Az első bekezdés
Az elmúlt hónapban minden éjjel visszatérő álmom volt: egy sötéten gomolygó lény tűnt elő a ködös árnyékból, hogy eljátszadozzon velem. Komolyan elgondolkodtam, vajon nem jár-e valamilyen mellékhatással, hogy ezen éjszakai hallucinációim alkalmával újra meg újra eget-földet rengető orgazmusokat élek át. Mi van, ha a földi örömök álcájában csap le rám a halál? A helyzetértékelést követően két lehetőség merült fel bennem: vagy orvoshoz fordulok, vagy nekiállok nyakló nélkül piálni.
Vannak olyan könyvek, amelyek már az első bekezdés után sem tetszenek. Amiknek már az első szavuk is unszimpatikus, aztán pedig jönnek a szereplők esztelenségei, és máris forr az agyvizem.
Itt, ennél a könyvnél sosem történt ilyen.
Mert vannak olyan könyvek, amelyeknek az első mondatukból is lerí, hogy egy óriási csoda lakozik bennük. Olyan csoda, ami ugyan - ebben az esetben - nem teljesült ki, mégis benne van a remény, hogy a többi minden bizonnyal jobb lesz. Ez a könyv ilyen volt. Pontosan ilyen.
A szereplőről
Charley Davidson
Kismilliószor elmondtam már az elmúlt hónapok során - legalábbis azóta, amióta rendszeresen írok véleményt az elolvasott könyvekről -, hogy imádom az erős, független, nagyszájú, nőiesen gyönyörű egyben férfiasan kemény hölgyeket csak hogy ne ismételjem magam annyiszor, Charley pedig tökéletesen megtestesítette mindazt, amit elvárok egy főszereplőtől. Annak ellenére viszont, hogy szeretem az ilyet, a humora volt az, ami igazán megnyert magának. Imádtam a nagy száját, hogy mindenre tudott mit mondani, hogy nem ijedt meg, ha egy nála - ugyan csak testben - nagyobb ember szólt be neki. Talán akkor még nagyobbat szólt vissza.
Egy kicsit lassan jött rá a dolgokra, én már az elején sejtettem, hogy mi a helyzet Reyessel, de talán nem is baj, hogy neki később esett le.
Azt hiszem, Charley által a következő két részben hatalmas jellemfejlődést fogok megfigyelni.
Tekintve, hogy Reyes számomra még rejtély, nem szeretnék róla írni. Egyelőre.
 |
| Ezt a képet nem hagyhattam a Google-n porosodni. Vétek érte |
A történetről - spoileres -
Adott egy paranormális szál, ami ebben a részben eléggé kezdetleges. Úgy értem, még nem érte el a kifejlett pontot. Bár mondjuk mit is várok az első résztől, ha még hátravan kilenc, és az írónőnek nincs megállás?
Adott egy haláli - ez most poén volt - humorral rendelkező nő, akinek majdnem minden szaván hatalmasat röhög az ember.
Adott egy állatain dögös pasi, akiért még a fél karom is oda tudnám adni mondjuk ez még kétséges, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez változni fog, akinek az élete maga a fekete homály... szó szerint is; aki nem mellesleg a Sátán fia, és eltűnt... ELTŰNT. Hogy a fenébe... Oké, én ezt nem tudom felfogni. Reyes eltűnt, egyszerűen lelépett, és a fene tudja, hová ment. De legalább felébredt... Mondjuk megtehette volna kicsit hamarabb, már a körmömet rágtam, hiszen az utolsó egy-két órában voltunk. Ha egy kicsit is késik, akkor nem lesz ki vigyorogjon a kamerába, hogy aztán eltűnjön a semmibe.
Adott egy édes, mindenre kész barátnő, aki gyorsabb és hatékonyabb az FBI-nál, akinek van egy cuki kislánya, és akinek a szennyeseinket is ki tudjuk teregetni, mert ő meghallgat és melletted áll. Kell egy Cookie. <3
Mindezek mellé adott egy olyan apa, aki gondoskodik a lányáról, még ha közvetetten is, és egy nagybácsi, akire mindig lehet számítani, és akinek ugyanolyan jó a humora, mint az unokahúgának.
És nem is említettem azokat a szellemeket, akik hol kisegítették, hol hátráltatták szereplőnket. Mindegyiknek hatalmas szerepe van Charlotte életében. A kedvencem Angel. Valamiért ő nagyon megfogott.
Adott egy idegesítően szexi rendőr is, akit nem hagyhatok ki a felsorolásból, mert az vétek lenne. Ugyan néha idegölő a rámenőssége, de nagyon édes, ahogy próbálkozik.
És itt van a mi írónőnk, aki úgy csavarja Charley életét, hogy az olvasó nem tudja, nevessen vagy sírjon, örüljön vagy inkább búsuljon, meghökkenjen vagy inkább kifusson a világból. Az biztos, hogy Jonesnak sikerült egy olyan első részt alkotnia, amivel megvett magának kilóra, és annak ellenére is elolvasom a következő részt, hogy tudom, a harmadik után muszáj megállnom, mert nincs tovább, hacsak nem töröm magam jobban az angol nyelvre a következő egy hétben. Nos, ez nem fog előfordulni, de lehet reménykedni.
Remélem, hamar kiadják a többi részt. Vétek félbe hagyni.
Tegnapelőtt sikerült kiegészítenem a kis csomagot, már minden készen áll, csak fel kell címeznem, és már mehetek is a postáshoz. Némi aprósággal spékeltem meg a könyvet, ami legyen a szerencsés nyertes számára meglepetés!
