A nők imádták Reid Buchanant – legalábbis addig a bizonyos csütörtök reggel háromnegyed hétig.
De, ahogy mondani szokás, a kivétel képezi a szabályt, Lori pedig tökéletes hibának bizonyult. Ez a mondat az, ami meghatározza Reid zűrös, zavaros életét: a nők. Mindegy, hogyan és milyen áron - és annak ellenére, hogy a későbbiekben érthetővé válik, úgy gondolom, a jóból is megárt a sok, legalábbis Reid esetében ez történt.
Amikor a címre fény derül
Az angol és a magyar cím között még mindig mérföldek vannak, viszont kezdem érteni a lényegüket: a fordító / a kiadó kiválasztott két olyan ételt, ami egy adott ponton fontos szerepet játszik a két főszereplő életében. Annak ellenére, hogy az eredetiség híve vagyok (azaz, ha valamit egyszer már megírtak, kérem szépen nem másítani rajta egy hangyányit sem, mert az úgy már nem az igazi), igazán tetszik ez a megoldás. Ötletes és találó.
A karakterekről
Lori
A négy női főhős közül Loriban kaptam meg leginkább önmagamat. Én is szeretek elbújni a ruhákban, a hajam mögött (mondjuk ő szoros copfba fogta, de nem is ez a lényeg), és úgy gondolom, ő is épp ezt tette. Annak ellenére, hogy nem szerette a helyzetét, nem változtatott semmin, sőt, talán még maga ellen is dolgozott. Mindig a nővére volt a királynő, akire mindenki figyelt, Lori be sem volt tervezve, csak úgy lett, és az is meglehet, hogy feleslegesen. Ezt sokáig éreztette is vele az édesanyja, akivel nem igazán szimpatizálok. Miután a nővéréről kiderült a betegsége, még inkább a háttérbe szorult: ápolta őt ugyan, de ez minden.
Azt hiszem, ennek volt köszönhető az is, hogy nehezebben kezelte azokat a helyzeteket, amikor Reid nem volt olyan tapintatos, mind ahogyan azt egy úriembertől elvárja az ember lánya. Ugyan a szócsatákat könnyen vette - Gloriával szemben is, és amit művelt vele, azt a világ csodái közé is be lehetne sorolni -, de a forróbb helyzetekben picit alábbhagyott a tudása, ami Reid tapasztalataival ellentétes volt. Ezért is alkotnak ilyen jó párost.
Reid
Direkt hagytam őt utoljára. Már az előző két kötetben felkeltette az érdeklődésemet, és azt kell mondanom, hogy egy picit sem okozott csalódást. Hozta a formáját, és az, hogy sokkal közelebbről is megismerhettem őt, csak még jobban rátett egy lapáttal az egészre. Ugyan őket nem preferálom annyira, mint Walkeréket, de a számukra is került hely a szívemben.
Kicsit megdöbbentett a múltja. Ugyan számítottam rá, hogy valami brutális, valami szívbemarkoló lesz, mint a bátyja esetében, de arra nem gondoltam, hogy ennyire.
Nagyon-nagyon nevettem a szenvedésén. Tudom, hogy nem szép dolog, de azért megesik, hogy a fagyi visszanyal, és ő épp így járt. Egy picit megérdemelte - és ezt főleg akkor gondoltam, amikor erősen hangsúlyozta, hogy már azt sem tudja, hány nővel feküdt le. Az egy picit megártott a feminista lelkemnek, de túléltem.
A történetről - spoileres -
Ezekben a történetekben igazából az a jó, hogy beszámíthatóak: tudom, hogy mi fog történni, hogy boldog vége lesz, hogy minden heppi. Mondjuk Lori testvérének a halálára nem számítottam, de benne volt a pakliban. Az volt az első és egyben utolsó pont, amin elbőgtem magam.
A lány édesanyja irritált a legjobban, sokkal inkább utáltam őt, mint Gloriát. Megpróbálta elhitetni vele, hogy szereti őt, hogy semmi baj sincs vele, de közben a szavai között ott voltak azok a csúnya gondolatok, amiket félt kimondani: felesleg, nincs rád szükség, nem kellesz nekem. Gloria is egy szemét nő volt egy ideig, de őt még el tudtam viselni. Az anyát már kevésbé.
Imádtam Lori felvágott nyelvét és az optimizmusát. Az, ahogy Gloriával elbánt, szórakoztató volt, ezeken a részeken nevettem a legtöbbet.
Megmondom őszintén, engem brutálisan zavartak a Danis részek. Oké, így legalább megismerhettük az előző áldozatokat, de nekem sok volt. Teljesen megutáltam a lányt, valahogy a viselkedése nem azt tükrözte, hogy egy remek emberről van szó (tekintve a két pasiról - a második konkrétan (ahogy az előző) rá sem hajtott, de máris dobta, amit sajnálok, és nem is értek). Szerencsére az ő kötete kiengesztelt, de ezzel akkor is leírta magát nálam egy időre.
Ez a könyv - ahogy az előző kettő is - színt vitt az életembe. Örülök, hogy rájuk akadtam, és hogy egy ilyen remek sorozatra bukkantam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése