Célkeresztben #3 - Interjú Alysiaval


Már az első megjelenő könyve olvasáskor biztosra tudtam, hogy interjút akarok készíteni Alysiával, és azóta is a kérdéseken rágódok. Bár a könyv tetszett, és egyszer mindenképp a polcomon szeretném tudni, a történet tematikáját illetően nehéz olyan kérdéseket feltenni, ami nem vágna egyenesen a dolgok közepébe. A Te vagy a vég című regény egy igazi sötét romantikus történet (dark romance), meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a magyar szerzős könyvek közül ez az első, aminek ez a központi témája. Kemény, véres, tele van erotikával és erőszakkal, alázással, rosszfiúkkal és jófiúkkal, és olyan érzelmi töltettel bír, amit nehéz egyszerre befogadni. Egy feminista nőnek még kihívást is jelenthet, mivel Alysia egy olyan világba kalauzol, ahol a nők csupán tárgyak, díszek, amik jól mutatnak egy férfi mellett egy estélyen, vagy éppen az ágyában, ruha nélkül.

A regénnyel az az úgymond baj, hogy valós, mert bár magunknak sem valljuk be, ez így, ebben a formában tényleg megtörténhetne bárkivel. Elég egy rossz döntés, egy olyan ember megismerése, akit nem kéne, vagy egy olyan fordulat, amit jobb lett volna kikerülni.


Kedves Alysia! Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet az interjúval kapcsolatban.
Az első kérdésemet biztosan sokan feltették már, eléggé egyértelmű és magától értetődő: Honnan jött az ötlet? Mi vezérelt arra, hogy ebben a témában írj?

AlysiaAz igazat megvallva kislányként sem voltam soha oda a sablonos, egyszerű vagy mesebeli történetekért. Még írni is alig tudtam már papírra vetettem a fejemben létező történeteket, és a fantáziám már gyerekként is élénk volt. Akkor persze még nem tudtam, hogy annak, amit csinálok műfaji besorolása is van. 

Miből merítesz ötletet a történeteid írásához? A weboldaladon fent vannak a blogregényeid, amik ugyancsak nem egyszerű témákat dolgoznak fel, így nem mondhatod, hogy a mindennapi élet inspirál, jól gondolom?

AlysiaTalán meglepő lesz ez a válasz, de kicsit a saját életemből és tapasztalataimból is merítek. Persze, a könyveimben szereplő dolgok sosem történtek meg velem, de a pszichológia nagyon nagy szerepet játszik abban, amit csinálok. A történeteim 99%-a azonban igen színes, élénk, filmszerű álmaimból születik. Aktív álmodó vagyok, a karakterek elmesélik és megmutatják a történetük, én pedig hála égnek kiemelkedő részletességgel emlékszem ezekre. 

Miért döntöttél a magánkiadás mellett? Nem gondolkodtál pályázatokon, esetleg versenyeken?
AlysiaA magánkiadás manapság egyre népszerűbb, egyre gyakrabban választott kiadási forma külföldön is. Egy könyvnek a költségei rettenetesen sokba kerülnek, a legtöbb kiadó pedig igen szigorú rostán küldi át a kéziratokat, melyeken a múltban nem menten sajnos át, ezért egy időre le is tettem a kiadásról. Nálunk akkoriban nem létezett olyan Amazon jellegű ekönykiadási lehetőség, amit most az Ekönyvbazár vagy a NewLine kiadó biztosít például. Egy-két kisebb pályázaton is részt vettem korábban, de inkább blogkörnyezetben. 

A szerzői oldaladon lerántottad a leplet a következő regényedről, amit Bastiannak szenteltél. Milyen érzés az ő fejében járni, úgymond az ő életét élni?

AlysiaRendkívül élvezek belemászni a férfi karaktereim fejébe, számomra ők néha sokkal érdekesebbek, összetettebbek a női karakternél. Bastian egy tipikus példája lehetne az antihősnek, ugyanakkor mégsem húzható rá a rosszfiú sablon. Amikor duettre szedtem szét a történetüket, nagy kockázatot vállaltam. Elmesélni egy történetet kizárólag az egyik szereplő szemszögéből nagy kihívás volt. Mi van, ha nem tudom olyan élvezetessé tenni, ha az olvasó nem éli át, amit nyújtani, mondani akarok. Bastian könyve egészíti ki kerekké ezt a cseppet sem tündérmesébe illő szerelmet, ugyanakkor emberibb karaktert varázsol belőle. Fontosnak tartottam mindkét karaktert egészében megismertetni, Bastian pedig eddig az általam elképzelt antihősök ékköve. Remélem, az olvasóknak is igazán át tudom majd adni, ki ő valójában.

Ha befejezted Bastian történetét, mit és miről fogsz írni? Kialakult már a fejedben a következő történeted, vagy még nem is gondolkodtál rajta?

AlysiaSzámos történet vár arra, hogy papírra vessem, nagy a sorban állás. Eldöntöttem, ki is lesz a következő, de még nem szeretném elterelni vele a figyelmet Bastianról. Annyit elárulok, hogy teljesen független lesz Aviana és Bastian történetétől, bizonyos értelemben szelídebb, bizonyos értelemben sokkal sötétebb. ;)


Mint minden író, te is elkezdted valahol, neked is van egy legeslegeslegelső történeted, amit azóta legszívesebben máglyán égetnél, annyira amatőr. Ugyanakkor van az a véglet is, hogy az író még a legamatőrebb írására is büszke, mert azzal tudja bemutatni, honnan indult, és hová jutott. Te melyik kategóriába tartozol?

AlysiaBevallom, nagyon sok olyan apró novella vagy történet pihen a gépemen, amiket nem hogy a blogos közösségnek, egyáltalán senkinek nem mutattam meg. Olykor mégis éppen ezekre vagyok a legbüszkébb, mert így visszaolvasva sokkal jobbnak érzem egynémely új regényemhez képest. Talán egyszer közzéteszem ezeket is a facebook oldalamon és a weblapomon ;)

Miért döntöttél amellett, hogy álnév mögé bújsz?

AlysiaAmikor elkezdtem ténykedésem az internetes világban semmiképp sem szerettem volna én én lenni. Éppen azt élveztem, hogy ott akárki lehetek, ide elmenekülhetek és bújhatok. És mivel az emberek így ismertek meg, egyértelmű volt, a visszatérésem is ezen a néven fog történni. 

A bemutatkozódban említetted, hogy szenvedélyes olvasó vagy. Milyen témakörökben szoktál könyveket vásárolni? Melyik könyv volt az, amelyik igazán megfogott, amit nehezen tettél le a kezedből, annyira imádtad?

AlysiaValóban szenvedélyes olvasó vagyok, egy igazi minikönyvtáram van odahaza, illetve a különféle eszközeimen. Sok mijdent kipróbáltam gyerekként is, a fantasytól kezdve a tudományos témákon át a tiniregényekig, de semmi sem elégítette ki a fantáziám, így teremtettem magamnak világokat. J.R. Ward indított aztán el a könyvfaló útján, őt szorosan követte Kenyon, Lara Adrian és a társai. Paranormálisból lassan áttértem a krimikre, az egyszerű romantikusokra, a humoros könyvekre, végül felfedeztem, hogy a fantáziáimnak műfaja is van. A dark romance előretörésével is egyre hangosabbá váló népszerűségével pedig nincsenek már határok. Aktuális kedvencem K. Webster és Ker Dukey, akiktől az itthon is kiadott Pretty Little Dolls kiolvasása négy órámba telt, de V.F. Mason gyilkos témájú dark romantikus könyvei is szorosan követik őket. Csak ajánlani tudom bármelyiküket a műfaj kedvelőinek, koronázatlan királynők. ;)


Nagyon szépen köszönöm itt is Alyisának, hogy időt szánt a kérdéseimre. Remélem, ezáltal jobban megismertétek őt, és kedvet kaptatok ahhoz, hogy olvassatok tőle valamit!
Share:

Alysia - Te vagy a vég

Először is köszönöm szépen a Könyvespolc magazinnak és az Ekönyvbazár kiadónak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni ezt a könyvet. Mindig is vonzott a dark romance, és bár az utóbbi időben keveset olvastam úgy ebből a zsánerből, mint minden egyébből, mégis nagy kedvvel nyúltam a könyv után, és nagyon reményt fűztem hozzá.

Író: Alysia
Cím: Te vagy a vég
Kiadó: Ekönyvbazár
Oldalszám: 320
Címkék: bűnözés, dark romance, erőszak, erotikus, romantikus

Azért jött, hogy elpusztítson… 
– 
Ez nem egy Disney rajzfilm, itt a szörny nem válik a történet végén jóképű herceggé. Nem, ez egy történet az árulásról, a fájdalomról… a szerelemről.

Egyszer már legyőztem a démonomat, másodszor is menni fog. Ám a játék megváltozott. Ő most már engem akar és azt, amit rejtegetek előle. Semmi nem állíthatja meg, hogy megszerezze. És vele együtt engem.

A kérdés csak az. Vajon szembe akarok-e szállni vele?

Meg kellett tanulnom elfutni és megvédeni magam. Egy darabig jól alakult minden, elhittem, hogy van jövőm. Megküzdöttem érte.

De a szörnyetegek mindig is az életem részei voltak. Azt hittem, a szőke herceg jön el értem, aki megment.

Aztán jött ő… 
– 
Végül sokkal többet tett annál…

Hatalmas lendülettel kezdtem el az olvasást, és el kell mondanom már az elején, hogy ez a lendület végig kitartott. Hogy mi bizonyítja ezt? Éjjel háromnegyed kettőig fent maradtam csakis azért, hogy befejezzem a könyvet. Nem akartam úgy elaludni, hogy nem tudom, mi a vége.

A magánkiadásnak van egy átka: vagy baromi jót fogok olvasni, amitől eláll minden lélegzetem, vagy legszívesebben egyesével tépném ki az adott könyv lapjait, hogy aztán mindegyiket külön-külön elégessem. Őszintén bevallom: rettegtem attól, hogy az utóbbiban lesz részem. Annyira megfogott a fülszöveg, annyira beleképzeltem magam abba, hogy milyen jót fogok olvasni, hogy szinte már rettegtem a csalódástól.

Csalódás ugyan volt. Pozitív. És az állam is koppant a földön, nem is egyszer. Alysia írásmódja gördülékeny, színes, kellemes olvasni, nem ütköztem magyartalan mondatokba, max néhány vesszőhiányba és elütésbe.

Az alaphelyzet a következő: adott egy tipikus család, két nagyobb leánygyermekkel. Az apa lecsúszott, az alkoholhoz nyúlt, és a saját gyerekeire és feleségére is kezet emelt. Az anya egy bizonyos pont után nem bírja tovább, kihasználja férje részeg állapotát, és megszökik a majdnem felnőtt lányaival. Sikeresen megmenekülnek, és egy pillanatig elhiszik, hogy biztonságban vannak, de aztán minden a feje tetejére áll, az események fénysebességgel követik egymást, megjelenik Bastian, a pasi, aki - szó szerint - felverekedte magát a szívem ranglistájának legelső helyére, és akkor sem mozdul onnan, ha valaki erőszakkal akarná lelökni.
A történet tele van durva, véres jelenetekkel, így annak semmiképp sem ajánlom, aki nem bírja ezeket. A történetben hatalmas szerepet játszik még az erőszak (verekedés, nemi erőszak), így azoknak, akik ettől irtóznak, szintén nem ajánlom. Az írónő részletes leírásaitól teljes mértékben azt éreztem, hogy ott vagyok én is Avianaval, a főszereplő lánnyal, és vele együtt élek át minden borzalmat és boldogságot.

Bastian karaktere eleinte vegyes érzéseket váltott ki belőlem; egészen addig valamilyen szinten utáltam, ameddig elvitte Avianát a saját házába. Mindaddig tökéletesen hozta a nemtörődöm seggfej stílust, sokszor viszketett a tenyerem, szinte már hallottam, ahogy pofonért kiált a markáns kis arca. Aztán valahogy beleszerettem. Menthetetlenül, visszavonhatatlanul. Sokszor egyszerre gyűlöltem és imádtam. Kemény ember. Véres múlttal, jelennel és jövővel. Olyan dolgokat tett, amikért normális esetben már a halálbüntetés is kegyes lenne hozzá., de megvolt rá az oka majdnem minden esetben. Tiszteli és szereti a családját, mindent megtesz értük, ha kell, ellöki magától az embereket, ha ezzel megmenti az életüket.

Avianaval már teljesen más a helyzet. Kisebbik lányként fenyegetésnek és veszélynek lett kitéve, úgy érezte, miatta történtek azok a dolgok, amik csakis veszteséget hoztak az életébe. Önfejű és makacs, és bár beleszeret Sebastianba, mégsem bízik meg benne teljes mértékben (tökéletes példa erre az utolsó előtti csavar). Felelősségteljes, és bár semmi kiképzést nem kapott, képes volt kiállni magáért a szorult helyzetekben, még akkor is, ha fegyvertelen volt.

Amit mindenképp megjegyeznék és ami feltűnt, az Avianánál az a mozzanat, hogy nem mindig volt egészen tudatában annak, hogy terhes. Persze ez meg van magyarázva, meg is említi, hogy nehezen bírja felfogni, de ahogy a történet haladt, a magzatnak már három hónaposnak kellett volna lennie, azaz az első trimeszter vége felé járt már. Rosszul nem volt, ami nem kimondottan baj, de nincs említve, hogy szedné-e a vitaminokat, vagy hogy egy pillanatra belegondolna abba, hogy szegény gyerek hova is fog születni. Ezen kívül semmi kivetnivalóm sincs, a történet egy kerek egész volt, mellékvágányok, felesleg és hiba nélkül.
Összességében azon a véleményen vagyok, hogy EZ AZ A KÖNYV, ami rendesen kilendített az olvasási válságomból, ami elérte, hogy éjjel fent maradjak csak azért, hogy pontot tegyek az i végére. Kerek, összetett, és tökéletesen megalapozza a magyar dark romance-t. Ha ilyen lesz a többi is, azt hiszem, sikereket fognak elérni az írók.

Share:

Sorozatajánló || Holnap tali - Első évad

Amikor rátaláltam a sorozatra, féltem elkezdeni. Egyrészt megrémítette az, hogy 264 részes és hat évados, másrészt az ilyen középiskolás sorozatoknak - eddig úgy gondoltam - két véglete van: vagy ritka szar, pocsék és nézhetetlen, vagy tökéletes, mint pl. A Tanár c. sorozat, amit imádok. A Holnap tali c. sorozat első évada vegyes érzéseket váltott ki belőlem, el is mondom, miért.
Egyrészt az alapötlet szuper, bár ahhoz képest nem nagy dunszt, ugyanarról szól, mint az összes többi gimis sorozat, és valahogy mégsem. Mégsem, mert az iskola kézzel fogható - már akinek -, közeli, helybéli, a szokások a miénkkel vetélkednek, és maga a helyszín is olyan, hogy mi, magyarok, ismerjük és szeretjük.

Abban is kiemelkedő, hogy tényleg a valóságot mutatja: internet, internet és internet. Szar beismerni, de én is ennyire függök a mobilomtól, én is állandóan rajta lógok, mindent meg kell osszak a barátaimmal és az ismerőseimmel. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem sokan mások is.

Az iskolai életben is vannak rétegek, vannak klikkek és vannak olyanok, akik ki akarnak emelkedni a tömegből. Mira eddig nem keltett bennem jó benyomást, és van egy olyan érzésem, hogy ezután sem fog. Utálom azokat a lányokat, akik így vonják magukra a figyelmet. És a hangja... te jó ég, azzal vallatni lehetne.

Bori karaktere bejött, de túl hamar kapja fel a vizet, és sokszor nem részrehajló. Kapkod, gyorsan hozza meg a sokszor rossz döntést. Ettől függetlenül viszont ő az egyik olyan szereplő, akiről tudni akartam, mi lesz vele, aki miatt lényegében nézem a sorozatot.

Lara személye engem... riaszt. Tökéletes. Túl tökéletes, sosem hibázik, ő a porcelánbaba, aki mindenkinek kell, ő a leg... leg... leg. Tetszik a hangja, jól énekel, és a személyisége is jó lenne, ha nem lenne anyámasszonykatonája, aki mindig mindent megkap az élettől. Úgy értem, még nem koppant akkorát ahhoz, hogy rájöjjön: mindennek van rossz oldala, mindig van tovább, és sosem csak a saját érdekünket kell szem előtt tartsuk. Ő is rendben lenne számomra, ha végre ledobná ezt a porcelán álarcot.

Soma. Én behalok ezen a fiún. Sokszor olyan hülye, hogy üti el magát, máskor meg ő a legokosabb. Kicsit csámpás, ha élhetek ezzel a szóval. Jól néz ki, menő is, már akinek annak számít, viszont sokszor olyan buta, hogy meghazudtolja a rosszfiú imázsát.

Gergő nevetésétől padlót fogok. Rég hallottam ilyen öblös, kárörvendős, gúnyos nevetést, mint amilyen az övé. Az ő karaktere és személyisége kimondottan tetszik, vele nem volt így komolyabb problémám. Bár a rossz döntésekben ő is verhetetlen.

Csabika. A drága Csabika. Te jó ég, még mindig magam előtt látom a Ki mit tud-os jelenetben az örömét. Istenem, ezen a srácon nagyon lehet nevetni.

Kedvenc jelenet: mindenképp az, amikor Bori és Soma az első randijukon máris rátérnek a család, nagy ház, gyerek témára, ami miatt Bori elmenekül. Mindketten elmesélik a legjobb barátjuknak, Larának és Gergőnek is. Másnap a suliban egyik órán felolvasnak valamiből, Soma után rögtön Bori jön, aki egy olyan jelenetet olvas, amiben azt mondja E/1-ben, hogy ő lesz az anyja valaminek/valakinek, pontosan már nem emlékszem a párbeszédre. Csak az marad meg, hogy Larát és Gergőt kiküldték óráról, mert mindketten annyira nevettek, hogy nem tudták abbahagyni.
Nem azt mondom, hogy ez egy kötelező látnivaló, mert akkor hazudnék.  Azt sem, hogy kihagyhatatlan, mert biztos én is hamar elfelejtem. Nem. Nem zengek róla áriákat, mert közel sem tökéletes. És épp ez benne a jó. Nem tökéletes, de hiteles. Nem mutat irreális képet a 21. századi magyar iskoláról, nem olyan személyiségekkel dolgozik, akik kifogástalanok, hanem olyanokkal, akik emberiek. Emiatt szeretem nézni, emiatt nem érzem azt, hogy elpocsékolom rá az időmet. Nem azt mondom, hogy más nem érezné úgy, hogy időpocsékolás, de azt merem állítani, hogy megér egy misét. Én is azt hittem, hogy a 10. rész után megunom, és már a 60. is láttam, és úgy érzem, nem lesz itt megállás a végig.
Share:

Sorozatajánló || Szívek doktora || Első évad

Erre a sorozatra még akkor bukkantam, amikor a tévében is leadták. Azt hiszem, talán az M1-esen ment, valami 2012-14 között. Az első rész képkockái mélyen a fejembe ragadtak: Zoe és Wade első közös... baeszélgetése a kocsi anyósülésén. A romantikus lelkemnek már akkor tetszett az ő kapcsolatuk, főleg azért, mert Wade... na, jó. Wade miatt kezdtem el ismét nézni ezt a sorozatot. Kész, lebuktam, ennyi volt.

Mindezek ellenére sokáig halogattam a kezdést. Kicsit féltem attól, hogy az emlékeimből összekovácsolt kép teljes mértékben ellentétben áll a sorozattal, és nem akartam csalódni, nem akartam olyasmire pazarolni az időmet, ami nem éri meg.
Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket: mindenki ismer mindenkit, mindenkinek van valami köze mindenkihez, nagy az összhang és a csapatszellem, és MINDIG történik valami. MINDIG van valami furcsa titok, ami miatt a néző és a szereplő álla is nagyot koppan. Bluebellben jó a hangulat, a lényem egyik része nagyon szívesen élne ott, a másik viszont ódzkodik tőle, és pont amiatt, amiért ott szeretne élni. Sokszor baromi félelmetes tud lenni, ha a város másik végében élő ember is tud rólad szinte mindent, és az is, hogy ha neadjisten kiderülne egy piszkos kis titkod, akkor egyből rájön mindenki arra, hogy kivel, hogyan és miképp csináltad azt. {{Itt most pont arra a jelenetre gondolok, amikor Lemon kihallgatott egy beszélgetést, miszerint egy idős, 50-60 közötti férfi szeretőjét összekarmolta egy macska, viszont az a bizonyos nő házas. Másnap Lemon találkozott egy/a nővel, aki véletlenül elkottyantotta, hogy összekarmolta őt a macskája a mellkasán, viszont neki nincs is macskája... Aha, látom, most már érthető, mire is gondolok.}}

Zoe karaktere eddig nagyon bejött, bár a döntésképtelensége miatt sokszor az agyamra ment. Az önfejűsége vitte a legtöbbször a bajba, no meg az, hogy sokszor akarta azt, ami nem lehet az övé. A beilleszkedési próbálkozásai rendben vannak, tökéletesen bemutatja azt az élethelyzetet, amikor egy városon született és eddig ott is élő nő hogyan kezeli az új környezetét, azaz a falut/kisvárost, ami teljes mértékben ellentétben áll az akkori életvitelével.

Wade-et imádom, pedig rengeteg hibája van, és nem a jellemében, hanem a karakterében. SPOILER Elméletileg szerelmes Zoéba, és mindenáron meg akarja szerezni őt, mint tartós barátnőt. Értem. Ez rendben is van, a személyiségük és a kinézetük is passzol egymáshoz, ők lennének az a bizonyos "tökéletes pár". Wade az álompasi, szemtelenül jóképű, és megtestesíti mindazt, amit a fiatal lányok elképzelnek maguknak. Sokszor pimasz, tele van tesztoszteronnal. Nos, ez a kettő (a férfiassága és a vágya) azért nem fér meg egymás mellett, mert Wade egy fikarcnyit sem harcol Zoéért, annyira töketlenül viselkedik, ha a nőről van szó, hogy azt el sem tudjátok képzelni. SPOILER VÉGE

Lavon karaktere is nagyban hasonlított Wade-hez, hogy az valami hihetetlen, viszont ebben az esetben megértem az ódzkodást, hiszen a lány egy csöppet foglalt. Lavon-on amúgy rengeteget lehet nevetni; amilyen nagy, sokszor akkora hülyeségeket talál ki, máskor meg ő a legkomolyabb a bandából.

Lemon egy kígyó. Egy álszent, vinnyogó, két-lábbal-rúgnám-ki-a-világból kígyó. Így női karaktert ritkán utálok, de ő nagyon kiérdemelte ezt a címet. Érdekes lenne a személyisége, ha nem rejtené a hárpia védőburok alá.

Brick-nél sosem tudom, mikor kell őt bírni vagy épp utálni. A lányához hasonlóan ő is sokszor viselkedik úgy, mintha az övé lenne a világ, viszont látszik rajta, hogy sok a tapasztalata, és tudja, mikor kell engedni vagy épp jól viselkedni az emberrel/Zoéval. Többnyire a saját javát nézi, de előfordul, hogy megjön az esze, és olyat tesz, ami mindenkinek jó.

És végül a hatalmas és utánozhatatlan George Tucker, aki bár sikeres, jól néz ki, engem nem nyert meg magának. Azt hiszem, amikor még a tévében néztem, neki szurkoltam, de most sokkal inkább Wade párti vagyok. George tiltott zóna, és nem, nálam most nem a tiltott gyümölcs a legédesebb. Túl nyugis számomra ez a pasi, olyan, aki megtervez mindent előre, és semmit sem bíz a véletlenre. Bár sokszor nem ezt mutatja, mégis... mellette az élet olyan unalmas lenne, mint egy olyan faluban, ahol egyedül élek.

Hogy miért is ajánlom ezt a sorozatot?
Megnevettet. Ledöbbent. Bemutat egy olyan világot, egy kisvárost, ahol én is élhetnék. Olyan szereplőket, akiknek emberi hibájuk van, nincsenek túleszményítve.
Ajánlom, mert szórakoztat, kicsit kiragad a saját kis világomból és mégsem, mert azt az érzést is kelti, hogy ez bizony velem is megtörténhetne.
Óh, és persze Wade miatt. Ő mindent visz. Hozza a könyves álompasi érzést, és ez nagyon kellett most nekem.
Share:

Tíria Devil - Vérlázadás


Tíria neve azóta ismert előttem, amióta aktív tagként részt veszek a Romantikus-erotikus könyves csoport életében, ami nagyjából 2017 ősze, kora tele. Csupán tavaly jöttünk rá - azt hiszem, mindketten -, hogy alig van köztünk száz kilométer, mindketten erdélyiek vagyunk, és még sorolhatnám napestig ezeket a közös pontokat. El sem hiszitek amúgy, mennyire tölti el jó érzéssel a könyvmolyt maga a tény, hogy vannak hasonló ízlésű emberek a környezetében, pláne úgy, hogy ebben a környezetben szinte alig ismerik a kortárs irodalmat, és baromi keveset olvasnak.

Amikor az írónő megkért, hogy olvassam el a regényét, mint nagyjából mindenkinek, habozás nélkül igent mondtam, és ugyanúgy elmondtam a sablonos dumát neki is, mint az összes többi írónak, akik korábban megkerestek.
Író: Tíria Devil
Cím: Vérlázadás; Bűntestvérek 1.
Kiadó: Ekönyvbazár
Oldalszám: 170 oldal
Címkék: erotikus, romantikus, szerelem, történelmi romantikus
Gordon ​Mortimer Griffin Ravenheart de Caire Newchershire leggazdabb és egyben legszívtelenebb örököse. Az ifjú de Cairetől még a saját családja és a legközelebbi hozzátartozói is tartanak, nem ok nélkül. Olyan hidegséget, érzéketlenséget, amely benne vert tanyát, csupán azok a hajósok ismerhetnének, akik valamikor elérték Grönland vagy az Antarktisz partjait. Senkivel sem tud kedvesen bánni, még a saját édesanyja is retteg tőle, mivel Gordon előszeretettel hord le bárkit, aki nem a társadalmi pozíciója szerint viselkedik. Temperance Ravenheart talán emiatt sem érzett magában bátorságot ‒ ha férje vagy más kérte rajta számon mulasztását ‒, az elmaradt fészekaljának „megszüléséhez”. Ördögből elég egy is Newchershireben, vélekedett az istenfélő asszony, hite szerint bölcsen. 
De a sors maga írta át a híres család történetének fejezeteit, amikor váratlanul a nyakukba szakadt Titania, „a mongol hercegnő”. Gordon tizenegy évesen bátyja lett apja, – Lazarius de Caire gróf – üzlettársa árvájának. A kimondhatatlanul vagyonos úr, feleségével és fiaival állítólag a tengerbe veszett, amikor el akartak látogatni az ismeretlen, „eurázsiai” hazájukba. Titania, az akkor négy éves kislány kanyarója miatt maradt új hazájukban a szakácsnőjükkel, a dadájával és egy lakállyal. Egy különösen csúnya vihar éjjelét követően Titaniának arra kellett ébrednie, teljesen egyedül maradt egy, a de Caire család vagyonával vetekedő örökséggel, mégis letaszítottan Newchershire „egéről”. 
Míg de Caire-ék a szívükbe fogadták a különös, tőlük elütő fogadott lányuk, értethetetlen, számukra ismeretlen természetével együtt, Gordon a megtestesült kínzó lett a számára. Rideg kegyetlensége iszonyatba burkolta Titania egész gyermekkorát és biztosította ezt felnőtt korára, hiszen félig-meddig ő is de Caire lett, még ha sem ő, sem Gordon nem kívánta ezt a köteléket soha. 
Senkinek sem lehettek sejtései, mennyire elválaszthatatlan lesz a sorsuk felnőttkorukban…

Bevallom őszintén, kicsit féltem ettől a könyvtől. Bár a kritikák engem nem befolyásolnak már, mindig azután ítélek, hogy olvastam az adott könyvet,  valamilyen szinten bennem volt a félsz, hogy csalódok. A végeredmény valahol a pozitív csalódás felé kacsint, de nekem is voltak kivetnivalóim.
A regény pozitívuma a szereplők beszédstílusa. Rajongok a történelmi romantikus könyvekért, de eddig nagyon kevésben fogtam ki azt, hogy a szereplők népiesen, régiesen beszéljenek. Oké, a magázás megvolt, de kb. ennyi. Itt észrevehető az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet, a szülő-gyermek viszony, és bizony feltűnt az is, hogy a nőnek nincs nagyon joga a beszédhez és baromira le van nézve. Nem vagyok híve ennek a megállapításnak, sőt amióta az eszemet tudom, ez ellen harcolok, de azt még nekem is be kell vallanom, hogy abban az időben, amikor a történet játszódott, bizony ez volt a szokás, és ez ellen még nekem sincs mit tennem. Ez észrevehető volt nemcsak a férj-feleség felállásnál, hanem az anya-fia kapcsolatban is. Szó mi szó, én ezért a fiamat úgy felpofoztam volna, hogy kiköpte volna az összes fogát, és még azt a protézist is, amit csak a jövőben tettek volna fel neki, de abban az időben egy anyának el kellett fogadnia, hogy a fia, hiába a fia, magasabb pozícióban áll, mint ő.

Gordon karaktere hozta a vártat: markáns, parancsolgató, zord, rideg, és mégis képes magába bolondítani azt a nőt, akit pont nem kéne. Bár a viselkedése miatt sokszor nekimentem volna, mégis kedvelhető volt a karaktere, mivel pont olyan a személyisége, amik az ilyen történetekre jellemzőek, amilyet az ilyen történeteknél elvár az olvasó.

Titania karakterével már voltak gondjaim. Engem idegesített. Túl cserfes volt, túlságosan is a nevén nevezte a dolgokat, és ez volt az egyetlen, amit nem éreztem korhűnek. Tény ami tény, egymás között voltak, amikor ilyesmiről beszélt, mégis nekem az ő személye sok volt.

Ami miatt húztam még a számat, az az erotikus jelenetek. Nem vagyok sem prűd, sem apáca, de a becézgetések nekem is sokak voltak. Nem azt mondom, hogy senkinek sem fog tetszeni, és hogy emiatt én most úgy lecsillagozom ezt a könyvet, hogy ihaj-csuhaj, viszont emiatt érzem azt, hogy ez a történet csak halványan lépi át a jót, de nem közelíti meg a tökéletest. 

(((Amitől még kicsit a falnak mentem, az a folyamatos testvérezés-bátyámozás. Persze jogos volt a lány részéről, mégis... az erotikus jelenet közben történő párbeszédben szerintem ez sok. Olyan érzésem volt, mintha tényleg testvérek lettek volna, és még én éreztem magam vétkesnek azért, amit tettek. Persze a bűnös élvezetek a legcsábítóbbak, mégis engem ez... ez nem hozott lázba.)))
Bár még nem olvastam mást Tíriától, de úgy érzem, átlagosan alul van értékelve. Persze nem tetszhet minden mindenkinek, és senki sem lehet mindenki kedvence. Tíria Vérlázadása szerintem, mint történelmi romantikus regény, megállja a helyét. Az erotikus részekkel imitt-amott nem voltam megelégedve, ettől függetlenül viszont pozitívan csalódtam. A történet olvasmányos, hiteles a beszéd szempontjából, és tele van elhamarkodott döntésekkel, egy szenvedélyes szerelemmel, aminek a története sokáig bennem fog maradni, ugyanis ez az élethelyzet, bár elcsépeltnek hangzik, nagyon nem az, és Tíriának sikerült kihoznia belőle a legjobbakat.
Share:

Határidőnapló | március 27. - Színházi világnap

Határidőnapló


Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

Az év különböző emlék-, nemzeti- és világnapjain bejegyzéseket fogunk hozni az Anarchia könyvblog bloggerével, Beával, mert úgy gondoltuk, sokkal több eseményre kéne megemlékezzünk vagy épp felfigyelnünk. Végigböngészve a naptárt olyan napokra/világnapokra/eseményekre találtunk, amikről álmodni sem mertünk volna, és elcsodálkoztunk azon, hogy mi ezekről miért nem tudunk, miért nincs ezekre nagyobb figyelem fektetve. Ez a rovat azért jött létre, hogy egy kicsit felfigyeljünk ezekre a napokra, hogy rájöjjünk, hogy vannak dolgok, amikre jó emlékezni és jó tudni, hogy tényleg léteznek.

Március 27. - Színházi világnap

Viszonylag kevés színházi élményem van, de elmondhatom, hogy nagyra becsülöm azt a keveset is. Mindegyik alkalommal jól kifogtam, és fergeteges komédiákat elevenítettek meg előttem a színészek, amiket még most is látok a szemem előtt, ha csak rájuk gondolok. A színészi élet ugyan nem vonz - rettenetesen lámpalázas vagyok, szárad ki a szám, izzad a tenyerem, ha engem néznek, és ráadásképp olyan gyorsan hadarok, hogy a jóég sem ért meg -, mégis látok benne valami varázslatot, aminek ilyen-olyan módon, de szeretnék a részese lenni. Kemény munka ez, nem két percet kell rá készülni és sokszor vért izzasztó a munka.

Ebből az alkalomból egy színházi válogatást hoztam nektek. Mivel nem tudtam dűlőre jutni azzal kapcsolatban, miről szóljon pontosan ez a bejegyzés, úgy gondoltam, hozok ajánlókat, kisvideókat, könyveket és filmeket, amik szorosan kapcsolódnak a színházhoz, a színészi élethez.

Színház az egész világ...

Család ellen nincs orvosság (2018)

Tavaly a szatmári Harag György Társulat játszotta ezt, és volt szerencsém ott lenni az első adáson. (Azóta a "bolond beteget" alakító színész, Bessenyei István sajnálatos módon elhunyt. Bár alig láttam két előadását, de évek óta nagy szerepet játszott a falusi közösségünkben, mint a helyi színjátszó csoport egyik mentora. Tiszteltem, szerettem az alakítását; egy kicsit én is összeroppantam, amikor január elején közölték a halálhírét...)


Tóték (2016)

Ugyancsak a Harag György Társulat előadásában láttam ezt e
zelőtt két éve, és mondhatom, hogy még most is emlékszem minden mozzanatára, és ez sokat segít abban, hogy megértsem a történetet, ugyanis ez nálunk érettségi anyag, és bizony nagy esély van rá, hogy ez lesz a tételben.
No, akkor, Isten hozta hát, Őrnagy Úr!


És most jöjjenek a könyvek...

Első körben olyanokat hoztam nektek, amiket magam is olvastam, de a molynak hála találtam olyat is, ami már hosszú-hosszú idők óta ott csücsül a várólistámon...

Suzanne Selfors - Mentsük meg Júliát! -> moly.hu
A cím árulkodó. Bizony-bizony, ez a Rómeó és Júlia című dráma egy nagyon érdekes feldolgozása. Bár nem lett a kedvencem, és egy nyereményjáték során el is küldtem valakinek közületek, mégis megemlíteném, mert bár az én mércémet nem ütötte meg, mégis rábiggyeszthetem a "könnyed kis limonádé" bélyeget, amit én egy kellemes vasárnap délutánra szoktam ajánlani.

Baráth Viktória - Első tánc -> moly.hu
Baráth Viki első könyvében Zoey musicalszínésznő szeretne lenni. Ebben a könyvben tökéletesen be van mutatva az az élethelyzet, amikor is a színfalak előtt és mögött két eltérő, párhuzamos történet folyik. A könyvről az értékelést ITT olvashatjátok.

Amit még a moly.hu ajánl: Cora Carmack - Szakítópróba sorozata, amit régebben olvastam, de nagyon tervben van az újraolvasás.
Leisa Rayven - Hitvány Rómeó; ő nagyon tervben van, de még fogalmam sincs, mikor kerül sorra.
Róbert Katalin - 6 hét a világ; Katalintól még semmit sem olvastam, de nagyon remélem, hogy ami késik, az nem múlik...

Amit a snitt ajánl

Csak színház és más semmi (2016 - ) -> snitt.hu
Imádom ezt a sorozatot, bár tény ami tény, voltak jelenetek, amik halálra idegesítettek. Az első két évadot ledaráltam egyetlen éjszaka alatt, a harmadikra már várnom kell, és ugyanúgy várok a negyedikre is most. Szerettem, és azt hiszem, ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy visszatért a hitem a magyar műsorokba. Az ilyen valóvilág cuccokkal engem kergetni lehet.


Kegyetlen tánc (2015-2015) -> snitt.hu
Baromi jó sorozatnak indult: a tánc, a balett, az előadásra való felkészülés, a kegyetlen lélektani rész... atyaég. IMÁDTAM... volna. Ha nem cs.szik el annyira, amennyire lehet, sőt még annál is jobban. Egy próbát mindenképpen megér, de a vége az egy hatalmas káosz.

Share:

Sorozatajánló || Oltári csajok

A közeledő érettségi miatt egyre több filmet és sorozatot nézek, aminek meg is lett az eredménye: nemsokára elérem a 200 db. sorozatrészszámot ebben az évben. Azt hiszem, mérföldekkel túlszárnyaltam magamat, ilyen sikert még a könyvek terén sem értem el. Erről... erről inkább most nem is szeretnék beszélni, annyira röstellem, hogy nincs úgy időm könyveket lapozgatni. Sokszor rá sem merek nézni a könyvespolcomra... 

A lényeg a lényeg: legújabb szórakozásomat megpróbálom blogbejegyzés formájába ültetni, és ezzel együtt megosztom veletek az idei évem első sorozatának az értékelését.

A sorozat már egy ideje szúrta az oldalamat,  de csak idén vettem rá magamat arra, hogy meg is nézzem. Meglepő módon szinte egyhuzamban daráltam le az egészet, és ettől némiképp bűntudatom is van, egyrészt azért, mert túl gyorsan végeztem vele, nem hagytam időt arra, hogy sokáig élvezzem ezt a történetet, másrészt teljesen elvette az olvasásra szánt időmet, így sok könyv februárra, márciusra... na, jó, nem ragozom, de rettenetesen eltolódott. Utóbbit nem igazán bánom, mert úgy érzem, pont egy ilyen sorozatra volt szükségem: egy olyanra, ami megnevettet, megsirat, ledöbbent és nem teljesen, de egészen elkápráztat.

Először is, azt le szeretném szögezni, hogy vannak benne klisék. Ez tény, a legtöbb sorozatban vannak. Ezeket a tipikus dolgokat főleg akkor vesszük észre, ha maga a történet a sajátunkhoz hasonló. Az Oltári csajok egészen hétköznapi problémákat dolgozott fel, jócskán kitárgyalja a családi kapcsolatokat: úgy a szülő-gyermek viszonyt, mint a testvérek közöttit is - erre a későbbiekben még visszatérek. Szó esik a vállalkozásokról, a bukásokról, csalódásokról, a zenei ipar árnyoldalairól is, előkerül a drogprobléma, és még sorolhatnám napestig, mi mindent dolgoz fel ez a sorozat a száz epizód alatt.

Megpróbálok viszonylag spoilermentesen írni a történetről, de nem garantálom, hogy ez sikerül. Egy kicsit elfogult vagyok, mert sikerült egy olyan szemszögből végignéznem a sorozatot, aminek hála sok dologról megváltozott a véleményem, és ez többnyire a karaktereknek és az eseményeknek köszönhető.

És ha már a karakterek...

Még magamon sem lepődök meg, hogy Angéla lett a kedvencem az egész sorozatból. Erős, karakán jellemű, olyan, aki mindent megszerez magának, még akkor is, ha az élete múlna rajta. Kicsit példakép is lett a számomra. Sokszor irigylem azokat az embereket, akik gondolkodás és bűntudat nélkül képesek az emberek szemébe mondani az igazságot, még akkor is, ha abból hatalmas probléma keletkezik. Néha kicsit túltolta, ha élhetek Márk szavaival, mert be kell látnom, hogy néha tényleg túl sok volt a viselkedése.

Hajni engem a végére idegesített, és abban tökéletesen egyetértek Angélával, hogy nagyon énközpontú, és legtöbbször csakis arra törekedett, hogy neki legyen jó, és volt, hogy mindent magára vett, azt hitte, mindenki azért tett vagy mondott valamit, hogy neki legyen rossz. Atyaég, már a vége fele téptem a hajamat miatta, annyira idegőrlő volt a létezése.

Piros... az Piros. Egyszerű, naiv, és mégis ő volt az, aki az Erdész lányokat előrébb lökte. Legtöbbször cuki volt a viselkedése és a butasága, de voltak alkalmak, amikor szívesen felpofoztam volna abban a reményben, hátha ettől megjön az esze, mert sokszor viselkedett úgy, mint akinek nincs...

Jani. Karolának igaza volt: egy nagyra nőtt gyerek. Néha bírtam, de sokszor őt is elküldtem a Szaharába. Viselkedésileg néha egy nyolc éves is jobban produkálja magát, viszont tényleg voltak alkalmak, amikor jó gondolatai voltak, és olyankor bírtam a butuska fejét.

Kornél. Ahhoz képest, hogy mennyire okos és tanult, sokszor tűnt komplett idiótának. Bár általában a helyzet magaslatán állt, amikor Pirosról volt szó, nagyjából úgy viselkedett, mint egy hatéves fiúcska, akinek az ovis szerelme nem fogadta el a csokit és az utcáról szedett virágot.

És végül Márk. Eleinte egy arrogáns, bunkó, seggfej volt, aki nem tudja, hol a határ, de nagyjából a 30. rész után kezdtem másképp tekinteni rá, és a végére nagyon megkedveltem őt. Sokszor vétett hibákat, ez igaz, viszont mindvégig megpróbálta reálisan látni a saját és a többi ember helyzetét.

Ez a hatos szinte minden létező csapást átélt, és voltak pillanatok, amikor én magam is kételkedtem a képességükben. A sorozaton sokat dobott Karola, a Büró főnöke, Márk apja és a nagybátyja, akik hozták a tipikus őrmester szerepet, és a tündéri kiscsaj, akit nem nevezek nevén és nem mondom meg, kihez tartozik, mert a kiléte lenne a legnagyobb spoiler azok számára, akik még nem kezdték el a sorozatot.


Miért ajánlom? Mi az, ami megfogott benne? Miért gondolom azt, hogy ezt mindenképp látnod kell? Először is azért, mert ha én meg tudtam nézni szinte egyhuzamban azt a 100 részt, akkor olyan rossz csak nem lehetett. Másodsorban pedig úgy gondolom, annak ellenére, hogy felsorakoztat néhány klisét, és sokszor lehetetlenül viselkednek a karakterek, mérföldekkel minőségibb sorozat, mint jónéhány azok közül, amelyek a tévében mennek, és több ezres a nézettségük.
Ajánlom,

✸ ha nem riasztanak el a magyar gyártású filmek;
✸ ha eddig csalódtál bennük, de mégis szeretnél adni egy utolsó esélyt egynek;
✸ ha szereted a romantikát;
✸ ha szereted, hogy ismered a környezetet;
✸ ha mindennapi problémákat szeretnél látni, ami esetleg veled is megtörténhetne;
✸ ha fontos neked a családi kapcsolat fenntartása és ápolása;
✸ ha szeretnéd látni, másik hogyan oldják meg azokat a problémákat, amikkel esetleg te is szembesülhetsz a hétköznapos során;
✸ ha szeretnéd megtapasztalni a szerelem minden oldalát;
✸ ha szeretnél jót nevetni és együtt aggódni a szereplőkkel;
Share:

Anna Todd - Miután

Amikor annak idején, kb. négy évvel ezelőtt kijött az After könyvben is, szentül megfogadtam, hogy én biztos nem fogom elolvasni. Fogalmam sincs amúgy, miért, pedig hatalmas One Direction rajongó voltam az azt megelőző években, és én is egy 1D fanfictiont kezdtem el írni először, tulajdonképpen nekik köszönhetem azt, hogy most itt vagyok. (Merész kijelentés, de van benne logika...) Akkor jött a törés, amikor megjelent a könyv filmváltozatának előzetese, amit ITT tudtok megnézni. A kíváncsiságom hajtott, meg akartam tudni, mi a különbség a két verzió között, és ehhez ugye azt kell, hogy a könyvet is elolvassam. Sokáig vacilláltam, nagyon tartottam magam a négy évvel ezelőtt megtett fogadalmamhoz, de aztán csak meggyőztem magam arról, hogy nekem ezt nemcsak látnom, hanem olvasnom is kell.
Író: Anna Todd
Könyv címe: After - Miután
Első magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 490
Címkék: egyetem, erotikus, filmadaptáció, New Adult, romantikus

EGY ​SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 
Talán azért, mert ez szerelem?
Tetszett az alapkoncepció, egy kicsit beleillik a tipikus történetek sorába, de valahogy mégis kiemelkedik valamivel, és ettől válik megjegyezhetővé. Sok szereplőt mozgat ez a kötet, és sokszor már belezavarodtam abba, hogy ki kicsoda, és milyen szerepet tölt be (ez inkább Hardin baráti körére vonatkozik). A 490 oldal tele volt cselekménnyel, mégis akadtak pillanatok, amikor egész egyszerűen ellaposodott az egész, még akkor is, ha épp valami említésre méltó dolog történt. A vége fele ugyan kezdett a tetőfokára hágni az izgalom, mégis... nagyon sokszor bennem volt a félsz, hogy túl nagyok az elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, és talán ezért nem felel meg az igényeimnek.

Inkább kiemelném a kivetnivalóimat, mert ezek a gondolatok voltak azok, amik miatt nem tudtam teljes nyugodtsággal végigolvasni ezt a könyvet. Mindig valami bezavart, valami elérte, hogy... nem is tudom, ne váljak őrült megszállottjává ennek a történetnek? Talán fogalmazhatok így is. Mindenesetre sokszor éreztem azt, hogy csupán az esetek 80%-ban mozog reális alapokon ez a történet. Például a vége fele, amint Tessa munkába áll, két napot a munkahelyén kell töltenie, de a másik három nap mindenhol van, csak az egyetemen nem, pedig elsőéves és éltanuló.

Tessa: eleinte ő testesítette meg a prűd kifejezést. Az olyan típusú karakterektől, mint amilyen ő is, sokszor a falra mászok. De tényleg, az elején jött, hogy sorozatosan csak pofozzam és pofozzam. Ha nem ismernék személyesen is olyan típusú lányokat, mint amilyen ő is, azt gondolnám, ez a viselkedésmód csak egy olcsó mese, hogy rávilágítsák az embereket arra, hogy nem minden csak a
kurvákból és az utcalányokból áll - általában róluk hallani mindenfele -, hanem léteznek olyan emberek, akik pont ezeknek az ellentétük. Tessát gondolom annak a karakternek, aki ebben a kötetben a legnagyobb fejlődésen ment át: megszabadult a prüdériájától, egy kicsit elkezdett élni, és megtapasztalta, milyen érzés csalódni és őszintén, tiszta szívből szeretni. Nem szeretem azt a szituációt, amikor egy fiatalt annyira visszafognak a szülei, hogy nem tapasztalja meg az életet. Persze nem azt mondom, hogy minden este kint kell legyen egy klubban, bulizzon, berúgjon, hanem hogy ki kell élvezni az élet adta lehetőségeket, nehogy az a bizonyos fagyi visszanyaljon. Tessa helyzete jó példa arra, hogy bemutassa, mi van akkor, amikor egy lányt annyira visszafognak, hogy amikor belekerül egy vaduló fiatalokból álló csoportba, akkor nem veszi észre a szemmel látható dolgokat.

Hardin: maga volt a ellentmondás. A viselkedését persze megmagyarázta a végkifejlet, ettől függetlenül viszont sokszor annyira furcsán viselkedett, hogy ritkán tudtam kiigazodni rajta. Veszélyes és sérült a srác, Anna Todd annyi csontvázat pakolt bele a Hardin nevű szekrénybe, amennyi belefért, és még elintézte, hogy két-három csontváz darabokban is bekerüljön oda. Bár az írónő megpróbálta teljes mértékben lenyomni őt a torkomon, és szinte könyörgött azért, hogy márpedig nekem szeretnem kell őt, valahogy mégsem tudtam maradéktalanul belehabarodni ebbe a srácba.
Személy szerint nem bocsátottam volna meg - ilyen hamar - Hardinnak. egyik hülyesége miatt sem. Tessa a négy egyetemi hónapja alatt szinte mindenkivel összeveszett, és ez nem biztos, hogy az ő hibája. Hamar rá kellett döbbennie, hogy szinte senki sem az, mint akinek mondta magát eddig. Csalódott az anyjában, amit megértek, és bármennyire is durván beszélt vele az utolsó oldalakon, megérdemelte, és ebben a helyzetben Tessának adok igazat. Csalódott Stephben, a barátnőjében. Atya ég, én még őt is megtépkedtem volna, de úgy, hogy az összes haja kihulljon. Csalódott Hardinban - és én nem tudtam, nevessek-e vagy sírjak. Egyrészt a csalódás okán, másrészt Tessa reakcióján.

– Tess, én… Nem tudom, mit csinálok. Te csókoltál meg először, nem emlékszel? 
– Igen… Részeg voltam, nem emlékszel? Tegnap viszont te csókoltál meg először. 
– Igen… És te nem állítottál meg. – Hardin egy kis szünet után hozzáteszi: – Kimerítő lehet. 
Micsoda? 
– Mi lehet kimerítő? 
– Úgy tenni, mintha nem akarnál, amikor mindketten tudjuk, hogy kívánsz – mondja, és közelebb lép.

Fogalmam sincs. Többet vártam, és egy kicsit csalódott vagyok. Tessa prüdériája nagyon levitte az olvasás élményét, Ha nem idegesített a kettős személyiségével, akkor Hardin volt az egyetlen olyan karakter, aki a sok titka miatt befejezzem ezt a kötetet és a kezembe vegyem a következő részt. 
Share: