéval. Imádom a gyerekeket, és ha egy férfi szépen tud bánni velük, akkor az már csak jó lehet. Walker évek óta nem érintkezett gyerekekkel, pláne nem lányokkal, de az, ahogyan kezelte őt és megnyugtatta, ha baj volt, megmelengette a szívem.

Elissa
Képtalálat a következőre: „soldier love”Ismét egy olyan női karakter, aki példamutató életet él, annak ellenére, hogy a múltja miatt inkább elbújna, mintsem emberek között élne. Fantasztikus kislányt nevelt fel, és ugyanilyen odaadással fogja nevelni tovább is, Walker segítségével.
A tűrőképessége határtalan, a kreativitásával egyetemben. Feltalálta magát, megpróbált minél többet kihozni magából, amit több ember megirigyelhetne tőle - én is. Személy szerint már rég feladtam volna, de ő ment előre, és nem hátrált meg a problémáktól.

A történetről - spoileres -
Azt hiszem, mindenki úgy véli, hogy a legmegdöbbentőbb rész az az volt, amikor Gloria összeesett. Annak ellenére, hogy a kötet elején gyűlöltem - hah, ez még bók volt a számára -, egy picit megsajnáltam. A harmadik kötetre persze ez változni fog, de ezt majd csak a következő bejegyzésben.
Amikor megfenyegette Elissát, azt hittem, kiszaladok a világból. Vannak olyan nénik, akik elviselhetetlenek, és akiket nagyon gyűlölök, de ő átment minden határon.
Nagyon tetszett az Ashley szál. Egy ideig abban reménykedtem, hogy Elissa az, csak a neve lett más, de aztán rájöttem, hogy ezt a történetet egy olyan írónő írja, aki nem az egyszerűsége miatt híres, így azonnal le is tettem a dologról. Örülök, hogy ez a szál nem hepi enddel végződött. Semmi sem fenékig tejfel, az ilyen könyvek pedig nem az irreális dolgokról híres. A való életben sem mézesmázos minden.
Féltem attól a pasitól, és örülök, hogy végül Walker elintézte őt. Valószínűleg hatalmas fájdalmat okozott volna Zoénak, meg persze Elissának is, és jó, hogy eltűnt a képből.
A szüleivel való kapcsolatát egy kicsit zavarosnak és túl gyorsnak tartom. Ugyan minden reális, de ha az én gyerekemről lenne szó, nem adnám oda anyáméknak egy hétvégére, ha a szüleimet majdnem tíz éve nem láttam.

Összességében: ez a kedvenc részem a négyből, imádtam a történetet, a karaktereket, egyszerűen mindent. Fantasztikus volt.
Share:

12 napos blogger kihívás - 04. nap + Élménybeszámoló

Molyos kihívás
Szabályok:
– Nem baj, ha nem sikerül minden áldott nap posztolni! Csúsztathatod az egészet, vagy pótolhatod egyben, majd meglátod, ahogy jól esik. 
– A kihívás kezdete és vége közti időszakban bármikor elkezdheted és befejezheted, a lényeg, hogy időn belül történjen, és mindet írd meg (tehát mondjuk ne hagyd ki a negyedik napot, vagy a tizediket, stb.) 
– Ha megvagy mind a 12 nappal, lezárult számodra a kihívás, hozzászólásban linkeld be a blogodat, és ellenőrzöm! :) Ellenőrzés után megy a plecsni.

Negyedik nap





Ugh, hogy én menyire vártam már ezt a kihívásnapot és a tegnapot!
Dunapart

Néhány hete tudom, hogy az október 22-ét nagy valószínűséggel a buszon és Pest valamelyik pontján fogom tölteni, minimális alvással, rengeteg édességgel és ropival, és jó néhány elvetemült, őrült emberrel.
A városi csoport meghívást kapott az Egy Nap Pesten c. rendezvényre, és - mivel van néhány tag, akik nálunk is táncolnak legalábbis azt hiszem, hogy ez a meghívás oka - velük tartottunk.
A Parlament mögött...
Reggel háromkor keltem, hogy négykor el tudjunk indulni, ami - szép szóval - kegyetlenség volt. Képtelen vagyok úgy aludni, hogy mozgó, instabil valamin vagyok, így konkrétan csak ma, öt után - akkor léptem be a házba - tudtam elaludni. Mondjuk miután átjöttünk a határon, megpróbáltam aludni, de nem sokra mentem.
A határnál a vámosok szeretetét annyira éreztük, amennyire csak lehetett, mivel több mint másfél órát ott ültünk. (Ez visszafele sem történt másképp, csak itt az volt a ráadás, hogy nem engedtek pisilni menni...) Ezzel még nem is lenne baj, de olyan pontosan érkeztünk az első program helyszínéhez, amilyen pontosan csak lehetett, ugyanis bementünk a nézőtérre, és máris leoltották a villanyt, mert kezdődött is.
Az első program a Páva Matiné első felvonása volt, AMI
Az ajándékok innen is, onnan is.
ELKÉPESZTŐEN FANTASZTIKUS VOLT. Olyan embereket láthattam élőben, akikkel talán sosem fogok találkozni többé, és akikre már az első adás óta felnézek. Példának okáért ott volt a Fundák-Kaszai páros, akiket imádok, és akiknek napi szinten nézem az előadásaikat a YT-n. Imádom Lili hangját, a Cigányos előadásukban valami fantasztikusak voltak, de most sem voltak rosszak, sőőőt. 
Elképesztőek voltak a kisebb táncosok is; Patonai Bátor külön kedvencem volt. Őt már az élő adásokban is imádtam, szemtől szembe állni vele és hallgatni őt fantasztikus volt.
Ezután jött az ebéd, ami nem igazán volt a kedvemre, majd jött a Parlament, ami... nagy volt. Biztos jó benne bújócskázni... Kaptam valami fejhallgatót, ami - a lépcsőhöz érve - elnémult, így a fele előadást nem hallottam. Nagyon érdekes volt a nő hangja, a fejhallgatóban pedig pláne, de tetszett - és az előadás is.
A nő volt a vezetőnk.
A keksznek eszmei értéke van, és nem számít, hogy ripityára tört. Brigivel addig gondolkodtunk rajta, ameddig eljutottunk arra a következtetésre, hogy ezt a kekszet a jövendőbelimnek fogom adni, ezzel is jelképezve, hogy mennyire szeretem őt. A szeretetem még abban is ki fog nyilvánulni, hogy elmondom-e neki, hogy ezt a kekszet '16-ban - vagy korábban? - sütötték (?), és jobb lenne nem megenni...
Ekkor már rendesen besötétedett, éhes voltam, és hullafáradt, de az utolsó program még hátravolt. Elmentünk a várba, ahol a kivilágított város még gyönyörűbb volt, mint nappal. Ja, és kaptunk puliszkát, juhtúróval megspékelve. Finom volt. :3

Összességében milyen volt? Még nem tudta teljesen felfogni, de majd szólok, ha sikerült.

A képeket az osztálytársam készítette. ^^ Thanks, Bandi. <3 
Share: