Szerző: Sacheverell Black
Oldalszám: 252 oldal
Kiadó: Arte Tenebrarum Publishing
Címkék: cirkusz, gyilkosság, kortárs, misztikus, paranormális, romantikus, szellemek, szerelem, utazás
Fülszöveg
Anne, a huszonéves iowai lány egy apja által erőltetett érdekházasság elől elmenekül otthonról, és csatlakozik egy vándorcirkuszhoz. Rodrick, a jóindulatú tűzzsonglőr befogadja lakókocsijába a szökevényt, és onnantól Anne is a cirkusz tagja lesz. A lány ezáltal megismerheti ezt a varázslatos világot: Megtudja, mi a kitartás, a kemény munka, az összetartás, s nem utolsó sorban, hogy mi a szerelem.
Ám a „Hold cirkuszában” sajnos nem minden olyan szép és vidám, mint amilyennek Anne még a kezdetekkor gondolta. A karaván útját ármány, gonoszság, őrület és holttestek övezik.
A társulat tagjai között van, aki sötét múlttal rendelkezik, s van, aki sötét jelennel. Vajon ki a veszélyes, és ki van veszélyben a cirkuszban?
Ki lehet az a szellem, akit időnként az előadások alatt látni lehet?
S mi lehet az a hely, amit úgy hívnak, „Túlontúl”? A szeretet birodalma lenne ez, vagy inkább a sötétségé?
Egy misztikus történet tragikus szerelmekről, drámai emberi sorsokról, szeretteink elvesztéséről és megtalálásáról.
Véleményem
A könyvet e-book formátumban kaptam meg a szerzőtől és a kiadótól, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! Imádok nemrég megjelent, vagy megjelenésre váró könyvekről írni, ilyenkor kicsit rajtam is múlik, milyen fogadtatásban részesül majd az adott könyv, és mondhatni átélhetem a könyvkiadás azon részét, amikor az író epekedve várja az első véleményeket, az első reakciókat a művéről.
A történet már a fülszöveg olvasása után megfogott, már akkor éreztem, hogy nem egy hétköznapi romantikus történettel van dolgom, amiben van egy enyhe misztikus szál, hanem itt sokkal többről van szó. Első ízben megemlíteném, hogy a borító valami zseniális. Talán ránézésre túlságosan is zsúfoltnak tűnik, mégis úgy gondolom, minden olyan dolog rajta van, aminek valamilyen szinten fontos szerepe van a történetben. A könyv is épp annyira komor, mint a borító, és van benne egy láng, egy fénysugár, ami mégis gyönyörűvé teszi azt a szürke, elhagyatottnak tűnő világot.
Ez a történet azért is került kimondottan közel a szívemhez, mert szinte minden karakterre ráillik egy tulajdonság, és az majdnem az egész történetben végigkíséri őket. Ez a kitartás. Anyám, ezeknek a szereplőknek aztán volt kitartásuk! És ezt irigyeltem tőlük a legjobban. Kezd csődbe menni a cirkusz? Segáz, megoldjuk. Egy új, ismeretlen, ködös múlttal rendelkező lány csöppen a cirkusz életébe? Befogadjuk, nem kérdés! Rossz a hírünk? Átmegyünk Európába!
A történet olvasása alatt szinte teljesen körberepültem a kontinenst, beutaztam a nagyvárosokat, és belecsöppentem néhány oldal erejéig egy teljesen más nemzet kultúrájába. Azt hiszem, ehhez sok anyaggyűjtésre volt szükség, amiért külön gratulálok az írónőnek. Ennyi nemzetet, ennyi életet belesűríteni egy regénybe nem kis feladat, de neki sikerült, de úgy, hogy nem volt zavaró egyik világból a másikba csöppenni.
A szereplők kapcsolata ugyanannyira ködös, mint a borító: azt hittem, mindent tudok, pedig a titkok a sorok mögött voltak. Vannak kedvelhető és utálható karakterek, érződik, melyikre melyik vonás talál, egyik sincs rossznak beállítva, hogy aztán a végén kiderüljön, végig ő volt a jófiú.
Anne volt az egyetlen az egész könyvben, aki a legnagyobb karakterfejlődésen ment keresztül. Eleinte egy zárkózott, védtelen lány volt, de a csapat hatására megnyílt, és olyan ötleteket adott Rod-nak, amiknek a segítségével a helyére tudta pofozni a romba dőlő cirkuszt. Rod-ban fedeztem fel azt a bizonyos férfikarakter típust, akit a legtöbb romantikus könyvben az egekig meg vissza magasztalok. Tetszett az egyénisége, hogy nem kételkedik annyira az emberekben, csak ha tényleg nagy a probléma, és az is, hogy szinte az utolsó percig kibírta. Emiatt tiszteltem a leginkább.
A történetet a szereplők gondolatai tették színesebbé, gazdagabbá. Tetszett, hogy az írónő nem akart világmegváltó okosságokat lenyomni a torkomon, hanem egyszerű mondatokkal juttatta el a tudatomig a történetben lévő komolyabb gondolatokat.
Egyetlen egy embert utáltam ebben a könyvben, és az Clint volt. Az utóbbi időben kezd egyre inkább az életem szerves részévé válni a nők elleni erőszak témája, és ezt az embert nem csak simán lecsukatnám, hanem puszta kézzel megölném, annyira utáltam őt, már az első találkozásunkkor is. A személyisége visszataszító, a viselkedése egyenesen utálatos. Atya úr isten, ahány imádságot mondtam erre a férfira...
Összességében úgy gondolom, első könyves íróként Sacheverell sikerült elérnie egy bizonyos mércét, amit sokan második, harmadik könyvvel érnek el. A története humoros, mondhatni szórakoztató, a krimi nem annyira durva, hogy ne férjen el mellette egy kis misztika és romantika. Azoknak ajánlom, akik szeretik a cirkuszt, a sok szereplős történeteket, a váratlan fordulatokat, és a döbbenetes végkifejleteket, függővég nélkül. Ez a könyv tökéletes kikapcsolódás egy borongós napon - a komor hangulat így már adott is lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése