Olivia Cunning - Pengető ujjak

Sinners on Tour series by Olivia Cunning: Előljáróban csupán annyit, hogy nem akartam külön blogbejegyzést szánni ennek a könyvnek, de ahogy fejben levezettem az értékelésemet, rájöttem, hogy túl hosszú és zavaros lett volna csak úgy kilökni molyra, így inkább itt írom le, hogy mi a véleményem róla. Ez legalább rendszerezett lesz. Legalábbis reménykedem benne, hogy az lesz.

Először is, kiakadok. Mi a szar ez a borító? Oké-oké, értem én, hogy a tervezők megpróbálták bemutatni a kedves olvasónak, hogy mire is számíthatnak (gondolom az az alulöltözött pár Myrna és Brian, a tömeg meg egy Sinners koncertet jelent... gondolom), de... ez ocsmány. Ha könyesboltban látnám a könyvet, tuti, hogy még csak felé sem pillantanék. Valahogy elrendít a történettől, pedig én nem vagyok olyan, aki a borítóra megy. 

Az a 18-as karika viszont nagyon beszédes, teljesen fedi az egész történetet. Nem kaptam mást, csak tömény, erős erotikát, amit egy idő után TELJESEN meguntam. 842 oldalas a könyv, legalábbis a moly szerint, ami... elég sok. Ebből - most durva leszek és egy picit túlzok - 6oo oldal BIZTOS, hogy erotika. Nem mondom, kell a történetbe, picit dob az egészen, de ami itt volt, az már egy kicsit sok(k). Mondjuk azért voltak jó jelenetek (az a hármas dolog tetszett a végén), máskülönben viszont az egész szinte ugyanolyan volt, ettől pedig nagyon egyhangúvá vált az egész.

If anyone wants a hot rock star to read... I suggest Backstage Pass (Sinners on Tour #1) by Olivia Cunning.. My rating and review! https://www.goodreads.com/book/show/8379374-backstage-pass: Imádom a rockot, imádom a rockereket, kíváncsi vagyok, milyen az élet mellettük, de amit ezek leműveltek... kicsit elrettentem ettől az egésztől. Nagyon durván bántak a nőkkel, akik körülöttük legyeskedtek. Nem mondom, néhány - főleg a cipős csaj - igazán megérdemelte, mert pofátlanok és elvakultak voltak, de máskülönben... drága Sinners, fogjátok picit vissza magatokat, lécci'. 
Tetszett ez a Jeremys szál, valahogy dobott az egész könyvön. Nem csak élvezkedni lehetett rajta, hanem egy kicsit félni is, hogy most úristen, mi lesz velük.  Amikor megjelent az ajtóban, egy kicsit én is beszartam. Elképzelve azt, amit Myrna mindaddig elmondott nekünk, tudatában lenni annak a ténynek, hogy az a pasi egy elvetemült vadbarom... és tudni, hogy igazából nem létezik. Örülök, hogy ilyenről csak könyvekben olvasok, és nem látok a való életben ehhez hasonlót. Hátborzongató volt.

Myrna és a foglalkozása. Nemrég beszélgettem erről valakivel, aki szívesen foglalkozott volna ilyennel... hát hű. Érdekes. De biztos, hogy nem próbálnám ki.

Utálom az ilyen szülőket, mint amilyen Briannak volt. Jézusom. Én is szívesen seggbe rúgtam volna őket, nem csak Myrna. Egy-két sallert tényleg megérdemeltek volna, mert az már szemétség volt, amit az apa művelt. Az anyjáról inkább nem is nyilatkozom. Felesleges és undorító.

Ajánlom?
Ha nem riadtok vissza a túlzott erotikától, akkor igen. Ha kicsit soknak találjátok, ugorjatok. Én is azt tettem.
Share:

Sarah Addison Allen - A barackfa titka

Cselekményleírást tartalmazó fülszöveg

A ​harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
"Happiness is a risk. If you're not a little sacred. Then you're not doing it right." ~The Peach Keeper by Sarah Addison Allen: Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást. A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.


Az első mondat

Aznap, amikor Paxton Osgood átvitte a postára a dobozt, benne a vastag, cirkalmas betűkkel megcímzett, fóliával bélelt borítékokkal, akkora felhőszakadás tört ki, hogy a levegő fehér lett, mintha kihipózták volna.

Azt hiszem, ez az első olyan könyvem, ami úgy istenigazából családregény. Olvastam már ilyen típusú könyvet, ha nem is mostanában, de valamikor biztosan. Itt tulajdonképpen az a probléma, hogy ez a valamikor túl rég volt, és már teljesen elfelejtettem a hatását. Igaz, ami igaz, a könyvben is van valami, ami miatt úgy érzem, ez az év eddigi legjobb könyve. Ez volt az első találkozásom a mágikus realizmus kifejezéssel, és ez is csak egy kihívás miatt, de úgy érzem, egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam, sőt bátran merem tovább olvasni az írónő többi írását is.

A szereplőkről

The Peach Keeper by Sarah Addison Allen: Szerettem Paxton részeit, mert felismertem benne azt, aki egyszer majd lenni szeretnék. Ismeritek azt a nő típust, ugye, aki mindig tökéletes, aki mindig mindenre és mindenkire figyel, akinek az élete harmónikus - legalábbis annak tűnik -, akit mindenki szeret, aki megbízható, szerény, naprakész és szinte megállíthatatlan? Tudom-tudom, ez a típus egyenesen álom a legtöbb nő számára, viszont azért jó lenne belegondolni, mi lenne, ha mi is olyanok lennénk... Áh, álom. De nem is ez a lényeg. Annak ellenére, hogy Paxton megtestesítette ezt a személyiséget, egyáltalán nem volt boldog. Kalitkában érezte magát, szabadulni akart, amit teljes mértékben megértettem. Szerelmes volt egy olyan férfiba, akit teljesen félreismert ebből a szempontnól, a szülei teljesen rászálltak, nem hagyták, hogy kibontakozzon.

Szerettem Willat. Nagyon makacs, akaratos személyiségnek ismertem meg, aki kiáll magáért, és nem hagyja, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy nem kéne. Remekül helytállt a nyomozás terén is, gyorsan járt az esze, logikusan gondolkodott.

Számomra Sebastian nem testesítette meg az álomférfit, sőt. Lehet, hogy Paxtonnak ő volt a tökéletesség, de nekem nem. Úgy éreztem, ő nem elég izgalmas számomra, túl nyámnyila és unalmas - ergo olyan pasi, aki nem izgatja a fantáziámat.

Ezzel szemben Colin teljesen más volt: ugyan ő sem volt olyan húderemek pasi, mint ahogyan azt Willa beállította, de sokkal inkább megtestesítette azt, amire a mai nők - hozzám hasonló, érettebb nők - álmodnak. Ő már hasonlított a szeretett könyves álompasikhoz, de, tekintve, hogy nem tudott teljesen kiteljesedni ebben a könyvben, nem érte el a mércét. De közel járt.


Miért szeretem Colint - három idézetben

"– Egy csomó mindent szeretek benned."

"— Az is a véletlen műve, hogy beléd szerettem."
  
"– Willa!
– Igen?
– Reggel van.
– Tudom.
– És még mindig szeretlek."

 Miért ajánlom?
- mert elvarázsol, elkápráztat, megdöbbent, kipasszírozza belőled az életet és mégis teljesen feltölt;
- mert kedvelhetőek a szereplőek;
- mert titokzatos és hihetetlen;
- mert túl jó ahhoz, hogy kihagyd;
- mert én azt mondtam, hogy kötelező. :)

Share: