Az első mondat
Éreztem, hogy mindenki engem néz, de ezt megszoktam már.
Annyira gyűlöltem Kyle régi énjét, hogy az leírhatatlan. Az első mondat, sőt az első fejezetek tökéletesen leírják a srácot, és én tökéletesen utáltam őt. Utálom az ilyen karaktereket, mert ők azok, akik eszembe juttatják, hogy milyen szar is a világ: mennyi önimádó ember él a földön, mennyire önzők, és mennyire el vannak szállva maguktól. Azt hiszem, jót tenne néhány Kendra féle boszorkány, akik csúnyává varázsolja őket, mert minden önimádó, öntelt parasztnak tudnia kell, hogy milyen az, amikor az asztal másik végében ül az ember.
Amikor a címre fény derül
Tudom, tudom, jobban kellett volna figyeljek a könyvre, hogy idézhessem azt a részt, amikor fény derül a címre, vagy kutakodnom kellett volna molyon, hogy megtaláljam azt a részt, amikor kiderül mindez, de úgy érzem, felesleges.
Szörnyszívű. A főszereplő csúnyává változott. Elítélik őt, ő pedig elítéli magát. Úgy érzem, maga a cím ott van minden szó mögött. Mivel Kyle szemszögéből van írva a történet, az összes mondata szívfacsaró, és mindegyik azt sugallja, hogy ronda vagyok, ronda vagyok, ronda, ronda, ronda, nagyon ronda.
Ezért tartottam feleslegesnek az idézet kimásolását.
A karakterekről
Kyle Kingsbury
Ő az a karakter, akit eleinte utálsz, aztán megismered a történetét, egyre jobban belemászol a fejébe, és úgy érzed, ő a tökéletes számodra. Mindent okkal tett, legalábbis akkor, amikor már csúnya volt. Mikor még minden rendben volt vele, egy önző, nagyképű, apucimajdkifizeti gyerek volt, akit az Isten csak akkor küld rád, ha valami rosszat tettél. Ezzel szemben az, akivé vált, egy fantasztikus, érzékeny lelkű, komoly, kiegyensúlyozott, kissé önbizalom hiányos pasi, akiben megvan az a rossz hatás, amire minden nő vágyik.
Imádtam benne az olvasottságát. Kevés olyan pasit ismerek - főleg könyves álomférfit -, aki szeretett olvasni, ő pedig egyenesen imádott. Kösz, Will, egy isten vagy. A fehér rózsája volt a mindenem, imádtam, amikor ezzel ajándékozta Lindyt. Az elszántsága volt még az, amiért odavoltam. Nem hátrált meg, pedig az elején úgy tűnt, lehetetlenség, hogy bele fog szeretni a lány, holott ez már kikövetkeztethető volt az elején is.
Lindy
Hű. Imádtam ezt a lányt, noha keveset beszélt, és nem sokszor találkozhattam vele. Úgy gondolom ,egy picit több szerepet is kaphatott volna, vagy legalább akkor, amikor épp beszélt, vagy jelen volt, akkor több dolgot is tehetett volna. Nem mindig találtam meg az okát, egyszer-egyszer elgondolkodtam már azon, hogy vajon miért is szeretett bele Kyle, aztán eszembe jutnak a tükrös pillanatok, és máris tisztává válik a kép.
Nem igazán tudtam őt megkedvelni, bár nem volt vele semmi bajom. A jelenléte ugyan engem is megviselt, éreztem a Kyle gondolatai által közvetített érzéseket, amik szinte már hatalmas, kibírhatatlan fájdalmat okoztak, és ennyi épp elég volt.
A cselekményről
Úgy érzem, ezt a részt a leginkább idézetekkel tudom elmagyarázni. Másképp nem megy. Túl nagy a súlya, és ha kiírnám magamból, akkor eltűnne a varázs, amit ez a könyv maga után hagyott.
Végszóként még csak annyit, hogy kihagyhatatlan. Lehet, hogy az eleje döcögősen fog indulni Kyle förtelmes viselkedése miatt, de ez ne riasszon vissza titeket. Hagyjátok, hogy a történet magába szippantson titeket, és akkor minden rendben lesz. Ha a fejetekben nem is, de máshol biztosan.
– Szeretted őt?
– Miért kellene elmondanom neked?
– Mert nincs kinek elmondanod. A szíved megszakad, és nincs,
akire rábízd.
– Így öntsem ki a szívemet… neked? Tönkretetted az életemet.
Most a lelkemet akarod? Rendben. Szerettem őt. Szeretem őt. Ő volt az egyetlen személy az életemben, aki tényleg beszélt velem, aki ismert engem a kinézet ellenére, a híres apám nélkül, és még törődött is velem – bár szörny vagyok. De nem szeretett. – Nem néztem a tükörre. Nem tudtam, mert bár a hangom szarkasztikus volt, a szavaim igazak. – Nélküle nincs reményem, nincs életem. Nyomorultan fogok élni, és egyedül meghalni.
Az régen volt. Most már tudtam, hogy az apám sem tökéletes, nem isten. Mentem már vécére utána, és tudtam, hogy ő is büdöset kakál.
(csak hogy akadjatok ki egy kicsit. :D)
Az túl sok lenne, ha bekiabálnék, hogy „kérlek, engedj be, nem foglak megenni"?
– Egy szép dolog az árától függetlenül értékes. Azok, akik nem látják meg az értékes dolgokat az életben, soha nem lesznek boldogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése