A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színészek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: színészek. Összes bejegyzés megjelenítése

Határidőnapló | március 27. - Színházi világnap

Határidőnapló


Belegondoltál abba, mennyi mindent jegyzel fel a határidőnaplódba? Fogorvos, havi konzultáció ilyen-olyan dokinál, barátok szülinapja, előadások, mozipremierek, színházak, találkozók... És azokat a dátumokat feljegyzed, amik fontosak az emberi voltod számára? Azokat, amik meghatározzák a TE életedet is, azt, hogy úgy élj, ahogy most?

Az év különböző emlék-, nemzeti- és világnapjain bejegyzéseket fogunk hozni az Anarchia könyvblog bloggerével, Beával, mert úgy gondoltuk, sokkal több eseményre kéne megemlékezzünk vagy épp felfigyelnünk. Végigböngészve a naptárt olyan napokra/világnapokra/eseményekre találtunk, amikről álmodni sem mertünk volna, és elcsodálkoztunk azon, hogy mi ezekről miért nem tudunk, miért nincs ezekre nagyobb figyelem fektetve. Ez a rovat azért jött létre, hogy egy kicsit felfigyeljünk ezekre a napokra, hogy rájöjjünk, hogy vannak dolgok, amikre jó emlékezni és jó tudni, hogy tényleg léteznek.

Március 27. - Színházi világnap

Viszonylag kevés színházi élményem van, de elmondhatom, hogy nagyra becsülöm azt a keveset is. Mindegyik alkalommal jól kifogtam, és fergeteges komédiákat elevenítettek meg előttem a színészek, amiket még most is látok a szemem előtt, ha csak rájuk gondolok. A színészi élet ugyan nem vonz - rettenetesen lámpalázas vagyok, szárad ki a szám, izzad a tenyerem, ha engem néznek, és ráadásképp olyan gyorsan hadarok, hogy a jóég sem ért meg -, mégis látok benne valami varázslatot, aminek ilyen-olyan módon, de szeretnék a részese lenni. Kemény munka ez, nem két percet kell rá készülni és sokszor vért izzasztó a munka.

Ebből az alkalomból egy színházi válogatást hoztam nektek. Mivel nem tudtam dűlőre jutni azzal kapcsolatban, miről szóljon pontosan ez a bejegyzés, úgy gondoltam, hozok ajánlókat, kisvideókat, könyveket és filmeket, amik szorosan kapcsolódnak a színházhoz, a színészi élethez.

Színház az egész világ...

Család ellen nincs orvosság (2018)

Tavaly a szatmári Harag György Társulat játszotta ezt, és volt szerencsém ott lenni az első adáson. (Azóta a "bolond beteget" alakító színész, Bessenyei István sajnálatos módon elhunyt. Bár alig láttam két előadását, de évek óta nagy szerepet játszott a falusi közösségünkben, mint a helyi színjátszó csoport egyik mentora. Tiszteltem, szerettem az alakítását; egy kicsit én is összeroppantam, amikor január elején közölték a halálhírét...)


Tóték (2016)

Ugyancsak a Harag György Társulat előadásában láttam ezt e
zelőtt két éve, és mondhatom, hogy még most is emlékszem minden mozzanatára, és ez sokat segít abban, hogy megértsem a történetet, ugyanis ez nálunk érettségi anyag, és bizony nagy esély van rá, hogy ez lesz a tételben.
No, akkor, Isten hozta hát, Őrnagy Úr!


És most jöjjenek a könyvek...

Első körben olyanokat hoztam nektek, amiket magam is olvastam, de a molynak hála találtam olyat is, ami már hosszú-hosszú idők óta ott csücsül a várólistámon...

Suzanne Selfors - Mentsük meg Júliát! -> moly.hu
A cím árulkodó. Bizony-bizony, ez a Rómeó és Júlia című dráma egy nagyon érdekes feldolgozása. Bár nem lett a kedvencem, és egy nyereményjáték során el is küldtem valakinek közületek, mégis megemlíteném, mert bár az én mércémet nem ütötte meg, mégis rábiggyeszthetem a "könnyed kis limonádé" bélyeget, amit én egy kellemes vasárnap délutánra szoktam ajánlani.

Baráth Viktória - Első tánc -> moly.hu
Baráth Viki első könyvében Zoey musicalszínésznő szeretne lenni. Ebben a könyvben tökéletesen be van mutatva az az élethelyzet, amikor is a színfalak előtt és mögött két eltérő, párhuzamos történet folyik. A könyvről az értékelést ITT olvashatjátok.

Amit még a moly.hu ajánl: Cora Carmack - Szakítópróba sorozata, amit régebben olvastam, de nagyon tervben van az újraolvasás.
Leisa Rayven - Hitvány Rómeó; ő nagyon tervben van, de még fogalmam sincs, mikor kerül sorra.
Róbert Katalin - 6 hét a világ; Katalintól még semmit sem olvastam, de nagyon remélem, hogy ami késik, az nem múlik...

Amit a snitt ajánl

Csak színház és más semmi (2016 - ) -> snitt.hu
Imádom ezt a sorozatot, bár tény ami tény, voltak jelenetek, amik halálra idegesítettek. Az első két évadot ledaráltam egyetlen éjszaka alatt, a harmadikra már várnom kell, és ugyanúgy várok a negyedikre is most. Szerettem, és azt hiszem, ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy visszatért a hitem a magyar műsorokba. Az ilyen valóvilág cuccokkal engem kergetni lehet.


Kegyetlen tánc (2015-2015) -> snitt.hu
Baromi jó sorozatnak indult: a tánc, a balett, az előadásra való felkészülés, a kegyetlen lélektani rész... atyaég. IMÁDTAM... volna. Ha nem cs.szik el annyira, amennyire lehet, sőt még annál is jobban. Egy próbát mindenképpen megér, de a vége az egy hatalmas káosz.

Share:

K. M. Smith - A szerelem ezer arca

A ​szerelem ezer arca az első könyvem. 2013-ban álmodtam valamit, egyetlen kép volt, egyetlen pillanat és másnap elkezdtem írni egy történetet. A mondatok néha folyóként ömlöttek belőlem, alig tudtam megzabolázni őket, de sikerült némi rendet tennem közöttük, így született meg ez a könyv.

Szeretek kortárs magyar íróktól olvasni. Tudom, a legtöbb egykönyves, romantikus könyv szerzője, és a moly szerint K. M. Smith is ilyen, és igen, tudom, hogy ilyenkor nem túl sokat vár el az ember lánya, de azért én mégis hatalmas lendülettel vágtam bele az olvasásba.

Tévhit kering a legtöbb magyar olvasó között, miszerint ha magyar szerzős a könyv, és ne adj Isten, annak a szerzőnek csak egy könyve van, az is romantikus-erotikus, akkor biztos szürke-copy, vagy legalábbis annak a csodának a töredéke. Mivel én csak most kezdem el felfedezni a magyar szerzők világát, megpróbálok nem rájuk hallgatni, és úgy olvasni, hogy előzőleg nem kérdezek senkitől, még a molyos értékeléseket sem olvasom el.

A könyv már régóta várat magára, beletettem egy csomó várólistás kihívásba, így most már tényleg muszáj volt elkezdjem. Egyrészről kellemes csalódás volt, másrészről: Publio, nekem a pofám égne, komolyan. Mivel hogy Publios ez a könyv, és ez rettenetesen meglátszik... az egészen. De ezt majd a végén, nehogymár a rossz dologgal kezdjem.

Történet
Magyarországon kezdődik, Katy Stevens színházban dolgozik, behívják Londonba egy meghallgatásra, ahol esélyt kap egy amerikai filmszerepre. A párja Robert Thomas, a világhírű színész lesz, aki a titokzatosságáról, a megfejthetetlenségéről híres. Ez így oké.
Forgatás, első csók, első csók a való életben is, érzelmek kibontakozása. Tudjátok, ami ilyenkor történni szokott. Nekem, a kapcsolatukat nézve az az egy kivetnivalóm van, hogy túl hamar mondták ki a bűvös szavakat. Ráért volna még.

Szereplők
Katy túl sok mindent kapott a történet alatt. Értem én, az írónő szadista hajlamai picikét elszabadultak, de ez egy picit sokkk volt. Amúgy egy nagyon szimpatikus, kedvelhető karaktert hozott ki belőle, aki elé hatalmas karriert állított.

Robertet sikerült úgy alakítania, hogy igazán megkedveljem, de azt nem érte el, hogy felkerüljön az álompasi listára. (Ha esetleg kijönne a történet bővített verziója, akkor lehet, másképp történne a dolog) Robertben is. és Katyben is sok a kiaknázatlan lehetőség, ami miatt kár lenne így hagyni ezt a könyvet.
Spoileres rész, amit nem kell elolvasni azoknak, akik tervezik a könyv olvasását

Miért kellett Katy meghaljon? Oké, értem én, kellett a drámai vég, meg minden, de nem szenvedett már eleget ez a lány? Sőt, előtte állt az élet, a szerelme, végre minden rendben volt, erre... bamm. Ideges voltam, mikor befejeztem, alig tudtam elaludni, végig ezen kattogott az agyam.

Az ex és a magyar nő együttesét is soknak találtam. Most már vagy egyik, vagy másik. Ja, és Nináról nem is beszélve. Úgy lett egy picikét beállítva, hogy Rob egy csődör, aki nem képes a farkát a nadrágjában tartani, pedig ez látszólag nem így volt.

Korrektúra, szerkesztés, meg a többi. Na, ezek itt nem voltak. Tényleg nem. Elütések, vesszőhiány, kitekert, értelmetlen mondatok. Csak így néztem és bámultam: A Publio tényleg ennyire lesüllyedt? Olvastam jó Publios könyveket, legalábbis amelyek szerkezetileg jók voltak. Ez nem volt az. Végig az volt az érzésem, hogy blogot olvasok, és ezért ment olyan gördülékenyen az olvasás.



Ezt a történet nem az a felejtős fajta, főleg úgy, hogy egész éjjel ezen kattogtam. Nekem tetszett, a maga módján, és bánom, hogy nem lett jobban átnézve és kisegítve, mert tényleg tele van lehetőségekkel, és remélem, hogy az írója nem hagyta abba az írást, mert igazán kár lenne érte. :)
Share: