Ki vagyok én? Erre a kérdésre most őszintén kéne válaszolnom? Ha őszintén válaszolnék, ti honnan tudnátok, hogy igazat mondok? Én honnan tudom, hogy igazat mondok?
Ez egy örökké tartó körforgás. Sosem marad abba. Sosem lesz vége. Mert sosem találom meg az igazi helyem a világban. Ha mégis megtalálnám, akkor egy sokkal jobbra fájna a fogam.
Mik azok az alapvető dolgok, amikről azonnal rávághatjátok, hogy igen, most rólam van szó?
Talán az, hogy könyvmoly vagyok. Bár ez sok emberről mondható el.
Mondjuk, hogy írok. Ezt is sok ember teszi, még mindig nem mondok el vele semmi érdekeset.
Rocker vagyok. Átlagos vagy, húzz el innen.
Néptáncos is. Oké, ez már valami. Kezded felkelteni az emberek figyelmét.
Apakomplexusos. Ez is csak a rockerségednek köszönhető, nyugi van.
Szókimondó vagyok. Blogger vagy, kezdő író. Csodálkozol?
Néha kiejtek egy-két mocskos szót. De most komolyan, Tina, te ezen akadsz fel? Nézz már végig a családodon! Férfiakból áll! Nálatok a káromkodás olyan, mint a mindennapi „jó reggelt” üdvözlet.
Inkább a fiúkkal jövök ki jobban. Olvasd el a fenti megállapítást, és máris rájössz, miért.
Szenilis vagyok. Túl sokat olvasol, a való életben történő dolgok jobban kiesnek a fejedből…
Szeretem a kosztümös filmeket. Ebből is meglátszik, hogy a fekete külsőd alatt mekkora romantikus lélek lakozik. Kár, hogy elbújt a kis huncut.
Ami nem érdekel, az az egyik fülemen bemegy, a másikon pedig ki. Tina, ami nem érdekel, az nem is fog megmaradni a te cuki kis buksidban.
Néha okos gondolatok kavarognak a fejemben, néha pedig… hát nem. Csodálkozol? Amilyen szórakozott vagy, az a furcsa, hogy vannak normális gondolataid.
Ezt a kis gondolatmenetet nagyjából két évvel ezelőtt írtam, akkor még valahogy ment ez a szarkasztikus beszélgetés önmagammal. Azóta egy-két dolog azért megváltozott, már nem vagyok annyira rocker.... tulajdonképpen nem is tudom, melyik zenei stílushoz tartozom leginkább. Régebben állandóan fekete, bő ruhákat hordtam, ám most még a vöröset is felveszem, és valahogy rockot sem hallgatok napi szinten, szóval maga a mondat, hogy Rocker vagyok, már nem is nagyon illik rám.
Ellenben a nagyszájúságot tovább fejlesztettem, és már azt is kimondom, ami lehetséges, hogy sértő a másik fél számára. Ezt a lényegtelen kis tulajdonságot már olyan szintre fejlesztettem, hogy akár az egyetemeken is oktathatnám, de még akkor sem érne senki a nyomomba.
Szerintem ez adott és alap dolog, de azért elmondom, hogy imádok olvasni. Kiskoromban is szerettem, de a kortárs irodalommal csak 6-7 évvel ezelőtt ismerkedtem meg közelebbről, azóta viszont állandóan kapcsolatban állunk egymással, és imádom ezt az állapotot. Sokan kérdezték már meg tőlem, hogy mit szeretek ebben, miért vagyok annyira odáig meg vissza az olvasásért, de inkább csak megvonom a vállam, és azt mondom, csak úgy, mert ha belemélyednék a válaszom kifejtésébe, nem maradna időm olvasni.
Néptáncos mivoltom a nagyszüleimig nyúlnak vissza, már a nagymamám is táncolt, apám is, így szinte alap dolognak számított, hogy én is és az öcsém is táncolni fogunk. Erről bővebben az ehhez kapcsolódó rovatban fogok beszélni, amit a fenti menüben találhattok meg.
Az írást hatodik koromban kezdtem el, akkor jelentkeztem a "Nagy mese" c. meseíró versenyre... őszintén, egy magyar tízesért bármit megtettem annak idején, minden versenyt bevállaltam, és adott volt, hogy erre is jelentkezek. Bánat gondolta volna, hogy bejutok a legjobb 77-be, de megtörtént. Azután kezdtem el írni ifjúsági történeteket, 1D-s fanfictionokat, és ehhez hasonló dolgokat, aztán nyolcadik végén kialakult bennem az első komolyabb hangvételű történetem, amit később újra meg akarok írni. Azóta nincs megállás, állandóan jönnek az ötletek, és néha olyan is az eszembe jut, ami hülyeség, és emberi szemmel szinte lehetetlenségnek számítana.
Hogy mi lesz ezután? Milyen leszek ezután? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy az, ami most van, jó nekem, mondhatni tökéletes, és nem akarok sok változást az életemben. Szeretek az lenni, aki vagyok, azokat a műfajokat képviselni, amelyeket imádok és részt venni egy olyan közösség életében, akiknél jobbat nem is kaphattam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése