Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor épphogy csak elkezdtem molyolni, szembejött velem ez a könyv, fel is raktam az "érdekel" polcomra, de azóta valahogy meg is feledkeztem róla. Szeptemberben, ahogy ismét átléptem a megyei könyvtár kapuját, ott volt a polcon, és tudtam, hogy egyszer muszáj lesz magammal hoznom. Nem tévedtem.
Fülszöveg
Magányos strand a Csendes-óceán partján, egy hely, amelyet megtölt a varázslat. Smilla számára ez La Push. A cserediáklány és barátai az indiánrezervátumban állítják fel sátraikat. De miért viselkedik Conrad, az egyik helyi fiatal, ilyen ellenségesen a szörfösökkel? Mit titkolhat Alec és Josh, akik már egy évvel ezelőtt is voltak itt?
Egy sorsdöntő fordulat nyomán Smilla a titokzatos Conradot egy egészen más oldaláról ismeri meg, és beleszeret. Amint ez a többiek számára is nyilvánvalóvá válik, hirtelen jeges hangulat uralkodik el a csapaton, Smilla pedig megtudja, mi is történt valójában az előző nyáron.
Szereplők
Smilla. Nagyon tetszett a neve, sokkal egyedibbé és szebbé tette a történetet, mintha mondjuk Annenak vagy Bethnek hívták volna. Érdekes jellemű, fejlődőképes lánynak ismertem meg, akinek van múltja, jelenje, jövője, nem csak a történet kedvéért találták ki, hanem úgy, hogy egy bizonyos időre beléptünk volna az életébe, hogy lássuk a gondolatait és az érzéseit.
Condrad. Első látásra/olvasásra szerelem? Megvolt. Ugyan nem maradandó az érzés, van nála szebb, jobb, érdekesebb karakter is, de az írónőnek sikerült egy olyan személyiséget megalkotni Conrad személyében, aki ha eszünkbe jut, biztos jót fogunk mosolyogni rajta.
A többi szereplőt nem sikerült megkedvelnem. Ellenszenvesek, tipikus "ámerikái"-ak voltak, akik kiélik magukat anyuci meg apuci pénzén, és nem érdekli őket a tetteik következménye. Egyedül Mark és Conrad apja volt az, akik valamilyen szinten átlépték azt a bizonyos korlátot, ami elválasztja az elviselhetetlent a kedvenctől.
A történet - enyhe spoiler -
Oké-oké. Tudom. Ekkora kliséhalmazt még nem látott a világ, annyira egyszerű, kiszámítható történet volt, hogy az szinte már hihetetlen, és mégis olyan szép köntösbe volt bújtatva, hogy őszintén szólva nekem csak a végén tűnt fel az, hogy mennyire átlátható az egész.
Adva van egy német cserediák lány, aki Amerikába költözik, hogy oda járjon iskolába. Egy olyan családnál lakik, akikkel régebben jóban voltak, csak a távolság kicsit megtépázta a kapcsolataikat. Smilla szerelmes volt Alec-ba, a legidősebb fiúba, de ezt ugye nem mondta el senkinek. 3 hétre elutaznak La Pushba szörfözni néhány fiatallal. Smilla még reménykedik abban, hogy Alec észreveszi őt, de ez viszonylag lehetetlen küldetésnek számít, mert ott van a tipikus primadonna, aki nem képes leülni a seggére.
A történet hangulata kellemesen bizsergető volt, kicsit nyomott, kicsit vidám, a kettő keveréke pedig telitalálatnak bizonyult, legalábbis nálam.
Sok az Alkonyatos utalás, de mivel nem volt szerencsém a könyvhöz (Gigernek hála nem is lesz), nem volt zavaró tényező. Még sosem olvastam indiánokról, így nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan is közelíti meg az írónő ezt a világot - az eredmény pedig tetszett, valószínűleg többször olvasós lesz.
A Josh körüli dolgok eléggé rémisztőek lettek, nagyon meglepődtem a sorsán, de... basszus, megérdemelte. Halálosan idegesítő személyiség volt, tipikusan olyan, akit leütnék, csak úgy, minden ok nélkül, mert minden egyes mozdulata bűnnek számít.
Nem értem, miért olyan népszerűtlen a könyv, vannak ennél sokkal rosszabbak is, amik nagyobb hype-ot kapnak, mint amekkorát kellene. Kellemes, szórakoztató, néhol döbbenetes, néhol beszámítható, tökéletes kikapcsolódást nyújt egy esős délutánra.
Ajánlom? Naná. Ha mindenképpen La Pushról, indiánokról és a szörfözésről akartok olvasni, akkor inkább ezt. Van egy olyan érzésem, hogy ez sokkal jobb, mint a fentebb említett társa. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése