Sorozatajánló - Eufória - Első évad

Pénzes Alíz ajánlotta ezt a röpke nyolc részes sorozatot, és egyik nap unalmamban letöltöttem a részeket. Fejben beraktam ezt is a majd egyszer fiókba, épp úgy, ahogyan az összes többivel tettem. Bár a rengeteg áradozás felkeltette az érdeklődésemet, azt hittem, Alíz csak túloz, biztos nem olyan jó ez a sorozat, mint amennyire állítja. Aztán csütörtök este mégis elkezdtem nézni az első részt, kellett valami zúgás a fülembe, hogy ne legyen túl nehéz a csend a szobában, miközben szerkesztek, de azon vettem észre magamat, hogy abszolút nem a dolgomra koncentrálok, hanem a sorozatra, és majd kiguvadt a szemem, amikor olyan dolog történt, amire nem számítottam.

Előzetes

 

A történet komplex, egy olyan világnézettel rendelkezik, amitől felfordul a gyomrom. A cselekmény egy pillanatra sem lappang, sosem éreztem azt, hogy unalmas dolog történik. Hat fontosabb szereplő van, ők állnak az események középpontjában, és van néhány mellékszereplő is, akik nagyobb szerepet töltenek be. Mindegyik karakter egy külön kasztot képvisel, bár ezzel a szóval túl durván fogalmazok.

Ami engem igazán kikészített és padlóra küldött, az a lelki világ, amibe belekerültem. Rue élete, gondolkodásmódja és a viselkedése nem olyasmi, amit hamar le lehet nyelni. Innen, Európából nézve az ő viselkedése még egy olyan embert is elborzaszt, aki hozzá van szokva a kemény dolgokhoz (gondolok itt alkoholra, drogra, és minden más, ehhez hasonlóra). A központi téma a függőség, és akarva akaratlanul én is a sorozat függőjévé váltam. Többet és többet akartam belőle, állandóan ezt akartam nézni, és szinte sajgott a szívem, mikor abba kellett hagynom valami miatt. Voltak olyan jelenetek, amik már nekem is sok volt, pedig én igazán bírom a lelki gyötrődést.

Rue az örök lázadó, függő. Itt nemcsak drogokra vagy alkoholra kell gondolni - bár Rue többnyire ezeket imádta -, hanem hétköznapi, jelentéktelen dolgokra is. Tulajdonképpen mindannyian függők vagyunk. Függünk egymástól, a kapcsolatoktól, a pénztől, a sikertől, az elismeréstől, és még sorolhatnám holnap estig ezeket a dolgokat, ha nem lenne mindegyiknek ugyanaz a lényege: Rue a függőséget szimbolizálja, az emberi gyengeséget. Ugyanakkor ez a lány elképesztően okos is, átlát a dolgokon, és amilyen makacs, úgy megy előre, mint egy faltörő kos.


Nate... *sóhaj* Ő az a srác, akit egyszerre imádok és gyűlölök. Teljesen összezavart, a padlóra küldött, és a végén még így is megértettem és szerettem őt. Ez a srác kegyetlen, és biztos sokan utálják, de nekem valahogy nem ment. Erős, érdekes a személyisége, kíváncsian várom, mit hoznak ki belőle a rendezők, ugyanis nála éreztem azt, hogy lezáratlan a története, az élete, mintha nem kapta volna meg a megfelelő véget.


Cassie. Ha már szereplő típusokról van szó, akkor ő a naiv áldozat. Gyönyörű, tökéletes, a lába előtt heverhet minden, ha kihasználja az első két felsorolt adottságát, csak... csak hiszékeny. Hihetetlenül hamar képes szerelembe esni, és kitart a srác mellett, még ha nem is kéne. Tulajdonképpen ez is lesz a veszte; jöhet bármi, történjék akármi, kitart a fiú mellett. Ez szép és jó, egészen addig, ameddig nem teszi tönkre saját magát. Tulajdonképpen kapcsolatfüggő. Van is egy ilyen megjegyzése az utolsó részben talán, hogy ez az első alkalom a gimi alatt, hogy nem tetszik senki. Nem pontos az idézés, de nagyjából ez jön le belőle.

Maddie. Őt valahogy nem sikerült megkedvelnem, állandóan idegesített a kavarásával és a viselkedésével. Tipikusan az a karakter, aki a suli legmenőbb srácával jár - és közben még ezer másikkal -, pom-pom lány, nagyon dögös, minden pasi a lába előtt hever. Sok dologgal kiverte nálam a biztosítékot, már az elején sem kedveltem, így a vége fele sem esett meg rajta a szívem. Amikor róla volt szó inkább, teljesen elborzadtam. A falra mászok a "született feleségek" életcéltól (nőnek otthon a helye, vásárolgasson, gyereket szüljön és neveljen, és élje vígan a gondtalan kis életét, mert a férje majd eltartja), és ő nemcsak ezt tervezte magának, hanem egyenesen emiatt élt.

Kat. Vele viszonylag vegyesek az érzéseim. Tetszett, hogy a súlya, a kinézete ellenére a talpára állt, és a szó szoros értelmében beintett a világnak. Imádtam benne a talpraesettségét, a makacsságát, viszont átesett a ló túlsó oldalára, és ez már nagyon nem jött be, az utolsó előtti részekben már nagyon az agyamra ment, a 8-ban viszont újra belopta magát a szívembe. Igaz, ami igaz, ott inkább a srácot kedveltem, és emiatt szerettem meg őt ismét, de ezt talán nem is lényeges. Végső soron benne a bátor, tettre kész embert ismertem meg, aki nem fél kiállni a világ elé, mert VÉGRE nem törődik mások véleményével. 

Jules. Ő volt az, akin a leginkább meglepődtem. Eleinte nagyon antipatikus volt, a végére viszont ő lett az, akit Rue után imádtam a legjobban. Érdekes és megosztó a karaktere, a viselkedésében van mit kifogásolni, és a döntései sem átlagosak, legalábbis ami a választottjait illeti, viszont ezek tették őt igazán emberivé, szerethetővé és élővé. Elképesztően megörültem, hogy az ő esetében az LMBTQ témát nem kezelték rosszul, sőt kifejezetten pozitív volt minden ezzel kapcsolatban. Nem tudom, megérem-e azt a kort, amikor ebben az országban - vagy Magyarországon - is olyan átlagos lesz ez, mint Amerikában. Sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint az emberek nemi identitása...

Miért ajánlom ezt a sorozatot?

＊ Ha mazochista vagy, akkor azért.
＊ Ha szereted azokat a sorozatokat, amik mai problémákkal foglalkoznak, igaz történet alapján játszódnak, akkor azért.
＊ Ha nem riadsz vissza a nyilvános szexualitástól, a durva jelenetektől, az erotikától, akkor azért.
＊ Ha másképp akarod látni a világot, akkor azért.
＊ És végül, de nem utolsó sorban: mert csak. Ezt látnod kell!
A képek erről az oldalról származnak: X