Amikor annak idején, kb. négy évvel ezelőtt kijött az After könyvben is, szentül megfogadtam, hogy én biztos nem fogom elolvasni. Fogalmam sincs amúgy, miért, pedig hatalmas One Direction rajongó voltam az azt megelőző években, és én is egy 1D fanfictiont kezdtem el írni először, tulajdonképpen nekik köszönhetem azt, hogy most itt vagyok. (Merész kijelentés, de van benne logika...) Akkor jött a törés, amikor megjelent a könyv filmváltozatának előzetese, amit ITT tudtok megnézni. A kíváncsiságom hajtott, meg akartam tudni, mi a különbség a két verzió között, és ehhez ugye azt kell, hogy a könyvet is elolvassam. Sokáig vacilláltam, nagyon tartottam magam a négy évvel ezelőtt megtett fogadalmamhoz, de aztán csak meggyőztem magam arról, hogy nekem ezt nemcsak látnom, hanem olvasnom is kell.
Író: Anna Todd
Könyv címe: After - Miután
Első magyar kiadás: 2015
Oldalszám: 490
Címkék: egyetem, erotikus, filmadaptáció, New Adult, romantikus
EGY SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.
Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.
Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?
Tetszett az alapkoncepció, egy kicsit beleillik a tipikus történetek sorába, de valahogy mégis kiemelkedik valamivel, és ettől válik megjegyezhetővé. Sok szereplőt mozgat ez a kötet, és sokszor már belezavarodtam abba, hogy ki kicsoda, és milyen szerepet tölt be (ez inkább Hardin baráti körére vonatkozik). A 490 oldal tele volt cselekménnyel, mégis akadtak pillanatok, amikor egész egyszerűen ellaposodott az egész, még akkor is, ha épp valami említésre méltó dolog történt. A vége fele ugyan kezdett a tetőfokára hágni az izgalom, mégis... nagyon sokszor bennem volt a félsz, hogy túl nagyok az elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban, és talán ezért nem felel meg az igényeimnek.
Inkább kiemelném a kivetnivalóimat, mert ezek a gondolatok voltak azok, amik miatt nem tudtam teljes nyugodtsággal végigolvasni ezt a könyvet. Mindig valami bezavart, valami elérte, hogy... nem is tudom, ne váljak őrült megszállottjává ennek a történetnek? Talán fogalmazhatok így is. Mindenesetre sokszor éreztem azt, hogy csupán az esetek 80%-ban mozog reális alapokon ez a történet. Például a vége fele, amint Tessa munkába áll, két napot a munkahelyén kell töltenie, de a másik három nap mindenhol van, csak az egyetemen nem, pedig elsőéves és éltanuló.
Tessa: eleinte ő testesítette meg a prűd kifejezést. Az olyan típusú karakterektől, mint amilyen ő is, sokszor a falra mászok. De tényleg, az elején jött, hogy sorozatosan csak pofozzam és pofozzam. Ha nem ismernék személyesen is olyan típusú lányokat, mint amilyen ő is, azt gondolnám, ez a viselkedésmód csak egy olcsó mese, hogy rávilágítsák az embereket arra, hogy nem minden csak a kurvákból és az utcalányokból áll - általában róluk hallani mindenfele -, hanem léteznek olyan emberek, akik pont ezeknek az ellentétük. Tessát gondolom annak a karakternek, aki ebben a kötetben a legnagyobb fejlődésen ment át: megszabadult a prüdériájától, egy kicsit elkezdett élni, és megtapasztalta, milyen érzés csalódni és őszintén, tiszta szívből szeretni. Nem szeretem azt a szituációt, amikor egy fiatalt annyira visszafognak a szülei, hogy nem tapasztalja meg az életet. Persze nem azt mondom, hogy minden este kint kell legyen egy klubban, bulizzon, berúgjon, hanem hogy ki kell élvezni az élet adta lehetőségeket, nehogy az a bizonyos fagyi visszanyaljon. Tessa helyzete jó példa arra, hogy bemutassa, mi van akkor, amikor egy lányt annyira visszafognak, hogy amikor belekerül egy vaduló fiatalokból álló csoportba, akkor nem veszi észre a szemmel látható dolgokat.
Hardin: maga volt a ellentmondás. A viselkedését persze megmagyarázta a végkifejlet, ettől függetlenül viszont sokszor annyira furcsán viselkedett, hogy ritkán tudtam kiigazodni rajta. Veszélyes és sérült a srác, Anna Todd annyi csontvázat pakolt bele a Hardin nevű szekrénybe, amennyi belefért, és még elintézte, hogy két-három csontváz darabokban is bekerüljön oda. Bár az írónő megpróbálta teljes mértékben lenyomni őt a torkomon, és szinte könyörgött azért, hogy márpedig nekem szeretnem kell őt, valahogy mégsem tudtam maradéktalanul belehabarodni ebbe a srácba.
– Tess, én… Nem tudom, mit csinálok. Te csókoltál meg először, nem emlékszel?
– Igen… Részeg voltam, nem emlékszel? Tegnap viszont te csókoltál meg először.
– Igen… És te nem állítottál meg. – Hardin egy kis szünet után hozzáteszi: – Kimerítő lehet.
Micsoda?
– Mi lehet kimerítő?
– Úgy tenni, mintha nem akarnál, amikor mindketten tudjuk, hogy kívánsz – mondja, és közelebb lép.
Fogalmam sincs. Többet vártam, és egy kicsit csalódott vagyok. Tessa prüdériája nagyon levitte az olvasás élményét, Ha nem idegesített a kettős személyiségével, akkor Hardin volt az egyetlen olyan karakter, aki a sok titka miatt befejezzem ezt a kötetet és a kezembe vegyem a következő részt.
