Az első mondat
A víz megnyugtat. Olyan, mint a csokoládé vagy a forró tea vagy a tejszínes jégkrém.
Véleményem szerint egész jó bevezetés ez a hableányok világába. Ha a fülszövegből nem lenne egyértelmű, akkor az első két mondat tökéletesen megerősíti az olvasót abban, hogy itt bizony nem egy szokványos gimis/romantikus történetről van szó, hanem van egy csavar, amitől az egész cselekmény a feje tetejére fog állni. Tulajdonképpen igazam is lett, hiszen a csók után tényleg minden és mindenki megbolondult.
Amikor a címre fény derül
Egeen, ismét elfelejtettem, hogy idéznem kéne, amikor a cím benne van a szövegben, de most, hogy jobban belegondolok, az a rész egy picit hosszú lett volna, hogy ide kimásoljam. Ezért inkább elmondom.
Inkább az angol címre fektetném a hangsúlyt, mivel bármennyire is kutakodtam úgy az agyamban, mint a könyvben, nem tudtam rájönni, hogy melyik az a rész, amikor "hableányok kíméljenek".
Lily néhány éve az emberek között élt, így nem sokszor látogatta meg az apját és a királyságát. Ez az időszak három évet jelent, és ha nem csal az emlékezetem, akkor az elmúlt években nem sokszor, vagy épp egyáltalán nem tért vissza a tengerbe. Forgive My Fins, azaz elfelejteni az uszonyaimat, vagy valami hasonló. Az angol cím Lilyre vonatkozik, ezzel szemben a magyar valamelyik srácra, de a fene tudja, hogy melyikre, hisz mindkettő - ha az egyik nem is nagyon hangoztatta - oda meg vissza volt a lány valódi kilététől. Örök rejtély marad, ez már biztos...
A karakterekről
Lily Sanderson
Lily kissé naiv volt. Nem, a kissé az távol állt tőle. Lily elképesztően naiv volt, vakon hitt egy érzésben, amit talán nem is érzett, csupán hitte, hogy érzi. Tulajdonképpen nem is értem, hogy mit kedvelt Brodyban. Persze ezt csak úgy mondom, még magam sem hiszem el, hisz ki nem lenne oda a suli legmenőbb palijáért, akinek mindene a víz? Lily sellő volt, ezért normális, ha olyan pasit szemelt ki magának, akivel van valami közös tulajdonságuk. Ebben tökéletesen megértem, én is ilyen vagyok. Ha az illető nem tud táncolni, akkor pápuszi. Mégis úgy érzem, Lily már túl messzire ment. Nem csak tetszett neki Brody, hanem egyenesen imádta és bálványozta, holott a srác még csak rá sem nézett, vagy ha mégis, akkor nem úgy, ahogyan a lány szerette volna. Ha nem lett volna ott Quince, biztos, hogy elmondta volna Brodynak, akinek mindez után az első útja a legközelebbi tévécsatornához vezetett volna.
A lány naivsága nem csak Brody miatt volt. Ott élt mellette Quince, történt köztük egy s más (autós követés, piszkálódás, hasonlók), Lily pedig nem érezte, hogy mindezek felhívásnak bizonyultak egy olyan tánchoz, amit ketten kellett táncolni. Ehelyett a lány hagyta, hogy Quince szólózzon, de nem is akárhogyan. Vannak szőke lányok, de Lily haja már inkább hófehér...
Quince Fletcher
Quince... Hm. A srác, aki annak ellenére is minden nő álma, hogy nem profi focista, és nem az iskola bálványa. Személy szerint már azonnal a karja közé vettettem volna magam, és nem pazaroltam volna az időmet egy olyan srácra, aki már alapból elérhetetlen. Piszkálódó, néhol öntelt, ugyanakkor bölcs és magabiztos, tisztalelkű, és fülig szerelmes. Kell ennél több? Lilynek kellett. Nem vette észre őt, aki talán az életét is odaadta volna érte, és nem csak a kötelék miatt, ami talán csak annyit ért, hogy megerősítse őket abban, hogy egymáshoz tartoznak.
Nem tudok mást mondani róla... Ha nem másért, akkor érte érdemes elolvasni ezt a könyvet.
A történetről - spoileres -
Adott a naiv kislány, a jóképű, sármos, rosszfiú beütésű, ugyanakkor rendes srác, és a suli bálványa. Tökéletes szerelmi háromszög, ahol eleinte egyik sem szereti viszont a másikat. Quince már három éve epekedik Lily után, Lily pedig ugyanennyi ideje Brodyért, Brody meg... ő meg csak úgy van, hogy legyen. Elképesztően utáltam a srácot, rettenetesen összezavarta az egész könyvet, miatta volt a legtöbb káosz. Quince eleinte egy töketlen barom volt, aki nem mert lépni. Ebből a szempontból csalódtam a srácban, egy kicsit okosabban is kialakíthatta a kettejük közötti kapcsolatot, és akkor talán nem lett volna az, hogy Lily mindenáron el akart szakadni tőle... Nem. Ez csak az én álomképem. Tökéletes volt a könyv úgy, ahogy volt, ezt nem lehet fokozni. Sajnálom, hogy a következő kötetek MÉG nem jelentek meg magyarul, de bízom benne, hogy ez idővel változni fog.
Imádtam Lily apját; úgy viselkedett, mintha előre tudta volna, hogy a lánya és a srác egymásba fognak szeretni.
– Tudom, hogy nem vagyok az. Nem úgy, mint Courtney vagy Dosinia. Még Peri is csinos, a maga visszafogott módján. Én meg… csak én vagyok.
– Nem kéne feltételezéseket gyártanod arról, hogyan látnak téged mások, Lily. Vannak, akik a káoszban is megtalálják a szépet.
Ez az az idézet, ami kiakasztott, és ami... ami csak úgy kiakasztott. Tulajdonképpen Qunce kedveskedni akart, csak a visszájára sült el a dolog. Nem azt mondta, hogy gyönyörű vagy, Lily, életem egyetlen értelme, mindenemet odaadnám érted, hanem: lehetsz ronda, egyszer valakinek csak be fogsz jönni.
Hát ez az. Eljött az igazság pillanata.
Szó szerint.
De az igazság rémisztő dolog. Főleg ha teljesen kiszolgáltatottá tesz.
Fantasztikus könyv volt, kihagyhatatlan, egy nap alatt elolvastam, és nem bántam meg. Aki még nem olvasta, az tegye meg! Elképesztően megéri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése