Sorozatajánló || Szívek doktora || Első évad

Erre a sorozatra még akkor bukkantam, amikor a tévében is leadták. Azt hiszem, talán az M1-esen ment, valami 2012-14 között. Az első rész képkockái mélyen a fejembe ragadtak: Zoe és Wade első közös... baeszélgetése a kocsi anyósülésén. A romantikus lelkemnek már akkor tetszett az ő kapcsolatuk, főleg azért, mert Wade... na, jó. Wade miatt kezdtem el ismét nézni ezt a sorozatot. Kész, lebuktam, ennyi volt.

Mindezek ellenére sokáig halogattam a kezdést. Kicsit féltem attól, hogy az emlékeimből összekovácsolt kép teljes mértékben ellentétben áll a sorozattal, és nem akartam csalódni, nem akartam olyasmire pazarolni az időmet, ami nem éri meg.

Szeretem a kisvárosban játszódó történeteket: mindenki ismer mindenkit, mindenkinek van valami köze mindenkihez, nagy az összhang és a csapatszellem, és MINDIG történik valami. MINDIG van valami furcsa titok, ami miatt a néző és a szereplő álla is nagyot koppan. Bluebellben jó a hangulat, a lényem egyik része nagyon szívesen élne ott, a másik viszont ódzkodik tőle, és pont amiatt, amiért ott szeretne élni. Sokszor baromi félelmetes tud lenni, ha a város másik végében élő ember is tud rólad szinte mindent, és az is, hogy ha neadjisten kiderülne egy piszkos kis titkod, akkor egyből rájön mindenki arra, hogy kivel, hogyan és miképp csináltad azt. {{Itt most pont arra a jelenetre gondolok, amikor Lemon kihallgatott egy beszélgetést, miszerint egy idős, 50-60 közötti férfi szeretőjét összekarmolta egy macska, viszont az a bizonyos nő házas. Másnap Lemon találkozott egy/a nővel, aki véletlenül elkottyantotta, hogy összekarmolta őt a macskája a mellkasán, viszont neki nincs is macskája... Aha, látom, most már érthető, mire is gondolok.}}

Zoe karaktere eddig nagyon bejött, bár a döntésképtelensége miatt sokszor az agyamra ment. Az önfejűsége vitte a legtöbbször a bajba, no meg az, hogy sokszor akarta azt, ami nem lehet az övé. A beilleszkedési próbálkozásai rendben vannak, tökéletesen bemutatja azt az élethelyzetet, amikor egy városon született és eddig ott is élő nő hogyan kezeli az új környezetét, azaz a falut/kisvárost, ami teljes mértékben ellentétben áll az akkori életvitelével.

Wade-et imádom, pedig rengeteg hibája van, és nem a jellemében, hanem a karakterében. SPOILER Elméletileg szerelmes Zoéba, és mindenáron meg akarja szerezni őt, mint tartós barátnőt. Értem. Ez rendben is van, a személyiségük és a kinézetük is passzol egymáshoz, ők lennének az a bizonyos "tökéletes pár". Wade az álompasi, szemtelenül jóképű, és megtestesíti mindazt, amit a fiatal lányok elképzelnek maguknak. Sokszor pimasz, tele van tesztoszteronnal. Nos, ez a kettő (a férfiassága és a vágya) azért nem fér meg egymás mellett, mert Wade egy fikarcnyit sem harcol Zoéért, annyira töketlenül viselkedik, ha a nőről van szó, hogy azt el sem tudjátok képzelni. SPOILER VÉGE

Lavon karaktere is nagyban hasonlított Wade-hez, hogy az valami hihetetlen, viszont ebben az esetben megértem az ódzkodást, hiszen a lány egy csöppet foglalt. Lavon-on amúgy rengeteget lehet nevetni; amilyen nagy, sokszor akkora hülyeségeket talál ki, máskor meg ő a legkomolyabb a bandából.

Lemon egy kígyó. Egy álszent, vinnyogó, két-lábbal-rúgnám-ki-a-világból kígyó. Így női karaktert ritkán utálok, de ő nagyon kiérdemelte ezt a címet. Érdekes lenne a személyisége, ha nem rejtené a hárpia védőburok alá.

Brick-nél sosem tudom, mikor kell őt bírni vagy épp utálni. A lányához hasonlóan ő is sokszor viselkedik úgy, mintha az övé lenne a világ, viszont látszik rajta, hogy sok a tapasztalata, és tudja, mikor kell engedni vagy épp jól viselkedni az emberrel/Zoéval. Többnyire a saját javát nézi, de előfordul, hogy megjön az esze, és olyat tesz, ami mindenkinek jó.

És végül a hatalmas és utánozhatatlan George Tucker, aki bár sikeres, jól néz ki, engem nem nyert meg magának. Azt hiszem, amikor még a tévében néztem, neki szurkoltam, de most sokkal inkább Wade párti vagyok. George tiltott zóna, és nem, nálam most nem a tiltott gyümölcs a legédesebb. Túl nyugis számomra ez a pasi, olyan, aki megtervez mindent előre, és semmit sem bíz a véletlenre. Bár sokszor nem ezt mutatja, mégis... mellette az élet olyan unalmas lenne, mint egy olyan faluban, ahol egyedül élek.

Hogy miért is ajánlom ezt a sorozatot?
Megnevettet. Ledöbbent. Bemutat egy olyan világot, egy kisvárost, ahol én is élhetnék. Olyan szereplőket, akiknek emberi hibájuk van, nincsenek túleszményítve.
Ajánlom, mert szórakoztat, kicsit kiragad a saját kis világomból és mégsem, mert azt az érzést is kelti, hogy ez bizony velem is megtörténhetne.
Óh, és persze Wade miatt. Ő mindent visz. Hozza a könyves álompasi érzést, és ez nagyon kellett most nekem.

Read More

Tíria Devil - Vérlázadás

Tíria neve azóta ismert előttem, amióta aktív tagként részt veszek a Romantikus-erotikus könyves csoport életében, ami nagyjából 2017 ősze, kora tele. Csupán tavaly jöttünk rá - azt hiszem, mindketten -, hogy alig van köztünk száz kilométer, mindketten erdélyiek vagyunk, és még sorolhatnám napestig ezeket a közös pontokat. El sem hiszitek amúgy, mennyire tölti el jó érzéssel a könyvmolyt maga a tény, hogy vannak hasonló ízlésű emberek a környezetében, pláne úgy, hogy ebben a környezetben szinte alig ismerik a kortárs irodalmat, és baromi keveset olvasnak.

Amikor az írónő megkért, hogy olvassam el a regényét, mint nagyjából mindenkinek, habozás nélkül igent mondtam, és ugyanúgy elmondtam a sablonos dumát neki is, mint az összes többi írónak, akik korábban megkerestek.

Író: Tíria Devil

Cím: Vérlázadás; Bűntestvérek 1.

Kiadó: Ekönyvbazár

Oldalszám: 170 oldal

Címkék: erotikus, romantikus, szerelem, történelmi romantikus

Gordon ​Mortimer Griffin Ravenheart de Caire Newchershire leggazdabb és egyben legszívtelenebb örököse. Az ifjú de Cairetől még a saját családja és a legközelebbi hozzátartozói is tartanak, nem ok nélkül. Olyan hidegséget, érzéketlenséget, amely benne vert tanyát, csupán azok a hajósok ismerhetnének, akik valamikor elérték Grönland vagy az Antarktisz partjait. Senkivel sem tud kedvesen bánni, még a saját édesanyja is retteg tőle, mivel Gordon előszeretettel hord le bárkit, aki nem a társadalmi pozíciója szerint viselkedik. Temperance Ravenheart talán emiatt sem érzett magában bátorságot ‒ ha férje vagy más kérte rajta számon mulasztását ‒, az elmaradt fészekaljának „megszüléséhez”. Ördögből elég egy is Newchershireben, vélekedett az istenfélő asszony, hite szerint bölcsen. 

De a sors maga írta át a híres család történetének fejezeteit, amikor váratlanul a nyakukba szakadt Titania, „a mongol hercegnő”. Gordon tizenegy évesen bátyja lett apja, – Lazarius de Caire gróf – üzlettársa árvájának. A kimondhatatlanul vagyonos úr, feleségével és fiaival állítólag a tengerbe veszett, amikor el akartak látogatni az ismeretlen, „eurázsiai” hazájukba. Titania, az akkor négy éves kislány kanyarója miatt maradt új hazájukban a szakácsnőjükkel, a dadájával és egy lakállyal. Egy különösen csúnya vihar éjjelét követően Titaniának arra kellett ébrednie, teljesen egyedül maradt egy, a de Caire család vagyonával vetekedő örökséggel, mégis letaszítottan Newchershire „egéről”. 

Míg de Caire-ék a szívükbe fogadták a különös, tőlük elütő fogadott lányuk, értethetetlen, számukra ismeretlen természetével együtt, Gordon a megtestesült kínzó lett a számára. Rideg kegyetlensége iszonyatba burkolta Titania egész gyermekkorát és biztosította ezt felnőtt korára, hiszen félig-meddig ő is de Caire lett, még ha sem ő, sem Gordon nem kívánta ezt a köteléket soha. 

Senkinek sem lehettek sejtései, mennyire elválaszthatatlan lesz a sorsuk felnőttkorukban…

Bevallom őszintén, kicsit féltem ettől a könyvtől. Bár a kritikák engem nem befolyásolnak már, mindig azután ítélek, hogy olvastam az adott könyvet,  valamilyen szinten bennem volt a félsz, hogy csalódok. A végeredmény valahol a pozitív csalódás felé kacsint, de nekem is voltak kivetnivalóim.

A regény pozitívuma a szereplők beszédstílusa. Rajongok a történelmi romantikus könyvekért, de eddig nagyon kevésben fogtam ki azt, hogy a szereplők népiesen, régiesen beszéljenek. Oké, a magázás megvolt, de kb. ennyi. Itt észrevehető az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet, a szülő-gyermek viszony, és bizony feltűnt az is, hogy a nőnek nincs nagyon joga a beszédhez és baromira le van nézve. Nem vagyok híve ennek a megállapításnak, sőt amióta az eszemet tudom, ez ellen harcolok, de azt még nekem is be kell vallanom, hogy abban az időben, amikor a történet játszódott, bizony ez volt a szokás, és ez ellen még nekem sincs mit tennem. Ez észrevehető volt nemcsak a férj-feleség felállásnál, hanem az anya-fia kapcsolatban is. Szó mi szó, én ezért a fiamat úgy felpofoztam volna, hogy kiköpte volna az összes fogát, és még azt a protézist is, amit csak a jövőben tettek volna fel neki, de abban az időben egy anyának el kellett fogadnia, hogy a fia, hiába a fia, magasabb pozícióban áll, mint ő.

Gordon karaktere hozta a vártat: markáns, parancsolgató, zord, rideg, és mégis képes magába bolondítani azt a nőt, akit pont nem kéne. Bár a viselkedése miatt sokszor nekimentem volna, mégis kedvelhető volt a karaktere, mivel pont olyan a személyisége, amik az ilyen történetekre jellemzőek, amilyet az ilyen történeteknél elvár az olvasó.

Titania karakterével már voltak gondjaim. Engem idegesített. Túl cserfes volt, túlságosan is a nevén nevezte a dolgokat, és ez volt az egyetlen, amit nem éreztem korhűnek. Tény ami tény, egymás között voltak, amikor ilyesmiről beszélt, mégis nekem az ő személye sok volt.

Ami miatt húztam még a számat, az az erotikus jelenetek. Nem vagyok sem prűd, sem apáca, de a becézgetések nekem is sokak voltak. Nem azt mondom, hogy senkinek sem fog tetszeni, és hogy emiatt én most úgy lecsillagozom ezt a könyvet, hogy ihaj-csuhaj, viszont emiatt érzem azt, hogy ez a történet csak halványan lépi át a jót, de nem közelíti meg a tökéletest. 

(((Amitől még kicsit a falnak mentem, az a folyamatos testvérezés-bátyámozás. Persze jogos volt a lány részéről, mégis... az erotikus jelenet közben történő párbeszédben szerintem ez sok. Olyan érzésem volt, mintha tényleg testvérek lettek volna, és még én éreztem magam vétkesnek azért, amit tettek. Persze a bűnös élvezetek a legcsábítóbbak, mégis engem ez... ez nem hozott lázba.)))

Bár még nem olvastam mást Tíriától, de úgy érzem, átlagosan alul van értékelve. Persze nem tetszhet minden mindenkinek, és senki sem lehet mindenki kedvence. Tíria Vérlázadása szerintem, mint történelmi romantikus regény, megállja a helyét. Az erotikus részekkel imitt-amott nem voltam megelégedve, ettől függetlenül viszont pozitívan csalódtam. A történet olvasmányos, hiteles a beszéd szempontjából, és tele van elhamarkodott döntésekkel, egy szenvedélyes szerelemmel, aminek a története sokáig bennem fog maradni, ugyanis ez az élethelyzet, bár elcsépeltnek hangzik, nagyon nem az, és Tíriának sikerült kihoznia belőle a legjobbakat.

Read More

Határidőnapló | március 27. - Színházi világnap

Határidőnapló

Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

Az év különböző emlék-, nemzeti- és világnapjain bejegyzéseket fogunk hozni az Anarchia könyvblog bloggerével, Beával, mert úgy gondoltuk, sokkal több eseményre kéne megemlékezzünk vagy épp felfigyelnünk. Végigböngészve a naptárt olyan napokra/világnapokra/eseményekre találtunk, amikről álmodni sem mertünk volna, és elcsodálkoztunk azon, hogy mi ezekről miért nem tudunk, miért nincs ezekre nagyobb figyelem fektetve. Ez a rovat azért jött létre, hogy egy kicsit felfigyeljünk ezekre a napokra, hogy rájöjjünk, hogy vannak dolgok, amikre jó emlékezni és jó tudni, hogy tényleg léteznek.

Március 27. - Színházi világnap

Viszonylag kevés színházi élményem van, de elmondhatom, hogy nagyra becsülöm azt a keveset is. Mindegyik alkalommal jól kifogtam, és fergeteges komédiákat elevenítettek meg előttem a színészek, amiket még most is látok a szemem előtt, ha csak rájuk gondolok. A színészi élet ugyan nem vonz - rettenetesen lámpalázas vagyok, szárad ki a szám, izzad a tenyerem, ha engem néznek, és ráadásképp olyan gyorsan hadarok, hogy a jóég sem ért meg -, mégis látok benne valami varázslatot, aminek ilyen-olyan módon, de szeretnék a részese lenni. Kemény munka ez, nem két percet kell rá készülni és sokszor vért izzasztó a munka.

Ebből az alkalomból egy színházi válogatást hoztam nektek. Mivel nem tudtam dűlőre jutni azzal kapcsolatban, miről szóljon pontosan ez a bejegyzés, úgy gondoltam, hozok ajánlókat, kisvideókat, könyveket és filmeket, amik szorosan kapcsolódnak a színházhoz, a színészi élethez.

Színház az egész világ...

Család ellen nincs orvosság (2018)

Tavaly a szatmári Harag György Társulat játszotta ezt, és volt szerencsém ott lenni az első adáson. (Azóta a "bolond beteget" alakító színész, Bessenyei István sajnálatos módon elhunyt. Bár alig láttam két előadását, de évek óta nagy szerepet játszott a falusi közösségünkben, mint a helyi színjátszó csoport egyik mentora. Tiszteltem, szerettem az alakítását; egy kicsit én is összeroppantam, amikor január elején közölték a halálhírét...)

Tóték (2016)

Ugyancsak a Harag György Társulat előadásában láttam ezt e
zelőtt két éve, és mondhatom, hogy még most is emlékszem minden mozzanatára, és ez sokat segít abban, hogy megértsem a történetet, ugyanis ez nálunk érettségi anyag, és bizony nagy esély van rá, hogy ez lesz a tételben.

No, akkor, Isten hozta hát, Őrnagy Úr!

És most jöjjenek a könyvek...

Első körben olyanokat hoztam nektek, amiket magam is olvastam, de a molynak hála találtam olyat is, ami már hosszú-hosszú idők óta ott csücsül a várólistámon...

Suzanne Selfors - Mentsük meg Júliát! -> moly.hu

A cím árulkodó. Bizony-bizony, ez a Rómeó és Júlia című dráma egy nagyon érdekes feldolgozása. Bár nem lett a kedvencem, és egy nyereményjáték során el is küldtem valakinek közületek, mégis megemlíteném, mert bár az én mércémet nem ütötte meg, mégis rábiggyeszthetem a "könnyed kis limonádé" bélyeget, amit én egy kellemes vasárnap délutánra szoktam ajánlani.

Baráth Viktória - Első tánc -> moly.hu

Baráth Viki első könyvében Zoey musicalszínésznő szeretne lenni. Ebben a könyvben tökéletesen be van mutatva az az élethelyzet, amikor is a színfalak előtt és mögött két eltérő, párhuzamos történet folyik. A könyvről az értékelést ITT olvashatjátok.

Amit még a moly.hu ajánl: Cora Carmack - Szakítópróba sorozata, amit régebben olvastam, de nagyon tervben van az újraolvasás.

Leisa Rayven - Hitvány Rómeó; ő nagyon tervben van, de még fogalmam sincs, mikor kerül sorra.

Róbert Katalin - 6 hét a világ; Katalintól még semmit sem olvastam, de nagyon remélem, hogy ami késik, az nem múlik...

Amit a snitt ajánl

Csak színház és más semmi (2016 - ) -> snitt.hu

Imádom ezt a sorozatot, bár tény ami tény, voltak jelenetek, amik halálra idegesítettek. Az első két évadot ledaráltam egyetlen éjszaka alatt, a harmadikra már várnom kell, és ugyanúgy várok a negyedikre is most. Szerettem, és azt hiszem, ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy visszatért a hitem a magyar műsorokba. Az ilyen valóvilág cuccokkal engem kergetni lehet.

Kegyetlen tánc (2015-2015) -> snitt.hu

Baromi jó sorozatnak indult: a tánc, a balett, az előadásra való felkészülés, a kegyetlen lélektani rész... atyaég. IMÁDTAM... volna. Ha nem cs.szik el annyira, amennyire lehet, sőt még annál is jobban. Egy próbát mindenképpen megér, de a vége az egy hatalmas káosz.

Read More

Sorozatajánló || Oltári csajok

A közeledő érettségi miatt egyre több filmet és sorozatot nézek, aminek meg is lett az eredménye: nemsokára elérem a 200 db. sorozatrészszámot ebben az évben. Azt hiszem, mérföldekkel túlszárnyaltam magamat, ilyen sikert még a könyvek terén sem értem el. Erről... erről inkább most nem is szeretnék beszélni, annyira röstellem, hogy nincs úgy időm könyveket lapozgatni. Sokszor rá sem merek nézni a könyvespolcomra... 

A lényeg a lényeg: legújabb szórakozásomat megpróbálom blogbejegyzés formájába ültetni, és ezzel együtt megosztom veletek az idei évem első sorozatának az értékelését.

A sorozat már egy ideje szúrta az oldalamat,  de csak idén vettem rá magamat arra, hogy meg is nézzem. Meglepő módon szinte egyhuzamban daráltam le az egészet, és ettől némiképp bűntudatom is van, egyrészt azért, mert túl gyorsan végeztem vele, nem hagytam időt arra, hogy sokáig élvezzem ezt a történetet, másrészt teljesen elvette az olvasásra szánt időmet, így sok könyv februárra, márciusra... na, jó, nem ragozom, de rettenetesen eltolódott. Utóbbit nem igazán bánom, mert úgy érzem, pont egy ilyen sorozatra volt szükségem: egy olyanra, ami megnevettet, megsirat, ledöbbent és nem teljesen, de egészen elkápráztat.

Először is, azt le szeretném szögezni, hogy vannak benne klisék. Ez tény, a legtöbb sorozatban vannak. Ezeket a tipikus dolgokat főleg akkor vesszük észre, ha maga a történet a sajátunkhoz hasonló. Az Oltári csajok egészen hétköznapi problémákat dolgozott fel, jócskán kitárgyalja a családi kapcsolatokat: úgy a szülő-gyermek viszonyt, mint a testvérek közöttit is - erre a későbbiekben még visszatérek. Szó esik a vállalkozásokról, a bukásokról, csalódásokról, a zenei ipar árnyoldalairól is, előkerül a drogprobléma, és még sorolhatnám napestig, mi mindent dolgoz fel ez a sorozat a száz epizód alatt.

Megpróbálok viszonylag spoilermentesen írni a történetről, de nem garantálom, hogy ez sikerül. Egy kicsit elfogult vagyok, mert sikerült egy olyan szemszögből végignéznem a sorozatot, aminek hála sok dologról megváltozott a véleményem, és ez többnyire a karaktereknek és az eseményeknek köszönhető.

És ha már a karakterek...

Még magamon sem lepődök meg, hogy Angéla lett a kedvencem az egész sorozatból. Erős, karakán jellemű, olyan, aki mindent megszerez magának, még akkor is, ha az élete múlna rajta. Kicsit példakép is lett a számomra. Sokszor irigylem azokat az embereket, akik gondolkodás és bűntudat nélkül képesek az emberek szemébe mondani az igazságot, még akkor is, ha abból hatalmas probléma keletkezik. Néha kicsit túltolta, ha élhetek Márk szavaival, mert be kell látnom, hogy néha tényleg túl sok volt a viselkedése.

Hajni engem a végére idegesített, és abban tökéletesen egyetértek Angélával, hogy nagyon énközpontú, és legtöbbször csakis arra törekedett, hogy neki legyen jó, és volt, hogy mindent magára vett, azt hitte, mindenki azért tett vagy mondott valamit, hogy neki legyen rossz. Atyaég, már a vége fele téptem a hajamat miatta, annyira idegőrlő volt a létezése.

Piros... az Piros. Egyszerű, naiv, és mégis ő volt az, aki az Erdész lányokat előrébb lökte. Legtöbbször cuki volt a viselkedése és a butasága, de voltak alkalmak, amikor szívesen felpofoztam volna abban a reményben, hátha ettől megjön az esze, mert sokszor viselkedett úgy, mint akinek nincs...

Jani. Karolának igaza volt: egy nagyra nőtt gyerek. Néha bírtam, de sokszor őt is elküldtem a Szaharába. Viselkedésileg néha egy nyolc éves is jobban produkálja magát, viszont tényleg voltak alkalmak, amikor jó gondolatai voltak, és olyankor bírtam a butuska fejét.

Kornél. Ahhoz képest, hogy mennyire okos és tanult, sokszor tűnt komplett idiótának. Bár általában a helyzet magaslatán állt, amikor Pirosról volt szó, nagyjából úgy viselkedett, mint egy hatéves fiúcska, akinek az ovis szerelme nem fogadta el a csokit és az utcáról szedett virágot.

És végül Márk. Eleinte egy arrogáns, bunkó, seggfej volt, aki nem tudja, hol a határ, de nagyjából a 30. rész után kezdtem másképp tekinteni rá, és a végére nagyon megkedveltem őt. Sokszor vétett hibákat, ez igaz, viszont mindvégig megpróbálta reálisan látni a saját és a többi ember helyzetét.

Ez a hatos szinte minden létező csapást átélt, és voltak pillanatok, amikor én magam is kételkedtem a képességükben. A sorozaton sokat dobott Karola, a Büró főnöke, Márk apja és a nagybátyja, akik hozták a tipikus őrmester szerepet, és a tündéri kiscsaj, akit nem nevezek nevén és nem mondom meg, kihez tartozik, mert a kiléte lenne a legnagyobb spoiler azok számára, akik még nem kezdték el a sorozatot.

Miért ajánlom? Mi az, ami megfogott benne? Miért gondolom azt, hogy ezt mindenképp látnod kell? Először is azért, mert ha én meg tudtam nézni szinte egyhuzamban azt a 100 részt, akkor olyan rossz csak nem lehetett. Másodsorban pedig úgy gondolom, annak ellenére, hogy felsorakoztat néhány klisét, és sokszor lehetetlenül viselkednek a karakterek, mérföldekkel minőségibb sorozat, mint jónéhány azok közül, amelyek a tévében mennek, és több ezres a nézettségük.

Ajánlom,

✸ ha nem riasztanak el a magyar gyártású filmek;

✸ ha eddig csalódtál bennük, de mégis szeretnél adni egy utolsó esélyt egynek;

✸ ha szereted a romantikát;

✸ ha szereted, hogy ismered a környezetet;

✸ ha mindennapi problémákat szeretnél látni, ami esetleg veled is megtörténhetne;

✸ ha fontos neked a családi kapcsolat fenntartása és ápolása;

✸ ha szeretnéd látni, másik hogyan oldják meg azokat a problémákat, amikkel esetleg te is szembesülhetsz a hétköznapos során;

✸ ha szeretnéd megtapasztalni a szerelem minden oldalát;

✸ ha szeretnél jót nevetni és együtt aggódni a szereplőkkel;

Read More

Anna Todd - Miután

Amikor annak idején, kb. négy évvel ezelőtt kijött az After könyvben is, szentül megfogadtam, hogy én biztos nem fogom elolvasni. Fogalmam sincs amúgy, miért, pedig hatalmas One Direction rajongó voltam az azt megelőző években, és én is egy 1D fanfictiont kezdtem el írni először, tulajdonképpen nekik köszönhetem azt, hogy most itt vagyok. (Merész kijelentés, de van benne logika...) Akkor jött a törés, amikor megjelent a könyv filmváltozatának előzetese, amit ITT tudtok megnézni. A kíváncsiságom hajtott, meg akartam tudni, mi a különbség a két verzió között, és ehhez ugye azt kell, hogy a könyvet is elolvassam. Sokáig vacilláltam, nagyon tartottam magam a négy évvel ezelőtt megtett fogadalmamhoz, de aztán csak meggyőztem magam arról, hogy nekem ezt nemcsak látnom, hanem olvasnom is kell.

Író: Anna Todd

Könyv címe: After - Miután

Első magyar kiadás: 2015

Oldalszám: 490

Címkék: egyetem, erotikus, filmadaptáció, New Adult, romantikus

EGY ​SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 

Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 

Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 

Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 

Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 

Talán azért, mert ez szerelem?

Tetszett az alapkoncepció, egy kicsit beleillik a tipikus történetek sorába, de valahogy mégis kiemelkedik valamivel, és ettől válik megjegyezhetővé. Sok szereplőt mozgat ez a kötet, és sokszor már belezavarodtam abba, hogy ki kicsoda, és milyen szerepet tölt be (ez inkább Hardin baráti körére vonatkozik). A 490 oldal tele volt cselekménnyel, mégis akadtak pillanatok, amikor egész egyszerűen ellaposodott az egész, még akkor is, ha épp valami említésre méltó dolog történt. A vége fele ugyan kezdett a tetőfokára hágni az izgalom, mégis... nagyon sokszor bennem volt a félsz, hogy túl nagyok az elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, és talán ezért nem felel meg az igényeimnek.

Inkább kiemelném a kivetnivalóimat, mert ezek a gondolatok voltak azok, amik miatt nem tudtam teljes nyugodtsággal végigolvasni ezt a könyvet. Mindig valami bezavart, valami elérte, hogy... nem is tudom, ne váljak őrült megszállottjává ennek a történetnek? Talán fogalmazhatok így is. Mindenesetre sokszor éreztem azt, hogy csupán az esetek 80%-ban mozog reális alapokon ez a történet. Például a vége fele, amint Tessa munkába áll, két napot a munkahelyén kell töltenie, de a másik három nap mindenhol van, csak az egyetemen nem, pedig elsőéves és éltanuló.

Tessa: eleinte ő testesítette meg a prűd kifejezést. Az olyan típusú karakterektől, mint amilyen ő is, sokszor a falra mászok. De tényleg, az elején jött, hogy sorozatosan csak pofozzam és pofozzam. Ha nem ismernék személyesen is olyan típusú lányokat, mint amilyen ő is, azt gondolnám, ez a viselkedésmód csak egy olcsó mese, hogy rávilágítsák az embereket arra, hogy nem minden csak a
kurvákból és az utcalányokból áll - általában róluk hallani mindenfele -, hanem léteznek olyan emberek, akik pont ezeknek az ellentétük. Tessát gondolom annak a karakternek, aki ebben a kötetben a legnagyobb fejlődésen ment át: megszabadult a prüdériájától, egy kicsit elkezdett élni, és megtapasztalta, milyen érzés csalódni és őszintén, tiszta szívből szeretni. Nem szeretem azt a szituációt, amikor egy fiatalt annyira visszafognak a szülei, hogy nem tapasztalja meg az életet. Persze nem azt mondom, hogy minden este kint kell legyen egy klubban, bulizzon, berúgjon, hanem hogy ki kell élvezni az élet adta lehetőségeket, nehogy az a bizonyos fagyi visszanyaljon. Tessa helyzete jó példa arra, hogy bemutassa, mi van akkor, amikor egy lányt annyira visszafognak, hogy amikor belekerül egy vaduló fiatalokból álló csoportba, akkor nem veszi észre a szemmel látható dolgokat.

Hardin: maga volt a ellentmondás. A viselkedését persze megmagyarázta a végkifejlet, ettől függetlenül viszont sokszor annyira furcsán viselkedett, hogy ritkán tudtam kiigazodni rajta. Veszélyes és sérült a srác, Anna Todd annyi csontvázat pakolt bele a Hardin nevű szekrénybe, amennyi belefért, és még elintézte, hogy két-három csontváz darabokban is bekerüljön oda. Bár az írónő megpróbálta teljes mértékben lenyomni őt a torkomon, és szinte könyörgött azért, hogy márpedig nekem szeretnem kell őt, valahogy mégsem tudtam maradéktalanul belehabarodni ebbe a srácba.

Személy szerint nem bocsátottam volna meg - ilyen hamar - Hardinnak. egyik hülyesége miatt sem. Tessa a négy egyetemi hónapja alatt szinte mindenkivel összeveszett, és ez nem biztos, hogy az ő hibája. Hamar rá kellett döbbennie, hogy szinte senki sem az, mint akinek mondta magát eddig. Csalódott az anyjában, amit megértek, és bármennyire is durván beszélt vele az utolsó oldalakon, megérdemelte, és ebben a helyzetben Tessának adok igazat. Csalódott Stephben, a barátnőjében. Atya ég, én még őt is megtépkedtem volna, de úgy, hogy az összes haja kihulljon. Csalódott Hardinban - és én nem tudtam, nevessek-e vagy sírjak. Egyrészt a csalódás okán, másrészt Tessa reakcióján.

– Tess, én… Nem tudom, mit csinálok. Te csókoltál meg először, nem emlékszel? 

– Igen… Részeg voltam, nem emlékszel? Tegnap viszont te csókoltál meg először. 

– Igen… És te nem állítottál meg. – Hardin egy kis szünet után hozzáteszi: – Kimerítő lehet. 

Micsoda? 

– Mi lehet kimerítő? 

– Úgy tenni, mintha nem akarnál, amikor mindketten tudjuk, hogy kívánsz – mondja, és közelebb lép.

Fogalmam sincs. Többet vártam, és egy kicsit csalódott vagyok. Tessa prüdériája nagyon levitte az olvasás élményét, Ha nem idegesített a kettős személyiségével, akkor Hardin volt az egyetlen olyan karakter, aki a sok titka miatt befejezzem ezt a kötetet és a kezembe vegyem a következő részt. 

Read More