Ismét a Harryx miatt kezdtem el olvasni a könyvet, és őszintén bevallom, ha nincs ez a játék, akkor bizony nem hiszem, hogy ebben az évben sort kerítettem volna erre a történetre. Most pedig ott tartok, hogy már a második részt is olvasom, mert annyira magába szippantott az új világ, hogy képtelen voltam abbahagyni az olvasását.
Százhuszonhat évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.
Véleményem
Mint ahogy fentebb is említettem, ha nincs ez a kihívás, én sem olvasom el a könyvet. Ugyan a történet már rég felkeltette az érdeklődésemet, de mivel nem vagyok kimondottan egy sci-fi rajongó, elképzelésem sem volt arról, milyen lehet egy olyan Hamupipőke átírás, amiben robotok, űrkutatás, földönkívüliek, és egy alternatív univerzum is szerepel. Lényegében ezek voltak azok a bizonyos okok, amik miatt nem olvastam el korábban ezt a könyvet.
Felhoztam az egyik csapattársamnak, hogy válasszon egy akármilyen könyvet a várólistámról, és azt majd elolvashatjuk közösen, de amikor erre esett a választása, megrémültem. Az alaptörténet bennem maradt még úgy is, hogy max. egyszer olvastam el hónapokkal ezelőtt a fülszöveget, és tudtam, mire vállalkozok - legalábbis azt hittem, hogy tudom. Szinte biztos voltam abban, hogy két véglete van ennek az olvasásnak: vagy a felénél abbahagyom, és soha többé még csak felé sem nézek, vagy átlapozom, írok egy nyúlfarknyi értékelést arról, hogy ezt a könyvet nem nekem találták ki, meg blablabla, és kész. Aztán elkezdtem olvasni, és rájöttem, mekkora balfasz voltam eddig. ATYA ÚR ISTEN. Erre a történetre nincs is jobb szó az atyaúristennél.
A történet kezdete tökéletesen mesébe illő volt, más kezdést el sem tudok képzelni ennek a könyvnek. A szereplők könnyen kedvelhetőek és utálhatóak voltak, a mostohák hozták a kívánt hatást, de a mellékszereplők is jól teljesítettek, egyiket sem éreztem feleslegesnek.
A tipikus Hamupipőke történet mellett kaptam egy teljesen új világot, ami egyáltalán nem hasonlít a megszokott mesei környezethez. Ha lehunytam a szememet, vasat láttam, rengeteg vasat, és más élettelen tárgyat. Ez rémisztő volt, és bizarr. Sok, a történethez hasonló felépítésű filmet láttam már, és hozzá kéne legyek szokva ahhoz, hogy a legtöbb fantasy átdolgozás inkább a jövőben játszódik (akár alternatív - szóval múltszerű, mégis jövőkép -, vagy egy teljesen más, reálisnak tűnő jövőben), mégis az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy ha ez kell legyen a jövő - ha nem is teljesen, de részletek belőle tuti megtörténhetnek -, akkor köszönöm szépen, de nem kérek belőle.
A szerelmi szálat viszonylag gyengének találom, és nem azért, mert lényegében nem történt semmi fizikai kontaktus a két szereplő között, hanem mert abban a pár beszélgetésben sem éreztem azt, hogy a két szereplő másképp nézne egymásra. Persze ettől a történettől nem vártam eget rengető, gyomrot bizsergető erotikát, sőt, ha ez történt volna, valószínűleg a falhoz is vágom a könyvet, de azért egy csókpróbálkozáson kívül többre számítottam.
Összességében úgy érzem, ez a történet egy erős felépítésű, komplex és igényes könyv, bátran merem ajánlani azoknak, akik nem riadnak vissza a meseszerűségtől, a robotoktól, a sci-fitől, és a kemény függővégektől.
