A Csábító Csütörtök egy olyan cikksorozat, ami kétheti rendszerességgel egy-egy olyan erotikus könyvet vesz célba, amelyek valamilyen szinten nyomot hagytak bennem olvasás után. Olyan könyveket válogatok össze nektek az elkövetkezendőkben, amelyek nem kimondottan az ágyjelenetektől érdekesek, hanem a mondanivalójuktól, a tartalmuktól, a szereplők fejlődésétől, és az ezekhez hasonló apróságoktól, amelyekre az olvasók nagy része figyelmet fektet.
Karen Marie Moning nevét szinte már rendszeresen olvashatjátok a blogon, valahogy mindig sikerült úgy csavarnom-csűrnöm a dolgokat, hogy nála lyukadjak ki. AMI nem véletlen. Már a Tündérkrónikák c. sorozatánál is megmutatta, hogy nagyon is lehet úgy erotikus fantasyt írni, hogy tökéletes párhuzamban van az első hangzásra ellentétesnek tűnő műfaj.
A Felföld ködén túl a Felföldi krónikák első része egy olyan sorozat kezdő kötete, aminek köszönhetően - a nevéből kiindulva ugye - a felföldi félistenek izgalmas, túlfűtött életükbe nyerünk betekintést. Én, mint őrült történelmi romantika rajongó, ezt egy nagyon nagy pozitívumnak tekintettem a történet olvasása előtt, és ezt a véleményt a történet végén sem másítottam meg.
Az egyediségét a történet a helyszínnek és a fantasy szálnak köszönheti. Skócia eddig nem tartozott azok közé a helyek közé, amiket szívesen meglátogatnék, de ezután a könyv után kedvet kaptam, hogy utánanézzek mindennek, ami hozzá köthető.
A fantasy szál egyszerű, és mégis kegyetlenül bonyolult. Voltak olyan részletek, amelyek többnyire nem voltak tiszták - halvány lila ibolyám se volt, hogy mi miért történik -, de talán ettől is vált számomra ez a történet olyan fantasztikussá. Mint már említettem, ez egy kezdőkötet, így jogosnak is mondható, hogy néhány fantasy elemet még a köd fedi. Azt az egyet sajnálom, hogy még nincs lefordítva a következő kötet, és ahogy elnézem, egyhamar nem is lesz (2015-ben jelent meg ez a rész...), így nem lesz részem egyhamar ilyen olvasásélményben, mint amilyenben most volt.
– Igazad van, tényleg akarlak…
A férfi megdermedt.
– Tényleg?
– … a szobán kívül tudni – folytatta a lány.
A történet hetven százalékát az ilyesfajta párbeszédek jellemzik. Tetszett, hogy Adrienne nem adta meg magát, nem esett azonnal szerelembe, és nem tette szét a lábát az első oldal után még annak ellenére sem, hogy Hawk úgy gyötörte, hogy ha egy fokkal gyengébb lett volna az önuralma, már a hatodik fejezetben egymásnak estek volna. Ám nem így történt. Nem bizony. Adrienne egy erős, független, önuralommal bíró heves nőszemély, aki nem enged a negyvennyolcból, aki ha azt mondja, hogy nem, akkor az biztosan úgy is marad. Tetszett, hogy ez a lány, aki a jövőből került a skót földre, úgy kezelte a helyzetet, mintha mindennapi dolog lenne, és nem őrült bele a helyzetébe. Én azért hevesebben reagálnék, ha csak úgy, egyik pillanatról a másikra átkerülnék a 16. századba, és férjhez kéne mennem egy olyan pasihoz, aki szépen szólva is b.szott eljönni a templomi szertartásunkra. Illetve ez már csak hab lenne az amúgy is kívül-belül krémes tortán.
Miért is különb ez az erotikus történet a többinél?
Mert annak ellenére, hogy úgy tűnik, e köré épül az egész cselekmény, igazából ez a szál teljesen mellékvágányra kerül, mihelyst jobban belemélyedünk a történetbe. Nem beszélve arról, hogy a humor is erősen észrevehető szinte mindegyik fejezetben, esélytelennek gondolom, hogy egy olvasó ne nevetné el magát egyiken sem.
Lydia sóhajtva nézte, ahogy a lány kicsörtet a konyhából és egyfolytában morog az orra alatt.
– Arrogáns, galambagyú nyamvadék neandervölgyi marha …
Ajánlom mindazoknak, akik...
... kedvelik a történelmi romantikusakat.
... akik szeretik a nem túl erős erotikát egy ilyen történetben.
... akik nem riadnak el a fantasytól.
... akik ki akarnak kapcsolódni egy pár órácskára.
Mert szerintem megéri elolvasni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése