,,Mert erre egyszerűen nincsenek szavak."
Klisés dolog ezt mondani, igaz? Ez csak egy kifogás, mert nem akarunk jobban belebonyolódni a kelleténél. Nem akarjuk ismételni egymást, mert tutibiztos, hogy előttünk már kismilliárdan elmondták a véleményüket, ami többé-kevésbé egyezik a miénkkel.
Nem teljesen a történethez kapcsolódik, de... hatása azért van. |
Ezt az állítást nem cáfolom. Előttem tényleg mindenki elmondta már, amit jelenleg is érzek, feleslegesnek tartom, hogy elismételjem őket. Még a végén plagizálással vádolnának, ami az utóbbi időben túl sokszor fordult elő a magyar olvasó közösségben, így inkább befogom a számat.
És nem mondok semmit. Tényleg semmit. Mert erre egyszerűen nincsenek szavak.
Inkább arról beszélek, hogy miért is érdemes elolvasni ezt a részt (is). Az első rész értékelését itt találjátok.
Eddig nemigazán olvastam olyan könyveket, amiknek kiegészítőrészük is van. Azt hiszem, ez volt az első. (Ebből is látszik, mennyi jó könyv maradt ki még nekem, hogy van mit bepótolnom. Apropó, ha van hozzá kedvetek, akkor erre a molyos polcra lehet pakolni a könyveket, amiket ajánlotok, amikről szeretnétek, hogy írjak, vagy valami...)
Hiányosságaimat bepótoltam, elolvastam életem első kiegészítő részét, és azt hiszem, ez volt a hét egyik legjobb döntése.
Határozottan tetszett. Teljesen magába szippantott, még a buszon, hangosan korgó gyomorral is ezt olvastam, ami ugyan nem volt olyan hűdejó ötlet, de túléltem.
Nem csak azért tetszett, mert világmegváltó gondolatokat közölt. Az élet, a halál, a túlélés, a bűntudat. Eléggé szívbemarkolóan fogalmazott az írónő, teljesen kifacsarta a szívemet, de tudtam, hogy ezt fogom kapni ettől a kis könyvecskétől, főleg úgy, hogy olvastam már róla értékeléseket. Nem ért meglepetésként.
Cole régi élete, az átmeneti fázis, és a végállomás döbbentett meg annyira, és nyűgözött le maradéktalanul, hogy még mindig a hatása alatt vagyok. Elképesztő, hogy mire képes egy eltévesztett döntés. Egy rossz gondolat. Hogy mennyire peches rossz helyen, rossz időben részese lenne valaminek, ami tönkretesz.
Nem akarok regényeket írni, az előttem lévők tényleg elmondtak már mindent. De megéri ezt elolvasni. Megéri, mert ha nem is teljesen, de egy részedet megváltoztatja. És ez a változás, Kacey és Trent változásához képest jóval boldogabb kimenetelű.
"Akár tetszik, akár nem, az, hogy élünk vagy meghalunk, döntések végtelen sorától függ, amik életünk minden egyes lépésére hatással vannak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése