Julie V. Scott - Net-kaland

Előzmények

Julie a készülődő regényével kapcsolatban keresett fel még december elején. Eleinte csak együtt dolgoztunk a regényén, de aztán annyira megtaláltuk a közös hangot, hogy rájöttünk: baromira jól tudunk együtt dolgozni. Ezt a könyvét eredetileg a Határidőnapló miatt szerettem volna elolvasni, de a facebook oldalon kialakuló stresszhelyzet miatt egy kicsit elment a kedvem az olvasástól, így csak ma délelőtt sikerült befejeznem az alig 180 oldalas történetet.

Fülszöveg

Chloe komoly gondokkal küzd. Ez elsősorban abban merül ki, hogy immár három éve nincsen romantikus kapcsolata egyetlen férfival sem, így amikor az interneten rátalál egy különleges oldalra, kap az alkalmon és beregisztrál. Fülledt beszélgetésbe kezd egy huszonnégy éves orvostanhallgatóval, akiről csak néhány adatot tud. A Coop3r felhasználónevet viselő fazon azonnal bechateli magát a lány szívébe, habár fogalma sincs róla, hogy ki az illető. Ám ez hamar megváltozik. Szerelmük azonnal lángra kap, s mindketten igazán boldognak érzik magukat. Már csak a bonyodalmak hiányoznak… 

Mindketten ugyanarra vágynak, de valaki mindig közbeszól. Vajon képesek a fiatalok megbirkózni a rájuk zúduló eseménysorozattal, vagy feladják, s más mellett kötnek ki? 

Lehet életre szóló egy szerelem, ami az interneten köttetett? 

Készen állsz, hogy velük kalandozz?

Véleményem

A Net-kaland egy könnyed kis limonádé, egy délután alatt olvasós nekem mondjuk kellett pár nap, mert nem volt kimondottan időm olvasni, romantikus, csöppet erotikus történet. Ami felturbózza az egyszerű, egyetemisták között szövődő szerelmet, az az, hogy először az interneten ismerkedtek meg. Nagyon tetszettek az ottani beszélgetések, és egy kicsit bánom, hogy nem volt belőle több. Bár a sztori erre épült, úgy érzem, az utolsó oldalakra ez a része a történetnek teljesen elveszett.

Chloe eleinte nagyon hisztisnek tűnt, túl hamar felkapta a vizet szinte mindenen, és a netes beszélgetés alatt sokszor vett komolyan olyan dolgokat, amik tulajdonképpen viccnek voltak szánva. Aztán a fordulópont után teljesen megváltozott róla a véleményem: megkomolyodott, átfontoltabban cselekedett, és... őszintén, jobban is viselkedett. Bár még így is voltak meggondolatlan cselekedetei, mégis úgy érzem, ő az a karakter, aki a legnagyobb fejlődésen ment keresztül a történetben.

Dylan nevének kimondása után halk sóhaj hagyja el a számat. Eleinte nem csíptem. Mármint oké, hozta a várt kedvenc pasi szerepét, és többnyire macsósan is viselkedett, ettől függetlenül viszont sokszor annyira gyámoltalan volt, hogy úgy éreztem, seggbe kéne őt rúgja már végre valaki, hátha attól rendbe jön a fejében lévő katyvasz.

Maga a cselekmény fordulatos volt, voltak kiszámítható és kiszámíthatatlan pillanatok is. Egy romantikus NA történetben ritka az, amikor valaki újat tud mutatni, és Júliának ez egy bizonyos szempontból sikerült is meg nem is. Sikerült azért, mert szuperül bemutatta a neten kezdődő kapcsolatok legártatlanabb módját, és ezzel együtt rátett egy lapáttal arra, hogy az internet igenis biztonságos hely akkor, ha helyesen van használva. Ami miatt szerintem nem újdonság a történet, az a regény második részében lévő fordulatok voltak: bár olvasmányos volt a történet, a sok kavarás és hazudozás olyan mindennaposnak tűnt.

Összességében úgy gondolom, ez a könyv egy remek kikapcsolódás egy vasárnap délutánra/estére, sok helyen megmosolyogtat, ledöbbent, és elkerülhetetlen, hogy a hasban élő pillangók önéletre keljenek. Alapjáraton szeretem és ajánlom az ilyen történeteket, mert mindig szükség van egy ilyenre: megmosolyogtat, nem gondolkodtat el túlságosan, és más szemszögből is megmutat bizonyos helyzeteket.

Read More

K. M. Smith - A szerelem ezer arca

A ​szerelem ezer arca az első könyvem. 2013-ban álmodtam valamit, egyetlen kép volt, egyetlen pillanat és másnap elkezdtem írni egy történetet. A mondatok néha folyóként ömlöttek belőlem, alig tudtam megzabolázni őket, de sikerült némi rendet tennem közöttük, így született meg ez a könyv.

Szeretek kortárs magyar íróktól olvasni. Tudom, a legtöbb egykönyves, romantikus könyv szerzője, és a moly szerint K. M. Smith is ilyen, és igen, tudom, hogy ilyenkor nem túl sokat vár el az ember lánya, de azért én mégis hatalmas lendülettel vágtam bele az olvasásba.

Tévhit kering a legtöbb magyar olvasó között, miszerint ha magyar szerzős a könyv, és ne adj Isten, annak a szerzőnek csak egy könyve van, az is romantikus-erotikus, akkor biztos szürke-copy, vagy legalábbis annak a csodának a töredéke. Mivel én csak most kezdem el felfedezni a magyar szerzők világát, megpróbálok nem rájuk hallgatni, és úgy olvasni, hogy előzőleg nem kérdezek senkitől, még a molyos értékeléseket sem olvasom el.

A könyv már régóta várat magára, beletettem egy csomó várólistás kihívásba, így most már tényleg muszáj volt elkezdjem. Egyrészről kellemes csalódás volt, másrészről: Publio, nekem a pofám égne, komolyan. Mivel hogy Publios ez a könyv, és ez rettenetesen meglátszik... az egészen. De ezt majd a végén, nehogymár a rossz dologgal kezdjem.

Történet

Magyarországon kezdődik, Katy Stevens színházban dolgozik, behívják Londonba egy meghallgatásra, ahol esélyt kap egy amerikai filmszerepre. A párja Robert Thomas, a világhírű színész lesz, aki a titokzatosságáról, a megfejthetetlenségéről híres. Ez így oké.

Forgatás, első csók, első csók a való életben is, érzelmek kibontakozása. Tudjátok, ami ilyenkor történni szokott. Nekem, a kapcsolatukat nézve az az egy kivetnivalóm van, hogy túl hamar mondták ki a bűvös szavakat. Ráért volna még.

Szereplők

Katy túl sok mindent kapott a történet alatt. Értem én, az írónő szadista hajlamai picikét elszabadultak, de ez egy picit sokkk volt. Amúgy egy nagyon szimpatikus, kedvelhető karaktert hozott ki belőle, aki elé hatalmas karriert állított.

Robertet sikerült úgy alakítania, hogy igazán megkedveljem, de azt nem érte el, hogy felkerüljön az álompasi listára. (Ha esetleg kijönne a történet bővített verziója, akkor lehet, másképp történne a dolog) Robertben is. és Katyben is sok a kiaknázatlan lehetőség, ami miatt kár lenne így hagyni ezt a könyvet.

Spoileres rész, amit nem kell elolvasni azoknak, akik tervezik a könyv olvasását

Miért kellett Katy meghaljon? Oké, értem én, kellett a drámai vég, meg minden, de nem szenvedett már eleget ez a lány? Sőt, előtte állt az élet, a szerelme, végre minden rendben volt, erre... bamm. Ideges voltam, mikor befejeztem, alig tudtam elaludni, végig ezen kattogott az agyam.

Az ex és a magyar nő együttesét is soknak találtam. Most már vagy egyik, vagy másik. Ja, és Nináról nem is beszélve. Úgy lett egy picikét beállítva, hogy Rob egy csődör, aki nem képes a farkát a nadrágjában tartani, pedig ez látszólag nem így volt.

Korrektúra, szerkesztés, meg a többi. Na, ezek itt nem voltak. Tényleg nem. Elütések, vesszőhiány, kitekert, értelmetlen mondatok. Csak így néztem és bámultam: A Publio tényleg ennyire lesüllyedt? Olvastam jó Publios könyveket, legalábbis amelyek szerkezetileg jók voltak. Ez nem volt az. Végig az volt az érzésem, hogy blogot olvasok, és ezért ment olyan gördülékenyen az olvasás.



Ezt a történet nem az a felejtős fajta, főleg úgy, hogy egész éjjel ezen kattogtam. Nekem tetszett, a maga módján, és bánom, hogy nem lett jobban átnézve és kisegítve, mert tényleg tele van lehetőségekkel, és remélem, hogy az írója nem hagyta abba az írást, mert igazán kár lenne érte. :)

Read More

Corinna Miller - 7 nap a herceggel

Egy teljes hónap telt el a könyv olvasása óta. Azóta halogatom az értékelést, pedig ami késik, nem múlik, és van róla mit mondanom.

Előre szólok, ez nem egy szokásos értékelés, itt nem idézgetek (csak egyet), nem csinálok semmit. Egyszerűen csak kiértékelem,, és elmondom, ami a vesémet szúrta.

Egy ideje már a tulajdonomban volt ez a könyv (és a második része is, amit még nem olvastam), és már jó ideje a tervezett könyvek listáján szerepelt, viszont soha nem vett rá a lélek, hogy el is olvassam.

Az alapsztorival semmi bajom. Budai nő, idegenvezető, Erdélybe jön (mert hogy én már itt vagyok, így ő jön hozzám...) egy munka miatt. Rossz hírű herceg  (angol, ha az emlékeim nem csalnak), aki egy hétig pihenni szeretne nálunk. Tényleg nagyon jó a történet; egy fantasztikus, hosszú, tartalmas könyvet kellett volna olvasnom. Ehelyett mit kaptam? 148 oldal összecsapott valamit. Mi az a valami? Mindjárt részletezem.

A szereplőkkel volt az egyik legnagyobb problémám. Először is: Phil - mint ahogy fentebb is olvasható - rossz hírű herceg volt. Rendben van. Mostanában inkább a fantasy/sci-fi/dísztópia témára vagyok ráállva, de már egy rakásnyi rossz fiús történetet olvastam. Nem azt mondom, hogy itt nem áll jól neki ez az imázs, de szerintem sokkal izgalmasabb lett volna a történet, ha Phil titkon rossz fiú, de amúgy egy csendes, dolgos ember. Nagyobbat ütött volna ez a változat. De mit tudhatok én erről, egy egyszerű könyvmoly, wannabe író? Semmit. Csak hogy ezt tisztázzuk, hogy ezért NE kössenek belém. Köszönöm.

Viszonylag jól megalkotott karakter volt, annak ellenére, hogy nagyjából  minden második könyvben ugyanilyennel találkozok, ha nem jobbal.

Aztán ott volt Rose. Erős, magabiztos, tehetséges, fiatal negyvenes. Valahogy a kora miatt nem szimpatizáltam vele, pedig semmi bajom az idős karakterekkel, sőt sokkal több korosabb szereplőkről olvasok, mint fiatal tinédzserekről. Az idősebbek valahogy reálisabban cselekednek. Legalábbis eddig a könyvig úgy hittem. Tévedtem. Nagyot. Néha túlságosan is pofátlan volt, egoista és... nem nőies. Az ilyeneket általában egy pasira szoktam mondani, akiknek ez jól áll, de neki... bocs, de nem.

Tisztázzuk: Phil herceg, Rózsa pedig egy egyszerű, hétköznapi idegenvezető. Mégis hogy a búbánatos istenkövébe meri őt leanyázni MÁR A MÁSODIK NAP? Egy: külön szinteken élnek; a pasi egy arisztokrata, a nő pedig a pornép része. Nincs hozzá joga. Kettő: egy ember az ügyfelét nem anyázza le, mert hát nem, és kész. De ő megtette. Rendben van...

A másik. Oké, hogy Phil herceg. Oké, hogy pénzes. Oké, hogy jóképű, szexi, meg minden. De az ügyfele. Ügyfelek előtt nem vetkőzünk fehérneműre, mert valószínűleg tiltja a szabályzat, hogy bármiféle szerelmi/testi kontaktusba kerüljünk az ügyfelünkkel. Még akkor sem, ha az ügyfél ezt kívánja. Rose megtette. Naná, hogy megtette, mert miért ne...

Ennyit a szereplőkről, mert ha folytatnám, holnap nem mennék iskolába, amit, ugye, jó lenne nem megtenni... Báááár...

Mercivel veséztem ki PÜ-ben ezt a könyvet. A legtalálóbb mondatom, amit megjegyeztem: "Ez a könyv olyan, mintha vak lennék, és filmet néznék. Hallom, ahogy beszélnek, a beszélgetésből tudom, hogy épp közösülnek vagy kirándulnak, vagy csak úgy szimplán vannak, de nem látom a képet, és egyszerűen nem jön át az üzenete." Mert így volt. Talán a két kezemen meg tudnám számolni, hogy összesen hány leíró bekezdés volt. Személy szerint utálom, ha hatvan oldalon át ecsetelik a táj szépségét és a víz csobogását, de itt, Istenemre mondom, hiányzott, és ez fáj. Erdély. Gyönyörű helyek, még akkor is, ha egy szegény, oláh faluról van szó, de itt még egy leírást sem kaptam, és ez nagyon bánt. Ez a legnagyobb hátulütője az egész történetnek.

Néhány pozitívumot is felsorolnék, mert azért voltak, és nem szabad szemet hunyjak fölötte.

- Már maga a tény, hogy az írónő Erdélyt választotta helyszínéül a könyvnek, tett arról, hogy elolvassam a könyvet.

- A magyarság, annak vesézése és a hagyományok, amitől szerethetőek a szereplők.

- A poénok. Na, azok ütöttek.

Egy idézet, mert hát az mindig kell:

– Nem, a rendes végzettségem, drágám, természetvédelmi mérnök kisasszony. 

– Az mivel foglalkozik? 

– Némely esetben állatokkal is. 

– Akkor rosszabb napjaimon beleférek a praxisodba.

Read More