Egy teljes hónap telt el a könyv olvasása óta. Azóta halogatom az értékelést, pedig ami késik, nem múlik, és van róla mit mondanom.
Előre szólok, ez nem egy szokásos értékelés, itt nem idézgetek (csak egyet), nem csinálok semmit. Egyszerűen csak kiértékelem,, és elmondom, ami a vesémet szúrta.
Egy ideje már a tulajdonomban volt ez a könyv (és a második része is, amit még nem olvastam), és már jó ideje a tervezett könyvek listáján szerepelt, viszont soha nem vett rá a lélek, hogy el is olvassam.
Az alapsztorival semmi bajom. Budai nő, idegenvezető, Erdélybe jön (mert hogy én már itt vagyok, így ő jön hozzám...) egy munka miatt. Rossz hírű herceg (angol, ha az emlékeim nem csalnak), aki egy hétig pihenni szeretne nálunk. Tényleg nagyon jó a történet; egy fantasztikus, hosszú, tartalmas könyvet kellett volna olvasnom. Ehelyett mit kaptam? 148 oldal összecsapott valamit. Mi az a valami? Mindjárt részletezem.
A szereplőkkel volt az egyik legnagyobb problémám. Először is: Phil - mint ahogy fentebb is olvasható - rossz hírű herceg volt. Rendben van. Mostanában inkább a fantasy/sci-fi/dísztópia témára vagyok ráállva, de már egy rakásnyi rossz fiús történetet olvastam. Nem azt mondom, hogy itt nem áll jól neki ez az imázs, de szerintem sokkal izgalmasabb lett volna a történet, ha Phil titkon rossz fiú, de amúgy egy csendes, dolgos ember. Nagyobbat ütött volna ez a változat. De mit tudhatok én erről, egy egyszerű könyvmoly, wannabe író? Semmit. Csak hogy ezt tisztázzuk, hogy ezért NE kössenek belém. Köszönöm.
Viszonylag jól megalkotott karakter volt, annak ellenére, hogy nagyjából minden második könyvben ugyanilyennel találkozok, ha nem jobbal.
Aztán ott volt Rose. Erős, magabiztos, tehetséges, fiatal negyvenes. Valahogy a kora miatt nem szimpatizáltam vele, pedig semmi bajom az idős karakterekkel, sőt sokkal több korosabb szereplőkről olvasok, mint fiatal tinédzserekről. Az idősebbek valahogy reálisabban cselekednek. Legalábbis eddig a könyvig úgy hittem. Tévedtem. Nagyot. Néha túlságosan is pofátlan volt, egoista és... nem nőies. Az ilyeneket általában egy pasira szoktam mondani, akiknek ez jól áll, de neki... bocs, de nem.
Tisztázzuk: Phil herceg, Rózsa pedig egy egyszerű, hétköznapi idegenvezető. Mégis hogy a búbánatos istenkövébe meri őt leanyázni MÁR A MÁSODIK NAP? Egy: külön szinteken élnek; a pasi egy arisztokrata, a nő pedig a pornép része. Nincs hozzá joga. Kettő: egy ember az ügyfelét nem anyázza le, mert hát nem, és kész. De ő megtette. Rendben van...
A másik. Oké, hogy Phil herceg. Oké, hogy pénzes. Oké, hogy jóképű, szexi, meg minden. De az ügyfele. Ügyfelek előtt nem vetkőzünk fehérneműre, mert valószínűleg tiltja a szabályzat, hogy bármiféle szerelmi/testi kontaktusba kerüljünk az ügyfelünkkel. Még akkor sem, ha az ügyfél ezt kívánja. Rose megtette. Naná, hogy megtette, mert miért ne...
Ennyit a szereplőkről, mert ha folytatnám, holnap nem mennék iskolába, amit, ugye, jó lenne nem megtenni... Báááár...
Mercivel veséztem ki PÜ-ben ezt a könyvet. A legtalálóbb mondatom, amit megjegyeztem: "Ez a könyv olyan, mintha vak lennék, és filmet néznék. Hallom, ahogy beszélnek, a beszélgetésből tudom, hogy épp közösülnek vagy kirándulnak, vagy csak úgy szimplán vannak, de nem látom a képet, és egyszerűen nem jön át az üzenete." Mert így volt. Talán a két kezemen meg tudnám számolni, hogy összesen hány leíró bekezdés volt. Személy szerint utálom, ha hatvan oldalon át ecsetelik a táj szépségét és a víz csobogását, de itt, Istenemre mondom, hiányzott, és ez fáj. Erdély. Gyönyörű helyek, még akkor is, ha egy szegény, oláh faluról van szó, de itt még egy leírást sem kaptam, és ez nagyon bánt. Ez a legnagyobb hátulütője az egész történetnek.
Néhány pozitívumot is felsorolnék, mert azért voltak, és nem szabad szemet hunyjak fölötte.
- Már maga a tény, hogy az írónő Erdélyt választotta helyszínéül a könyvnek, tett arról, hogy elolvassam a könyvet.
- A magyarság, annak vesézése és a hagyományok, amitől szerethetőek a szereplők.
- A poénok. Na, azok ütöttek.
Egy idézet, mert hát az mindig kell:
– Nem, a rendes végzettségem, drágám, természetvédelmi mérnök kisasszony.
– Az mivel foglalkozik?
– Némely esetben állatokkal is.
– Akkor rosszabb napjaimon beleférek a praxisodba.
