Az első mondat
Furcsa módon, a támadások óta gyönyörűek a naplementék.
Elképesztőnek találom, hogy az írónő ilyen könnyed és laza stílusban tud egyetlen egy mondatban halálról és új életről beszélni. Merthogy a fentebb mellékelt mondatban ezt tette. A támadások szótól egy nem-olvasok-fülszöveget lánynak azonnal felszalad a szemöldöke, mert nem ért semmit, aztán amikor a naplementéhez ér, nagyot néz, és el sem tudja képzelni, hogy akkor most mi is van. Legalábbis velem ez történt. Az utóbbi időben sok semleges hangnemű első mondatot olvastam, de ez most igazán megfogott. Rövid, tömör, de bevezet az egész történetbe. A támadásokból az olvasó leszűri, hogy a háború sokkal jobban elfajult, mint ahogyan azt az ember remélte, és egy gyönyörű naplemente az életben maradottaknak felér egy égi áldással. Már ha még létezik Isten és van égi áldás...
Amikor a címre fény derül
Miután elolvastam a fülszöveget, rádöbbentem, hogy a cím értelmére már ott rájöhettem volna, ha már az elején elolvasom. Na, egeeen. Ha nem is szó szerint, de átvitt értelemben beszél az angyalok bukásáról. Hisz mi másért rombolnának le egy olyan világot, ami mellett/benne eddig tudtak élni? Gabriel is meghalt, Raffit a csapattársai majdnem megölték és elvették a szárnyát. Ilyet egy bajtárssal csak akkor tesznek, ha már nincs tovább. Legalábbis szerintem.
Mindenesetre a cím remek választás volt, a magyar fordítás is egész jóra sikeredett, nem volt vele semmi bajom. (Ellentétben a néhány elfuserált KMK-s könyvvel, aminek a magyar címe fordítottan arányos az eredetivel...)
A szereplőkről
Penryn
Hűha. Nem is tudom, mit mondjak róla. Elképesztően imádtam a karakterét. Talán ilyen még nem volt. lehet, azért, mert kevés dísztópiát olvasok, és nem vagyok túlzottan hozzászokva a tökös női karakterekhez. Meglehet. Imádtam, hogy visszabeszél, hogy egyszer-egyszer kiforgatja az ember szavát. Én is ilyen vagyok, talán épp ezért került közel hozzám ennyire.
Az tetszett még benne, hogy egyszer sem adta fel. Lehet, hogy többször is átfutott már a fején, hogy talán jobb lenne abbahagyni az egészet, és elbújni egy sötét veremben, de egy pillanatra sem hátrált meg.
Rafi
Ó, igen. Ez a pasi nekem is a halálom lett. Noha nem szó szerint, de néhányszor tényleg a falba vágtam miatta a fejem. Az utálatos, közönyös viselkedése miatt teljes mértékben beleszerettem - ha nem is teljesen, de jó úton járok felé -, valamiért nagyon bejött. Ilyen sem volt még, és furcsa érzés volt. Ugyanakkor rettenetesen érezhető, ahogyan az érzelmei változnak Penryn iránt. Legalábbis az első csók és a fogjuk-a-kezünkben-a-lányt jelenetnél éreztem, és tetszett, hogy így viselkedett vele..
Az említett csókjelenet:
Aztán a csókja hirtelen mohóvá, követelőzővé válik. Ez nem az a szelíd csók, amit az első randin vált egy pár, és nem is egy simán csak kanos pasi csókja. Egy haldokló kétségbeesésével csókol, mint aki azt hiszi, az örök élet csodája rejlik ebben a csókban. Olyan vadul öleli a vállam és a derekam, olyan hevesen csókol, hogy teljesen összekavarodnak a gondolataim.
Aztán a szorítása enyhül, a csókja érzékivé válik.
Ajkának selymes érintésétől bizsergő forróság árad szét az ereimben. A testem a testére tapad, óvatosan izmos mellkasának feszítem a mellem, érzem tenyerének meleg érintését a derekamon és a vállamon, szája nedvesen simogatja az enyémet.
Aztán az egésznek vége szakad.
Elhúzódik tőlem, akkorát kortyol a levegőből, mint egy fuldokló, ha a felszínre bukkan a feje. Szemének feneketlen kútjában kavarognak az érzelmek.
A történetről - spoileres -
 |
| Imádom az ilyen képeket. <3 |
Eléggé nehezen ment az olvasás, amit az iskolának tudok be. Egeen, megkezdődött, és utálom. Teljesen elvonja a figyelmem az olvasásról és az írásról, példának okáért a Pillangóval sem tudtam úgy foglalkozni, ahogy eddig.
Nehéz volt hozzászokni a dísztópiához, legutóbb az Örökké a tiédet olvastam, ami hasonló kaliberű történet volt, és mégis teljesen más. Az angyal téma lényegében nem volt új számomra (Szerelmem egy angyal). Illetve, ezt gondoltam. Aztán rádöbbentem, hogy az előző trilógiában az angyal egy olyan lény volt, aki kedves, és vigyázott Miára, ezzel szemben Raffi... a szöges ellentéte volt, ezen nincs is mit firtatni. Meglepődtem. Néhányszor meg is kérdeztem magamtól, hogy úristen, mire vetemedtem, hisz - lehet, még nem mondtam, de - ilyen kaliberű történetet még soha a büdös életben nem olvastam, és nagyon új volt nekem. Tetszett. Ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni. Fentebb is említettem már, hogy az írónő és persze a fordító stílusa volt az, ami elsőként megnyert magának. Kellemes, könnyed, gördülékeny volt az olvasás, annak ellenére, hogy nagyon szakadozottan tudtam a kezembe venni a könyvet.
Szinte azonnal bele is kezdtem a folytatásba, amivel viszonylag remekül haladok. Remélhetőleg a hét folyamán érkezni is fog a második rész értékelése is. (plusz az Idegpályáé és a Lebegésé is... :3)
A harmadik részre is kíváncsi vagyok, remélem, hamar meg fog jelenni.
Mindenképp többször olvasós a kötet, a későbbiekben be is szeretném szerezni magamnak. :3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése