K. A. Tucker - In Her Wake - Sodrás

,,Mert erre egyszerűen nincsenek szavak."

Klisés dolog ezt mondani, igaz? Ez csak egy kifogás, mert nem akarunk jobban belebonyolódni a kelleténél. Nem akarjuk ismételni egymást, mert tutibiztos, hogy előttünk már kismilliárdan elmondták a véleményüket, ami többé-kevésbé egyezik a miénkkel.

Nem teljesen a történethez kapcsolódik, de...
hatása azért van.

Ezt az állítást nem cáfolom. Előttem tényleg mindenki elmondta már, amit jelenleg is érzek, feleslegesnek tartom, hogy elismételjem őket. Még a végén plagizálással vádolnának, ami az utóbbi időben túl sokszor fordult elő a magyar olvasó közösségben, így inkább befogom a számat.

És nem mondok semmit. Tényleg semmit. Mert erre egyszerűen nincsenek szavak.

Inkább arról beszélek, hogy miért is érdemes elolvasni ezt a részt (is). Az első rész értékelését itt találjátok. 

Eddig nemigazán olvastam olyan könyveket, amiknek kiegészítőrészük is van. Azt hiszem, ez volt az első. (Ebből is látszik, mennyi jó könyv maradt ki még nekem, hogy van mit bepótolnom. Apropó,  ha van hozzá kedvetek, akkor erre a molyos polcra lehet pakolni a könyveket, amiket ajánlotok, amikről szeretnétek, hogy írjak, vagy valami...)

Hiányosságaimat bepótoltam, elolvastam életem első kiegészítő részét, és azt hiszem, ez volt a hét egyik legjobb döntése.

Határozottan tetszett. Teljesen magába szippantott, még a buszon, hangosan korgó gyomorral is ezt olvastam, ami ugyan nem volt olyan hűdejó ötlet, de túléltem.

Nem csak azért tetszett, mert világmegváltó gondolatokat közölt. Az élet, a halál, a túlélés, a bűntudat. Eléggé szívbemarkolóan fogalmazott az írónő, teljesen kifacsarta a szívemet, de tudtam, hogy ezt fogom kapni ettől a kis könyvecskétől, főleg úgy, hogy olvastam már róla értékeléseket. Nem ért meglepetésként.

Cole régi élete, az átmeneti fázis, és a végállomás döbbentett meg annyira, és nyűgözött le maradéktalanul, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Elképesztő, hogy mire képes egy eltévesztett döntés. Egy rossz gondolat. Hogy mennyire peches rossz helyen, rossz időben részese lenne valaminek, ami tönkretesz.

Nem akarok regényeket írni, az előttem lévők tényleg elmondtak már mindent. De megéri ezt elolvasni. Megéri, mert ha nem is teljesen, de egy részedet megváltoztatja. És ez a változás, Kacey és Trent változásához képest jóval boldogabb kimenetelű.

"Akár tetszik, akár nem, az, hogy élünk vagy meghalunk, döntések végtelen sorától függ, amik életünk minden egyes lépésére hatással vannak."

Read More

#Miniértékelés 2.

... avagy összefoglalók azokról a könyvekről, amelyekre nem szántam külön blogposztot. Igyekszem heti rendszerességgel hozni ilyen bejegyzéseket, mert néha úgy érzem, hogy ez a blog csak úgy áll, létezik a semmiben, nincs rajta semmi mozgás, olyan, mintha csak kéthavonta adnék magamról életjelet, pedig szinte folyamatosan olvasok valamit, csak egyszerűen nem minden könyv okoz olyan maradandó élményt, ami miatt többet filózhatnék rajta, mint fél óra.

2017. 09. 10. - 2017. 09. 17.

Cookie O'Gorman - Kamuzások, kavarások

Ismét egy LOL-könyv, viszonylag rövid időn belül. Rájuk kaptam, na. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, szinte faltam a sorokat. Az írónő stílusa kellemes volt, a fordítással sincs semmi bajom, ami meglepő, mert ilyen könyveknél vagy az egyikkel, vagy a másikkal baj van. A molyon a pontlevonást a karakterek miatt történt. Marha és Hooker engem totálisan kikészített. Sally csak 18 volt, könyörgöm, nem 32, nem ketyegett a biológiai órája, hogy most egetrengetően szüksége legyen egy férfira. Oké, értem én, másképp nem lehetett volna ez a történet, tudom-tudom, most én vagyok a gonosz manó, amiért megszólaltam, de engem akkor is idegesített az, amit ez a két nőszemély leművelt a háttérben. A másik ok, ami miatt leesett egy fél csillag, az Becks volt. Ő a macsó, a suli királya, és mégis milyen nyámnyila volt egyes helyzetekben. Ez volt még pöppet fura. Ezen kívül viszont csak jó dolgot tudok mondani erről a könyvről, örülök, hogy Hanna megvette, és hogy elolvashattam.❤

Laurell K. Hamilton - Bűnös vágyak

Anita Blake, a vámpírvadász 1.

Fogalmam sincs, mit mondjak erről a könyvről. Sok reményt fűztem hozzá, tekintve, hogy nem csak egy részből áll, hogy nem kicsi a rajongótábora, és hogy a követett emberkéimnek is többé-kevésbé tetszett. Ö, nekem nem annyira. Anita karaktere ellentmondásos, egyszer ilyen volt, másszor olyan. Én is szoktam így viselkedni, de ez azért mégiscsak egy hatalmas sorozat kezdő kötete...

Néhány esemény és mellékkarakter sem volt tiszta, de azt mondták, a tizedik kötet után már jó lesz. Hm. Hm... 

A tőmondatok kikészítettek. Néha már automatikusan úgy olvastam, hogy kiegészítettem fejben ilyen szavakkal, úgy legalább olvasmányosabb lett a szöveg.

Read More

#Miniértékelés 1.

... avagy összefoglalók azokról a könyvekről, amelyekre nem szántam külön blogposztot. Igyekszem heti rendszerességgel hozni ilyen bejegyzéseket, mert néha úgy érzem, hogy ez a blog csak úgy áll, létezik a semmiben, nincs rajta semmi mozgás, olyan, mintha csak kéthavonta adnék magamról életjelet, pedig szinte folyamatosan olvasok valamit, csak egyszerűen nem minden könyv okoz olyan maradandó élményt, ami miatt többet filózhatnék rajta, mint fél óra.

2017. 09. 03. - 2017. 09. 09.

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Hannától kaptam kölcsön, és már több, mint két hete a polcomon csücsült, mert én hülye beletettem egy olyan molyos kihívásba, ami szeptember 1-én kezdődött, így muszáj volt elnapolnom az olvasást. Ez az egyik olyan LOL könyv, aminek meglepő módon magas a százaléka. A Zuhanykirálytól áradozik néha Tija is, amit most már tökéletesen megértek.

Meglepően jó volt a történet, személy szerint majdnem-kedvencet avattam. Örülök, hogy elolvastam, mert most már tudom, hogy ki az a Grayson, aki tulajdonképpen a LOL-lányok kilencven százalékát magának tudhatja... ha kell, bármilyen szempontból. Még mindig Luca a favorit, de Grayson majdnem lerúgta a trónról.

Penelope Ward - Legdrágább mostohabátyám

Őszintén bevallom, rettegtem ettől a könyvtől. Nem csak azért, mert lényegesen tabunak számít, hanem mert hatalmas hypeot kapott. Kismilliárdszor hangoztattam már, hogy utálom az ilyen könyveket, egyszerűen menekülök az ilyenektől, mert az esetek többségében az én véleményem LÉNYEGESEN különbözik a többiekétől.

De ez tetszett. Nem maradéktalanul, voltak hibái, meg olyan szereplők, akik valahogy nem nyerték el a tetszésemet, de maga a történet nagyon tetszett. 

Érdekesnek találtam Elec múltját, talán ez az egyik ok, ami miatt molyon is magasra értékeltem. Megragadó volt, olyan, amire az ember sokáig emlékezni fog, mert nem olyan egyszerű, hogy csak úgy elfelejtse.

Katja Millay - Nyugalom tengere

Ez a könyv annyira felkavart és érzelmileg összetört, hogy azt fel sem bírtam fogni. Csillagozni sem tudtam molyon. Egyszerre utálom és imádom, és ilyen még sosem fordult elő egy egyszerűnek tűnő könyvnél. Egy ideje már kerülgettem, az igaz, mindig is féltem hozzákezdeni, nem tesznek jót a lelkivilágomnak a lélektani könyvek, és most már tudom, miért: túl sok. Túl sok érzelem, túl sok feszültség, túl sok felesleges gondolat, amik érzelmileg a padló alá küldenek.

De maga a történet fantasztikus volt. A szálak szépen kapcsolódtak egymáshoz, majdnem mindennek megvolt a miértje, a szereplők jelleme kifogástalan, és még sorolhatnám holnapig azokat a dolgokat, amelyek tetszettek ebben a könyvben, de felesleges. Már mindenki leírta előttem, hogy miért jó, hogy miért tökéletes, és ezt ugyan nem cáfolom, de nem is értek velük egyet. Mindenesetre akit érdekel, aki szereti az ilyen történeteket, azoknak kihagyhatatlan.

Sarah Addison Allen - Édes élet

SAA második könyve volt a terítéken a hétvégén, és el kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy ő volt a soron következő kötet a listámon. Sarah stílusa különös és megragadó, képes kiragadni a saját kis falusi életemből, és elrepít egy amerikai kisvárosba, ahol semmi sem az, aminek tűnik, ahol több a titok, mint az igazság, ahol mindenki ismer mindenkit, és amit nem lehet nem szeretni.

Kedves és kedvetlen karakterek, otthont idéző hangulat, érdekes fordulatok; kell ennél több? Nem, és mégis kapunk: egy olyan fantasy szál van az egész könyv mögött, ami szinte csak az utolsó oldalakon derül ki, és mégis annyira fantasztikus, annyira szerethető, hogy el sem hiszem, hogy ezt írom egy fantasy könyvről.

Read More