Annyi megkezdett sorozatom van, hogy alig bírom számon tartani őket, de most eggyel több vagy kevesebb... azt hiszem, már nem is számít.
Elsősorban a molykalipszis nevezetű molyos játék miatt kezdtem el épp most az olvasást, de amúgy is a hosszútávú terveim között szerepel az 5 éves fantasy terv kapcsán.
Viszonylag rég, talán az Olimposz hősei 2 óta nem olvastam olyan fantasy regényt, amiben nincs egy csepp romantika sem, így, megmondom őszintén, egy kicsit félve kezdtem el az olvasást.
Pozitívan csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog egy ilyen stílusú regény/trilógia első része.
– Az apám egyszer azt mondta, tanult ember is lehet idióta, mint ahogy tanulatlan is lehet bölcs.
Nagyon tetszettek az ehhez hasonló gondolatok, sejtetést ébresztenek az olvasóban, és azt a gondolatot juttatja az eszünkbe, hogy valami nagyon nem stimmel.
Tetszett a fiúszemszög, és az is, hogy egyes szám első személyben fogalmazott az írónő, így az is könnyebben beleélheti magát a történetbe, ha nem kimondottan fantasy párti az illető.
Mit kapsz, ha rászánod magad az olvasásra?
✔ fiú szemszög;
✔ gördülékeny fogalmazásmód;
✔ érdekes, régies világ, furcsa szabályokkal;
✔ eredeti személy- és helynevek (amiket nehezen tudtam kiejteni, de a végére minden ilyesmi rendeződött a fejemben);
✔ harca a hatalomért, a koronáért, az országért;
✔ kifürkészhetetlen szereplők - senki sem az, akinek mondja magát.
Mit ne keress benne?
✘ vattacukor szerű romantikát;
✘ igazságosságot;
✘ nyugodt pillanatokat;
✘ hibát, kivetnivalót.
Remek nyitása egy minden bizonnyal remek trilógiának.
És akkor jöjjön a spoiler rész.
Úgy, de úgy tudtam! Illetve, nem épp abban az értelemben, de tudtam. Az írónő és Sage is tökéletesen elhitette velem, hogy Sage egy egyszerű, árvaházi kölyök. És én hittem neki. Basszus, húst lopott, visszabeszélt, neveletlenül viselkedett, és az utcakölykök alapjáraton ilyenek. Egy részem azért reménykedett abban, hogy ő az igazi herceg, és ahogy egyre inkább haladtam a történettel, úgy kezdett el egyre inkább dominálni bennem ez a gondolat. A fentebbi idézetek is erre adtak utalást. Akármilyen zenész lehetett az apja, nem hiszem, hogy ilyen bölcs gondolatokkal látta volna el a fiát.
A másik dolog, amit megjegyeznék: ez a nő valami hihetetlen. De komolyan. Annak ellenére, hogy Sage szemszögéből olvashattam, egy rakásnyi dolgot elhallgatott előlem a fiú. Teljesen rászedett engem is, és csak kapkodtam a fejem, alig hittem a szememnek.
Mindenképp folytatom az olvasást a közeljövőben. A függővég hálistennek elmaradt, így nem érzek most erős késztetést a második részhez, de azért még mindig akad megválaszolatlan kérdésem, amire csak a következő részekben kapok választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése