Tíria Devil - Vérlázadás


Tíria neve azóta ismert előttem, amióta aktív tagként részt veszek a Romantikus-erotikus könyves csoport életében, ami nagyjából 2017 ősze, kora tele. Csupán tavaly jöttünk rá - azt hiszem, mindketten -, hogy alig van köztünk száz kilométer, mindketten erdélyiek vagyunk, és még sorolhatnám napestig ezeket a közös pontokat. El sem hiszitek amúgy, mennyire tölti el jó érzéssel a könyvmolyt maga a tény, hogy vannak hasonló ízlésű emberek a környezetében, pláne úgy, hogy ebben a környezetben szinte alig ismerik a kortárs irodalmat, és baromi keveset olvasnak.

Amikor az írónő megkért, hogy olvassam el a regényét, mint nagyjából mindenkinek, habozás nélkül igent mondtam, és ugyanúgy elmondtam a sablonos dumát neki is, mint az összes többi írónak, akik korábban megkerestek.
Író: Tíria Devil
Cím: Vérlázadás; Bűntestvérek 1.
Kiadó: Ekönyvbazár
Oldalszám: 170 oldal
Címkék: erotikus, romantikus, szerelem, történelmi romantikus
Gordon ​Mortimer Griffin Ravenheart de Caire Newchershire leggazdabb és egyben legszívtelenebb örököse. Az ifjú de Cairetől még a saját családja és a legközelebbi hozzátartozói is tartanak, nem ok nélkül. Olyan hidegséget, érzéketlenséget, amely benne vert tanyát, csupán azok a hajósok ismerhetnének, akik valamikor elérték Grönland vagy az Antarktisz partjait. Senkivel sem tud kedvesen bánni, még a saját édesanyja is retteg tőle, mivel Gordon előszeretettel hord le bárkit, aki nem a társadalmi pozíciója szerint viselkedik. Temperance Ravenheart talán emiatt sem érzett magában bátorságot ‒ ha férje vagy más kérte rajta számon mulasztását ‒, az elmaradt fészekaljának „megszüléséhez”. Ördögből elég egy is Newchershireben, vélekedett az istenfélő asszony, hite szerint bölcsen. 
De a sors maga írta át a híres család történetének fejezeteit, amikor váratlanul a nyakukba szakadt Titania, „a mongol hercegnő”. Gordon tizenegy évesen bátyja lett apja, – Lazarius de Caire gróf – üzlettársa árvájának. A kimondhatatlanul vagyonos úr, feleségével és fiaival állítólag a tengerbe veszett, amikor el akartak látogatni az ismeretlen, „eurázsiai” hazájukba. Titania, az akkor négy éves kislány kanyarója miatt maradt új hazájukban a szakácsnőjükkel, a dadájával és egy lakállyal. Egy különösen csúnya vihar éjjelét követően Titaniának arra kellett ébrednie, teljesen egyedül maradt egy, a de Caire család vagyonával vetekedő örökséggel, mégis letaszítottan Newchershire „egéről”. 
Míg de Caire-ék a szívükbe fogadták a különös, tőlük elütő fogadott lányuk, értethetetlen, számukra ismeretlen természetével együtt, Gordon a megtestesült kínzó lett a számára. Rideg kegyetlensége iszonyatba burkolta Titania egész gyermekkorát és biztosította ezt felnőtt korára, hiszen félig-meddig ő is de Caire lett, még ha sem ő, sem Gordon nem kívánta ezt a köteléket soha. 
Senkinek sem lehettek sejtései, mennyire elválaszthatatlan lesz a sorsuk felnőttkorukban…

Bevallom őszintén, kicsit féltem ettől a könyvtől. Bár a kritikák engem nem befolyásolnak már, mindig azután ítélek, hogy olvastam az adott könyvet,  valamilyen szinten bennem volt a félsz, hogy csalódok. A végeredmény valahol a pozitív csalódás felé kacsint, de nekem is voltak kivetnivalóim.
A regény pozitívuma a szereplők beszédstílusa. Rajongok a történelmi romantikus könyvekért, de eddig nagyon kevésben fogtam ki azt, hogy a szereplők népiesen, régiesen beszéljenek. Oké, a magázás megvolt, de kb. ennyi. Itt észrevehető az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet, a szülő-gyermek viszony, és bizony feltűnt az is, hogy a nőnek nincs nagyon joga a beszédhez és baromira le van nézve. Nem vagyok híve ennek a megállapításnak, sőt amióta az eszemet tudom, ez ellen harcolok, de azt még nekem is be kell vallanom, hogy abban az időben, amikor a történet játszódott, bizony ez volt a szokás, és ez ellen még nekem sincs mit tennem. Ez észrevehető volt nemcsak a férj-feleség felállásnál, hanem az anya-fia kapcsolatban is. Szó mi szó, én ezért a fiamat úgy felpofoztam volna, hogy kiköpte volna az összes fogát, és még azt a protézist is, amit csak a jövőben tettek volna fel neki, de abban az időben egy anyának el kellett fogadnia, hogy a fia, hiába a fia, magasabb pozícióban áll, mint ő.

Gordon karaktere hozta a vártat: markáns, parancsolgató, zord, rideg, és mégis képes magába bolondítani azt a nőt, akit pont nem kéne. Bár a viselkedése miatt sokszor nekimentem volna, mégis kedvelhető volt a karaktere, mivel pont olyan a személyisége, amik az ilyen történetekre jellemzőek, amilyet az ilyen történeteknél elvár az olvasó.

Titania karakterével már voltak gondjaim. Engem idegesített. Túl cserfes volt, túlságosan is a nevén nevezte a dolgokat, és ez volt az egyetlen, amit nem éreztem korhűnek. Tény ami tény, egymás között voltak, amikor ilyesmiről beszélt, mégis nekem az ő személye sok volt.

Ami miatt húztam még a számat, az az erotikus jelenetek. Nem vagyok sem prűd, sem apáca, de a becézgetések nekem is sokak voltak. Nem azt mondom, hogy senkinek sem fog tetszeni, és hogy emiatt én most úgy lecsillagozom ezt a könyvet, hogy ihaj-csuhaj, viszont emiatt érzem azt, hogy ez a történet csak halványan lépi át a jót, de nem közelíti meg a tökéletest. 

(((Amitől még kicsit a falnak mentem, az a folyamatos testvérezés-bátyámozás. Persze jogos volt a lány részéről, mégis... az erotikus jelenet közben történő párbeszédben szerintem ez sok. Olyan érzésem volt, mintha tényleg testvérek lettek volna, és még én éreztem magam vétkesnek azért, amit tettek. Persze a bűnös élvezetek a legcsábítóbbak, mégis engem ez... ez nem hozott lázba.)))
Bár még nem olvastam mást Tíriától, de úgy érzem, átlagosan alul van értékelve. Persze nem tetszhet minden mindenkinek, és senki sem lehet mindenki kedvence. Tíria Vérlázadása szerintem, mint történelmi romantikus regény, megállja a helyét. Az erotikus részekkel imitt-amott nem voltam megelégedve, ettől függetlenül viszont pozitívan csalódtam. A történet olvasmányos, hiteles a beszéd szempontjából, és tele van elhamarkodott döntésekkel, egy szenvedélyes szerelemmel, aminek a története sokáig bennem fog maradni, ugyanis ez az élethelyzet, bár elcsépeltnek hangzik, nagyon nem az, és Tíriának sikerült kihoznia belőle a legjobbakat.
Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése