Mit adott nekem 2017?

Merre jártam?


Február első hetében a sulival a miskolci refiben töltöttünk egy egész hétvégét. Fellépés, kirándulás a Győri várban, és... a többi nem jut eszembe, mert fáradt voltam, de az megjegyezendő, hogy nagyon-nagyon jó volt, imádtam.❤

Márciusban cserediákot fogadtam Miskolcról. ❤

Maja Tankwall fényképe.Június végén ismét Kiskunlacházán voltunk a Laci-napokon (a fellépésről inkább ne is beszéljünk, katasztrofálisra sikeredett, és természetesen mi voltunk a szar emberek...) és találkoztam az én egyetlen Lillukámmal, azaz Maya Tankwallal. Erről bővebben ITT olvashattok. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Lillának a sok segítségért, a fáradalmaiért, és hogy, még ha távolról is, de részt vesz a mindennapjaimban, és ott segít, ahol tud. ❤

Július végén Imrehegyre látogattunk, ugyancsak egy hétvégét töltöttünk ott a táncosokkal. Tetszett a környezet, az emberek is szimpatikusak voltak. Kincsővel kölcsönvett (nem lopott!!!) bringával elszáguldottunk (még jó, hogy nem volt forgalom...) a dohányboltig, meg vissza. 😀


Augusztu... Ja, igen, Majdnem elfelejtettem. "ejnye-bejnye, Christine, szabad ilyesmit?" Július végén megfestettem a hajam. Igaz, csak a felétől lefelé, és az is igaz, hogy fogalmam sincs, pontosan milyen színű, mert egyszer ilyen, egyszer olyan, egyik tincs lila, a másik szürke, a harmadik meg inkább sárga... de! Imádom. És bárki bármit mondd (még akkor is, ha nem áll jól), ez nagyon-nagyon Tinás, és ha tehetném (ha anyuci beleegyezne), az egész ilyen lenne, Mellékelt ábrán szerény személyem található, szemüveg nélkül. 

Október közepén Szentendrére utaztunk egy reformációval kapcsolatos verseny miatt. Családoknál voltunk elszállásolva, és - eleinte azt gondoltam, pechemre, de rá kellett döbbennem, hogy imádtam minden percét, és örültem, hogy egyedül voltam - azt hiszem, életem egyik legfergetesebb négy napját tölthettem egy csodás családnál, akiket nagyon-nagyon megkedveltem, és akikre mindig mosolyogva fogok visszagondolni. 



Ew, voltam a Budapesti Nagycirkuszban, éés jéézusom, én cirkuszista akarok lenni, még akkor is, ha botlábam van az ilyesmihez. Fantasztikus volt élőben látni a Ludas Matyit. Oké, színházban és kisebb előadásokon láttam, de ez sokkkkkkal jobb volt.


Írás terén


Egész évben a Pillangón dolgoztam, mást nem is nagyon vettem a kezembe, és Karácsony első estéjén, másodnapja hajnalában sikeresen pontot tettem a végére. Szakadt meg a szívem, amikor az utolsó sorokat írtam, annyira imádtam minden percét, amikor vele foglalkoztam, hogy most hiányérzetem van minden nap, amikor bekapcsolom a gépem, és nem a Wordot nyitom meg először. 

Jelenlegi célom az Aranymosás. Nem tudom, össze fog-e jönni, tekintve, hogy nagyon sok bukkanó van, amikbe én alapból beleütközök, de azért reménykedek, hátha. Semmi sincs veszve.😇

Ou, igen. Előolvasókat keresek. Jan. 15 a határidő, addigra kellene egy-két embernek elolvasnia, hogy aztán véleményt mondjon róla. Szükséges.

A Pillangóról röviden, címszavakban: magyar helyszín, magyar szereplők, maffia, egy régi szerelem újjászületése (jó, ez hülyén hangzik, de valahogy nem találok hozzá jobb szót), gyilkosság, enyhe krimi szál, izgalom, feszültség, igazi rosszfiúk. :)

Olvasás terén


Év elején eldöntöttem, hogy megismerkedem a magyar szerzők könyveivel. Nos, ez nem úgy sült el, ahogy eleinte gondoltam, de ami késik, nem múlik. Ugyan sikerült majdnem harminc magyar szerzős könyvet elolvasnom, mégsem érzem elégtételnek, valami mintha hiányozna, és ezt megpróbálom jövőre behozni.

Elkezdtem jobban belemélyedni a fantasy őrült, végeérhetetlen világába, és rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan rossz, és a legtöbb, amit olvasok, igazán kellemes és üdítő olvasmány, kár és vétek kihagyni azért, mert előítéletes voltam, Megpróbálom megkísérelni az öt éves tervet, ami '22-vel fog bezárulni. Még gyengén állok, de szerintem be fogom ezt hozni a későbbiekben.

Idén 16087 oldal fantasyt olvastam, ami a tavalyihoz képest ugyan visszaesés, magamhoz képest viszont hatalmas lépés. Ugyan nincs meg a húszezer, mégis úgy gondolom, hogy nem teljesítettem olyan rosszul.

22526 oldal romantikus címkéjű könyvet, romantikus füzetet, történelmi romantikusat olvastam. Minden percét imádtam.❤

Ezen kívül néhány szépirodalom és szakkönyv is becsúszott - avagy Christine nehezen döcög az érettségi felé, de meglesz, nem kell félni.

Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy termékeny évem volt. Jövőre 18 leszek, és fontos döntések elé nézek. 

2018, gyere, már nagyon-nagyon várlak! ❤❤❤❤


Share:

MOLY BOOK TAG

A szabályok a következőek: van 12 alap kérdés, ezen felül a kitöltők kérdései, amik jelen esetben +5 kérdés. Mindegyik kérdésre válaszolni kell és a kérdések megválaszolásával neked is fel kell tenned egy kérdést, amit a megjelöltednek meg kell válaszolnia. A szabályok bemutatásával lássuk hát a taget!


1. Melyik könyvet jelölted be utoljára olvasottként? 

Jennifer L. Armentrout - White Hot Kiss - Perzselő csók
Ezen kívül még néhány füzetet is elolvastam, de azok nem számítanak igazán könyveknek. :)

2. Mi az aktuális olvasmányként bejelölt könyved?
Richelle Mead - Atingerea Umbrei - volum I.
Avagy a Vámpírakadémia harmadik részének első kötete, románul.

3. Milyen könyvet adtál hozzá utoljára a várólistádhoz? 
Borsa Brown - A maffia szívében

4. Milyen könyvet tervezel legközelebb elolvasni?
Jaaaj, nem tudom. Talán a Vámpírakadémia 3. második kötetét, mert azzal nagyon el vagyok maradva. Aztán a Mielőtt megismertelek román fordítását,

5. Használod a csillagozós értékelési rendszert? 
Nem lenne teljes az életem, ha nem tenném.

6. Részt veszel-e valamilyen kihíváson? 
Egy rakáson, és a felét sem tudom normálisan teljesíteni, amiért erősen gyötör a bűntudat, de ilyenek vagyunk mi, molyok, akik többet és többet akarnak mindenből.

7. Használod a kívánságlistát? 
Használom. :)

8. Milyen könyvet fogsz venni legközelebb? 
Még nem tudom, nagyon sok könyvet szeretnék venni, csak ugye a templom szerencsétlen egere gazdagabb, mint én vagyok.

9. Van kedvenc idézeted? Melyik idézetet kedvencelted utoljára? 
,,– Nem ítélhetsz el, amiért több akarok lenni, mint egy jelentéktelen homokszem a sivatagban!"
Alwyn Hamilton: A homok leánya

Ezt pedig utolsó előttinek, de muszáj megosztanom veletek, szétröhögtem magam

Dean szeme felcsillan.
– Szóval… akkor én leszek a párkapcsolati támogatód? Én vigyázok rá, hogy vissza ne ess?
– Pontosan. Gratulálok, végre valami hasznosat csinálhatsz – felelem gunyorosan.
Dean oldalra dönti a fejét.
– Mit kapok cserébe?
– A boldog tudatot, hogy kivételesen tettél valamit az egyik embertársadért.
– Neeeem. Legyen inkább egy szopás. Ha lecummantasz, vállalom.
Bemutatok neki.
– Egy francot!
– Jó, akkor legalább verd ki nekem!
– Ne legyél már ekkora farok! (…)

Elle Kennedy: The Score – A pont

10. Kik a kedvenc szerzőid? 
Jodi Ellen Malpas, Helena Silence, Vivien Holloway, Kristen Ashley, Louise O'Neill, Rick Riordan, Sarah Addison Allen,  :)

11. Csatlakoztál valamilyen zónához? 
99 zónához csatlakoztam az elmúlt két év alatt. Íbasszus. :o

12. Min változtatnál a moly.hu oldalán? 
Semmit. Imádom. Nem tudom, mi lenne velem, ha nem lenne.



+1 Hogyan fedezted fel a molyt és lettél végül tagja? 
Fogalmam sincs, túl rég történt. De, minden bizonnyal, láthattam egy bejegyzést róla, és úgy.

+2 Jelenleg hogy érzed magad?
Izgatott vagyok, több okból is.

+3 Melyik filmadaptáció sikerült a legjobban az általad olvasottak közül? 
Nemigazán nézek filmeket, amik először könyvek voltak. Valahogy elunom őket, nem olyan izgalmasak. De talán a Beastly... de az sem teljes mértékbe. Fooogalmam sincs.

+4 Melyik az a könyv, amit képes lennél szinte bárikor újraolvasni?
JAJ, ISTENEM, TERMÉSZETESEN JODI ELLEN MALPAS - EZ A FÉRFI TRILÓGIA.
A legeslegjobb.

+5 (Saját kérdésem) Elégedett vagy a 2017. éveddel? 
Befejeztem életem első normálisnak mondható kéziratát, amire elképesztően büszke vagyok. Rengeteg helyen jártam, új emberekkel ismerkedtem meg, sokat-sokat olvastam. Ez volt az eddigi legjobb évem ilyen téren. :)

Share:

×××

Békés, áldott Karácsonyt, és boldog új évet kívánok minden egyes Zivatar olvasónak és könyvmolynak!

Christmas scene - GIF

Hamarosan a blog átmenetileg szüneten lesz, egy teljesen új, teljesen más kinézettel készülök nektek. A jövőévi viszont-olvasásra! ❤❤❤
Share:

Rachel Hawkins - Hex Hall

Sophie - Spell Bound (Hex Hall #3) by Rachel Hawkins #Green.T.Hazudnék, ha azt mondanám, ez volt életem legjobb fantasy könyve. Mert nem volt az. Annak ellenére. hogy a 27o-ből 25o. egyhuzamban olvastam el, korántsem vagyok belehabarodva a sorozatba.

De vegyünk mindent szép sorjában! :)

Azt hiszem, a pontlevonás a szubjektív véleményem miatt lesz levonva, ami egyáltalán nem jelentheti azt, hogy ez a könyv ne lenne tökéletes bárki számára.

Adott egy 16 éves lány, aki eddig majdnem hússzor költözött az édesanyjával, aki apa nélkül nőtt fel, és aki... hm, egy sötét boszorkány, mint később kiderült. Számára a Hekatéba kerülés olyannak tűnt eleinte, mintha egy új, normális városba költözött volna, ahol egy teljesen új iskolába kerülne. Feltűnt a három grácia, akik az ujjai köré akarják csavarni az új lányt. Ott volt a tipikus rossz fiú, akibe szinte azonnal beleszeretett, még akkor is, ha egy köcsög, szemétládaként viselkedett vele eleinte. Ott volt a fura csaj, aki végül a legjobb barátnő lesz, és ott vannak a többi fura emberek, akik nélkül nem lenne teljes az iskola fogalma. Ha ezt megtetőzzük azzal, hogy az iskola diákjai mind furák, megkapjuk a Hekatét, rövidítve: Hex Hall.

Érdekes volt, ahogy az események és a következmények váltották egymást, ezzel nem volt semmi gondom. Minden akkor derült ki, amikor kellett, és a legtöbb dolog akkor, amikor nem is számítottam rá, szóval ez egy erős pluszpontnak számít.

Ami kicsapta nálam a biztosítékot, és ami miatt levonom azt az egy csillagot az ötből, az a különbség aközött, amit az írónő írni szeretett volna és amit végül kiadott a kezéből. Megszoktam már azt, hogy a legtöbb boszorkányos, fantasy könyvben a női főszereplők erősek, okosak, talpraesettek, és szarkasztikusak a javából. Nos, itt megvolt ez is, és ez még jó is lenne, de... ha ezt ötvözik a YA témával, ahol a legtöbb szereplő 15-16 éves, akkor megkapjuk ezt, ami "fele apă, fele víz", ahogy nálunk, Erdélyben szokták mondani... azaz lecsó, de az elsózott, elfűszerezett fajtából.

A kérdésem már csak az: megmarad ez az érzés a következő három részben, vagy változni fog a véleményem? :)

Ti olvastátok már? Mit gondoltok róla? Nektek hogy tetszett? Várom a válaszotokat! ❤

Share:

Év végi hajrá Booktag



Az utóbbi időben sikeresen elhanyagoltam a booktageket (Isten sem tudja, mennyit kéne még megírnom, de már elfelejtettem feljegyezni őket...), de ez nagyon megtetszett, és úgy gondoltam, attól függetlenül, hogy most kivételesen senki sem hívott MÉG ki rá, megírom én, hogy kihívhassam rá azokat, akikkel adós vagyok, mert karácsony van, a szeretet ünnepe, jobb adni, mint kapni...😂😁

Akinél láttam: Xx

1. Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned?

Richelle Mead - Atingerea umbrii (I és II)

Ide talán el is felejtettem kiírni, hogy megfogadtam, hogy a következő évben leginkább románul fogok olvasni, hogy fejlesszem magam, és tanuljak meg normálisan, hiba nélkül beszélni. Ennek függvényében rendeltem meg aprópénzért a Vámpírakadémia összes részét románul. Olyan szépen mutatnak a polcomon. Egyelőre még lassacskán haladok vele, szoknom kell a nyelvet, és azt, hogy az új szavakat szinte folyamatosan ki kell írjam... de legalább megtettem az első lépést a cél eléréséhez, és nagyon-nagyon büszke vagyok magamra. :)

2. Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Hooogy micsodám? Ilyenről még nem hallottam. Általában évszaktól és egyéb más befolyásoló tényezőtől (pl. Karácsony) függetlenül olvasok. Akadnak ugyan kivételek, de azok szinte észrevehetetlenek. :)
De ha nagyon gondolkodni akarok, akkor talán Sarah Addison Allen - Édes élet c. könyvét épp az évszakforduló körül olvastam, és az nagyjából megegyezik azzal, amire a kérdés is utalhat.

3. Milyen új megjelenést vársz?

Hát... Talán a Hazug Rómeót és a Rohadékot várom. Őket már egy ideje, szóval...

4. Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?

Tudom, bűn, de idénre már nem terveztem olvasni. Valószínűleg be fog csúszni egy-két rövidebb olvasmány, de inkább a Pillangót írom, mert az Aranymosás utolsó napja vészesen közeleg, és még van javítanivalóm bőven.
Képtalálat a következőre: „why gif”

5. Van-e olyan könyv, ami esélyes az év könyve címre?

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én képtelen vagyok egyet kiválasztani a több mint 16o kiolvasott könyvem közül.
Fantasy kategóriában mindenképp Karen Marie Moning Tündérkrónikája a befutó, annak mind az öt része. Barronssal nem lehet betelni, ez van.
Romantika kategóriából Renata W. Müller - TestVÉR 1., Baráth Viki két regénye (Első tánc, A főnök), Lorraine Heath A herceg szeretője, és az újraolvasott A. J. Molloy X története a befutó.
Nem tudok dönteni közölük. 

6. Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Egyelőre ezek a könyvek azok, amiket tervezek elolvasni. Ezen nincsenek fent a román nyelvű olvasmányok, mert azokat a könyvtárból szeretném kivenni, és még nem tanulmányoztam át tüzetesen, hogy milyen könyveik vannak.

Képtalálat a következőre: „you are crazy gif”
Csak egy kicsit.

A kihívottam pedig: Barby, a Kitablar bloggere.
Share:

Sarah Addison Allen - A varázslat tava

Az írónő utolsó, magyarul megjelent könyve teljesen meglepetés volt a számomra. Szokásomhoz híven most sem olvastam el közvetlenül a könyv előtt a fülszöveget, így úgy csöppentem bele a világba, mintha konkrétan fejjel előre ejtettek volna bele.

Adott egy fiatal, a harmincas-negyvenes éveiben járó nő, aki pont egy éve vesztette el a férjét egy balesetben. Van egy egyedi ízlésű, kamaszodásnak álló kislánya, akit sikeresen is a szívembe zártam, és egy anyósa, akit - micsoda meglepő fordulat - csak a vége felé kedveltem meg.

Mint ahogy az előző értékelésemben említettem, SAA stílusa olyan, mintha írott formáját olvasnám a Született feleségeknek, amit fiatalabb koromban nagyon imádtam, így már említenem sem kell, hogy ez is nagyon tetszett.

– A varázslat szemfényvesztés, olyankor próbálkozunk vele, amikor valami elérhetetlen dolog után ácsingózunk.

Adott még egy csodálatos hely, tele érdekesebbnél érdekesebb helyszínekkel, emlékekkel, szereplőkkel.

Minden annyira mai, mindent olyan egyszerűen, mégis fantasztikusan tálal elénk az írónő, hogy kénytelen vagyok szeretni azt, amit kiad a keze közül.

Ebből a részből hiányoltam a romantikát. Adott volt két kézzel fogható szereplő, akik között még //csók sem csattant el//. Szakadt meg a szívem, de komolyan, szinte már jött, hogy megírjam az alternatív befejezést.

Ahogy elnéztem, sorozat első kötetéről van szó, és ahogy még jobban elnéztem, a KMK nem biztos, hogy megjeleníti a folytatást (a másik sorozatánál is várok a folytatásra...), így egyből lemondhatok arról, hogy esetleg magyarul fogom olvasni az elkövetkezendő időben.

Érdekes volt a cselekmény, és az, ahogy a múltbéli dolgok sorra derültek ki, leginkább Wessel kapcsolatban. Érdekes férfikarakternek találtam, tipikusan olyannak, akiről ha egy erotikus könyvben olvastam volna, tutibiztos, hogy felkerül a legkedvencebb férfikaraktereim közé.

Selma karaktere eleinte nem tetszett. Tipikus imádomnő, csak idősebb, furfangosabb kiadásban, igazán különcnek is találtam, olyannak, akit az utcán normális ember két méterrel kikerül. Ezzel szemben viszont az utolsó oldalakon olyat tesz, ami miatt emelem kalapom, és minden elismerésem neki.

Amit igazán imádok SAA könyveiben, az a hangulat, és maga az érzés, amit a könyvei okoznak. Bátran merem ajánlani bárkinek, aki valami újat szeretne, nem hétköznapit.❤
Share:

Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert

SAA könyveitől mindig rettegek. Basszus, nem tudom, mi van velem, de a mostani olvasmányaimat félve kezdem el.

Tehát. SAA eddig elolvasott két könyve alapján már tökéletesen tisztában voltam, mire számíthatok ebben a nyitókötetben. Már nagyjából tudtam, hogy fog kinézni a történet felépítése, hogy a szereplőket valószínűleg imádni fogom, és a történet cselekményét is.
A sejtéseim beigazolódtak.

Csupán akkor tévedtem egy keveset, amikor elkezdtem olvasni, mert akkor pont nem voltam abban a hangulatban, amikor megéri SAA-t olvasni. Mert SAA-hoz hangulat kell.

Három elolvasott könyv után állíthatom, hogy az írónő művei olyan hangulatot és érzést sugároznak magukból, mint a Született feleségek sorozat. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent mindenkiről, vannak furcsa emberek, vannak gazdagok, akik az égig vannak szállva maguktól, vannak újak, ismeretlenek, akik próbálnak beilleszkedni az új életükbe, régi és új szerelmek, csalás, ámítás, gyűlölet és szeretet.

Érdekes az, amit ettől a könyvtől kaptam. Az olvasás után is sokat gondolkodtam rajta. Clairetől megtanultam azt, hogy a kényszerű befele fordulással csak azt érem el, hogy ujjal mutogatnak rám, még akkor is, ha segítem a kisvárost. Az, hogy elvonta magát az újtól, a férfiaktól, csak azt érte el, hogy egy begyepesedett, visszahúzódó, konzervatív emberré vált, akinek a határait faltörő kossal kell áttörni, mert máskülönben minden egyébfajta próbálkozás semmit sem ér.

Sydney rádöbbentett arra, hogy hiába akarok elmenni, világot látni, újat tapasztalni, az otthonom mindig ott lesz, mindig visszavár, történjen akármi, ott menedéket, munkát, szeretet lelek. Azt is megtanultam, hogy a régi szerelmeket, a régi sebeket felszakítani egy visszafordíthatatlan folyamat. Néhány percig azt gondoltam, az első szerelme otthagy csapot–papot, és visszamegy hozzá, de amikor jobban belemélyedtem a történetbe, rájöttem, hogy ez lenne a világ legrosszabb döntése.

David megjelenése volt a tetőpont a z egész cselekményben. Akkor kikerekedett szemmel ültem, olvastam, és alig bírtam abbahagyni.

Van egy olyan sejtésem, hogy a fának köze van Loreleihez. Nem tudom, pontosan mi, remélhetőleg a következő kötetben ez kiderül, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

SAA rajongóknak kötelező olvasmány, bár lehet, picit csalódni fognak benne. :)

Share:

Baráth Viktória - Első tánc


Félve kezdtem neki, bár fogalmam sincs, miért. Imádom a táncot, imádok táncolni, és a tény, hogy ismét egy táncos könyvet fogok elolvasni, mosolyra derített, de mégis rettegtem ettől a könyvtől. Fura, tudom.


Én komolyan azt hittem, a balett lesz a középpontban, és ezt talán a borító miatt érezhettem, ami gyönyörű. Teljesen más történetre számítottam, egészen péntekig nem is olvastam el a fülszöveget. Nem azt kaptam, mint amire számítottam, de talán jobb is így, mert az, amire gondoltam, minden bizonnyal elrettentett volna Viki további írásaitól.

Képtelen vagyok spoiler nélkül megírni ezt az értékelést, pedig nagyon-nagyon próbálkoztam vele, de annyi kérdésem és megjegyzésem van a cselekménnyel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem tudom őket nem feltenni.

Alapjáraton a Zoey–hoz hasonló lányokról megvan a magam kis véleménye. Nem, nem úgy értem, hogy ő egy khm, csak helyzetenként úgy viselkedett, hogy igazán megérdemelte volna unokatestvérem tenyerét az arcára, legalább kétszer. Hiszékeny és naiv volt, legalábbis akkor, amikor a válással kapcsolatos dolgok történtek. És vak is. Basszus, Jacksont szinte a lábai előtt hevert, és ezt észre sem vette. Egy dolog van vele kapcsolatban, amit vastag köd fed: mi a szar történt akkor, amikor elvileg megvolt neki, aztán meg mégsem? Nem értettem ezt a részt. Vissza is olvastam, de akkor sem tisztázódott, szóval valaki elmagyarázhatná nekem…

Owen. Na, jó, ha egy élő személyiség lenne, akkor bizzisten ráuszítanám a fentebb említett kedves "kis" rokonomat, aki élvezettel püfölné legalább egy napon keresztül. Egy szarházi, kétszínű, ütnivaló ember, de Zoeyhoz hasonlóan én is beleszerettem. Egy darabig tűrtem neki, mert van igazság abban, hogy nehéz lehet elválni attól, akit legalább tíz éven keresztül szeretett. Azt mondtam, jó, várjatok még egy darabig, búcsúzzatok el egymástól, meg minden ilyesmi dolog, ami ilyenkor szokás. De aztán betelt a pohár és elegem lett. Akármennyire is szimpatikus fiatalembernek gondoltam az elején, épp annyira megutáltam őt. Aztán a féltékenykedéseivel az agyamra ment. Túl sok volt, amit csinált. Igaz, borzolta a kedélyeket, de már túlzásba esett. Miért nem maradt inkább úgy, hogy "két szék helyett a földön"? Megérdemelte volna, de nagyon.

Sean. Basszus, én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült megkedvelnie ezt a pasit? Számomra túl nyugis volt, semmi izgalmasat nem találtam benne. Tipikusan anyucikedvence, vagy aki anyucinállakik, vagy a szokásos informatikus-vagyok-ami-nem-a-géphez-kapcsolódik-leszarom. Nem értettem, Zoey mit lát benne. Amikor a végén megmutatta a foga fehérjét, akkor végleg elegem lett belőle.

A cselekmény számomra a megszokott volt, nem hozott semmi újat, nem vett le a lábamról. Viki stílusa az, ami dicséretre méltó, és az, ahogy a szavakkal bánik. Tökéletesen felvezette a cselekményt, a szereplőket, elérte, hogy arra a négy-öt órára megfeledkezzek a világról, és csak azzal foglalkozzak, amit alkotott nekem/nekünk.

Viki sikeresen bebizonyította, hogy amin az ő neve szerepel, az garancia az izgalomra, a szerelmes-vagyok-beléd pasikra, a romantikára, és arra, hogy egy történetét többször is a kezembe vegyem.
Az Első tánc sikeresen felkerült a majdegyszermegveszem listámra. :)
Köszönöm az élményt.❤❤❤

Share:

Robin O'Wrightly - Tripiconi sztori 1. - Az amulett rejtélye

Előzmények

Robin, azaz Borka neve nem cseng ismeretlenül a fülemben, volt már szerencsém hozzá a Keletben, mindezt mellett facebookon nyomon követem a bejegyzéseit, amiken kimondottan jól szórakozok, ráadásképp a másik 3 könyve a végtelennek tűnő várólistám része, így a tőle jövő e-mailt egy jelnek vettem: oké, eddig vártam, de most már itt az idő, hogy olvassak is tőle valamit.

Rövid ismertető

„Van egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.
Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.
Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.
Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban? 
Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord? 
És mi történik akkor, ha ellopják tőle? 
Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?
Keresd a többi részt is, és olvasd el, hogy megtudj mindent!”

A szereplőkről

Először is, amit mindenképp megjegyeznék a szereplőkkel, az az, hogy megdöbbentő és fantasztikus (nem túlzok ezekkel a szavakkal), ahogy Borka bánik ezzel a rengeteg karakterrel. Nehéz, ha 4-5-nél több szereplővel kell egyszerre dolgoznunk - saját tapasztalataim alapján beszélek -, az pedig dicséretes, hogy ez Borkának sikerült úgy összehoznia, hogy a család minden egyes tagjának (nem 4-5 emberről van szó, hanem majdnem egy focicsapatnyiról) megvolt a saját szerepe, senki sem szorult a háttérbe.

A másik dolog, ami nagyon tetszett, az a szereplők magától értetődő humora, és az, hogy a beszédjük azt az érzést keltette, mintha a való életben történtek volna az események, nem egy kitalált szigeten, amit a térképen lévő szöveg tökéletesen (hm, különös) eltakar.

– Az életerőt is visszaadtad neki, igaz? 
– Inkább úgy mondanám, visszarabolta magának – felelte morcosan a lány. 
– Igazad van, ott kellett volna pofán csapni – sóhajtotta a nővére. – Az összes pasi azt hiszi, hogy a lányoknál nem indul el mindenféle érzelmi töltődés, ha hozzájuk érnek. Valaki felvilágosíthatná őket, hogy ez nem így van…


A történetről - enyhén spoileres -

A történet számomra döcögősen indult, voltak olyan pillanataim, amikor arra gondoltam, hogy hagyom az egészet a francba, Borkának küldök egy ölelést abban reménykedve, hogy ez kárpótolja a mulasztásomat, és nem kürtöli el, hogy mekkora egy megbízhatatlan banya vagyok...
Nem vagyok hozzászokva a fiatal szereplőkhöz (akik fiatalabbak, mint én. A 17 életévemmel nem vagyok öreg, így van még mit olvasnom), valamiért taszítanak az olyan könyvek, bele sem fogok abba, amiben mondjuk 10-12 évesek a szereplők. (A Percy Jackson azért más...)
Eleinte tényleg nem csúszott, de ahogy egyre jobban belemerültem az eseményekbe, már nem tudtam abbahagyni.

Tetszett az amulettel kapcsolatos történetek, és az, hogy eleinte semmi, a vége felé pedig szinte ez lett a legfontosabb az egész könyvben: az, hogy ez a kis amulett biztonságban legyen, távol minden rossztól... És amikor a szereplők azt hinnék, minden rendben van, jön valami - tényleg valami! -, és tönkreteszi a sokáig dédelgetett víziót.

Imádtam a gyerkőcök száját, ők voltak az alapjai a humoros helyzeteknek.


– A testvérei valóban meghaltak. Én viszont a kedvese vagyok, és nagyon is élek!
 „Vagy úgy. Hát rólad nem beszélt…” Susanna meglepetésében felhúzta a szemöldökét.

Úgy gondolom, ez a történet minden korosztály számára érthető és olvasmányos. Aki nincs hozzászokva, ne adja fel, idővel belerázódik az olvasásba, és akkor igazán érdekes, kerek történetet kapunk, aminek alig várjuk majd a folytatását.
Köszönöm a lehetőséget! ❤❤❤
Share:

Baráth Viktória - A főnök



♥Elfogadtam, hogy az életem megváltozik, és sosem leszek többé az, aki voltam. Megnyugodtam.♥

Előzmények

Őrülten imádom a maffiát, nem hiába kettőből két történetem a maffiára épül, így adott volt, hogy ez a könyv egyszer még a polcomon fog ülni, akár jó, akár nem. Még nem olvastam Vikitől, teljesen ismeretlenül álltam a könyv előtt, a fülszöveget is csak akkor olvastam el, amikor megvettem a könyvet, meg még előzőleg, amikor megjelent, így viszonylag tudatlanul lapoztam fel az első oldalakat, amikor elfoglaltam a helyemet a vonaton.

Fülszöveg

Valóban ​te irányítod a saját életedet? 
Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni. 
Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?
Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát.

Szereplők

Ana. Nagyszerű karakterfejlődés észlelhető az ő esetében, ilyen változást nem is tudom már, hogy hol láttam utoljára. Az elején, megmondom őszintén, idegesített, és olyan szinten tört rám a vágd-pofán szindróma, hogy az szinte már hihetetlen. De a közepe fele - rögtön az első találkozó után, amikor Ryan megengedte, hogy a szobában lakjon - elkezdődött az a bizonyos változás, amire mindenki már tűkön ülve várt, az eredmény pedig felülmúlta minden számításunkat.

Ryan. Jézuskanemesebbikfele! Basszus. Atyavilág. Jézuskagyerele. Úristen. Anyámborogass. Ez a pasi elrabolta a szívemet, odarakta a sajátja mellé, amit elvitt - NAGYON REMÉLEM, HOGY CSAK ELVILEG - a másvilágra. Ez a férfi hihetetlen, tökéletes, és kell egy otthonra, de úgy, hogy ne lássa senki, mert nem adom oda, még csak kölcsönben sem. Imádtam, nincs is erre jobb szó. Még az elején beleszerettem, amikor megvolt adva neki a lehetőség, hogy lelője Ana-t, de ő mégsem tette - később pedig kiderült, hogy miért.

Rick. Nem túlzottan szimpatizáltam vele, valamiért számomra is, mint Ana számára is, egy hatalmas meláknak tűnt, aki csak azért volt ott, hogy védje az embereket, de az utolsó fejezetben, amikor kiderült, hogy Ryan MEGHALT..., amikor Rick odamegy Anahoz, és azt mondja neki, hogy főnök... na, ott megdobogtatta ő is a szívemet.

Történet - kisebb-nagyobb spoiler meg kirohanás, nem kell megijedni -

– Nem akarom megfogni – ráztam a fejem. 
– Nem a farkamat nyomom eléd, ez csak egy pisztoly, nem kell tőle félned! 
– Miért, a farkadtól kéne?

Imádtam. Na, jó, enyhén fogalmaztam, de ha most le kéne írnom, hogy mi minden kering a fejemben dél 12 óta, akkor letiltana az egész rendszer, csupán csak szeretetből.
Vázolom a helyzetet. Suliba voltam, rövid program, filmet néztünk, én a telefonom kislámpájával olvastam. A végén összecsaptam az egész könyvet, rávágtam az asztalra, és olyan csúnyán néztem az emberekre, hogy szerencsétlenek azt hitték, le akarom őket gyilkolni. Ugyanilyen durcás, üres fejjel lépkedtem osztálytársammal a buszmegálló felé, elhaladt mellettünk két csávóka, és odaszólt a srácnak, akivel sétáltam lefele, hogy vigyázzon rám, mert megérdemlem. Először mindketten csak néztünk, aztán amikor elég távol estünk tőlük, akkor felröhögtünk. Izgi nap, izgi gondolatok, és most itt vagyok, ezt a bejegyzést körmölöm, és 6 órával az olvasás befejezése után még mindig nem tudom, hogy mit kéne kezdenem magammal.

Maga a történet igazán izgalmasra sikeredett, tökéletesen megfelelt az álom-könyvemnek, sőt meg is haladta a mércét, és elérte, hogy a későbbiekben kismilliárdszor elővegyem, és rongyosra olvassam. Továbbá azt is bebizonyította, hogy Viki könyveit érdemes lesz a továbbiakban figyelnem (az Első tánc várólistás...), mert szinte ezer százalék, hogy valami olyasmit fogok olvasni, ami jó, kikapcsol, elrepít egy olyan világba, ami ismerős is, meg nem is, amiben én élek, és ami teljesen különbözik az enyémtől.

– Kényelmetlen ez a szar! Ez nem én vagyok, úgy nézek ki, mint egy kibaszott pincér! 
– Igazad van, az összes pincér ötezer dolláros Yves Saint Laurent szmokingban jár – vontam fel a szemöldököm, de úgy tűnt, hogy nem győztem meg. Erősebb fegyverre volt szükségem. – Amúgy.. Szerintem irtó szexi! 
Közelebb hajoltam hozzá, és játszani kezdtem az ingje gombjaival, mire átkarolt, és a fenekembe markolva húzott magához. 
– Azt mondod? – kérdezte halkan, mire én bólogattam, és megnyaltam az alsó ajkamat. – Lerángatnád rólam? 
– De még mennyire! – duruzsoltam csábosan, aminek a hatását már éreztem is a hasamhoz nyomódó ágyékán. 
– Azt hiszem, eggyel nagyobb nadrág fog kelleni, ha ezt így folytatod.

Imádtam ezeket a jeleneteket, annyira életszerűek, humorosak és kellőképp pillangó-riasztóak voltak, hogy alig bírtam nyugton ülni a székemben.

Hogy ajánlom-e? Csúnyán fogok nézni, ha még nem vettétek a kezetekbe, hogy elolvassátok. Aki szereti a humort, a kellemes erotikát, a maffiát és az erőssé vált, határozott női főhősöket, annak Viki világában a helye, hogy elkalauzoljon minket oda, ami egyszerre veszélyes, izgalmas és csodálatos.♥♥♥
Share:

Antje Babendererde - Indigó nyár

Előzmények

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor épphogy csak elkezdtem molyolni, szembejött velem ez a könyv, fel is raktam az "érdekel" polcomra, de azóta valahogy meg is feledkeztem róla. Szeptemberben, ahogy ismét átléptem a megyei könyvtár kapuját, ott volt a polcon, és tudtam, hogy egyszer muszáj lesz magammal hoznom. Nem tévedtem.

Fülszöveg

Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt? 
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron.

Szereplők

Smilla. Nagyon tetszett a neve, sokkal egyedibbé és szebbé tette a történetet, mintha mondjuk Annenak vagy Bethnek hívták volna. Érdekes jellemű, fejlődőképes lánynak ismertem meg, akinek van múltja, jelenje, jövője, nem csak a történet kedvéért találták ki, hanem úgy, hogy egy bizonyos időre beléptünk volna az életébe, hogy lássuk a gondolatait és az érzéseit.

Condrad. Első látásra/olvasásra szerelem? Megvolt. Ugyan nem maradandó az érzés, van nála szebb, jobb, érdekesebb karakter is, de az írónőnek sikerült egy olyan személyiséget megalkotni Conrad személyében, aki ha eszünkbe jut, biztos jót fogunk mosolyogni rajta.

A többi szereplőt nem sikerült megkedvelnem. Ellenszenvesek, tipikus "ámerikái"-ak voltak, akik kiélik magukat anyuci meg apuci pénzén, és nem érdekli őket a tetteik következménye. Egyedül Mark és Conrad apja volt az, akik valamilyen szinten átlépték azt a bizonyos korlátot, ami elválasztja az elviselhetetlent a kedvenctől.

A történet - enyhe spoiler - 

Oké-oké. Tudom. Ekkora kliséhalmazt még nem látott a világ, annyira egyszerű, kiszámítható történet volt, hogy az szinte már hihetetlen, és mégis olyan szép köntösbe volt bújtatva, hogy őszintén szólva nekem csak a végén tűnt fel az, hogy mennyire átlátható az egész.

Adva van egy német cserediák lány, aki Amerikába költözik, hogy oda járjon iskolába. Egy olyan családnál lakik, akikkel régebben jóban voltak, csak a távolság kicsit megtépázta a kapcsolataikat. Smilla szerelmes volt Alec-ba, a legidősebb fiúba, de ezt ugye nem mondta el senkinek. 3 hétre elutaznak La Pushba szörfözni néhány fiatallal. Smilla még reménykedik abban, hogy Alec észreveszi őt, de ez viszonylag lehetetlen küldetésnek számít, mert ott van a tipikus primadonna, aki nem képes leülni a seggére.

A történet hangulata kellemesen bizsergető volt, kicsit nyomott, kicsit vidám, a kettő keveréke pedig telitalálatnak bizonyult, legalábbis nálam.

Sok az Alkonyatos utalás, de mivel nem volt szerencsém a könyvhöz (Gigernek hála nem is lesz), nem volt zavaró tényező. Még sosem olvastam indiánokról, így nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan is közelíti meg az írónő ezt a világot - az eredmény pedig tetszett, valószínűleg többször olvasós lesz.

A Josh körüli dolgok eléggé rémisztőek lettek, nagyon meglepődtem a sorsán, de... basszus, megérdemelte. Halálosan idegesítő személyiség volt, tipikusan olyan, akit leütnék, csak úgy, minden ok nélkül, mert minden egyes mozdulata bűnnek számít.

Nem értem, miért olyan népszerűtlen a könyv, vannak ennél sokkal rosszabbak is, amik nagyobb hype-ot kapnak, mint amekkorát kellene. Kellemes, szórakoztató, néhol döbbenetes, néhol beszámítható, tökéletes kikapcsolódást nyújt egy esős délutánra.

Ajánlom? Naná. Ha mindenképpen La Pushról, indiánokról és a szörfözésről akartok olvasni, akkor inkább ezt. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokkal jobb, mint a fentebb említett társa. :)
Share:

#Halloween - Kendall Kulper - A tenger boszorkánya



We're Haunting You Together - Készüljünk együtt a Halloweenra!


A #Halloween-es héttel kapcsolatos második bejegyzésem nem más, mint egy igazán boszorkányos, igazán Halloweenes könyvértékelés. Ugyan nem épp a pozitívumokról beszéltem, így inkább csak atoknak ajánlom, akik nem biztos, hogy el akarják olvasni, vagy már olvasták, és nem rágnak be azon, hogy elmondtam a véleményemet. :)
Kellemes olvasást! :)



Előzmények

Drága @FairyDustnak köszönhetem ezt az olvasást, mert ha nincs a molytársas, én sem olvasom el ezt a könyvet.
Ilyen random olvasást is már rég csináltam, de kimondottan elégedett vagyok magammal.

Fülszöveg

Salt & Storm by Kendall KulperA tizenhat éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is. 
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

A történetről - szereplők + rövid spoileres értékelés - 

Eddig nem tettem olyat, hogy két alpontot egybe vontam, de úgy érzem, ennél a könyvnél egyszerűen nem tehetek mást. Nagyon vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban, egyszerre imádom valamilyen szinten, és közben meg szívem szerint a falhoz vágnám, és azt se bánnám, ha millió plusz egy darabra törik/szakad.

Tetszett ez a boszorkány-familia, bár a vége felé már kezdett elegem lenni, hogy minden körülöttük meg a nemlétező(?) átok körül forog. Az átok eléggé kuszán indul, és szinte csak az utolsó oldalon bontakozik ki, ami 4oo oldal után szerintem egy kicsikét későre van. Maga a család, és annak a helyzete érdekes és nagyon egyedi, a történet ezen része engem nagyon megfogott.

A nagyi (Jennie) karakterét egyáltalán nem értem. A visszaemlékezésekben egy nagyon szuper, kedves, aranyos, anyáskodó nagymamával találkoztam, az első találkozáskor viszont azt hittem, rossz könyvet kezdtem el olvasni. Oké, négy év alatt változik az ember... de nem ennyit. Nagyon antipatikus volt a jelleme, nála volt az, hogy örültem, hogy már nincs köztünk.

Az anyát (Essie) eleinte nagyon nem kedveltem, számomra olyan volt, mint a gonosz, csúnya mostoha, aki mindent megvon a fogadott gyermektől. A vége felé kezdett kitisztulni a karakterének az értelme, csak viszonylag hiányos maradt. Kár érte, sokkal többre lett volna hivatott, mint amennyire az írónő megírta azt.

Tane. Hm, én nem tudom, bármilyen helyes, cuki, imádnivaló, esszemmegdearanyos ez a fiú, engem egy cseppet sem fogott meg, sőt mi több, egyenesen taszított. ((((Érdekes volt, érdekesnek tűnt, és most is érdekesnek tartanám, ha nem lenne halott... Bár őrülten reménykedek, hogy az írónő ismeri a reinkarnálódást, mert őt igazán érdemes lenne újraéleszteni, hogy aztán meggyőzzön arról, amiről ezalatt a 4oo oldal alatt nem sikerült.)))

Avery. Hisztis. Folyton csak visított, mint akit konkrétan kínoznak. Ezzel mondjuk csak engem kínzott. Isten bizony, eddig úgy voltam vele, hogy azért lépnék bele a könyvekbe, hogy átéljem azt a fantasztikus csodát, ami a történetükben lakozik, de itt csak azért tenném meg ezt, hogy képen töröljem ezt a leányzót. De úgy isteniesen, hogy jólessen neki is, nekem is. Azt hiszem, a történet egyik főbb elrontó eleme az az, hogy az ő szemszögéből lett megírva. Sokkal jobb lett volna az E/3-mas elbeszélőmód, mert akkor nem csak a bugyuta gondolatok maradnak meg az olvasóban, hanem a normálisabbak is.

Nos. A történet maga tényleg jó lenne, érdekes volt, néhol pörgött, néhol lappangott, de pont jó volt a kettőnek a keveréke, mert egyszer sem unatkoztam. Csavaros volt, különös és egyedi, a szereplők viszont mindent leromboltak.

Ami még extrán betette nálam a kaput, az a hirtelen jött szerelem. Egyszerűen utálom, hogy ha a szereplők között egy csettintés alatt bontakozik ki a mélyre szántó, torokszorító, szívfájdalmas szerelem. Mert ugye itt az volt. Aztán a vége a szappanopera, amikor Tane hazudott, csak hogy mentse Avery életét... vicces volt. Kínosan vicces.

Ami tényleg vicces, az az, hogy érdekel a folytatás. Általában abbahagyom a sorozatot, ha ennyi akadályba ütköztem, de valamiért az alapötlet nem hagy nyugton, ezalatt a két nap alatt, miközben olvastam, szinte csak erre gondoltam.
Share:

#Halloween - TOP 1o horror könyv



Drága olvasók, akik véletlenül a blogra tévedtek.
Akik ismernek, azok tudják, hogy általánosságban minden újra vevő vagyok, nagyon szívesen veszek részt ilyen-olyan blogos/nem blogos projektekben, csak nem mindig sikerül a végükhöz érnem. Őrülten reménykedek abban, hogy ez most másképp fog történni, és izgatottan vágok bele ebbe a játékba. :D



Bejegyzés forrása: booknation.ro ❤


1o. M. R. James - Ghost ​Stories of an Antiquary

#nincs magyar fordítása#

Curl up by the fire and enter the sinister, supernatural world of Montague Rhodes James, the master of the English ghost story. Chillingly atmospheric, quietly terrifying, M.R. James's stories explore the darkness just beyond the flicker of the candle or the creaking door.

Ha egy olyan könyvre vágytok, ami igazán kísérteties, és amit nem felejtetek el egyhamar, akkor ez a könyv kihagyhatatlan. ❤





9. Lionel Shriver - Beszélnünk ​kell Kevinről 


Eva soha nem akart igazán anya lenni. Egy olyan fiú anyja semmiképpen, aki hét iskolatársát, egy menzai alkalmazottat és egy tanárt gyilkol meg két nappal a tizenhatodik születésnapja előtt. 
Most, két évvel a történtek után, elérkezett az idő Eva számára, hogy egy ijesztően egyenes és őszinte levélsorozatban szembenézzen házassággal, karrierrel, családdal, szülőséggel és Kevin szörnyűséges tombolásával.
A regény egy magával ragadó, érdekfeszítő és visszhangokat keltő történetet mesél el, amely robbanásszerű, kísérteties végkifejletbe torkollik.

,,Ez a könyv üt, nem is kicsit! Nem azért, mert nagy és kemény a borítója, hanem azért, mert nem tudok napirendre térni felette még mindig, pedig sokat gondolkoztam ez alatt a néhány nap alatt, míg hű társam volt. Nem olvastam el a fülszöveget előre, így nem tudtam, mire számítsak, de azt hiszem, hogy nem is tudott volna felkészíteni erre semmi. 
Talán soha nem találkoztam még ennyire őszinte, mély, húsba vágó könyvvel. Ha Kevin „nagy tettét” nem is nézzük, akkor is annyira fájdalmas, hogy idő kell a feldolgozására." - @Ardena, moly.hu


8. Susan Hill - A fekete ruhás nő 

Arthur ​Kippst, a fiatal ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig a babonák világában élik mindennapjaikat. Arthur akkor ijed meg igazán, amikor Mrs. Drablow temetésén a gyászolók között felfigyel egy fekete ruhát viselő, sápadt és beteges női alakra, akiről kiderül, hogy maga is rég halott. Valaha szép lehetett, ma már csak valami erős negatív érzelem lehel némi életet az arcába. Az a hiedelem járja a helyiek között, ahol megjelenik, ott hamarosan meghal egy gyermek. Érthetetlen és fájdalmas események veszik kezdetüket. 
A mesélő, Arthur Kipps, vajon függetlenítheti-e magát a fekete ruhás nő hatásától? 

,,Lefekvés előtt nem ajánlatos olvasni, főleg ha kint fúj a szél és a fa ágai hozzáverődnek az ablakodhoz.. 
Nagyon tetszett, misztikus volt, nagyon jól le volt írva a ház, a vidék, a környezet, remekül el tudtam képzelni. "- @Black_Angel, moly.hu

7. Thomas Harris - A bárányok hallgatnak

Pszichopata sorozatgyilkos tartja rettegésben és izgalomban az FBI viselkedéstudományi részlegét. „Buffalo Bill” az áldozatul ejtett fiatal nőket megnyúzza, hogy bőrükből hódító ruhát készítsen magának. Férfi létére gyönyörű nő akar lenni – mint hajdan a mama volt… 
Különös névjegyet hagy áldozatai torkában: az átváltozás jelképét, a hátborzongatóan csodálatos Halálfejes pillangó gubóját… 
Csak egy másik gyilkos, az elmegyógyintézetben őrzött zseniális pszichiáter, Lecter doktor segíthet: egyedül ő ismeri „Buffalo Bill” és a Halálfejes pillangó titkát… 
Fog-e beszélni Lecter? Ha igen, mikor és kinek? 
Az idő sürget – a következő áldozat már a gyilkos fogságában várja a szörnyű halált…

,,Körülbelül három éve láttam a filmet, ami az egyik kedvencem, szóval nem is volt kérdés, hogy a regény felkerüljön az olvasmánylistámra. Ritkán fordul elő, de most kivételesen a film borzongatott meg jobban, ami bizonyára a kifogástalan színészgárdának köszönhető. Kellemes tempóban haladtam a könyvvel is, a dinamikus cselekmény könnyedén elrepített a nyomozások és rejtélyek ügyeibe, érzelmileg viszont közel sem sújtott le úgy, mint annak idején a film." - @Sz_Flóra, moly.hu

6. Stephen King - AZ

Heten ​voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.

"Na, én is olvastam az AZ – t, kétszer is. Gyerekkorom egyik kedvenc olvasmánya volt. Nekem nem tűnt túlírtnak. Fogalmam sincs tizenpár évesen hogyan tudtam elviselni a vastagságát, talán már akkor se voltam teljesen normális.,, @nagyange, moly.hu


5. Jack Ketchum - A szomszéd lány

Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be.

,,Ennél nyomasztóbb, felkavaróbb, elkeserítőbb, dühítőbb könyvet én még soha nem olvastam. Az első mondat olvasásától kezdve végig ott lebegett előttem, hogy megtörtént eset alapján… Istenem!" - @AnZsu_o1, moly.hu

4. William Peter Blatty - Az ​ördögűző 

William ​Peter Blatty ördöngős regénye igazi bestseller. A szerző agyafúrt módon, biztos kézzel alkalmazza művében a borzongató hatáskeltés eszközeit. Szinte észrevétlenül célozza meg tudatunk mélyrétegeit, elfojtott indulatok törnek fel – káromkodások, obszcenítások hagyják el egy tizenkét éves lány száját, akit megszállt a Sátán… Áldozatok sora jelzi a földöntúli gonoszság evilági diadalútját. Blatty alig hagy szusszanásnyi pihenőt szorongni vágyó olvasóinak. A pszicho-horror történetet átszövi krimi elemekkel. A keresztény vagy pogány misztika szerelmeseit bevezeti az ördögűzés „segédtudományába”. Ám ezeknek az áltudományos fejtegetéseknek valódi hitelt kölcsönöz a démoni erő megdöbbentően aprólékos részletekből összeálló, így olvasva is filmszerűen érzékletes víziója. Az eredmény nem lehet kétséges: az olvasó szorongva figyeli a harcot a Gonosz és a Jó között (ez utóbbi egy jezsuita pszichiáter formájában ölt testet) s közben kéjes érzéssel merül el félelmeinek tengerében – egészen a falióra szívbajt hozó, éjféli megkondulásáig…

"Érdekes egy könyv, mert található benne, krimi, humor és persze horror elemek is. 
A maga idejében szerintem páratlan lehetett, hisz a gonosz bennünk van, ami lassan felemészt. Mára viszont ez a könyv egy klasszikus lett, így nem csoda, hogy számos rendezőt, írót ihletett meg."  - @Risus, moly.hu

3. Bram Stroker - Drakula

„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek. 
A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.
Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb – élőhalott – segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya… Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.

,,Íme minden vámpírtörténetek őse, a vérszívók és szörnyek történeteinek alapja…. 
A maga letisztultságában, eredetiségében fogott meg, nem volt nehéz elhitetnie velem, hogy ez az eredeti Drakula-sztori, ez az, ami mindennek az eredője és bármi, ami ezek után született, már csak ennek a könyvnek az alapjaiból táplálkozhatott."  - @Madama_Butterfly

2. Jay Anson - The ​Amityville Horror

#nincs magyar fordítás#

In December 1975, the Lutz family moved into their dream home,the same home where Ronald Defeo had murdered his parents,brothers and sisters just one year earlier. The psychic phenomena that followed created the most terrifying experience the Lutz family had ever encountered,forcing them to flee the house in 28 days,convinced that it was possessed by evil spirits. There fantastic story,never before disclosed in full detail,makes for an unforgettable book with all the shocks and gripping suspence of THE EXORCIST,THE OMEN or ROSEMARY,S BABY,but with one vital difference…the story is true.



1. Bret Easton Ellis - Amerikai ​psycho



Irodalmi ​alkotás nagyon ritkán képes olyan világraszóló botrányt kelteni, amilyen az Amerikai Psychót övezte. Kiadók, amelyek már szerződést kötöttek a mű megjelentetésére, és előlegképpen súlyos összegeket fizettek a ki Ellisnek, sorra visszakoztak, és elálltak a publikálástól. Ez a könyv nemegyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Amit írója a perverzió és az erőszak tombolásáról elgondol és leír, az kívül esik a normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Amit azonban ezzel közöl, az értelmezhető és megítélhető: megrendít, felkavar, s könyörtelenül szembesít egy olyan világgal, amelyre – ha mégoly kelletlenül is – ráismerünk.A regény főalakja Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Lételeme a csillogó felszín: a legdivatosabb és legdrágább holmikban jár, a legfelkapottabb éttermekben vacsorázik barátaival és soros barátnőivel, ízlése ételben-italban főúri, fényűző lakása tömve a csúcstechnológiát képviselő szórakoztató-elektronikai szerkentyűkkel, véleménye a zenétől a politikáig mindenről naprakész. De Bateman valójában értéket, mértéket nem ismerő pszichopata szörnyeteg, aki a belsejében tátongó űrtől szexorgiákkal, egyre rafináltabb kéjgyilkosságokkal, sőt kannibalizmussal igyekszik menekülni – mindhiába.A nyolcvanas évek második fele óta nemzedékének legjelentősebb írójaként számon tartott Bret Easton Ellis könyvének lapjain az amerikai álom helyébe lidérces rémálom lép: az Amerikai Psycho egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomás.

,,Bevallom, az első pár fejezetet untam, de szerencsére a kíváncsiságom győzött, és rájöttem, hogy azoknak unalmasnak kell lenniük, hogy működjön a történet. Mert B. E. E., úgy tűnik, a fokozás mestere, tudja, hogyan kell hangulatot teremteni, aztán egy hirtelen csapással úgy fejbe vágni a mélyen tisztelt olvasót, hogy egy pillanatra csak hunyorogjon, vajon mi is történt. Aztán simán átlépi azt a határt, amit épeszű ember még elolvas."@Papusz, moly.hu

A résztvevő blogok:


Share:

Chanda Hahn - Bűbájtalan

Nan&Mina
Előzmények

Többször összetalálkoztam már ezzel a sorozattal molyon, de valahogy mindig sikerült kikerülnöm őt, de amikor múltkor megláttam, hogy megvan a megyei könyvtárban, egyszerűen nem hagyhattam ott.


Fülszöveg

Mina ​Grime az iskola lúzere, egészen addig a napig, amíg meg nem menti a suli legmenőbb pasijának az életét egy iskolai kiránduláson. Egy csapásra minden megváltozik, a lány hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és minden lépését a szerencse kíséri. De mikor már a dolgok nem is mehetnének jobban, Mina édesanyja bejelenti, hogy elköltöznek. Mina kérdőre vonja édesanyját, aki kénytelen elmondani a családi titkot. Mina Grime valójában a Grimm testvérek leszármazottja, és egy átok terheli őt, mely generációról generációra öröklődött. Vannak rések, ahol az emberek és a tündérek világa összeér, ezen a mesevilág lényei átszöktek, és az emberek bosszantásával múlatják az időt. Mikor az emberek megelégelték, alkut kötöttek a varázslényekkel. Azok megígérték, hogy ha az emberek végigjátszák az összes mesét, és sikeresen befejezik a történeteket, visszamennek saját világukba. Ám a mesék gyűjteménye egyszer csak életre kelt, és saját maga kezdte irányítani a történeteket, megnehezítve ezzel az emberek dolgát. Olyannyira, hogy bár a Grimm testvéreknek több mint 170 mesét sikerült végigjátszani, nem tudták mindet befejezni. Így öröklődött az átok generációkon át. Most Minán a sor, hogy belépjen a mesevilágba és megtörje az évszázados átkot

Erre a reakcióm

Komolyan azt hittem, hogy valami egyszerű kis mese lesz, nulla romantikával... szóval semmi young adult beütés, semmi enyhe utalás, semmi... érdekes, amire abban a helyzetben vártam, de kellemeset csalódtam.

A szereplőkről

Mina
Érdekes, néhol butácska, néhol nagyon is okos karakternek ismertem meg. Maga a tény, hogy Sara teljesen elvonta őt a modern technológiától, nagyon rátette a bélyeget. Számomra kicsit furcsa volt, ahogy a helyzetekre reagált, néhol eléggé hülyeségnek éreztem a gondolatait... Remélem, ez változni fog a következő részekben. :)

Brody
No, ennél a srácnál egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy az írónő most mit akar kezdeni vele. Egyszer úgy éreztem, mintha egy gyermek- és ifjúsági könyvben lennék, ahol nincs semmi csók, se utalás, se túlzott romantika... aztán a másik pillanatban már egy enyhén túlfűtött romantikus-erotikus könyvben, ahol a férfi, aki amúgy egy rosszfiú, sosem állapodik meg, rátalált élete nőjére, és szinte kötelezőnek érzi megmenteni és megvédeni őt mindentől... Brody eközött a két variáns között ugrándozott, és nem tudtam eldönteni, hogy most melyik a valódi énje... :c

A történetről

Mint ahogy már fentebb is említettem, teljesen másra számítottam. Tulajdonképpen olyanra, mint Thomas Brezina - Ördögi angyalok sorozata, és komolyan meglepődtem, amikor egy teljesen más világot és történetet kaptam.

Ezt a könyvet akkor olvastam, amikor szolgálatos voltam, és az alsó bejáratnál loptam a napot. 9-kor kezdtem, egy órát kihagytam, és 2-re be is fejeztem, szóval nem volt egy nehéz olvasmány. Ezalatt az idő alatt megállt mellettem a jelenlegi magyar tanárnőm, elkérte a könyvet és elolvasta a fülszöveget. Nem nagyon olvas szórakoztató irodalmat, megmondta, hogy azt inkább a lányaira hagyja, neki jó a szépirodalom is, de azért jó szórakozást kívánt hozzá. A vallástanárnőm (az egyik) elkérte, elolvasta, magyarázom, hogy most hol tartok, és elmondja, hogy az ő lánya is szereti az ilyesmit. Kérdezte, hogy ez a felnőtt részlegről van-e, mert a lánya amúgy a gyerek részlegről szokott olvasni, de ez biztos tetszene neki. Mindkét esetben hevesen bólogattam, mert mindkétszer épp akkor jöttek oda hozzám, amikor amúgy jó résznél tartottam.

Tehát a történet... Gondolom, ezt már biztos tudják azok, akik ismernek: imádom a Grimm meséket. A youtube-os filmek közül is majdnem az összeset láttam, régebben a mesesorozatot is néztem, sőt egy rakás átdolgozást is elolvastam/megnéztem már, így amikor elkezdtem belemélyedni az olvasásba, azt hittem, ez is csak egy hasonló, unalmas romantikus lávsztori lesz, de nagyon meglepődtem, amikor egy nem várt dolog történt.

Tetszett, ahogy a történet haladt, mindenképp tovább fogom olvasni, mert érdekel, hogyan fog alakulni Mina sorsa. Nagyon tetszett, ahogy az írónő belecsempészte az eseményekbe a történetbe a meséket, sokkal egyedibbé varázsolta, elérte, hogy egy kicsit kisajátítsam magamnak, mert megmondom őszintén, a százalékot látva egy sokkal gyengébb történetre számítottam.

Ajánlom? Ha kikapcsolódásra vágytok, akkor mindenképp kezdjetek neki, egy próbát megér. :)
Share: