Leiner Laura - Ég veled

Eleinte fogalmam sem volt, mire számítsak ettől a könyvtől, hiszen Laura írásaival eddig nem voltam maradéktalanul megelégedve. Mindannak ellenére, hogy olvasáskor a SZJG volt az életem értelme, miden körülötte forgott, 4 év elteltével tuti nem venném ismét a kezembe. Akkor, viszonyítási alap híján azt hittem, az a normális, de ahogy egyre többet és többet olvasok, és ahogy idősödök, rá kellett döbbennem, hogy a könyvsorozat és a való világ között ég és föld áll, és én bizony a földet választom. A Bexiben tulajdonképpen csak a két főszereplő a bajom, a harmadik részt abba is hagytam...

Ennyi csalódás után miért kezdtem el? Ha annyit mondok, molykalipszis, kell a pont, mert le vagyok maradva, akkor eleget mondtam? Ha nincs FairyDust, nem olvasom el ezt a csodát, hiába értékeli minden figyeltem majdnem maxra...

Az első, amivel megfogott magának, az az alapötlet volt. Két éve részt vettem egy néhány pontban hasonló táborban, és rengeteg eseményt idézett fel bennem ez a könyv, ami kimondottan jól is esett.

Szereplők

Amit először meg akarok jegyezni, és ami miatt bátran merem ajánlani mindenkinek, az az, hogy itt nincs olyan, hogy mindenki vagy tökéletes és menő, vagy említésre sem méltó. Nem rinyál annyit egyik karakter sem. Nem egoista elmeháborodottak. Nem. Érző és kedvelhető lények, akiknek normális méretű az egójuk, akiknek múltjuk, jelenük és jövőjük van. Akiket szinte azonnal befogadtam a szívembe.

Hanna. Úgy hívják az egyik legjobb barátnőmet. És irigy kutya leszel, ha vele ilyesmi fog történni, és ha kifog magának egy Kornélt. Tetszett Hanna személyisége - mármint nem a barátnőmé, az övé is tetszik, de ez nem az a poszt -, sokkal szimpatikusabb, mint az eddigi női szereplők összessége. Maga az, ahogy a múltját kezelte, nagyon életszerű volt, és ha jobban belegondol az ember, akkor épp így viselkednénk mi is, ha az történne velünk, ami vele is.

Bernadett. Egy kicsit - tényleg csak egy kicsit - emlékeztetett Kingára. Bár nincs sok közös tulajdonságuk, és ebből kifolyólag nem is nagyon értem, miért érzem ezt. Szimpatikus lánynak tűnik, aki két lábbal a földön jár, és aki az álmaiért él. Tetszett a sportszeretete, én valószínűleg el sem kezdtem volna sportolni, ő viszont sosem hátrált meg.

Zsombi. Sajnálom szegény srácot. Tipikus elnyomott gyerek, aki kiélvezi minden pillanatát annak, hogy egy menőbb gyerek beengedte őt a köreibe. Ezzel inkább magában tesz kárt, és ha ő nincs jól, akkor a csapat sem.

Lóri. Ismerős karakter, Zsoltit juttatja eszembe. #párnaplábnap. Terjesszétek az ígét, híveim! :)))

És végül: Kornél. Annak ellenére, hogy igazán keveset tudtam meg róla - családnevét egyáltalán -, mégis sikerült elérnie, hogy maradéktalanul beleszeressek. Tetszett a jelleme, és az, hogy nem bízott semmit a véletlenre, és végig kitartott a verseny alatt is Hanna mellett. A térképes feladatnál dobogtatta meg először a szívem, a többi jött magától.

Cselekmény

Pörgős és izgalmas. Más, mint az eddigi megszokott. Sokkal érettebb és komolyabb, teljesen máshonnan közelíti meg a cselekményt. Meg merem kockáztatni azt a megállapítást, hogy ez Laura legjobb könyve. Mint ahogy a szereplőknél is megemlítettem, a karakterek nem voltak egysíkúak. Volt olyan, aki rosszból vált jóvá (pl. nekem Berni eleinte nem volt szimpatikus), és olyan is, aki jóból átment rosszba (Máté. Bár vele minden bizonnyal ez is volt a cél.)

5 teljes nap telt el, és nagyon tetszett, ahogy Laura az információkat adagolta. Gyorsnak éreztem azért, mert képtelen voltam letenni, és néhány óra alatt be is fejeztem, de máskülönben mindent akkor közölt, amikor kellett, semmit sem éreztem pluszba vagy minuszba.

És - SPOILER - nem kellett várni a 3. kötet végéig az első csókig. *=*

A humor persze elengedhetetlen volt, helyenként alig birtam abbahagyni a röhögés.

Összességében? Magam is meglepődtem ezen, de imádtam, és várom a következő kötetet.