Kavarognak bennem a gondolatok. 86 oldal után úgy érzem, ez a könyv teljesen a darabjaimra hullajtott, aztán celluxszal összeragasztott.
A könyv a múlthét folyamán érkezett hozzám, és mindenképpen el szerettem volna olvasni a vakációban, és ma, amikor hazaérkeztem az egyik barátnőmmel, a húgaival és az öcsémmel közösen töltött délután után, valamiért egyértelműnek találtam, hogy ezzel a könyvvel fogom folytatni a mai napomat.
És milyen jól tettem! Rég örültem ennyire a saját döntéseimnek, és ezt csak tetőzték a versek elolvasása után elborító érzések is, amelyekre nem kimondottan számítottam.
Ez a rövidke kis verseskötet három részre van tagolva, és mindhármat más és más miatt szerettem meg.
Mennyi időm van még. Vissza...
Ezt a részt, ha jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy komor, sötét, teljes mértékben és visszavonhatatlanul pesszimista. Rég olvastam ilyen fájdalmasan őszinte verseket az életről, amikor az író, a költői én nem lát mást, csak tanácstalanságot és kilátástalanságot.
((Ez abszolút nem ide tart, de a kilátástalansághoz egészen kötődik. A próbaérettségin Arany János - A lejtőn c. versét kaptuk, és hát ugyebár Christine mit nézett át? 9.-es anyagot. Janus Pannoniust, Margit legendát, ilyesmit, Arany Jánosról az ismétlés fázisban még csak nem is hallott. 100 pont a maximum, ebből 10 hivatal, 3 részre van osztva, mindhárom 30 pontot ér. A második tételre megkaptam a maximálisat, a harmadikra 28-at, az elsőre viszont 21-et, mivel túlságosan is elszomorítottam a verset, a való életben nem is olyan negatív kimenetelű, mint amennyire beállítottam. Hááát, bocsánat.:))) ))
Az egyik legszebb vers ebből a részből:
Mintha a lelkemet látta volna...
Mindenkinek vannak jó, és kevésbé jó napjai, és mindenki érzett már mindent elsöprő, tiszta szerelmet, ami az esetek többségében egyoldalú, mivel a másik fél a komolyságnak még csak a híréről sem hallott, és emiatt mi, romantikus alkatú, hűn szerető emberkék csak szenvednek a viszonzatlan érzelmek miatt.
Amikor megkaptam a könyvet, természetesen egyből belelapoztam, és a vers, amit elolvastam, az a Csak te volt. Az akkori helyzetemre tökéletesen ráillet... a mostanira hála a jó istenkének, nem, de akkor írtam is Kittinek, hogy a többi vers is minden bizonnyal be fog találni, mert az tökéletesen leírta az akkori lelkiállapotomat. Kitti nem tudta, hogy ez most jó vagy rossz, és akkor hirtelen én sem tudtam, hogy jó-e vagy az ellenkezője, de piszok mázlista vagyok, hogy nem vagyok annyira érzelgős, és nem élem bele magam olyasmibe, ami még nem biztosabb, mint 50%.
Itt azért nem csak a két bekezdéssel fentebb lévőkről van szó, egy-két vers szól a tényleges, őszinte szerelemről is. Inkább ezekből hoznék idézeteket, a pesszimistaságból bőven elég volt erre a bejegyzésre.
Hogy te elfogytál, míg én felnőttem...
Ezt nem szívesen taglalom, hogy miért is mart annyira a szívembe, hogy konkrétan a sírás kerülgetett, és nem is szívesen idézek ebből a részből olyan sokat, mert akkor megint telenedvesedik a klaviatúrám, és most volt kicseréltetve...
Az egyetlen vers, amitől nem futkosott a hideg a hátamon, és nem tört rám a "taknyoljuk-össze-az-összes-papírzsepit-itthon" érzés, az ez:
muszáj a képzeleteimről írnom
a valóság szörnyűbb lenne
És a vers, ami a kötet címéül is szolgál:
Egyik legkedvencebb, ami most kezd betalálni:
Ami még külön tetszett, az a slam. Az utóbbi időben élek-halok a slam poetry-ért, és ez, ami benne van a kötetben is, nagyon-nagyon betalált, tökéletesen beleillik a zsánerembe, és talán ez is megadta hozzá azt a bizonyos plusz löketet, amiért a könyv bekerült a kedvenceim közé.❤
_____________________________________________________
Miért is ajánlom ezt a kis kötetet?
Azért ajánlom, mert...
- a mai fiatal lányok tulajdonképpen ugyanazt élik át, mint amit Kitti leírt ezekben a versekben. És, ha nagyon megfigyeli az ember, akkor még a sorrend is ugyanaz. Mármint az a sorrend, ahogy a három rész követi egymást.
- a nyelvezete egyszerű, nincs semmi takargatnivalója, a színtiszta érzelmeket sugározza az olvasó felé, és ettől olyan gyönyörűek.
- őszinteség. Ez minden szóban ott van, és ilyet már nagyon rég tapasztaltam.
És még miért ajánlom?
- szomorú bevallani, hogy a kortárs versek a mai világban nem sok hangot kapnak. Max. ha az embernek annyi kapcsolata van, hogy az első megtett lépése után is máris milliárdok szeretik. A kisebb, feltörekvő költőknek esélyük sincs kinyitni a szájukat, és ez azért szomorú. Azzal, hogy elolvassuk Kitti és más költők verseit, esélyt adunk nekik az ismertségre. 💓
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a röpke bejegyzést. Kittit a következő oldalakon találhatjátok meg:
Facebook: Katona Kitti írói oldala
Tumblr: Katona Kitti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése