Könyv címe: Ugly Love - Csúf szerelem
Író: Colleen Hoover
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 326
Címkék: romantikus, erotikus, New Adult, gyász, terhesség, testvérek, váltott szemszög,
Fülszöveg
Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.
Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.
Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad!
CoHo ebben az évben már harmadjára mutatta meg, hogyan tudja szinte kisujjal cafatokra tépni a szívemet. Fogalmam sincs, hogy lehet egy ekkora érzelembombát sírás nélkül kibírni, de a molyos értékelések szerint sokaknak sikerült. Minden elismerésem nekik, mert én valahol a könyv közepénél feladtam a küzdelmet a könnyekkel szemben. Ez van, mindig nyernek a kis mocskok, de úgy imádják összepiszkítani a szemüvegemet a sós cseppekkel, hogy egyszerűen nehezen tudok ellenállni nekik. Épp úgy, ahogy mostantól a Miles-hoz hasonló fiúknak sem.
A történet egyszerre volt zavaros, mint a kúti víz, és sima, mint a nyári napfényben a tó vize.
Tate személyisége valahogy jobban bejött, mint Rachelé. Tudom, lényegében ez volt a cél, viszont Tateben több pozitív, dominánsabb tulajdonságokat véltem felfedezni, mint Rachelben. Tate talpraesett volt, jobban kezelte a helyzeteket, kiállt magáért, és ha problémája volt, azt igyekezett hamar és magában megoldani. Rachelnél látszik, hogy egy sokkal fiatalabb, naivabb énje van a középpontban, és csak a regény végén ismerhetjük meg a jelenben élő személyiségét, ami nem baj, mert a végére ő is egy erős emberré vált, akit könnyen megkedvelne az olvasó is, ha lenne rá ideje.
Miles-ban egy dolog idegesített, és az a folyamatos tagadása. Azt értettem, miért akar távol maradni a szerelemtől, én is épp ezt tettem volna a helyében, viszont annyira ellentmondásos volt a karaktere néhány helyzetben, hogy csak kapkodtam a fejemet. Ha ehhez hozzáteszem Tate-el való viszonyát, rá kell döbbennem, hogy ez a kapcsolat több sebből is vérzik. Tulajdonképpen nem lenne semmi baj, ha maga a drámai részt CoHo nem akarná annyira lenyomni a torkomon, hogy az már kellemetlen legyen. És akkor is minden rendben lenne, ha a szereplők jobban ki lennének forrva, mert van bennük remény, és látom rajtuk, hogy baromira akarnak érni, de egyszerűen nem tudnak, valami gátolja őket, és az jelen esetben maga CoHo volt.
A szexet akkor nem éreztem volna túlzásnak, ha Miles karaktere alapból nőfaló lett volna, az a bizonyos "érti a dolgát", de itt a srác nem olyan, mégis úgy volt beállítva, mint egy szexisten. Értem én, helyes, jóképű, izmos, álmaink pasija, de basszus, egy ilyen múlttal rendelkező srác NINCS HONNAN tudjon úgy etye-petyélni, ahogy Miles tette. Egész egyszerűen NINCS HOGY.
Kapitány🖤Én is azok közé az olvasók közé tartozok, akik imádják ezt a bácsikát. Miatta érdemes elolvasni a regényt, garantáltan mosollyal az arcotokon teszitek le a fejeteket a párnára.
Miért ajánlom mégis?
Azért, mert elérte a célját: egy új történet, új szereplőkkel, új helyzetekkel, és egy furcsa, ámde megszokott kapcsolattal. CoHo hozta ezzel a saját szintjét, mégis úgy érzem, nem érte el a saját mércéjét teljesen, valamit kifelejtett a történetéből, ez pedig az őszinteség és a karakterek kedvelhetősége.
Nektek hogy tetszett? Mi a véleményetek a szereplőkről és a cselekményről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése