We're Haunting You Together - Készüljünk együtt a Halloweenra!
A #Halloween-es héttel kapcsolatos második bejegyzésem nem más, mint egy igazán boszorkányos, igazán Halloweenes könyvértékelés. Ugyan nem épp a pozitívumokról beszéltem, így inkább csak atoknak ajánlom, akik nem biztos, hogy el akarják olvasni, vagy már olvasták, és nem rágnak be azon, hogy elmondtam a véleményemet. :)
Kellemes olvasást! :)
Előzmények
Drága @FairyDustnak köszönhetem ezt az olvasást, mert ha nincs a molytársas, én sem olvasom el ezt a könyvet.
Ilyen random olvasást is már rég csináltam, de kimondottan elégedett vagyok magammal.
Fülszöveg
A tizenhat éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is.
Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.
A történetről - szereplők + rövid spoileres értékelés -
Eddig nem tettem olyat, hogy két alpontot egybe vontam, de úgy érzem, ennél a könyvnél egyszerűen nem tehetek mást. Nagyon vegyes érzéseim vannak a történettel kapcsolatban, egyszerre imádom valamilyen szinten, és közben meg szívem szerint a falhoz vágnám, és azt se bánnám, ha millió plusz egy darabra törik/szakad.
Tetszett ez a boszorkány-familia, bár a vége felé már kezdett elegem lenni, hogy minden körülöttük meg a nemlétező(?) átok körül forog. Az átok eléggé kuszán indul, és szinte csak az utolsó oldalon bontakozik ki, ami 4oo oldal után szerintem egy kicsikét későre van. Maga a család, és annak a helyzete érdekes és nagyon egyedi, a történet ezen része engem nagyon megfogott.
A nagyi (Jennie) karakterét egyáltalán nem értem. A visszaemlékezésekben egy nagyon szuper, kedves, aranyos, anyáskodó nagymamával találkoztam, az első találkozáskor viszont azt hittem, rossz könyvet kezdtem el olvasni. Oké, négy év alatt változik az ember... de nem ennyit. Nagyon antipatikus volt a jelleme, nála volt az, hogy örültem, hogy már nincs köztünk.
Az anyát (Essie) eleinte nagyon nem kedveltem, számomra olyan volt, mint a gonosz, csúnya mostoha, aki mindent megvon a fogadott gyermektől. A vége felé kezdett kitisztulni a karakterének az értelme, csak viszonylag hiányos maradt. Kár érte, sokkal többre lett volna hivatott, mint amennyire az írónő megírta azt.
Tane. Hm, én nem tudom, bármilyen helyes, cuki, imádnivaló, esszemmegdearanyos ez a fiú, engem egy cseppet sem fogott meg, sőt mi több, egyenesen taszított. ((((Érdekes volt, érdekesnek tűnt, és most is érdekesnek tartanám, ha nem lenne halott... Bár őrülten reménykedek, hogy az írónő ismeri a reinkarnálódást, mert őt igazán érdemes lenne újraéleszteni, hogy aztán meggyőzzön arról, amiről ezalatt a 4oo oldal alatt nem sikerült.)))
Avery. Hisztis. Folyton csak visított, mint akit konkrétan kínoznak. Ezzel mondjuk csak engem kínzott. Isten bizony, eddig úgy voltam vele, hogy azért lépnék bele a könyvekbe, hogy átéljem azt a fantasztikus csodát, ami a történetükben lakozik, de itt csak azért tenném meg ezt, hogy képen töröljem ezt a leányzót. De úgy isteniesen, hogy jólessen neki is, nekem is. Azt hiszem, a történet egyik főbb elrontó eleme az az, hogy az ő szemszögéből lett megírva. Sokkal jobb lett volna az E/3-mas elbeszélőmód, mert akkor nem csak a bugyuta gondolatok maradnak meg az olvasóban, hanem a normálisabbak is.
Nos. A történet maga tényleg jó lenne, érdekes volt, néhol pörgött, néhol lappangott, de pont jó volt a kettőnek a keveréke, mert egyszer sem unatkoztam. Csavaros volt, különös és egyedi, a szereplők viszont mindent leromboltak.
Ami még extrán betette nálam a kaput, az a hirtelen jött szerelem. Egyszerűen utálom, hogy ha a szereplők között egy csettintés alatt bontakozik ki a mélyre szántó, torokszorító, szívfájdalmas szerelem. Mert ugye itt az volt. Aztán a vége a szappanopera, amikor Tane hazudott, csak hogy mentse Avery életét... vicces volt. Kínosan vicces.
Ami tényleg vicces, az az, hogy érdekel a folytatás. Általában abbahagyom a sorozatot, ha ennyi akadályba ütköztem, de valamiért az alapötlet nem hagy nyugton, ezalatt a két nap alatt, miközben olvastam, szinte csak erre gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése