Első mondat
Éreztem, ahogy a takaró lesiklik a testemen, és egy kéz simul könnyedén a derekamra.
Picit... hm.... meglepő volt. Úgy értem, nem gondoltam volna, hogy egyből belecsapnak a lecsóba... Ugyanakkor úgy érzem, ez a történet fő szála is. Ha nem találkoztak volna abban a bárban, akkor nem tartják a szoros kapcsolatot, és akkor Gwen sokkal rosszabbul járt volna. Persze ott volt Tack, akinek szánt szándékában állt megmenteni a nőt, annak ellenére, hogy ő nem épp a legjobb oldalon állt.
Amikor a címre fény derül
Szokásomhoz híven ismét nem szándékoztam idézetet hozni, ugyanis a Titokzatos Ő lénye már a fülszövegben kiderült. Gwen sokáig így szólítja őt, talán ez a becenév rá is fog maradni. Mindenesetre egy Cabe „Hawk" Delgado féle titokzatos idegen engem is nyugodtan meglátogathatna... micsoda feslett nőszemély vagyok!
A karakterekről
Hawk
Igazi álompasi ez a fickó, én mondom, ha nem lenne ennyire kiismerhetetlen, akkor talán... mondom TALÁN jobban imádnám, mint Jesset. Jesse viszont legyőzhetetlen, szóval...
A pasi... hm... jó volt. Minden téren. Remek rendőr/bűnüldöző, törődött az embereivel, és ha valamelyiknek baja történt, akkor nem hagyta ezt következmény nélkül. Ez mind dicséretre méltó, de...
Az is igaz, hogy a pasi remek volt az ágyban. Értem én, ez elvárható egy ilyen kemény pasitól, akinek a látványától minden nő a bugyijába olvad, de...
Abszolút nem tudtam megismerni őt.
Érdekes, kissé klisésnek mondható múltja van (épp, mint Jessének, tulajdonképpen hasonlít is, csak a halál körülménye más, de a felvezetés, a szereplők ugyanolyanok), amiről annyit tudhatunk, hogy megtörtént, azt csá. Értem én, hogy ez mindjárt egy évtizede történt, de baccameg, ha egy embert ilyen trauma ér, akármilyen kemény erőlegény, kihat az érzelmeire. Erre fel úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, sőt úgy mondta el Gwennek, mintha ez egy normális dolog lett volna. Értelek én, bébi, de ez akkor sem pálya.
Egy rossz álmot igazán elviseltem volna tőle... tulajdonképpen ez tökéletesen beiktatható lett volna akkor, amikor elkezd komolyabban érezni a lány iránt. De nem, mert ő egy erős pasi... lófaszt. Egyszer mindenki elgyengül, még Cabe Hawk Delgado is.
Gwen
Ugh, nem is tudom... Nem lesz példakép, ebben határozottan biztos vagyok. Önző és naiv. Ebben mindenki egyetérthet. Közte és köztem ég és föld van. Utálok vásárolni, utálom a cipőket, a drága holmikat. Ha tehetném, és ha nem lenne ennyire dögmeleg, akkor egész nap egy kapucnis pólóban és egy rövidnadrágban lennék. Ő mindennek az ellentéte.
Persze szeretek ilyeneket olvasni - olyan könyveket, ahol a karakterek teljes mértékben az ellentéteim -, mégis úgy érzem, Cosmo-girl soha a büdös életben nem lennék.
Felelőtlen volt néhány esetben. Például máris az elsőben, amikor meg akarta tudni, hogy merre van a húga és mi a fenét csinált. Személy szerint inkább felhívtam volna őt, és ha nem vettem volna fel, akkor felhívtam volna a palit is, aki telefonon közölhette volna a tényeket.
Bár - ilyenkor jön a szokásos mondásom -, ha ezt nem tette volna meg, akkor minden másképp alakult volna.
A történetről - spoileres -
MOTOROS PASIK. APÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁM.
Ezzel talán meg is értettetek.
Nem néztem sok szappanoperát, ez tény, de a történet olvasása közben folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy ez bizony egy szappanopera, pöppet felturbózva.
Spanyol pasi. Dögös Spanyol Pasi. Aki rendőr, legalábbis afféle. Szó van a maffiáról, egy elhanyagolt, bolond kishúgról, aki kicsit túl sokat képzelt magáról, menő, kidolgozott testű, tetovált motorosok... soroljam még?
Ami zavart: bébi.
BABY, BABY, BABY, OH LIKE BABY BABY BABY OH NOH
Tulajdonképpen ez eleinte ez nem is zavart. Hawk szájából nagyon szexisen hangzott. DE AMIKOR EGY KÉRDÉSRE LAZÁN ÚGY VÁLASZOLT, HOGY BÉBI, ÉS SEMMI TÖBB, NA... NA AKKOR VOLT AZ A PONT, HOGY BAMM.
Néhány idézet, amitől talán nektek is megjön a kedvetek a történethez:
– A Delgado mexikói név? – faggattam tovább.
– Puerto Ricó-i – felelte határozottan.
– Puerto Ricó-i vagy?
– Nézz rám, bébi, nem az a kimondott skandináv típus vagyok.
– Hogy hívnak?
– Hívj bébinek.
– Hogy hívnak?
– Néha édesemnek.
– Mi… a… neved?
– De jobban kedvelem a bébit.
– Hogy hívják?
– Elvirának.
– Elvira?
– Aha.
– Ő a sötétség úrnője?
– Amikor rossz a hangulata, feltétlenül.
– Épp most zuhantál két pontot a tízes skálán.
– Valahogy csak túlélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése