Helena Silence - Enigma

Az első mondat

Hátamat szorosan a falnak vetve álltam a repülőtér mosdójában. Egyedül voltam, mégis úgy tűnt, mintha százan szívnák el előlem a levegőt. Fájt a mellkasom, mintha mázsás súlyok nyomtak volna a föld felé. A félelem hatalmas hullámként borított be. Megbénított.

Számomra nem fontosak az első mondatok. Lehet, hogy az értékelésekből ez szűrődött le, de mindig azon a véleményen voltam, hogy az első két fejezet az, ami meghatároz egy könyvet, nem az első mondat. Itt viszont ez volt az, ami megvett kilóra, már az első olvasáskor, ami, ha az emlékeim nem csalnak, tavaly május volt.

Tulajdonképpen azért is fogott meg, mert teljes mértékben megértem Lenat, és tudom, mit érez ilyenkor. Talán azért is szeretem ennyire ezt a könyvet, mert túl sok közös vonásom van a főhősnővel. Minden bizonnyal...

Amikor a címre fény derül

Úgy éreztem, a csontokat áttörve, puszta kézzel tépik ki a szívemet, de csupán egy pillanatig tartott az egész. Az Enigma falai mögött lévő életem, minden, ami egykor voltam, eltűnt. Kitöröltem, így nem fájhatott többé.

Tulajdonképpen nem ez a pillanat, amikor tényleg kiderül a cím lényege, viszont ezt érzem a legtalálóbbnak ide, és az értékelésbe is. Mivel fentebbi idézet is elvontabb hangulatú és személyes, épp talál ide ez is.

A könyvben sok olyan rész van, ami inkább elvontabb, ami nem teljes mértékben talál egy 18 éves lány gondolataihoz. 18 évesen az ember - legalábbis szerintem - egyik buliból a másikba kell csöppenjen, és nem rémálomból a rémálomba. Mindenesetre ez a lány nem hogy a jobbnál jobb dolgokat kapná, hanem a rosszabbnál rosszabbakat, és csak akkor fordult minden a jó irányba, amikor megtudta, hogy mire képes úgy istenigazából, és amikor Alex közeledni kezdett felé. 

A karakterekről

Lena

Tökéletesen megértettem, és átéreztem a helyzetét. Néha olyan gondolatai voltak, mint nekem, ami picit rémisztő, picit viszont... kellemes csalódás.
Az akaratereje és a tűrőképessége volt az, ami igazán tetszett. Alex mellett élni kihívás, főleg ha az első néhány napot nézzük, amikor a srác annyira utálta és gyűlölte, hogy szinte lyukat fúrt benne a pillantásaival.
Azt hiszem, ő az a karakter - lány -, akivel semmi bajom sincs. Többször is volt már szó arról, hogy mennyire gyűlölöm az esetlen, gyenge nőket - hiszen milyen az már, ha az a nő nem tud kiállni a saját igazáért... feminista vagyok, talán már túlságosan is -, Lenaban viszont nem volt zavaró, hogy néha instabillá vált, sőt talán ez teszi teljessé őt, hiszen a könyv második felében már megacélosodik, és vakmerő tetteket hajt végre.


Alex
Szerintem ezen nincs mit ragoznom. Imádom. Nagyon tetszik, hogy mindig felnőttesen áll a dolgok mellé, holott tulajdonképpen még gyereknek - fiatal felnőttnek - számít. Talán ez túlzás, de részben igaz, hisz fiatalon elvesztette az apját, így kevés ideje maradt gyereknek lenni.
A keményfejűsége és az akaratereje miatt szerettem belé. Na meg a bátorságáért és a romantikus fejéért. Tipikus - na, jó, Alex nem is tipikus, Alex egy külön kategória - könyvkarakter, akiért minden női olvasó oda meg vissza van. Legalábbis szerintem.
Azért az ízlésében van némi kivetnivaló, már ami Celiát illeti. Khm, vajon honnan szedte össze azt a... nőt? Nem, inkább nem is akarom tudni.

A történetről - spoileres - 

Már az alapötlet megfogott. Igaz, az utóbbi időben rengeteg fantasyt olvastam egy kihívás miatt, de anno inkább a romantikusak felé hajlottam, ez pedig más volt, teljesen más, újszerű, mégis kellemes a lelkemnek.
Kicsit elcsépeltnek tartom:
 - Hogy Celia álterhes lett. Lerágott csont, bár lehet azért, mert az utóbbi időben rengetegszer előfordult a könyvekben. Talán '12-ben még nem volt olyan felkapott eseményszál, de ma már az.
 - A fenti dologból adódóan a kényszerházasságot. Basszus, az a valami, ha ott lett volna, nem lehetett több három hónaposnál, és, ha minden igaz, akkor három hónap előtt még lehet abortuszra menni. Nos, drága Celia, neked így is, de úgy is annyi lett volna.
 - Az apám nem is az apám dolgot. Szappanopera szerű volt.
Imádtam a házzal kapcsolatos részt, nagyon illet a könyvhöz.
Azt is imádtam, hogy Alex ilyen... hm, férfias, akaratos és szenvedélyes volt. Hűha...

Az egészben - legalábbis szerintem - az volt a legjobb, hogy magyar a szerző. Jó tudni, hogy a magyar írók között is van igazi gyöngyszem.