Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Ekönyvbazár Kiadónak!
Az utóbbi időben egy lágyabb, nem túl bonyolult fantasy-ra vágytam, ami kikapcsol, de mégsem repít el ötvenezer dimenzióval arrébb. Ami mai, a saját világunkban játszódik, de mégsem, ami elhiteti, hogy ez velem is megtörténhetne, függetlenül attól, hogy a történet tele van mágiával és mitikus lényekkel.
Azt hiszem, a nyári bejegyzésképek tökéletesen passzolnak ehhez a könyvhöz.
Egy tönkretett vakáció mindenki rémálma. Hiszen a nyaralásnak a szórakozásról és a pihenésről kell szólnia.
Az én esetemben is így volt…
Legalábbis egy ideig. Hogy miért?
Csak annyit mondok, ezek a dolgok mind közrejátszottak; Sellők, hercegek, elrablás, mágia és Atlantisz. Mesés is lehetett volna, egy csodás kaland kezdete. De nem olyan jó móka egy idegen fantasy világba csöppenni, mint azt elsőre hinné az ember. Főleg, hogy senki sem kérdezte, akarom-e.
Író: Lis Ohtears
Cím: Örvény
Oldalszám: 286
Kiadó: EkönyvBazár Kiadó
Címkék: Atlantisz, Balaton, fantasy, erotikus, mágia, romantikus, szerelem, sellő
Bár a fülszöveg nem volt annyira figyelemfelkeltő, valamiért mégis úgy éreztem, hogy ezt a könyvet nekem olvasnom KELL. Néhány napig ugyan halogattam, tettem-vettem magam körül, de szombat reggel szinte késztetést éreztem arra, hogy bekapcsoljam a kicsi Kindle-t, és megnyissam a fájlt. Aztán épp úgy, ahogy az örvények, teljesen magába szippantott a történet.
Az alapötlet talán hétköznapinak hangzik, és így belegondolva - és saját magamból kiindulva - minden bizonnyal úgy alakulhatott ki az írónőben, hogy a Balaton mellett sétálva elkezdett rágódni valamint, és felötlöttek benne a jól megszokott "mi lenne, ha?/mi van akkor, ha?" kérdések. Mi van akkor, ha a Balaton egy csodálatos világot rejt maga alatt? Mi van akkor, ha léteznek sellők?
Nagyon tetszett az a rész, amikor Szilvia (Sziszi) megismerkedik azzal a világgal, amelyikbe belekényszerítették. Tetszett, hogy akadékoskodott, nem hagyta magát, és addig küzdött, ameddig lehetett. Tetszett a folyamat is, ahogy lassan-lassan beleszeretett Derm-be, akinek a teljes nevét én sem reszkírozom meg leírni, mert még belezavarodok.
A végkifejlettel, pontosabban a szülők viselkedésével nem vagyok teljes mértékben megelégedve: valahogy túl természetellenesen álltak hozzá az új helyzethez.
A történet visz előre, szinte észrevétlenül röppent el az a majdnem 300 oldal a kezem között. Lis írásmódja kellemes, olvasmányos, de sajnos voltak problémáim, már ami a lektorálást illeti: rengeteg helyen hiányzott a vessző, sok magyartalan mondattal találkoztam, és volt néhány elütés is, ami rontotta az élményt. Néhány helyszín és szereplőleírást is jobban elviseltem volna, valamiért nem éreztem teljesnek azt az összképet, amit kaptam. Amit nagyon nem értettem, bár lehet, saját figyelmetlenségem miatt, hogy Atlantiszon pontosan milyen nyelven beszélnek? Mert oké, a főszereplő magyar, de az oda érkező lányok a világ különböző pontjairól kerültek oda; mégis milyen nyelven értették meg egymást?
Az erotikus részek kellemesek, egyszerűek, és bár tudat alatt arra számítottam, hogy Kenyon féle szenvedélytől pezseg ez a történet, valahogy mégis jobban estek a light-os, könnyed hangvételű romantikus jelenetek. Derm egy csendes, visszahúzódó herceg, nem kelt zavart a viselkedésével. Ellentétben Lex-el, aki jobban felkeltette az érdeklődésemet. Hiába, a rosszfiúk a gyengéim. Derm-ben a higgadtsága és a mosolya vonzott, az álmos jelenet miatt a szívembe lopta magát. Bár Sziszi jól reagálta le a helyzetet, én nem tudtam a srácra haragudni.
Összességében úgy gondolom, van a történetben valami, ami valamilyen szinten megragadja az olvasó figyelmét. Annak ellenére, hogy voltak benne részek, amik nem tetszettek, bátran merem ajánlani azoknak, akik egy könnyed, kikapcsoló olvasmányra vágynak, ami hamar lecsúszik, nem gondolkodtat el annyira (,mert nem olyan összetett a világa ahhoz, hogy előbb fel kell fogni, és csak utána élvezni az olvasást), mégis egy olyan élményt nyújt, amitől egy kicsit elfelejtődnek a gondok, a mindennapos problémák.
A végkifejlettel, pontosabban a szülők viselkedésével nem vagyok teljes mértékben megelégedve: valahogy túl természetellenesen álltak hozzá az új helyzethez.A történet visz előre, szinte észrevétlenül röppent el az a majdnem 300 oldal a kezem között. Lis írásmódja kellemes, olvasmányos, de sajnos voltak problémáim, már ami a lektorálást illeti: rengeteg helyen hiányzott a vessző, sok magyartalan mondattal találkoztam, és volt néhány elütés is, ami rontotta az élményt. Néhány helyszín és szereplőleírást is jobban elviseltem volna, valamiért nem éreztem teljesnek azt az összképet, amit kaptam. Amit nagyon nem értettem, bár lehet, saját figyelmetlenségem miatt, hogy Atlantiszon pontosan milyen nyelven beszélnek? Mert oké, a főszereplő magyar, de az oda érkező lányok a világ különböző pontjairól kerültek oda; mégis milyen nyelven értették meg egymást?
Az erotikus részek kellemesek, egyszerűek, és bár tudat alatt arra számítottam, hogy Kenyon féle szenvedélytől pezseg ez a történet, valahogy mégis jobban estek a light-os, könnyed hangvételű romantikus jelenetek. Derm egy csendes, visszahúzódó herceg, nem kelt zavart a viselkedésével. Ellentétben Lex-el, aki jobban felkeltette az érdeklődésemet. Hiába, a rosszfiúk a gyengéim. Derm-ben a higgadtsága és a mosolya vonzott, az álmos jelenet miatt a szívembe lopta magát. Bár Sziszi jól reagálta le a helyzetet, én nem tudtam a srácra haragudni.
Összességében úgy gondolom, van a történetben valami, ami valamilyen szinten megragadja az olvasó figyelmét. Annak ellenére, hogy voltak benne részek, amik nem tetszettek, bátran merem ajánlani azoknak, akik egy könnyed, kikapcsoló olvasmányra vágynak, ami hamar lecsúszik, nem gondolkodtat el annyira (,mert nem olyan összetett a világa ahhoz, hogy előbb fel kell fogni, és csak utána élvezni az olvasást), mégis egy olyan élményt nyújt, amitől egy kicsit elfelejtődnek a gondok, a mindennapos problémák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése