A pillanatnak élj! Jussanak eszedbe azon nőtársaink, akik a Titanicon elküldték a desszertes kocsit az asztaluktól, mert lemondtak az édességekről! (Erma Bombeck)
Mintha csak Daisy mondta volna. Imádom az öreglányt, színt visz az amúgy is szivárványos könyvsorozatba. És ha már Daisynél tartunk, akkor elmondhatom, hogy érte (is) megéri elolvasni a sorozatot. A szép kora ellenére olyan fiatalos és lendületes, amit rosszabb napokon nagyon megirigylek tőle, és sokkal vakmerőbb, mint a kortársaim valamelyike. Le a kalappal előtte.
Amikor a címre fény derül
Nos, azt hiszem, ezen nincs mit ragoznom. Néha úgy érződött, hogy Rocky és a szerelem két külön dolog, máskor pedig úgy, hogy édestestvérek. Jayce-ről nem is beszélve. Izgalmas párost alkottak, a kapcsolatukban pedig a baj és az akció játszotta a legtöbb szerepet.
A karakterekről
Rocky Monroe
Ismét egy olyan női karakter, akire joggal mondhatjuk azt, hogy remek példakép a mai fiatalok számára. A testvéreihez és a Monroe-khoz hasonlóan egy erős, magabiztos szereplő, aki képes egyedül is megállni a lábán. Már ha hagynák őt. Mert volt rá eset, amikor nem hagyták, és akkor nagyon, de nagyon ki volt akadva. Utálja, ha irányítják, mert ki akar szabadulni a neve által okozott hírnévből. Legalábbis én erre következtetek az ehhez kapcsolódó beszélgetésekből.
Kedveltem a karakterét, a gondolkodásmódját, kedvenc karakterré vált.
Jayce Bello
Mondtam már, hogy imádom azokat a pasikat, akik az igazságszolgálatnak dolgoznak? Bello magánnyomozó, egy igazán szexi, jóvágású, nem utolsó sorban pedig tehetséges magánnyomozó. Tetszik.
Tetszett a megjelenése, a viselkedése, egyszerűen mindene. Mondjuk nincs is mit ne szeressek benne, hisz mégiscsak ő Jayce Bello.
Nekem kell egy ilyen otthonra. A nyűgjeivel, a bajaival, a szörnyű múltjával együtt, ami igazán megviselte őt.
A történetről - spoileres -
A rablásra számítottam. Tulajdonképpen így van ez a való életben is: sokszor mondjuk azt, hogy úgysem fog megtörténni, de aztán mégis. Ezért szeretem az ilyen történeteket. Mindig a valóságot mutatják be, és nem csak a mézesmázos cukorbombát. Mondjuk itt ebből van bőven, tekintve, hogy a cupcake áll a középpontban.
Dev reakcióján egy picit meglepődtem. Kissé indulatosnak, lobbanékonynak ismertem meg, de olyan lazán kezelte a titkot, amit sokan megirigyelhetnének. És ha már Dev, akkor el kell mondanom, hogy az ő kötetük csalódása után most tökéletes képet kaptam róla és Chloéról, kitöltötte azt az űrt, amit az első hagyott maga után. Alapjában véve utálom, ha az ilyen típusú könyveknél a szerző ugrál a szereplőpárok között, de most igazán jól esett piciny kis fekete lelkemnek. Főleg úgy, hogy közben Luke és Rae is a terítékre került, nem is beszélve arról, hogy milyen módon.
Egyre jobban a szívembe zárom ezt a családot, az elválás pedig fájdalmas lesz. Tartok is tőle rendesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése