Márkus András - Elza

Drága Elza!

Bár a fülszöveged teljesen magába bolondított - mondhatnám azt is, hogy az olvasása közben engem is ellepett az elzai őrület -, félve kezdtelek el olvasni. Nem is a molyos vélemények miatt, mert ha hiszed, ha nem, már kinőttem abból a korból, hogy mások észrevételei után menjek olvasás terén, hanem... nem is tudom. Talán annak ellenére, hogy a fülszöveged egy bizonyos szinten elkápráztatott, valamiért mégsem akartalak azonnal elolvasni. Igen, kicsit féltem is. Féltem, hogy a pozitív reakcióm után túl nagy lesz a csalódás. Féltem. Féltem, hogy a számomra még ismeretlen műfaj nemhogy lenyűgöz, hanem elrettent.

Fülszöveg

Az ​Ördög-tó környékére érve átlépjük a valóság határát. Ott vár bennünket Elza, a gyűlölt ikertestvér, kézenfog, és elkísér otthonába. Elvisz egy furcsa vidékre, bezár, és megtanít élvezni a rabság gyönyörét. A gyűlölet helyét átveszi a kéj, és fakaszt magából sokkal erősebb gyűlöletet. A tetteket nem a józan ész diktálja, hanem Elza, és az Ördög-tó mocsaras vidéke, mint egy nagy, fortyogó állat válik a téboly házőrzőjévé. A valóság már egy zavaros emlék, minden alárendelődik Elza vágyainak. Ő az, aki mellett a gyilkosok ártatlanokká válnak és az ártatlanok áldozatokká. Az áldozatot pedig meg kell fosztani nevétől, el kell venni tőle emlékeit, és egy új életet adni neki, amelyben az egyetlen szerepe, hogy áldozat. Márkus András alig huszonnégy éves. Utolsó verseskönyve, A kolozsvári orgia, 2011-ben látott napvilágot. A könyv megjelenése után a szerző egy erdélyi kisvárosban eltűnt. Fél évre rá bukkant elő. Folyton a testvéréről beszélt, egy Elza nevű lányról. Egyszerre volt a hangjában gyönyör és rettegés. Tudomásunk szerint a szerzőnek nincsenek testvérei.

Drága Elza!

Szerettem a történetedet olvasni. Bár tény, hogy borzasztó volt minden sora, és sokszor meg kellett állnom, hogy kifújjam a sokáig benntartott levegőt, mégis szerettem. Persze nem minden részét, és nem is vált a kedvencemmé az életed ezen darabkája, mégsem sorolhatom be az egynek elment listába, mert abszolút nem oda tartozik. Azt hiszem, neked, kedves Elza, egy külön kategória jár, ahol mindig csak te leszel, mert akármennyire is borzasztó néhány mozzanat belőled, valahogy mégis magadhoz láncoltál engem is.

Drága Elza!

Én nem álmodtam veled, pedig elalvás előtt csak rajtad kattogott az agyam. Engem nem az borzasztott el, amit tettél, hanem ami mögötte volt. Bár nem tudom, az egészet képzeltem-e, de mintha a veled történteknek két helyszíne lett volna: egy az Ördög-tó környékén, a mocsárban, a faházakban, azokon a helyeken, ahol el akartad hitetni velem, hogy vagytok, és egy másik, börtönszerű szobában, ahol csak az áldozat szerepébe bújtatott ember van, jelen esetben én, és mindaz, aki még olvasta a történetedet.

Drága Elza!

Sikerült annyira összezavarnod, hogy fogalmam sem volt, hány éves vagyok, mire vagyok képes és azt is, hogy tulajdonképpen te mennyi vagy. Ez talán hiba volt. Olyan dolgokat tettél és tetettél velem, ami az elhitetett koromban nem lehetséges, nem lenne szabad. A következő áldozatodnál kérlek vigyázz erre.

Drága Elzám!

Összességében úgy érzem, tudsz te többet, tudsz te jobbat, és ez az egész történet csak egy bemelegítő volt, az igazi akció csak most indul.
Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése