Beth Ciotta - Szerelemtornádó

Előjáróban csupán annyit, hogy szeretnék egy picit beszélni a saját történetemről. Pillangó néven fut, és a múlthéten került fel a Prológus. Könnyed, szórakoztató, ifjúsági, központban a magyar maffiával és az alvilággal. :) Örülnék, ha benéznétek, és ha hagytok magatok után egy véleményt is. :)

Kellemes olvasást. ^^

Az első mondat

Luke Monroe-t a legkevésbé sem lehetett egy Scrooge-nak nevezni.

Itt megtorpantam. Mi a halál az a Scrooge? Google. Oké, Christine már megint remekelt, mert nem a találatokra ment rá, hanem a képekre, és elé került egy ogreszerű valami, akitől egy picikét megijedt. Christine a gondolataiba esett. Ahogy eddig megismerte Luke Monroe-t, nem egy ogrénak képzelte el, sőőőőőt, élete egyik legszebb férfijának, mert tulajdonképpen az is volt: egy tökéletesség, egy félisten, egy Adonisz, akinek egyszerre három barátnője van. Képtelenség, hogy egy scrooge legyen.

Aztán Christine tovább olvasott, közben pedig megnézte a szó valódi értelmét, ami ugye a fukar. Luke Monroe tényleg nem volt fukar.

Amikor a címre fény derül

Tulajdonképpen nem találtam meg a Szerelemtornádót, mint kifejezést, de úgy érzem, ez a történet maga volt a tornádó, Rae-vel együtt: jött, összehozott egy nagy felfordulást, majd eltűnt, mintha ott sem lett volna.

A karakterekről

Rae

Nagyon megdöbbentett. Ez mondjuk az előző kötetben történt, de akkor is. Valami okból kifolyólag vele tudok a leginkább azonosulni, és úgy érzem, benne igazán megtaláltam önmagamat. Tetszett a karaktere, talán az övét érzem a legkidolgozottabbnak az összes nő közül. Tetszett az önfejűsége és a makacssága, hogy ki akart bújni a neve alól, hogy meg akarta mutatni azt, amire képes.

Luke
Tipikus férfikarakter, akit a farka vezet, aki mindent megkap magának, aki tökéletes, aki családapa típus, aki... aki... túl tökéletes. De tényleg. És akkor jön a Nő - igen, nagybetűvel -, akinél inába száll a bátorsága, akinél megszólalni sem tud, akinél elveszti az eszét, aki azonnal felkelti az érdeklődését, és akibe az első pillanatban beleszeret. Cuki meg minden, de túl ismerős a sztori, nem? Ennek ellenére viszont úgy érzem, kellett egy ilyen rész a sorozatba. Enélkül  Luke nem Luke. És pont.

A történetről - spoileres - 

Tulajdonképpen... nem is tudom. Ez a rész már gyomorforgatóan cukormázas volt. Tudom-tudom, ennek ez a lényege, de akkor is. Ott van Rae anyja meg az a paprikajancsi, akiket amúgy kifejezetten utálok. Mégis sikerült őket talán örökre kiiktatni, ami mesébe illő, nem? Mégiscsak két világsztárnak (se) mondható emberekről van szó, akik bármit megtehetnek... Mindegy.
A másik csillámos dolog pedig a baba volt. Ebben a kötetben három nő is teherbe esett... Termékeny időszak volt, ezek szerint, vagy csak jól sikerült a Valentin nap.

Megérte elolvasni? Naná, hiszen akkor, abban a pillanatban épp arra volt szükségem. Egyszer olvasós? Igen. Megadta azt, amire vágytam? Teljes mértékben. Ajánlom? Naná.

Read More

Beth Ciotta - Bajban a szerelemmel

Az első mondat

A pillanatnak élj! Jussanak eszedbe azon nőtársaink, akik a Titanicon elküldték a desszertes kocsit az asztaluktól, mert lemondtak az édességekről! (Erma Bombeck)

Mintha csak Daisy mondta volna. Imádom az öreglányt, színt visz az amúgy is szivárványos könyvsorozatba. És ha már Daisynél tartunk, akkor elmondhatom, hogy érte (is) megéri elolvasni a sorozatot. A szép kora ellenére olyan fiatalos és lendületes, amit rosszabb napokon nagyon megirigylek tőle, és sokkal vakmerőbb, mint a kortársaim valamelyike.  Le a kalappal előtte.

Amikor a címre fény derül

Nos, azt hiszem, ezen nincs mit ragoznom. Néha úgy érződött, hogy Rocky és a szerelem két külön dolog, máskor pedig úgy, hogy édestestvérek. Jayce-ről nem is beszélve. Izgalmas párost alkottak, a kapcsolatukban pedig a baj és az akció játszotta a legtöbb szerepet.

A karakterekről

Rocky Monroe

Ismét egy olyan női karakter, akire joggal mondhatjuk azt, hogy remek példakép a mai fiatalok számára. A testvéreihez és a Monroe-khoz hasonlóan egy erős, magabiztos szereplő, aki képes egyedül is megállni a lábán. Már ha hagynák őt. Mert volt rá eset, amikor nem hagyták, és akkor nagyon, de nagyon ki volt akadva. Utálja, ha irányítják, mert ki akar szabadulni a neve által okozott hírnévből. Legalábbis én erre következtetek az ehhez kapcsolódó beszélgetésekből.

Kedveltem a karakterét, a gondolkodásmódját, kedvenc karakterré vált.

Jayce Bello

Mondtam már, hogy imádom azokat a pasikat, akik az igazságszolgálatnak dolgoznak? Bello magánnyomozó, egy igazán szexi, jóvágású, nem utolsó sorban pedig tehetséges magánnyomozó. Tetszik.

Tetszett a megjelenése, a viselkedése, egyszerűen mindene. Mondjuk nincs is mit ne szeressek benne, hisz mégiscsak ő Jayce Bello.

Nekem kell egy ilyen otthonra. A nyűgjeivel, a bajaival, a szörnyű múltjával együtt, ami igazán megviselte őt.

A történetről - spoileres -

A rablásra számítottam. Tulajdonképpen így van ez a való életben is: sokszor mondjuk azt, hogy úgysem fog megtörténni, de aztán mégis. Ezért szeretem az ilyen történeteket. Mindig a valóságot mutatják be, és nem csak a mézesmázos cukorbombát. Mondjuk itt ebből van bőven, tekintve, hogy a cupcake áll a középpontban.

Dev reakcióján egy picit meglepődtem. Kissé indulatosnak, lobbanékonynak ismertem meg, de olyan lazán kezelte a titkot, amit sokan megirigyelhetnének. És ha már Dev, akkor el kell mondanom, hogy az ő kötetük csalódása után most tökéletes képet kaptam róla és Chloéról, kitöltötte azt az űrt, amit az első hagyott maga után. Alapjában véve utálom, ha az ilyen típusú könyveknél a szerző ugrál a szereplőpárok között, de most igazán jól esett piciny kis fekete lelkemnek. Főleg úgy, hogy közben Luke és Rae is a terítékre került, nem is beszélve arról, hogy milyen módon.

Egyre jobban a szívembe zárom ezt a családot, az elválás pedig fájdalmas lesz. Tartok is tőle rendesen.

Read More

Beth Ciotta - A szerelem bolondja

Az első mondat

– Szerinted hány évet kaphatok, ha a konyhaművészetem segítségével teszek el valakit láb alól?

Ebben a könyvben a humor volt az, ami mindent vitt. Már az első sor megfogott, imádom a tökös, harcias nőket, akik néha férfiasabbak, mint valahány hímtaggal rendelkező ember... Ugyan itt Chloe inkább szóban, mintsem tettekben mutatta meg a foga fehérjét, mégis egész végig érződött rajta, hogy igenis kemény csaj a bőre alatt.

Mivel a kivégezni kívánt pasiról nem beszélek a karakter mezőben, így elmondom most, hogy nemsokára hadjáratot rendezek ellene, ugyanis egy mocskos, szemét paraszt, aki a föld másik feléről kéne szagolja az ibolyákat. Ugh, de tudtam gyűlölni, a francia nőjével együtt, akivel, fogadni merek, pár hónap után szakított is. A legpofátlanabb dolog, amit ez a pasi művelt, az az volt, amikor SMS-t küldött neki. Küldjél anyádnak, ne neki, basszuskulcs.

Amikor a címre fény derül

Hát, szerintem nem csak a szereplők voltak a szerelem bolondjai. Először is, ott volt Monica és a férje, akik épp a babaprogramon dolgoztak, mindeddig sikertelenül. Reménykedjünk, hogy a következő kötetben már kisbabájuk is lesz. Aztán ott van Daisy és a régi barátja, akik már túl idősnek gondolják magukat a szerelemhez, holott mindketten ismét gyerekek akarnak lenni, hogy őrültségeket csináljanak. És persze Chloe és Dev. Nos, az ő szerelmük a legfőbb ebben a könyvben, persze, ez normális is, viszont örülök, hogy az írónő nem csak nekik tulajdonított figyelmet, hanem a mellékesebb szereplőknek is.

A karakterekről

Chloe Madison

Imádom az ilyen nőket, ezt már milliószor hangoztattam, és nem győzőm soha eléggé hangsúlyozni. Okos, talpraesett, néha magabiztos, de amúgy egy önbizalom hiányos nő, aki csak akkor tud igazán önmaga lenni, ha kilép az unalmas, megszokott életéből, és olyat tesz, amit amúgy sosem tenne meg. Ami legelsőnek feltűnt vele kapcsolatban, az az volt, hogy nem idegesített. Vonakodhatott bármennyire a dolgoktól, ellenezhette a kapcsolatukat Dev-el, nem tudott zavarni. Annyira kedves és szeretni való a karaktere, hogy fel sem tűnik az embernek, mennyire tagadja az érzelmeit.

Devlin Monroe

No, ő az a pasi, aki minden nő álmát megtestesíti. Tökéletes, magabiztos, uralkodó típus, szereti, ha minden úgy működik, ahogyan azt ő szeretné. Jóképű, ez természetes, és isteni az ágyban, ezt - legalábbis a hangok miatt - még a nagyanyja is tanúsítja. 

Csupán annyi a kivetnivalóm benne, hogy nagyon felszínes, és csak a hivatalos papírokban bízik, és nem hallgatta meg az érintett változatát is. Legalábbis, ami Chloét illeti. Előítéletes volt, emiatt pedig pofátlan - és nem pofátlanul sármos, az csak később lett -, ami miatt fejbe akartam csapni. Szerencsére megváltozott róla a véleményem, és most nem csapkodnám, hanem egy puszit nyomnék a homlokára, amiért olyan ügyes kisfiú volt, hogy megmentette Chloét.

A történetről  - spoileres - 

Tacha. Úgy hívják egyik ismerősöm kutyáját, akit volt szerencsém megismerni. Mikor rájöttem a hasonlóságra, nagyon röhögtem, és a nőt egy kutyának képzeltem, mert - természete lévé - szörnyen utálatos volt.

A nagyi egy állat volt - jó értelemben, persze. Őrült egy nő, az biztos, néha kezelhetetlen, néha pedig egy édes nénike, akinek van mersze azt mondani az unokájának, hogy Szégyelld magad, Devlin Monroe! Nem tudtad volna egy elegáns szállodába vinni? Ezzel szerintem mindent elmondtam. 

A vége volt az, ami abszolút nem tetszett. Összecsapott és semleges volt, ami... ami lófingnyit sem ér. Egy csattanósabb, úgyszeretlekhogymeghalokérted jelenetre vágytam, mert a két szereplő ezt érdemli, ehelyett azt kaptam, hogy találkoztak, jó, jó, ennyi, kész, szeretlek, puszinyuszi, és hepiend. MIEZ? Ez... ez nem befejezés. Ez még csak nem is epilógus. Ez valami ronda fanfiction, ami véletlenül került a történetbe.

Read More