Mit adott nekem 2017?

Merre jártam?

Február első hetében a sulival a miskolci refiben töltöttünk egy egész hétvégét. Fellépés, kirándulás a Győri várban, és... a többi nem jut eszembe, mert fáradt voltam, de az megjegyezendő, hogy nagyon-nagyon jó volt, imádtam.❤

Márciusban cserediákot fogadtam Miskolcról. ❤

Június végén ismét Kiskunlacházán voltunk a Laci-napokon (a fellépésről inkább ne is beszéljünk, katasztrofálisra sikeredett, és természetesen mi voltunk a szar emberek...) és találkoztam az én egyetlen Lillukámmal, azaz Maya Tankwallal. Erről bővebben ITT olvashattok. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Lillának a sok segítségért, a fáradalmaiért, és hogy, még ha távolról is, de részt vesz a mindennapjaimban, és ott segít, ahol tud. ❤

Július végén Imrehegyre látogattunk, ugyancsak egy hétvégét töltöttünk ott a táncosokkal. Tetszett a környezet, az emberek is szimpatikusak voltak. Kincsővel kölcsönvett (nem lopott!!!) bringával elszáguldottunk (még jó, hogy nem volt forgalom...) a dohányboltig, meg vissza. 😀

Augusztu... Ja, igen, Majdnem elfelejtettem. "ejnye-bejnye, Christine, szabad ilyesmit?" Július végén megfestettem a hajam. Igaz, csak a felétől lefelé, és az is igaz, hogy fogalmam sincs, pontosan milyen színű, mert egyszer ilyen, egyszer olyan, egyik tincs lila, a másik szürke, a harmadik meg inkább sárga... de! Imádom. És bárki bármit mondd (még akkor is, ha nem áll jól), ez nagyon-nagyon Tinás, és ha tehetném (ha anyuci beleegyezne), az egész ilyen lenne, Mellékelt ábrán szerény személyem található, szemüveg nélkül. 

Október közepén Szentendrére utaztunk egy reformációval kapcsolatos verseny miatt. Családoknál voltunk elszállásolva, és - eleinte azt gondoltam, pechemre, de rá kellett döbbennem, hogy imádtam minden percét, és örültem, hogy egyedül voltam - azt hiszem, életem egyik legfergetesebb négy napját tölthettem egy csodás családnál, akiket nagyon-nagyon megkedveltem, és akikre mindig mosolyogva fogok visszagondolni. 

Ew, voltam a Budapesti Nagycirkuszban, éés jéézusom, én cirkuszista akarok lenni, még akkor is, ha botlábam van az ilyesmihez. Fantasztikus volt élőben látni a Ludas Matyit. Oké, színházban és kisebb előadásokon láttam, de ez sokkkkkkal jobb volt.

Írás terén

Egész évben a Pillangón dolgoztam, mást nem is nagyon vettem a kezembe, és Karácsony első estéjén, másodnapja hajnalában sikeresen pontot tettem a végére. Szakadt meg a szívem, amikor az utolsó sorokat írtam, annyira imádtam minden percét, amikor vele foglalkoztam, hogy most hiányérzetem van minden nap, amikor bekapcsolom a gépem, és nem a Wordot nyitom meg először. 

Jelenlegi célom az Aranymosás. Nem tudom, össze fog-e jönni, tekintve, hogy nagyon sok bukkanó van, amikbe én alapból beleütközök, de azért reménykedek, hátha. Semmi sincs veszve.😇

Ou, igen. Előolvasókat keresek. Jan. 15 a határidő, addigra kellene egy-két embernek elolvasnia, hogy aztán véleményt mondjon róla. Szükséges.

A Pillangóról röviden, címszavakban: magyar helyszín, magyar szereplők, maffia, egy régi szerelem újjászületése (jó, ez hülyén hangzik, de valahogy nem találok hozzá jobb szót), gyilkosság, enyhe krimi szál, izgalom, feszültség, igazi rosszfiúk. :)

Olvasás terén

Év elején eldöntöttem, hogy megismerkedem a magyar szerzők könyveivel. Nos, ez nem úgy sült el, ahogy eleinte gondoltam, de ami késik, nem múlik. Ugyan sikerült majdnem harminc magyar szerzős könyvet elolvasnom, mégsem érzem elégtételnek, valami mintha hiányozna, és ezt megpróbálom jövőre behozni.

Elkezdtem jobban belemélyedni a fantasy őrült, végeérhetetlen világába, és rá kellett döbbennem, hogy nem is olyan rossz, és a legtöbb, amit olvasok, igazán kellemes és üdítő olvasmány, kár és vétek kihagyni azért, mert előítéletes voltam, Megpróbálom megkísérelni az öt éves tervet, ami '22-vel fog bezárulni. Még gyengén állok, de szerintem be fogom ezt hozni a későbbiekben.

Idén 16087 oldal fantasyt olvastam, ami a tavalyihoz képest ugyan visszaesés, magamhoz képest viszont hatalmas lépés. Ugyan nincs meg a húszezer, mégis úgy gondolom, hogy nem teljesítettem olyan rosszul.

22526 oldal romantikus címkéjű könyvet, romantikus füzetet, történelmi romantikusat olvastam. Minden percét imádtam.❤

Ezen kívül néhány szépirodalom és szakkönyv is becsúszott - avagy Christine nehezen döcög az érettségi felé, de meglesz, nem kell félni.

Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy termékeny évem volt. Jövőre 18 leszek, és fontos döntések elé nézek. 

2018, gyere, már nagyon-nagyon várlak! ❤❤❤❤

Read More

MOLY BOOK TAG

A szabályok a következőek: van 12 alap kérdés, ezen felül a kitöltők kérdései, amik jelen esetben +5 kérdés. Mindegyik kérdésre válaszolni kell és a kérdések megválaszolásával neked is fel kell tenned egy kérdést, amit a megjelöltednek meg kell válaszolnia. A szabályok bemutatásával lássuk hát a taget!

1. Melyik könyvet jelölted be utoljára olvasottként? 

Jennifer L. Armentrout - White Hot Kiss - Perzselő csók

Ezen kívül még néhány füzetet is elolvastam, de azok nem számítanak igazán könyveknek. :)

2. Mi az aktuális olvasmányként bejelölt könyved?

Richelle Mead - Atingerea Umbrei - volum I.

Avagy a Vámpírakadémia harmadik részének első kötete, románul.

3. Milyen könyvet adtál hozzá utoljára a várólistádhoz? 

Borsa Brown - A maffia szívében

4. Milyen könyvet tervezel legközelebb elolvasni?

Jaaaj, nem tudom. Talán a Vámpírakadémia 3. második kötetét, mert azzal nagyon el vagyok maradva. Aztán a Mielőtt megismertelek román fordítását,

5. Használod a csillagozós értékelési rendszert? 

Nem lenne teljes az életem, ha nem tenném.

6. Részt veszel-e valamilyen kihíváson? 

Egy rakáson, és a felét sem tudom normálisan teljesíteni, amiért erősen gyötör a bűntudat, de ilyenek vagyunk mi, molyok, akik többet és többet akarnak mindenből.

7. Használod a kívánságlistát? 

Használom. :)

8. Milyen könyvet fogsz venni legközelebb? 

Még nem tudom, nagyon sok könyvet szeretnék venni, csak ugye a templom szerencsétlen egere gazdagabb, mint én vagyok.

9. Van kedvenc idézeted? Melyik idézetet kedvencelted utoljára? 

,,– Nem ítélhetsz el, amiért több akarok lenni, mint egy jelentéktelen homokszem a sivatagban!"

Alwyn Hamilton: A homok leánya

Ezt pedig utolsó előttinek, de muszáj megosztanom veletek, szétröhögtem magam

Dean szeme felcsillan.
– Szóval… akkor én leszek a párkapcsolati támogatód? Én vigyázok rá, hogy vissza ne ess?
– Pontosan. Gratulálok, végre valami hasznosat csinálhatsz – felelem gunyorosan.
Dean oldalra dönti a fejét.
– Mit kapok cserébe?
– A boldog tudatot, hogy kivételesen tettél valamit az egyik embertársadért.
– Neeeem. Legyen inkább egy szopás. Ha lecummantasz, vállalom.
Bemutatok neki.
– Egy francot!
– Jó, akkor legalább verd ki nekem!
– Ne legyél már ekkora farok! (…)

Elle Kennedy: The Score – A pont

10. Kik a kedvenc szerzőid? 

Jodi Ellen Malpas, Helena Silence, Vivien Holloway, Kristen Ashley, Louise O'Neill, Rick Riordan, Sarah Addison Allen,  :)

11. Csatlakoztál valamilyen zónához? 

99 zónához csatlakoztam az elmúlt két év alatt. Íbasszus. :o

12. Min változtatnál a moly.hu oldalán? 

Semmit. Imádom. Nem tudom, mi lenne velem, ha nem lenne.



+1 Hogyan fedezted fel a molyt és lettél végül tagja? 

Fogalmam sincs, túl rég történt. De, minden bizonnyal, láthattam egy bejegyzést róla, és úgy.

+2 Jelenleg hogy érzed magad?
Izgatott vagyok, több okból is.

+3 Melyik filmadaptáció sikerült a legjobban az általad olvasottak közül? 

Nemigazán nézek filmeket, amik először könyvek voltak. Valahogy elunom őket, nem olyan izgalmasak. De talán a Beastly... de az sem teljes mértékbe. Fooogalmam sincs.

+4 Melyik az a könyv, amit képes lennél szinte bárikor újraolvasni?

JAJ, ISTENEM, TERMÉSZETESEN JODI ELLEN MALPAS - EZ A FÉRFI TRILÓGIA.

A legeslegjobb.

+5 (Saját kérdésem) Elégedett vagy a 2017. éveddel? 

Befejeztem életem első normálisnak mondható kéziratát, amire elképesztően büszke vagyok. Rengeteg helyen jártam, új emberekkel ismerkedtem meg, sokat-sokat olvastam. Ez volt az eddigi legjobb évem ilyen téren. :)

Read More

×××

Békés, áldott Karácsonyt, és boldog új évet kívánok minden egyes Zivatar olvasónak és könyvmolynak!

Hamarosan a blog átmenetileg szüneten lesz, egy teljesen új, teljesen más kinézettel készülök nektek. A jövőévi viszont-olvasásra! ❤❤❤

Read More

Rachel Hawkins - Hex Hall

Hazudnék, ha azt mondanám, ez volt életem legjobb fantasy könyve. Mert nem volt az. Annak ellenére. hogy a 27o-ből 25o. egyhuzamban olvastam el, korántsem vagyok belehabarodva a sorozatba.

De vegyünk mindent szép sorjában! :)

Azt hiszem, a pontlevonás a szubjektív véleményem miatt lesz levonva, ami egyáltalán nem jelentheti azt, hogy ez a könyv ne lenne tökéletes bárki számára.

Adott egy 16 éves lány, aki eddig majdnem hússzor költözött az édesanyjával, aki apa nélkül nőtt fel, és aki... hm, egy sötét boszorkány, mint később kiderült. Számára a Hekatéba kerülés olyannak tűnt eleinte, mintha egy új, normális városba költözött volna, ahol egy teljesen új iskolába kerülne. Feltűnt a három grácia, akik az ujjai köré akarják csavarni az új lányt. Ott volt a tipikus rossz fiú, akibe szinte azonnal beleszeretett, még akkor is, ha egy köcsög, szemétládaként viselkedett vele eleinte. Ott volt a fura csaj, aki végül a legjobb barátnő lesz, és ott vannak a többi fura emberek, akik nélkül nem lenne teljes az iskola fogalma. Ha ezt megtetőzzük azzal, hogy az iskola diákjai mind furák, megkapjuk a Hekatét, rövidítve: Hex Hall.

Érdekes volt, ahogy az események és a következmények váltották egymást, ezzel nem volt semmi gondom. Minden akkor derült ki, amikor kellett, és a legtöbb dolog akkor, amikor nem is számítottam rá, szóval ez egy erős pluszpontnak számít.

Ami kicsapta nálam a biztosítékot, és ami miatt levonom azt az egy csillagot az ötből, az a különbség aközött, amit az írónő írni szeretett volna és amit végül kiadott a kezéből. Megszoktam már azt, hogy a legtöbb boszorkányos, fantasy könyvben a női főszereplők erősek, okosak, talpraesettek, és szarkasztikusak a javából. Nos, itt megvolt ez is, és ez még jó is lenne, de... ha ezt ötvözik a YA témával, ahol a legtöbb szereplő 15-16 éves, akkor megkapjuk ezt, ami "fele apă, fele víz", ahogy nálunk, Erdélyben szokták mondani... azaz lecsó, de az elsózott, elfűszerezett fajtából.

A kérdésem már csak az: megmarad ez az érzés a következő három részben, vagy változni fog a véleményem? :)

Ti olvastátok már? Mit gondoltok róla? Nektek hogy tetszett? Várom a válaszotokat! ❤

Read More

Év végi hajrá Booktag

Az utóbbi időben sikeresen elhanyagoltam a booktageket (Isten sem tudja, mennyit kéne még megírnom, de már elfelejtettem feljegyezni őket...), de ez nagyon megtetszett, és úgy gondoltam, attól függetlenül, hogy most kivételesen senki sem hívott MÉG ki rá, megírom én, hogy kihívhassam rá azokat, akikkel adós vagyok, mert karácsony van, a szeretet ünnepe, jobb adni, mint kapni...😂😁

Akinél láttam: Xx

1. Milyen könyvet kezdtél el, amit még be kell fejezned?

Richelle Mead - Atingerea umbrii (I és II)

Ide talán el is felejtettem kiírni, hogy megfogadtam, hogy a következő évben leginkább románul fogok olvasni, hogy fejlesszem magam, és tanuljak meg normálisan, hiba nélkül beszélni. Ennek függvényében rendeltem meg aprópénzért a Vámpírakadémia összes részét románul. Olyan szépen mutatnak a polcomon. Egyelőre még lassacskán haladok vele, szoknom kell a nyelvet, és azt, hogy az új szavakat szinte folyamatosan ki kell írjam... de legalább megtettem az első lépést a cél eléréséhez, és nagyon-nagyon büszke vagyok magamra. :)

2. Van úgynevezett őszi könyved, amivel könnyebben átlépsz az év végi időszakba?

Hooogy micsodám? Ilyenről még nem hallottam. Általában évszaktól és egyéb más befolyásoló tényezőtől (pl. Karácsony) függetlenül olvasok. Akadnak ugyan kivételek, de azok szinte észrevehetetlenek. :)

De ha nagyon gondolkodni akarok, akkor talán Sarah Addison Allen - Édes élet c. könyvét épp az évszakforduló körül olvastam, és az nagyjából megegyezik azzal, amire a kérdés is utalhat.

3. Milyen új megjelenést vársz?

Hát... Talán a Hazug Rómeót és a Rohadékot várom. Őket már egy ideje, szóval...

4. Mi az a három könyv, amit idén még el szeretnél olvasni?

Tudom, bűn, de idénre már nem terveztem olvasni. Valószínűleg be fog csúszni egy-két rövidebb olvasmány, de inkább a Pillangót írom, mert az Aranymosás utolsó napja vészesen közeleg, és még van javítanivalóm bőven.

5. Van-e olyan könyv, ami esélyes az év könyve címre?

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én képtelen vagyok egyet kiválasztani a több mint 16o kiolvasott könyvem közül.

Fantasy kategóriában mindenképp Karen Marie Moning Tündérkrónikája a befutó, annak mind az öt része. Barronssal nem lehet betelni, ez van.

Romantika kategóriából Renata W. Müller - TestVÉR 1., Baráth Viki két regénye (Első tánc, A főnök), Lorraine Heath A herceg szeretője, és az újraolvasott A. J. Molloy X története a befutó.

Nem tudok dönteni közölük. 

6. Elkezdted-e már a jövő évi tervezést?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Egyelőre ezek a könyvek azok, amiket tervezek elolvasni. Ezen nincsenek fent a román nyelvű olvasmányok, mert azokat a könyvtárból szeretném kivenni, és még nem tanulmányoztam át tüzetesen, hogy milyen könyveik vannak.

Csak egy kicsit.

A kihívottam pedig: Barby, a Kitablar bloggere.

Read More

Sarah Addison Allen - A varázslat tava

Az írónő utolsó, magyarul megjelent könyve teljesen meglepetés volt a számomra. Szokásomhoz híven most sem olvastam el közvetlenül a könyv előtt a fülszöveget, így úgy csöppentem bele a világba, mintha konkrétan fejjel előre ejtettek volna bele.

Adott egy fiatal, a harmincas-negyvenes éveiben járó nő, aki pont egy éve vesztette el a férjét egy balesetben. Van egy egyedi ízlésű, kamaszodásnak álló kislánya, akit sikeresen is a szívembe zártam, és egy anyósa, akit - micsoda meglepő fordulat - csak a vége felé kedveltem meg.

Mint ahogy az előző értékelésemben említettem, SAA stílusa olyan, mintha írott formáját olvasnám a Született feleségeknek, amit fiatalabb koromban nagyon imádtam, így már említenem sem kell, hogy ez is nagyon tetszett.

– A varázslat szemfényvesztés, olyankor próbálkozunk vele, amikor valami elérhetetlen dolog után ácsingózunk.

Adott még egy csodálatos hely, tele érdekesebbnél érdekesebb helyszínekkel, emlékekkel, szereplőkkel.

Minden annyira mai, mindent olyan egyszerűen, mégis fantasztikusan tálal elénk az írónő, hogy kénytelen vagyok szeretni azt, amit kiad a keze közül.

Ebből a részből hiányoltam a romantikát. Adott volt két kézzel fogható szereplő, akik között még //csók sem csattant el//. Szakadt meg a szívem, de komolyan, szinte már jött, hogy megírjam az alternatív befejezést.

Ahogy elnéztem, sorozat első kötetéről van szó, és ahogy még jobban elnéztem, a KMK nem biztos, hogy megjeleníti a folytatást (a másik sorozatánál is várok a folytatásra...), így egyből lemondhatok arról, hogy esetleg magyarul fogom olvasni az elkövetkezendő időben.

Érdekes volt a cselekmény, és az, ahogy a múltbéli dolgok sorra derültek ki, leginkább Wessel kapcsolatban. Érdekes férfikarakternek találtam, tipikusan olyannak, akiről ha egy erotikus könyvben olvastam volna, tutibiztos, hogy felkerül a legkedvencebb férfikaraktereim közé.

Selma karaktere eleinte nem tetszett. Tipikus imádomnő, csak idősebb, furfangosabb kiadásban, igazán különcnek is találtam, olyannak, akit az utcán normális ember két méterrel kikerül. Ezzel szemben viszont az utolsó oldalakon olyat tesz, ami miatt emelem kalapom, és minden elismerésem neki.

Amit igazán imádok SAA könyveiben, az a hangulat, és maga az érzés, amit a könyvei okoznak. Bátran merem ajánlani bárkinek, aki valami újat szeretne, nem hétköznapit.❤

Read More

Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert

SAA könyveitől mindig rettegek. Basszus, nem tudom, mi van velem, de a mostani olvasmányaimat félve kezdem el.

Tehát. SAA eddig elolvasott két könyve alapján már tökéletesen tisztában voltam, mire számíthatok ebben a nyitókötetben. Már nagyjából tudtam, hogy fog kinézni a történet felépítése, hogy a szereplőket valószínűleg imádni fogom, és a történet cselekményét is.

A sejtéseim beigazolódtak.

Csupán akkor tévedtem egy keveset, amikor elkezdtem olvasni, mert akkor pont nem voltam abban a hangulatban, amikor megéri SAA-t olvasni. Mert SAA-hoz hangulat kell.

Három elolvasott könyv után állíthatom, hogy az írónő művei olyan hangulatot és érzést sugároznak magukból, mint a Született feleségek sorozat. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent mindenkiről, vannak furcsa emberek, vannak gazdagok, akik az égig vannak szállva maguktól, vannak újak, ismeretlenek, akik próbálnak beilleszkedni az új életükbe, régi és új szerelmek, csalás, ámítás, gyűlölet és szeretet.

Érdekes az, amit ettől a könyvtől kaptam. Az olvasás után is sokat gondolkodtam rajta. Clairetől megtanultam azt, hogy a kényszerű befele fordulással csak azt érem el, hogy ujjal mutogatnak rám, még akkor is, ha segítem a kisvárost. Az, hogy elvonta magát az újtól, a férfiaktól, csak azt érte el, hogy egy begyepesedett, visszahúzódó, konzervatív emberré vált, akinek a határait faltörő kossal kell áttörni, mert máskülönben minden egyébfajta próbálkozás semmit sem ér.

Sydney rádöbbentett arra, hogy hiába akarok elmenni, világot látni, újat tapasztalni, az otthonom mindig ott lesz, mindig visszavár, történjen akármi, ott menedéket, munkát, szeretet lelek. Azt is megtanultam, hogy a régi szerelmeket, a régi sebeket felszakítani egy visszafordíthatatlan folyamat. Néhány percig azt gondoltam, az első szerelme otthagy csapot–papot, és visszamegy hozzá, de amikor jobban belemélyedtem a történetbe, rájöttem, hogy ez lenne a világ legrosszabb döntése.

David megjelenése volt a tetőpont a z egész cselekményben. Akkor kikerekedett szemmel ültem, olvastam, és alig bírtam abbahagyni.

Van egy olyan sejtésem, hogy a fának köze van Loreleihez. Nem tudom, pontosan mi, remélhetőleg a következő kötetben ez kiderül, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

SAA rajongóknak kötelező olvasmány, bár lehet, picit csalódni fognak benne. :)

Read More

Baráth Viktória - Első tánc

Félve kezdtem neki, bár fogalmam sincs, miért. Imádom a táncot, imádok táncolni, és a tény, hogy ismét egy táncos könyvet fogok elolvasni, mosolyra derített, de mégis rettegtem ettől a könyvtől. Fura, tudom.

Én komolyan azt hittem, a balett lesz a középpontban, és ezt talán a borító miatt érezhettem, ami gyönyörű. Teljesen más történetre számítottam, egészen péntekig nem is olvastam el a fülszöveget. Nem azt kaptam, mint amire számítottam, de talán jobb is így, mert az, amire gondoltam, minden bizonnyal elrettentett volna Viki további írásaitól.

Képtelen vagyok spoiler nélkül megírni ezt az értékelést, pedig nagyon-nagyon próbálkoztam vele, de annyi kérdésem és megjegyzésem van a cselekménnyel kapcsolatban, hogy egyszerűen nem tudom őket nem feltenni.

Alapjáraton a Zoey–hoz hasonló lányokról megvan a magam kis véleménye. Nem, nem úgy értem, hogy ő egy khm, csak helyzetenként úgy viselkedett, hogy igazán megérdemelte volna unokatestvérem tenyerét az arcára, legalább kétszer. Hiszékeny és naiv volt, legalábbis akkor, amikor a válással kapcsolatos dolgok történtek. És vak is. Basszus, Jacksont szinte a lábai előtt hevert, és ezt észre sem vette. Egy dolog van vele kapcsolatban, amit vastag köd fed: mi a szar történt akkor, amikor elvileg megvolt neki, aztán meg mégsem? Nem értettem ezt a részt. Vissza is olvastam, de akkor sem tisztázódott, szóval valaki elmagyarázhatná nekem…

Owen. Na, jó, ha egy élő személyiség lenne, akkor bizzisten ráuszítanám a fentebb említett kedves "kis" rokonomat, aki élvezettel püfölné legalább egy napon keresztül. Egy szarházi, kétszínű, ütnivaló ember, de Zoeyhoz hasonlóan én is beleszerettem. Egy darabig tűrtem neki, mert van igazság abban, hogy nehéz lehet elválni attól, akit legalább tíz éven keresztül szeretett. Azt mondtam, jó, várjatok még egy darabig, búcsúzzatok el egymástól, meg minden ilyesmi dolog, ami ilyenkor szokás. De aztán betelt a pohár és elegem lett. Akármennyire is szimpatikus fiatalembernek gondoltam az elején, épp annyira megutáltam őt. Aztán a féltékenykedéseivel az agyamra ment. Túl sok volt, amit csinált. Igaz, borzolta a kedélyeket, de már túlzásba esett. Miért nem maradt inkább úgy, hogy "két szék helyett a földön"? Megérdemelte volna, de nagyon.

Sean. Basszus, én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült megkedvelnie ezt a pasit? Számomra túl nyugis volt, semmi izgalmasat nem találtam benne. Tipikusan anyucikedvence, vagy aki anyucinállakik, vagy a szokásos informatikus-vagyok-ami-nem-a-géphez-kapcsolódik-leszarom. Nem értettem, Zoey mit lát benne. Amikor a végén megmutatta a foga fehérjét, akkor végleg elegem lett belőle.

A cselekmény számomra a megszokott volt, nem hozott semmi újat, nem vett le a lábamról. Viki stílusa az, ami dicséretre méltó, és az, ahogy a szavakkal bánik. Tökéletesen felvezette a cselekményt, a szereplőket, elérte, hogy arra a négy-öt órára megfeledkezzek a világról, és csak azzal foglalkozzak, amit alkotott nekem/nekünk.

Viki sikeresen bebizonyította, hogy amin az ő neve szerepel, az garancia az izgalomra, a szerelmes-vagyok-beléd pasikra, a romantikára, és arra, hogy egy történetét többször is a kezembe vegyem.

Az Első tánc sikeresen felkerült a majdegyszermegveszem listámra. :)

Köszönöm az élményt.❤❤❤

Read More