Amikor rátaláltam a sorozatra, féltem elkezdeni. Egyrészt megrémítette az, hogy 264 részes és hat évados, másrészt az ilyen középiskolás sorozatoknak - eddig úgy gondoltam - két véglete van: vagy ritka szar, pocsék és nézhetetlen, vagy tökéletes, mint pl. A Tanár c. sorozat, amit imádok. A Holnap tali c. sorozat első évada vegyes érzéseket váltott ki belőlem, el is mondom, miért.
Egyrészt az alapötlet szuper, bár ahhoz képest nem nagy dunszt, ugyanarról szól, mint az összes többi gimis sorozat, és valahogy mégsem. Mégsem, mert az iskola kézzel fogható - már akinek -, közeli, helybéli, a szokások a miénkkel vetélkednek, és maga a helyszín is olyan, hogy mi, magyarok, ismerjük és szeretjük.
Abban is kiemelkedő, hogy tényleg a valóságot mutatja: internet, internet és internet. Szar beismerni, de én is ennyire függök a mobilomtól, én is állandóan rajta lógok, mindent meg kell osszak a barátaimmal és az ismerőseimmel. Ezzel nem csak én vagyok így, hanem sokan mások is.
Az iskolai életben is vannak rétegek, vannak klikkek és vannak olyanok, akik ki akarnak emelkedni a tömegből. Mira eddig nem keltett bennem jó benyomást, és van egy olyan érzésem, hogy ezután sem fog. Utálom azokat a lányokat, akik így vonják magukra a figyelmet. És a hangja... te jó ég, azzal vallatni lehetne.
Bori karaktere bejött, de túl hamar kapja fel a vizet, és sokszor nem részrehajló. Kapkod, gyorsan hozza meg a sokszor rossz döntést. Ettől függetlenül viszont ő az egyik olyan szereplő, akiről tudni akartam, mi lesz vele, aki miatt lényegében nézem a sorozatot.
Lara személye engem... riaszt. Tökéletes. Túl tökéletes, sosem hibázik, ő a porcelánbaba, aki mindenkinek kell, ő a leg... leg... leg. Tetszik a hangja, jól énekel, és a személyisége is jó lenne, ha nem lenne anyámasszonykatonája, aki mindig mindent megkap az élettől. Úgy értem, még nem koppant akkorát ahhoz, hogy rájöjjön: mindennek van rossz oldala, mindig van tovább, és sosem csak a saját érdekünket kell szem előtt tartsuk. Ő is rendben lenne számomra, ha végre ledobná ezt a porcelán álarcot.
Soma. Én behalok ezen a fiún. Sokszor olyan hülye, hogy üti el magát, máskor meg ő a legokosabb. Kicsit csámpás, ha élhetek ezzel a szóval. Jól néz ki, menő is, már akinek annak számít, viszont sokszor olyan buta, hogy meghazudtolja a rosszfiú imázsát.
Gergő nevetésétől padlót fogok. Rég hallottam ilyen öblös, kárörvendős, gúnyos nevetést, mint amilyen az övé. Az ő karaktere és személyisége kimondottan tetszik, vele nem volt így komolyabb problémám. Bár a rossz döntésekben ő is verhetetlen.
Csabika. A drága Csabika. Te jó ég, még mindig magam előtt látom a Ki mit tud-os jelenetben az örömét. Istenem, ezen a srácon nagyon lehet nevetni.
Kedvenc jelenet: mindenképp az, amikor Bori és Soma az első randijukon máris rátérnek a család, nagy ház, gyerek témára, ami miatt Bori elmenekül. Mindketten elmesélik a legjobb barátjuknak, Larának és Gergőnek is. Másnap a suliban egyik órán felolvasnak valamiből, Soma után rögtön Bori jön, aki egy olyan jelenetet olvas, amiben azt mondja E/1-ben, hogy ő lesz az anyja valaminek/valakinek, pontosan már nem emlékszem a párbeszédre. Csak az marad meg, hogy Larát és Gergőt kiküldték óráról, mert mindketten annyira nevettek, hogy nem tudták abbahagyni.
Nem azt mondom, hogy ez egy kötelező látnivaló, mert akkor hazudnék. Azt sem, hogy kihagyhatatlan, mert biztos én is hamar elfelejtem. Nem. Nem zengek róla áriákat, mert közel sem tökéletes. És épp ez benne a jó. Nem tökéletes, de hiteles. Nem mutat irreális képet a 21. századi magyar iskoláról, nem olyan személyiségekkel dolgozik, akik kifogástalanok, hanem olyanokkal, akik emberiek. Emiatt szeretem nézni, emiatt nem érzem azt, hogy elpocsékolom rá az időmet. Nem azt mondom, hogy más nem érezné úgy, hogy időpocsékolás, de azt merem állítani, hogy megér egy misét. Én is azt hittem, hogy a 10. rész után megunom, és már a 60. is láttam, és úgy érzem, nem lesz itt megállás a végig.
