Köszönöm szépen az írónőnek a lehetőséget!
Először a címen akadt meg a tekintetem, bár azt hiszem, kijelenthetem, hogy emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Első ránézésre úgy tűnik, mintha szándékosan, figyelemfelkeltés gyanánt lett épp így elnevezve ez a könyv, és nem kizárt, hogy ez tényleg így van, én viszont ennél jobbat nem is tudnék elképzelni ennek a történetnek. Egyrészt rengetegszer szerepelt benne ez a szófordulat, másrészt valahogy összefoglalja a cselekményt is.
Író: Elyn Vee N.
Cím: Fuck you, Hunter! - Cseszd meg, Hunter!
Oldalszám: 322
Címkék: romantikus, New Adult, drámai cselekmény, erotikus
„ Hunter Blake. Számomra a nagybetűs férfi. A puszta tekintetével sikerült elérnie, hogy megkérdőjelezzem a saját épelméjűségemet. Megragadott, majd bezárt egy kalitkába, amit gondosan kulcsra zárt. De mi van akkor, ha nem is akarok szabadulni? Te jó ég, de szívesen maradnék, a foglya… Egy probléma van. Hogy még pár hónap híján kiskorú vagyok. Ő pedig rendőr. És az apám is rendőr. Ráadásul a főnöke… ”
A történet végtelenül egyszerű, tökéletesen megfelel egy naiv tizenéves lányka álmodozásainak. (Jobban belegondolva a sajátomnak is. Épp meséltem Elyn-nek, hogy szerintem nincs olyan lány, aki ne szeretett volna bele legalább egyszer egy rendőrbe. Az az egyenruha…) Bár az apuci alkalmazottja meg akar hódítani dolog tényleg klisés, de a rendőr szereplőkkel valahogy teljesen más értelmet nyer az egész, elveszik benne a sokszor felhasznált alapötlet.
Liv karaktere egy kicsit idegesített, bár ő volt az egyik, aki hatalmas karakterfejlődésen ment keresztül.
Hunter számomra olyan volt, mint egy bipoláris személyiség: volt a kemény, durva, macsó, nőfaló Hunter, és volt az, amelyik az első pillanatban belezúgott Oliviába. Ez nem feltétlen jelent rosszat, sőt, kivitelezés szempontjából az írónőnek tökéletesen sikerült megoldania azt, hogy döntésképtelen szereplőket alkotott meg, ugyanis ha jobban belegondolunk, ez a generáció pont ilyen: akarom-e vagy sem, az teljesen mindegy, itt az a fontos, hogy mit gondolnak rólunk mások. (gondolok itt arra, amikor letagadták egy kolléga elől azt, hogy együtt vannak, csak mert a férfi rossz szemmel nézett rájuk).
A történet kellemes hangvételű, könnyed, tökéletesen megfelel egy délutáni olvasmánynak. Volt néhány vesszőhiány, elütés vagy épp oda nem illő kifejezés, ami szemet szúrt, de nem voltak akkora hibák, hogy külön említésre méltassam őket. A regénynek az az egyik előnye, hogy Elyn ráérzett arra a stílusra, amit ez a zsáner megkövetel. Hunter szemszöge is rendben volt, éreztem a különbséget a személyiségek között, nem folytak egybe, ami egy plusz pont.
Összességében? Vannak hibái, amiktől vagy eltekint az olvasó, vagy nem. Ha eltekint, akkor bizony élvezni fogja, és talán meg is szereti a szereplőket, a történetet, és bár kedvencet nem avat, de jó élménnyel csukja be a könyvet. Ha nem, akkor nem lesz annyira elégedett vele. Személy szerint vegyes érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban: igen, tetszett, mert pont egy ilyenre volt szükségem, viszont valahogy mégis kevésnek érzem, nem találtam meg benne azt a pluszt, ami nálam elengedhetetlen ahhoz, hogy bekerüljön egy könyv a kedvenceim közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése