Illyana Sanara - Álommester

Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget a Newline kiadónak és a szerzőnek is!

Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel, nagyon megtetszett a borítója, és a fülszövege alapján egy nagyon ütős fantasyra számítottam, ami végre visszarepít engem a könyvek varázslatos birodalmába, amitől az érettségi, az állandó stressz és az ügyes-bajos dolgok elvontak. Igyekeztem megszeretni ezt a könyvet, de valahogy mégsem sikerült kedvencet avatnom, sőt, ez a történet több dolog miatt sem állja meg a helyét.

A ​valóságot az álomtól vajon mi alapján különböztetjük meg? Ki dönti el, hogy nappal álmodjuk életünket, vagy álmainkban éljük igazi életünket? Priya, Margery, Kathy és Lina négy európai nő, akiket vérségi kötelék ugyan nem fűz egymáshoz, a sors mégis úgy sodorja életüket, hogy laza családot alkotnak. Mindannyiuknak megvannak a maguk különleges személyiségjegyei, különcségei, amit a többiek ugyan tolerálnak, ám a külvilág elől jobban teszik, ha titkolják. A végzet, sors – vagy valami egészen más? – Szöulba, Dél-Korea fővárosába veti őket, ahol megismerkednek és összebarátkoznak egy helyi táncos-énekes csoporttal, amely különböző korú fiúkból áll. Ahogy a különös, kultúrákon, emberöltőkön, majd a valóság határain is átívelő barátság kibontakozik és elmélyül a történet szereplői között, úgy kerülnek egy döbbenetes, megrázó múltbéli tragédia részletei a felszínre. De vajon mi köze lehet a huszonegyedik században élőknek a több száz évvel azelőtt lezajlott eseményekhez? Ki mozgatja a szálakat, amelyek miközben kibomlanak, mint a mindenséget behálózó színes erővonalak, a szereplőket nem evilági képességekkel ruházva fel szövik egybe mindannyiukat? Álom vagy valóság – ezt eldönteni már az olvasó privilégiuma…


Író: Illyana Sanara
Cím: Álommester
Kiadó: Newline Kiadó
Oldalszám: 420
Címkék: Dél Korea, erotikus, fantasy, LMBTQ, misztikus, new adult, romantikus, urban fantasy

Amikor először szembejött velem a történet, nem a koreai nevek miatt álltam meg mellette, hanem a fantasy szál keltette fel az érdeklődésemet. Abszolút nem voltak szokatlanok az idegen nyelvű kifejezések, inkább valahogy különlegesebbé, dallamosabbá tették az egész cselekményt. A regény másik pozitívuma a gördülékenysége volt, néhány helyen akadtam fent egy-egy kijelentésen, szókapcsolaton.

Maga a történet viszont több sebből is vérzik, legalábbis szerintem. Ami leginkább zavart, az a rengeteg szereplő. Értettem, felfogtam, miért dolgozott az író ennyi emberrel, viszont így, a könyv olvasása után sem tudom pontosan, ki mit csinált, kinek mi az élettörténete, stb. A nőkkel nem volt gondom, viszont a fiúk között teljesen elvesztem. Amondója vagyok, hogy kevesebb karakterrel hatalmasabb durranás lett volna a történet.

A másik problémám a fantasy szál volt. Érdekes, egyedi alapötlet, eddig szinte egyszer sem találkoztam ilyesmivel, viszont egyáltalán nem tetszett a kidolgozás módja, és ennek a sok szereplő volt az oka, akik között elvesztem. Az alapötletbe viszont sikerült belemerülnöm, és rendesen elgondolkodtam rajta. Mi van akkor, ha tényleg volt előző életünk? És ha nem is egy? És ha léteznek olyan emberek, akik mindenre emlékeznek? Az emlékezés terhe sokkal nehezebb, mint ahogyan azt sejtjük, Priya pedig mindenre emlékezik. Hogy ez jó vagy rossz, azt képtelen vagyok eldönteni.

 Megjelent a családon belüli erőszak is, aminek külön örültem. Maga a mód, ahogy elintézték a férfit, aki terrorban tartotta a feleségét, olyan szeánsz jellegű volt, szinte éreztem magamban Priya erejét. Ez volt az a pillanat, amikor igazán közel éreztem magamhoz a regényt, és emiatt is adom meg rá a három csillagot. A másik fontos téma még az LMBTQ. Megmondom őszintén, eddig kevés ilyen témájú könyvet olvastam, pedig amúgy nem vagyok ellene sem a mozgalomnak, sem a melegeknek, csak valahogy egészen idáig nem vonzott az, hogy olyan könyvet olvassak, amikben meleg párok a főszereplők. Itt egy páros kapott nagyobb szerepet, és őszintén bevallom, nagyon tetszett az, ahogy egymáshoz közeledett a két srác, az írónő abszolút megtalálta azt a hangot, azt az érzést, amivel közölni kell az ilyesmit.

Priya-ban egy örök álmodozót ismertem meg, aki mindig másra gondolt előbb, csak utána saját magára. Azt a keveset is, amit megkeresett, inkább a családjára költötte. Ragaszkodó, mégis hideg, másképp fejezi ki az érzelmeit, mint a legtöbb ember. Vele sikerült a leginkább azonosulnom, és tudatlanul is csak rá összpontosítottam - hiszen ő a legfőbb szereplő, mindennek a közepe.

Összességében úgy érzem, ez a könyv több szempontból sem az én történetem. Azok számára biztos élményt nyújt majd, akik szeretik a koreai világot, hamar tudnak majd azonosulni a szereplőkkel és a helyszínnel. A fantasy rajongók viszont minden bizonnyal csalódni fognak, mivel ez a szál nem úgy van kidolgozva, ahogy elvárná az olvasó.
Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése