TOP 5 Szerda #18 | Klisés könyvek, amelyeket mégis kedvencnek jelöltem

Sokan tudjátok már, hogy a kedvenc zsánerem a romantikus-erotikus, és még nekem is muszáj bevallanom, hogy az utóbbi időben kevesen mutattak ebben a kategóriában újat. Mindig van egy olyan elem, ami több könyvben is ott van, ennek ellenére mégis azt mondom, hogy ezek a könyvek hatalmas helyet foglalnak el a szívemben.
Öt olyan történetet hozok most nektek, amelyek tipikusan rossz fiú - jó kislány kapcsolatot mutatnak be, és annak ellenére, hogy ezt egy hatalmas klisének tartom, mégis kedvenccé avattam azt a bizonyos történetet.

Klisés könyvek, amelyeket mégis kedvencnek jelöltem

1. A. Meredith Walters - Utánad a sötétbe {ÉRTÉKELÉS}
Nos, erről nem is akarok beszélni, inkább bemásolom nektek a fülszöveg első néhány sorát, és akkor rájöttök, hogy mire is gondoltam.

Maggie Young maga volt a hétköznapiság.
Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.
Aztán jött A Fiú.
Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.

HŰHA! Igaz? Életetekben nem olvastatok még ekkora klisét, ugye? Nos, elmondom, hogy ez a könyv bennem mély nyomot hagyott, elsősorban a lélektani részével. Egy darabig viszonylag untam, nem éreztem azt a kellő szikrát, aztán megtörtént az áttörés, és onnan képtelenségnek tartottam nem figyelni, nem olvasni, nem átélni azt, amit a két főszereplő.

2. Jennifer Probst - Érdekházasság
Alexa maga a megtestesült jólélek, mindent feláldoz azért, hogy az apja kórházban töltött napjai olyanok legyenek, hogy az utolsó napján ne a halottaskocsi vigye őt, hanem a saját lábán menjen haza a családjához. A nő végső elkeseredésében a mágiához fordul, amivel egy vagyonos férfit szerezhet magának, arra viszont nem gondolt, hogy a legjobb barátnője bátyja lesz az a bizonyos vagyonos férfi. Nicholas egy hatalmas céget kell majd irányítson, és eszében sincs megnősülni, mégis kénytelen feleséget keresni magának, ha ő akar lenni a vállalat tulajdonosa. Érdekházasságot ajánl fel Alexának, ami egy évre szól, és mindkettőjük vágyát kielégíti: Alexa megkapja a pénzt, Nicholas pedig a feleséget. Arra viszont nem számítottak, hogy az érzelmek, amiket eleinte ki akartak zárni, most teljesen eluralkodnak rajtuk, és gyökeresen megváltoztatja mindkettőjük életét.
Igaz, mekkora klisék? Számomra mégis kedvenc lett.

3. Lauren Blakely - Kőkemény
Kimásolok egy pici részletet a fülszövegből.
Az egyetlen gond, hogy apám miatt vissza kell vennem egy kicsit. Konzervatív befektetők akarják megvenni a zászlóshajóját – a Fifth Avenue-n lévő ékszerboltot –, ezért nem csupán kordában kell tartanom a kígyót, hanem elkötelezettnek kell látszanom. Rendben. Ennyit megtehetek apáért. Elvégre neki köszönhetem a családi ékszereket. Szóval megkérem a legjobb barátomat és üzlettársamat, hogy a következő hétre legyen a menyasszonyom. Charlotte benne van a dologban – azért mond igent, hogy viselhesse ezt a jókora követ. 
Némiképp hasonlít a fenti történethez, de azért fellelhető benne egy-két újítás is, ugye? Tudom-tudom, nehéz bevallani. Mégis, ami ebben a történetben megfogott engem, és biztos vagyok benne, hogy az összes többi romantikus lelkű nőt is, az a pasiszemszög. A velejéig romlott pasi kénytelen menyasszonyt keresni, és kire esik a választása? Barátjára és a munkatársára. Hm. Klisééééé, de még ennek ellenére is szerettem olvasni.

4. Lorraine Heath - A herceg szeretője
Részlet a fülszövegből:
Hat balsikerű báli szezon után Miss Minerva Dodger úgy dönt, hogy vénlány marad, mert elege van a hozományvadász udvarlókból. Ám hála a Nightingale Klubnak, legalább része lehet egy csodás éjszakában. (...) A figyelemre méltó képességekkel megáldott Ashe hamar rájön, hogy egyéjszakás kalandja nem más, mint a társadalmi konvenciókra fittyet hányó Miss Dodger.  Érdeklődését felkelti a lány éles elméje és merészsége, ezért elhatározza, hogy annak rendje és módja szerint udvarolni fog neki. De hogyan tegye a szépet egy nőnek, akit már elcsábított? És miként bizonyítsa be neki, hogy a féktelen szenvedély csak kezdete az életre szóló boldogságnak?
Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Mégis a kedvencem közé avattam, mégis úgy tervezem, hogy ha megnyertem a lottót, akkor megveszem ezt is, és a sorozat másik két részét is.

5. Baráth Viktória - A főnök
A gazdag, elkényeztetett lány azzal kell szembesüljön, hogy a milliomos vőlegénye már nem is milliomos - jaaaaj, szegény pára -, aztán hirtelen elrabolják őt, és belekerül egy végtelennek tűnő körforgásba, ami teljesen megváltoztatja őt úgy külsőleg, mint belsőleg.
Ha ez lenne a fülszöveg, akkor valószínűleg senki sem olvasta volna el, még talán én sem, és ha Viki nem írna olyan szuperül, akkor ez a történet is eltűnt volna a süllyesztőben. Viszont. És itt jön képbe az a bizonyos viszont, vagy de, nevezzük annak, aminek akarjuk. Viszont Viki képes volt olyan elemeket belecsempészni ebbe a klisésnek tűnő történetbe, hogy szinte alig lehetett érzékelni, hogy ez egy klisés történet, és valószínűleg már sokan megírták ezt előtte. Viki írásmódja sem mindennapi, de erről már annyit beszéltem, hogy ha kézzel fogható lenne ez a bejegyzés is, és az összes többi is, amelyikben szó esik Vikiről, akkor tuti, hogy tocsogna a nyáltól.

Share:

TOP 5 Szerda #17 | Kedvencek, amelyeket ismét meg szeretnék nézni

Tudom, ezt a bejegyzést a múlthétre kellett volna időzítenem, de sajnos meghalt nagymamám, és egy gramm lélekenergiám sem volt azokon a napokon aktívkodni. Ezen a héten megújult erővel pótolgattam az elmaradásokat, és mivel tetszett ez a téma is, azt mondtam, ismét két legyet ütök egy csapásra. Viszont összekevertem a napokat, és csak ma tudatosult bennem, hogy mindezt tegnap kellett volna bepötyögnöm... Sebaj!
Ebben a részben a megszokottól eltérően filmeket hozok nektek, mégpedig azokat, amelyeket majd újra szeretnék nézni.

TOP 5 film, amit majd újranézek a közeljövőben

1. Adeline varázslatos élete
Nagyon megfogott ez a film, érdekesnek találtam az alapötletét, és Blake is remekül játszotta a szerepét. Többnyire tényleg az alap miatt nézném újra, ha lesz egy kis szabadidőm, mert a szerelmi szál megfogott benne. Bár az is érdekes, ahogy halhatatlanná vált, de a kis romantikus lelkemet mégis inkább ez rabolta el.


2. Kivétel és szabály
Akár könyvről van szó, akár filmről, imádom, ha egy karakter szabályt szeg. Frank a vallásával kapcsolatban tesz rossz lépéseket, Marla pedig olyan emberek közé keveredik, akiktől inkább távol kéne lennie, és olyan tetteket kell végrehajtania, amire néhány év múlva már egyáltalán nem büszke. Érdemes megnézni ezt a filmet, rám mély benyomást tett.


3. Félvilág
Imádom a történelmi romantikát, és hatalmas öröm, hogy a magyar filmipar is kezd rájönni, hogy mi a jó. Ez a film külön kedvenc, már csak azért is, mert nagyon szemléletesek a kosztümök és a helyszín is, de nagyon érdekes a története is. Imádom a krimit, és ha ez egy kicsit vegyítve van a romantikával, akkor hatalmas a boldogság a házunk tájékán.


4. Nyomd, bébi, nyomd!
Nos, a nevét illetően: nem, nem pornó, és nem is azt nyomják, amire eleinte gondoltok. Az alapötlet érdekes: autók, lopás, rablás, egy csapat, egy fő góré, de állandó a soför, azaz Bébi. Nemcsak kemény helyzetek vannak benne, a történetnek van egy lélektani háttere is, ami nagyon könnyen megfigyelhető, ha rendesen odafigyel az ember.


5. Kincsem
Kiskoromban rajongtam a lovakért, amit elsősorban apámtól örököltem. Amikor először hallottam róla, azt mondtam, ezt muszáj megnézzem, sőt az lenne a legjobb, ha családiasan tenném. Végül összedobtunk itthon egy házimozit, és mind a négyen ott ültünk a tévé előtt, és együtt izgultunk a szereplőkért.
_____
Nektek mik a kedvenc filmjeitek? Írjátok meg nekem! 💕

Share:

Egymás szemében #4 | Gayle Forman - Ha maradnék

Sziasztok!
 Az Egymás szemében egy olyan kezdeményezés, melyben a résztvevő bloggerek egymásnak ajánlanak könyveket megadott szempontok szerint.
Régebben nagyon várólistás volt ez a könyv, de valamiért mindig más került a kezem közé, ezt valahogy a várólistám végére csúsztattam. Most már értem is, miért.

Egymás szemében fényképe.
De előbb beszéljünk magáról a könyvről...
Író: Gayle Forman 
Író nemzetsége: amerikai
Kiadó: Ciceró Könyvkiadó
Kiadás: 2011
Oldalszám: 256
Címkék: család, fiatalkor, gyász, halál, ifjúsági, komolyzene, kortárs, paranormális, romantikus, Young Adult, zene
Molyos százalék: 89%

✘✘✘

Fülszöveg [Cselekményleírást tartalmazó szöveg]

És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

✘✘✘
Idézetek

,,Most először értem meg, hogy meghalni könnyű. Élni nehéz."

,,– Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett."

,,– Kérlek szépen, kérlek szépen, kérlek szépen, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, nagyon szépen kérlek! 
Mikor abbahagyja, egyenest az arcomba néz. 
– Kérlek, Mia – könyörög. – Hadd ne kelljen dalt írnom rólad."

,,Olyan nagy a csönd, hogy szinte hallom, mit álmodnak a többiek körülöttem."

,,A „mindenségit” nyilván a kórház közönsége számára sterilizált változata a „kibaszott kurva élet”-nek."

,,Akár így, akár úgy, mindenképp nyersz valamit. És persze, akár így, akár úgy, de mindenképp vesztesz is valamit. Mit mondhatnék neked? A szerelem egy büdös kis ribanc."

✘✘✘
Véleményem

Izgatottan álltam a könyvhöz, és minden erőmmel azon voltam, hogy szeressem és imádjam, és bíztam abban, hogy ez a regény kiránt majd az olvasási válságomból, de nem így lett.
Nem akarom lehúzni a könyvet, mert sokan szeretik, így nem is mondok róla olyan sokat, hogy ne vegyem el tőle a kedveteket.
Bármennyire is meg kellett volna hatódjak rajta, valamiért nem ment, állandóan beleuntam, és félretettem a könyvet. Ami legjobban kiakasztott, az Mia viselkedése. Személy szerint összeroppantam volna - még ha szellem(?) is vagyok - abba, hogy meghaltak a szüleim abban a balesetben, de nála semmi ilyesmit nem éreztem. Sőt, mintha nem is nagyon törődött volna vele. Az Alexel való kapcsolata is számomra túl lapos volt, valahogy természetellenesnek tűnt az egész. A legtöbb helyen úgy éreztem, hogy a szavak csak oda vannak pakolva elém, de semmi érzés nincs bennük, mintha Mia semmit sem érezne.
De lehet, velem van a baj. Sőt, biztos, mert az utóbbi időben rosszul válogatom össze az olvasmányaimat. Nem hiszem, hogy a későbbiekben ismét a kezembe venném ezt a könyvet. Egyszer elég volt. :)

Nektek mi a véleményetek róla? Olvastátok? Szerettétek?
Share:

Bloginvázió #1


Az utóbbi időben egyre inkább visszacsöppenek a bloggerek világába, és megmondom őszintén, imádom ezt az állapotot. Arra a döntésre jutottam, hogy valamiképpen muszáj visszazökkennem a régi kerékvágásomba, így nem csak olvasni, hanem véleményezni is fogom a soron következő blogokat. Azt még nem döntöttem el pontosan, hogy heti, kétheti, havi rendszerességgel fognak érkezni ezek a bejegyzések, de az egészen biztos, hogy nem fogok megrekedni egy-két véleménnyel.
Olvassátok szeretettel! 💗


Louxiter I. - Az örökös
blogregény
link



A történetről...

 - Személyes vélemény/Előzmény

Az utóbbi időben ismét visszatértem a blogok világába, és előszeretettel kutakodtam a jelenleg is futó történetes blogok között/után... kevés sikerrel. Sőt, a sikerem annyira minimális, hogy még a sírógörcs is elért, és el is döntöttem, hogy ahogy lehet, én is aktiválom magam ezen a platformon az új történetemmel.
A Louxiter első része volt az egyik olyan blog, amin megakadt a szemem, és előszeretettel vágtam neki az olvasásnak.


 - A cselekményről és a szereplőkről


A prológusból és az első részből nem sok minden derült ki eddig, és épp ez tetszett meg a történetben: nem közöl három tucatnyi információt, nem mond el semmi olyasmit, amivel a későbbiekben lelőné az összes poént. Adva van egy család, ahol meghal a nagymama a kórházban, az elsőszülött unoka ölében. Az első rész a temetésről számol be, egy kicsit bepillantást nyerhetünk Violet gondolkodásmódjába és az életébe, olyan gondolatokkal ismerkedhettem meg, amelyek egyre közelebb visznek majd a hatalmas fordulóponthoz. Violet karakteréről nem tudtam meg sokat, csak épp annyit, amennyi szükséges volt. A jelleme eddig a határozatlanságra utal, és az a tippem, hogy ő is abba a bizonyos karaktercsoportba tartozik, ahol azok a lányok vannak, akik a történet során válnak tökössé, harciassá, törhetetlenné.

- Leírás

Érezted már, hogy valaki, számodra fontos ember eltávozása nagyon fáj? Érezted már, hogy a szíved majdnem kiszakad a helyéről? Én igen... Elment, és vissza nem hozhatom többet. De rám hagyott valami számára fontos, ám szinte semmit érő babát. Hosszú időn keresztül hordtam magammal mindenhova, csakhogy megőrizzem a szeretett nagymamám kincsét. Aztán egy év múlva váratlanul egy másik világban ébredtem. Egy olyan helyen, ahol minden csupa vidámság, a hely neve pedig Louxiter. De a szigetország birodalmai közt az egyensúly meginog, mikor két, az irányítást saját magának akaró ember elmond egy pár dolgot a nyugati birodalom lányának és az északi birodalom fiának kapcsolatáról. Számukra tökéletes alkalom a rendbontáshoz. 
De én Violet Murdy vagyok, a császárnő unokája, és egyben trón örököse is. Meg kell mentenem Louxitert.

Nadin kedvenc idézete a történetből:


"És a legkedvencebb idézet a sztoriból van: Fáj, és az egyetlen, amit tenni tudok ellene az az, hogy várok és feldolgozom a történteket. Időt adok magamnak."


És most következzen a rövidke interjú Nadin Tigerrel, a Louxiter I.- Az örökös c. történet írólányával!


Mikor kezdted el írni a Louxiter I. - Az örökös  című történetedet, és szerinted hogy sikerültek az eddig megírt részek?

Igazából az egész történet egy éve lappangott bennem, de végül két hónapja szántam el magam arra, hogy meg is valósítsam az egészet. Az alatt a két hónap alatt a történet fő- és mellékszálait dolgoztam ki, ami elég macerás volt, de végül meg lett. Úgy érzem, hogy a prológus és az első rész kifejezetten jóra sikeredett, mivel a saját érzéseimet borítottam a nyilvánosság elé és ezt a továbbiakban sem szeretném elhagyni. Ami azt illeti, Violet karaktere teljesen Én vagyok.

Mutasd be 3 szóban, egy mondatban és egy bekezdésben a történetedet!Húha, ez nehéz lesz.


A három szó: igazi, varázslatos, harcias.

Az egy mondat, amit a fülszövegből idéznék kicsit átalakítva: "Violet Murdy vagyok, a császárnő unokája és a feladatom, hogy megmentsem a birodalmat."

A bekezdés: Violet élete teljesen felfordul, mikor a nagymamája eltávozik az élők soraiból. Ráhagy egy teljesen értéktelen babát, ami tetőtől talpig rózsaszínbe van öltöztetve. Egy évig teljesen jelentéktelen volt az a baba, de fontos volt a lány számára ezért mindenhova magával hordta. Egyik éjjel Violet nem aludt el, hanem zuhant. Zuhant, a babával együtt bele egy fekete lyukba, majd egy nagy puffanással földet ért. Egy természetfeletti világ. Violet rettentően félt, egészen addig, míg nem találkozott Randall-al, akit egy boszorkány változtatott át rókává, ő vezette el Frederick-hez, aki egészen addig kutatott a lány után, amíg rá nem jött, hogy ki is valójában. Pár hónappal később, mikor Violet éppen kezdett hozzászokni, hogy minden éjjel egy új világban kell élnie kiderült, hogy Louxiter válságos helyzetben van és valakinek meg kell mentenie. Az a valaki pedig ő. Boszorkányok, varázslók, elvarázsolt emberek, akik állatokká lettek Colleen és Tammy keze által. Lehetetlennek tűnik, de a végén sikerül egy igen barátságos világot létrehozni.

Komoly szándék is vezérel, vagy csak a magad és mások szórakoztatására kezdtél el írni?

Eleinte csak saját magamnak írtam és persze a barátaimnak is, aztán most, hogy végre kicsit benőtt a fejem, komolyabban elkezdtem foglalkozni az egésszel. Jelenleg egy regénypályázatra szeretném ezt a történetet elküldeni, ha sikerül befejezni időben.

Van még aktívan futó történeted ezen kívül? Ha igen, mesélj róluk! Ha nincs, akkor tervezel írni valami mást?

Jelenleg átírás alatt van (amivel nem nagyon haladok a Louxiter miatt, de nem is bánom) egy horror történet, ami az Aokigahara címen fut, már régebben olvashatták tőlem. A történet horror és szerelmi szálakon fut, egy erdőben játszódik. Az egyik lány eltűnik, mikor meghal az anyukájuk, és Japánban, az Aokigahara erdőben köt ki, amiről köztudott, hogy az "öngyilkosok erdejének" is nevezik. Az ő szemszögéből íródik az egész történet.

Zenével írsz? Ha igen, mire, és miért pont arra?

Igen, legtöbbet FAUN zenéire. Olyan megnyugtatóak és egyben inspirálóak, hogy az hihetetlen. Másra nem is nagyon tudnék írni.

Miért pont ezt a témát választottad?

Fogalmam sincs. Igazából világ életemben a fantasy sztoriknak/filmeknek éltem, szóval valószínűleg ezért ez a stílus áll hozzám a legközelebb.

Köszönöm szépen az írólánynak, hogy elvállalta az első interjút, és köszönöm neked is, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! Nemsokára ugyanitt! 💓
Share:

Meddig bírod még?

Meddig bírod még, mama?

Itt ülök a lábadnál, simogatom a kezed, és beszélek hozzád, de a fejemben csak ez a négy szó kattog. Az utóbbi napokban másra sem tudok gondolni, csak erre a kérdésre.

Meddig bírod még, mama?

Fogalmad sincs, milyen súlyos az állapotod. Fogalmad sincs arról, hogy az orvosok még csak nem is reménykednek abban, hogy te egyszer felépülsz. Fogalmad sincs arról, hogy tavaly januárban egy fél évet adtak neked. Fél évet, basszus, és itt vagyunk, a következő év júliusában. Nem akarom kimondani, hogy eddig bírtad, mert nem akarom, hogy ez így legyen, hogy az egész életed azon a nyamvadt igeidőn múljon.

Meddig bírod még, mama?

Miközben ott ültem melletted, beszéltem hozzád, és fogtam a kezed, te azt kérdezted, mikor megyünk már haza, mert már eleged van. Mama, én majdnem sírva fakadtam ott előtted, és muszáj volt utána gyorsan kijönnöm a szobádból, mert már nem bírtam. Mama, te itthon vagy, már majdnem egy éve, hogy nem feküdtél kórházban, de te mégis haza akarsz menni.

Meddig bírod még, mama?

Azt hiszem, az előbb nem ismertél fel. A lányodat kerested, a nagynénémet, mert csak vele vagy hajlandó hazamenni. Nem akarok belegondolni abba, hogy már elérkeztük ehhez a ponthoz. Nem akarok belegondolni abba, hogy ez a végnek a csengője. Basszus, nem, nem vagyok hajlandó.

Meddig bírod még, mama?

Egy héttel ezelőtt még sepregettél, mert anyának sok van a fején, és legalább ebben segíts neki. Ma egy hete megraktad a fürdőbe a tüzet, hogy fürödj, mert kint meleg van, és a napon majd megszáradsz.

Meddig bírod még, mama?

Azt akarom, hogy megint veszekedj velünk, mert te nem hagyod magad, és akkor is megcsinálod azt, amit akarsz, ha anya azt mondja, hogy inkább ne, mert azzal csak terheled magad. Azt akarom, hogy megint az a ,,makacs öregasszony" légy, aki szoktál lenni, aki mindenkinek a szemébe mondja azt, amit gondol róla, aki kioktat, aki megsimogat éjszaka, ha megy a mosdóba, aki veszekedik velem, amiért éjjel tizenkettő van, és még nem alszom.

Meddig bírod még, mama?

Félek, hogy nem sokáig.
Share:

TOP 5 Szerda #16 | Tűnj a szemem elől!

... avagy olyan könyvek, amiket egyszer valamilyen okból kifolyólag el akartam olvasni, de aztán letettem róluk, és olyan könyvek/sorozatok, amelyeket elkezdtem, de soha a büdös életben nem fogok folyatni, mert... nem. Egész egyszerűen nem!

1. Stephanie Meyer - Alkonyat

Annyit írok ide, hogy Giger. Szerintem ezzel bőven elmondok mindent. Nem szoktak befolyásolni a ismerőseim véleménye, de nem vagyok akkora mazochista, hogy átéljem azt, amit ő. Lehet, én jobban szenvednék, mint amennyire ő szenvedett a két kötet alatt.








2. J. Kenner - Forró rabság
Első részt végigszenvedtem, köszönöm, nem kell több.









3. Corinna Miller - 7 nap a herceggel

Bővebb értékelést itt olvashattok a történetről: x








4. Becca Fitzpatrick - Csitt-csitt

Ugyancsak Giger, annyi különbséggel, hogy mégis várólistára pakoltam a sorozatot, csak nem tudom, mikor fogom el is olvasni.







5. Claudia Grey - Örökéj

Nos, egy alig 12 éves kislány mondta nekem, hogy ha valaha is el merem olvasni ezt a sorozatot, kitagad a baráti társaságából. Nem olvastam el, és nem is fogom, sőt, nagy ívben kerülöm.



____
Nektek melyek ezek a könyvek?
Share:

TOP 5 Szerda #15 | Az idő vasfoga sem tépázhatja meg ruhájukat...

... avagy könyvek, amelyek kiállják az idő próbáját.

Igen, igen, ez a múltheti téma, de ma két bejegyzést is hozok. Az elsőben azokat a könyveket sorolom fel, amelyek szerintem kiállják az idő próbáját, és tíz, húsz, vagy akár harminc év múlva is slágerek lesznek, nem csak most, amikor még újdonságnak számítanak.

1. Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek
Ez a könyv azért is lesz nagy sláger, mert film van belőle. Igen, igen, ezt sajnos be kell vallanunk. Az emberek legalább ötven százaléka előbb látta a filmet, és csak utána olvasta el a könyvet. Ez egy tény most is, és a jövőben is az lesz.
Tudjátok, miért olvassák el majd a könyvet? Mert az olyan ügyesokostalpraesett könyvmolyok, mint te és én, addig járunk a kis filmnéző ismerősünk nyakára, ameddig az el is olvassa azt a bizonyos történetet. És ez így is van rendjén.

A történetről itt olvashattok egy rövidebb-hosszabb bejegyzést: X


2. Colleen Hoover - It Ends With Us - Velünk véget ér
Ez a könyv számomra nagy kedvenc, és pár év múlva is az lesz a többi ember számára, mivel egy olyan témát boncolgat, ami - sajnos - örökéletű, és az emberiség ettől akkor sem szabadulna, ha gyógyítható lenne, mert mindig lesz olyan, aki csakazértis megteszi azt, amit.
CoHo ezzel a könyvvel úgy tépi az olvasó szívét, mint más a papírt: könnyeden, és mégis kegyetlenül, erősen, és mégis alig észrevehetően. Garantáltan sírás a vége, és bármennyire is gyűlöljük majd egy kicsit az írónőt, legbelül imádjuk, amiért megalkotta nekünk ezt a könyvet. Értékelés itt: X.


3. Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara
Ezt a könyvet azért is írtam ide, mert valahogy a Harry Potterhez - amit még én sem olvastam - tudom hasonlítani. Namármost, nem abban az értelemben, hogy párhuzamba állítom a kettőt. Nem. Úgy hasonlítom, hogy tudom, egyszer ez a sorozat is sok gyerek és felnőtt kedvence lesz, hogy ezt a könyvet tizenéves gyerekek, titokban, a paplan alatt fogják olvasni az éjszaka folyamán, mert olyan jó, hogy képtelenek letenni. Abszolút nem bántam meg, hogy elolvastam, és alig várom, hogy végre a második rész is a kezembe kerüljön.

4. Rick Riordan - Percy Jackson és az Olimposziak 
Szerintem már sokan tudjátok, hogy élek-halok ezért a sorozatért, és imádom, ha erre terelődik a téma. Abból kifolyólag, hogy ezekből pocsék filmek készültek, a fiatalság, és a jövő fiatalsága szinte ezer százalék, hogy majd ráharap, és imádattal fogják olvasni Rick bácsi szavait. Az már egy másik történet, hogy olvasás után az egész filmipart a halál f.ára fogják küldeni, amiért ilyen pocsék - szerény véleményem ez, nem tény - filmeket dobtak a piacra.
A sorozat mind az öt kötete megállja a helyét a könyvek piacán, személy szerint mindegyikben találtam olyat, ami miatt a kedvencemmé avattam. Kihagyhatatlan ez a sorozat. 

5. John Boyne - A csíkos pizsamás fiú

Még nyolcadikos koromban olvastam ezt a könyvet, és már akkor nagyon megrendített. A holokauszt egy állandó téma, úgy a magyarnak, mint az amerikainak és az afrikainak is. Megrendítő éveket mesélnek el az ilyen könyvek, és őrületes érzelemtöltettel bírnak. Ismerek olyat, aki csak ilyen könyveket olvas, mert annyira megérintette őt ez a téma, hogy nem tud tőle elszakadni.




_____

Számotokra melyek ezek a könyvek? Melyik az az öt, amiről úgy érzitek, évek múlva is nagy kedvencek lesznek a fiatalok és az idősek körében egyaránt? Írjátok meg nekem!

Share:

Csábító Csütörtök #3 || Karen Marie Moning - A Felföld ködén túl

Beyond the Highland Mist by Karen Marie Moning is perfect for Outlander fans who love Jamie Fraser.
A Csábító Csütörtök egy olyan cikksorozat, ami kétheti rendszerességgel egy-egy olyan erotikus könyvet vesz célba, amelyek valamilyen szinten nyomot hagytak bennem olvasás után. Olyan könyveket válogatok össze nektek az elkövetkezendőkben, amelyek nem kimondottan az ágyjelenetektől érdekesek, hanem a mondanivalójuktól, a tartalmuktól, a szereplők fejlődésétől, és az ezekhez hasonló apróságoktól, amelyekre az olvasók nagy része figyelmet fektet.

Karen Marie Moning nevét szinte már rendszeresen olvashatjátok a blogon, valahogy mindig sikerült úgy csavarnom-csűrnöm a dolgokat, hogy nála lyukadjak ki. AMI nem véletlen. Már a Tündérkrónikák c. sorozatánál is megmutatta, hogy nagyon is lehet úgy erotikus fantasyt írni, hogy tökéletes párhuzamban van az első hangzásra ellentétesnek tűnő műfaj.

A Felföld ködén túl a Felföldi krónikák első része egy olyan sorozat kezdő kötete, aminek köszönhetően - a nevéből kiindulva ugye - a felföldi félistenek izgalmas, túlfűtött életükbe nyerünk betekintést. Én, mint őrült történelmi romantika rajongó, ezt egy nagyon nagy pozitívumnak tekintettem a történet olvasása előtt, és ezt a véleményt a történet végén sem másítottam meg.

Az egyediségét a történet a helyszínnek és a fantasy szálnak köszönheti. Skócia eddig nem tartozott azok közé a helyek közé, amiket szívesen meglátogatnék, de ezután a könyv után kedvet kaptam, hogy utánanézzek mindennek, ami hozzá köthető.

Karen Marie MoningA fantasy szál egyszerű, és mégis kegyetlenül bonyolult. Voltak olyan részletek, amelyek többnyire nem voltak tiszták - halvány lila ibolyám se volt, hogy mi miért történik -, de talán ettől is vált számomra ez a történet olyan fantasztikussá. Mint már említettem, ez egy kezdőkötet, így jogosnak is mondható, hogy néhány fantasy elemet még a köd fedi. Azt az egyet sajnálom, hogy még nincs lefordítva a következő kötet, és ahogy elnézem, egyhamar nem is lesz (2015-ben jelent meg ez a rész...), így nem lesz részem egyhamar ilyen olvasásélményben, mint amilyenben most volt.

– Igazad van, tényleg akarlak… 
A férfi megdermedt. 
– Tényleg? 
– … a szobán kívül tudni – folytatta a lány.

A történet hetven százalékát az ilyesfajta párbeszédek jellemzik. Tetszett, hogy Adrienne nem adta meg magát, nem esett azonnal szerelembe, és nem tette szét a lábát az első oldal után még annak ellenére sem, hogy Hawk úgy gyötörte, hogy ha egy fokkal gyengébb lett volna az önuralma, már a hatodik fejezetben egymásnak estek volna. Ám nem így történt. Nem bizony. Adrienne egy erős, független, önuralommal bíró heves nőszemély, aki nem enged a negyvennyolcból, aki ha azt mondja, hogy nem, akkor az biztosan úgy is marad. Tetszett, hogy ez a lány, aki a jövőből került a skót földre, úgy kezelte a helyzetet, mintha mindennapi dolog lenne, és nem őrült bele a helyzetébe. Én azért hevesebben reagálnék, ha csak úgy, egyik pillanatról a másikra átkerülnék a 16. századba, és férjhez kéne mennem egy olyan pasihoz, aki szépen szólva is b.szott eljönni a templomi szertartásunkra. Illetve ez már csak hab lenne az amúgy is kívül-belül krémes tortán. 

Miért is különb ez az erotikus történet a többinél?

Mert annak ellenére, hogy úgy tűnik, e köré épül az egész cselekmény, igazából ez a szál teljesen mellékvágányra kerül, mihelyst jobban belemélyedünk a történetbe. Nem beszélve arról, hogy a humor is erősen észrevehető szinte mindegyik fejezetben, esélytelennek gondolom, hogy egy olvasó ne nevetné el magát egyiken sem. 

Lydia sóhajtva nézte, ahogy a lány kicsörtet a konyhából és egyfolytában morog az orra alatt. 
– Arrogáns, galambagyú nyamvadék neandervölgyi marha …

Ajánlom mindazoknak, akik...
... kedvelik a történelmi romantikusakat.
... akik szeretik a nem túl erős erotikát egy ilyen történetben.
... akik nem riadnak el a fantasytól.
... akik ki akarnak kapcsolódni egy pár órácskára. 

Mert szerintem megéri elolvasni!
Share:

TOP 5 Szerda #14 | Első félév legjobb olvasmányai

Kicsit el vagyok maradva ezzel is, de megpróbálom behozni magam, mert tetszenek az ehavi témák.

Első félév legjobb olvasmányai

Kifejezetten hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem az a lista, amelyikben sorban vannak a könyvek, mert még nem érzem úgy, hogy választani tudok az eddigi olvasmányaim közül. Inkább halogatom, és majd év végén kínozom magam ilyesmivel.

✱ fél perc elteltével ✱

NEM NEM NEM NEM! NEM KÖVETELHETITEK TŐLEM AZT, HOGY VÁLASSZAK EZEK KÖZÜL A GYÖNYÖRŰSÉGEK KÖZÜL. NEM. TEHETITEK. MEG. VELEM.

✱ 2 óra elteltével ✱

ugh.
Jó.
Rendben van.
Döntök.
Vagy mi.

1. Legkedveltebb new adult

Colleen Hoover - Velünk véget ér

Imádtam ezt a könyvet.  Az értékelést ITT olvashatjátok el.

2. Legkedveltebb komoly téma


Anne C. Voorhoever - Liverpool street

Mondhatom azt is, hogy kegyetlenül gyűlöltem ezt a könyvet. Annyira felkavart, hogy szakadt meg érte a szívem. ITT olvashatjátok a molyos értékelést.

3. Legkedveltebb ifjúsági


Leiner Laura - Ég veled

Leiner Laurával kezdtem a szórakoztató irodalom olvasását, és ezt az új történetét olvasva teljesen megváltozott róla a véleményem. Bár a karakterei nem kimondottan fejlődtek, maga a cselekmény érdekes volt, ezért is szeretem ezt a könyvet. ÉRTÉKELÉS

4. legkedveltebb erotikus


Penelope Ward - Jake megadja magát

Szerettem ezt a könyvet. Ha nem is az erotikája miatt, de a cselekménye miatt annál inkább. ÉRTÉKELÉS

most jön az a rész, amikor csalok


Fényes Niki - Feketén, fehéren

Legkedveltebb magyar szerzős erotikus könyv ebben az évben. Imádtam. ÉRTÉKELÉS


Julie James - A hamis partner

Julie könyvei azért IS ragadták meg a figyelmemet, mert romantikus krimiket ír, amikben szerepet kapnak a szexi, bonyolult, halálkomoly rendőrbácsik is. Imádtam. ÉRTÉKELÉS

5. Legkedveltebb magyar szerzős


Robin O'Wrightly - Andrea&Andrea

Amennyit nevettem ezen a regényen, atya úr isten. Imádtam. ÉRTÉKELÉS
Share:

Mentem, láttam, megosztom #1

Életem első ottalvós néptánctáborán vagyok túl, és azt kell mondanom, ez volt eddigi életem leghatalmasabb és legjobb bulija.

Arra a részre, hogy az oktatással a nemlétező hímtagom is kivan, nem szeretnék hangsúlyt fektetni, mert eleget hisztiztem a hét folyamán, és ha jobban felhánytorgatnám a kelleténél, akkor biztos, hogy kiborul az a bizonyos bili, és olyan kisregényt írok belőle, ami tuti kasszasiker lenne... Ami nem is lenne olyan rossz...😵

Ami ténylegesen tetszett, az a csoportomat körüllengő hangulat volt. Ugyan a csapattagok közti kapcsolat egy bizonyos értelemben válságba került, mégis azon a véleményen vagyok, hogy jót tett nekünk ez az egy hét tábor, és valamilyen szinten közelebb hozott minket egymáshoz.

Én  én szóval nem kezdünk mondatot, Tina azon a véleményen vagyok, hogy ha az ember lánya/fia elmegy egy néptánctáborba, akkor legalább ott hallgasson népzenét, ha már a szabadidejében nem teszi. Voltak olyanok, akik még itt is állandóan a tuc-tuc dolgot nyomatták, és nem mondom, mi is megengedtünk néha egyet-egyet, de szakadjak meg, ha nem az a világ legjobb érzése, amikor tök mindegy, hogy mid fáj, mennyire vagy spicces állapotban, ha meghallod a Fondor zenekartól az egyik szilágysági zenét, te azonnal, gondolkodás nélkül megragadod az éppen nem táncoló ember kezét, odahúzod arra a szar kis placcra, amin rohadt nehéz forogni (és bármi mást táncolni), és izzadságig táncolsz, mert egyszerűen nem tudsz mást csinálni, ha meghallod azt a bizonyos dallamot.

A végére már néha unalmas volt, de mindig imádtam, amikor az egyik srác berakta azt a tipikus kalotaszegi legényes dallamot, és kiment vállal, felsértett lábbal minden egyes alkalommal, amikor neki úgy tetszett, eljárta - megjegyzem, hibátlanul - azt a legényest, és mindig úgy mosolygott, mintha épp a zsűri előtt állna.

A sportnap igazán kiemelkedőre sikeredett, a tábor sokéves történelmében először nem a tanárok nyerték a focibajnokságot, hanem a Csillámpónik, azaz az én csapatom. (CSILLÁMPÓNIK. PAM-PAPAM-PAPAM) (Egy-két-há-és ÉNKICSIPÓNIM) Ezt elég jól meg is ünnepeltük még aznap este is, de igazán csak csütörtökön öntöttünk a garatra, és még négykor kint énekelünk és táncoltunk. 

Imádtam a nótázós külön estéket, amikor mindannyian megpróbáltunk a dallamra énekelni, és ami sosem jött össze tökéletesen, mert valakinek mindig muszáj volt belekornyikálnia vagy belebeszélnie. De leginkább azt imádtam, amikor éjjel fél egykor ránk szóltak, hogy rögtön mellettünk, egy emelettel feljebb a gyerekek aludni próbálnának, és miattunk ez nem jön össze nekik. Persze úgy tettünk, mintha nem érdekelt volna, hisz kik ők, hogy beleszóljanak a mi jó kedvünkbe, de azért diszkréten lejjebb vettük a hangerőt. És azt is imádtam, hogy a négyszemélyes sátorban öten versengtünk a legjobb helyért, amire azért nem volt esélyünk, mert a sátrunk amúgy is lejtett, dombon felfele feküdtünk, mert sehol máshol nem volt olyan hely, ahova tökéletesen bele tudtuk volna verni azokat az átkozott cölöpöket a kavicsos földbe. Imádtam azt a ritkaszar kaját is, amit kaptunk, és aminél még én is jobbakat készítek. Köszönöm, hogy ezeket adták, mert így jogosan költöttük a kis pénzünket édességre és mindenféle bűnös dologra.


A tánc, amit a csoportommal tanultunk, kimondottan érdekes volt. Egy közeli, Kolozsvár mellett lévő Györgyfalvi táncokat tanulhattunk, pontosabban a Jaskó István "Pitti bácsi" és felesége táncanyagát vettük át. Tapasztaltabb táncosoknak nem volt nagy feladat, nem volt semmi extra benne, így a legtöbbünknek könnyen ment a tanulás, már csak a begyakorlás maradt hátra. A próbákban leginkább azt imádtam, hogy sosem volt megállás, szinte végig pörögtünk, és ettől teljesen másképp láttam át a dolgokat. A kalotaszegi népdalok tanulása közben rájöttem, hogy azért nem olyan repedtfazék hangom van, csak kéne neki egy-két komolyabb különóra, és máris jobb lenne a helyzetem...

(Bocsássátok meg, hogy össze-vissza ugrok a napokon, de fogalmam sem volt, honnan kéne kezdenem, mert mindig kihagyok valamit, így inkább úgy írom, ahogy eszembe jutnak sorban a dolgok.)

A tábor fénypontjai:

- átneveztek engem is és az öcsémet is. Mi tipikusan veszekedős testvérek vagyunk, sosem bírunk megülni egymás mellett még két percig sem. Ő Kálai lett, én meg Kalai, szóval még nyugodt szívvel is le tudtuk tagadni egymást, nem mondhatták azt, hogy nincs igazunk.

- #márker. Nincs mit ragoznom. Ugyan nem vagyok oda a ezért a sorozatért, mégis jóérzéssel töltött el, hogy rokonlélekre találtam. Még ha nem is mentem oda hozzá, csak sunyiban lefotóztam. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő volt a FOGD BE ASZÁD-os pólós csaj is. Abban volt az első nap, szombaton. Hannával elkezdtünk visítani, miután elment mellettünk. :) 
- Sportnap. 
 
Ez volt az indulónk. Mélyreszántó négy sor, de tökéletesen jellemez minket.


Ez már az egyik versenyfeladat volt. A Széna van az ólban c. szilágysági népdalra kellett írnunk egy másik éneket, ami tökéletesen ráénekelhető (tehát 7-8 szótagos, rímelős, stb, stb, stb), de úgy, hogy benne vannak a következő szavak: Ká, Balu, Sirkán, Bagira, Maugli. Amúgy az egész tábor a Jumanjira+Dzsungel könyvrére épült. Ez volt az első feladatunk, és rendesen eltököltünk vele, de istenemre mondom, megérte. Egy nagyon részeges, alkoholista Dzsungel könyve szereplőkről írtunk, akik szeretik a borospincéket, a részegen dombon lefele dülöngélést és a pincében kutakodást. Szomorú tény: nincs meg a videónk és a szöveget se fotóztuk le, ami sajnálatos, és a bejegyzés írása közben szakadt meg érte teljesen a szívem. 😭😭
És ha más sportnap, akkor elmondhatom, hogy ha nincsenek a kislányok, akik diszkréten végigjárták a másik sportpálya mellett lévő füvet, és találtak 52 pontot, akkor tuti nem nyerünk. A legeslegelső indító feladat az volt, hogy a nagy focipályában elrejtettek kartonra írt számokat, és azokat kellett megtalálni. Igen ám, de ezek az emberek nem csak a pályán rejtették el a számokat, hanem a nagypálya melletti teniszpályán is, ahova senki se ment be. Oda telepedtek le tőlünk a kisebbek, akik csak nézők voltak. Ha ők nincsenek, mi sem nyerünk.


És ha már kislányok, akkor megmutatom, mit költöttek nekem kb. 5 perc leforgása alatt, csak mert mentem velük énekelni. Imádom őket. 💘


- A hét folyamán zsibai verseny is volt. Ez egy tipikusan helyi legényes fajta, amit az öcsém már ilyen jól tud. Már csak a stílusán kell javítson kicsit, meg a ritmusérzékén, de ahhoz képest, hogy csak 2 éve jár állandóan, és még nem is veszi komolyan, ügyesen csinálja.

- Csillámpónik egy része az eredményhirdetéskor. Azt azért sajnálom, hogy nincs videó a csapatkiáltásunkról sem.

- utolsó nap, turbó üzemmód, hajfonás. Hiába, nem ma kezdtük.

- ennyien voltunk a sátorban. A lányt Denniszának hívják, Máramarosszigetről jött egyedül, befogadtuk, és húztuk magunkkal Hannával egészen a sátorig. Imádtuk a lányt.

- öhm, ez nem is az, aminek tűnik, mi a tábor alatt cseppet sem alkoholizáltunk. Cseppet sem.

- szerencsétlen zoknit egy vékony cérnaszál tartotta. Erre egyetlen reakciónk volt: miaszaaaaar?


- nem kommentálom.
- pillanatkép a gáláról. Énekeltünk. Azt is elrontottuk. :)

- a csapat egyik fele, miközben otthonról hozott zsíros kenyeret eszik, mert olyan fenséges volt a vacsoránk, hogy nagyon, és... ja, nem, elnézést. Borsófőzeléknek csúfolt valamit kaptunk, amiből csak a kolbászkarikák voltak ehetőek. Zsíros kenyér. 💘


Összességében hogy állok az elmúlt egy hetemben? Még mindig érzem a fáradtságot, még mindig szívem szerint az ágyat nyomnám, de megérte, még a sok negatívum ellenére is, amit ott kaptunk. Remélem, a következő táboraim jobbak lesznek. :) 💓

FRISSÍTÉS!!!
ERRE a linkre kattintva meg lehet nézni az eredményhirdetés ránk eső részt. Kb a 3ο. perctől érdekes.
Share:

"Ezek az én darabkáim. Mind. Egytől egyig belőlem, neked." ㄧ Beszélgetés Katona Kittivel ㄧ Célkeresztben #1

Katona Kitti nevével november eleje körül találkoztam először, nagyjából akkor, amikor egy facebookos csoportban szembejött velem az egyik bejegyzése, miszerint megjelent az első verseskötete. Őszintén bevallom, először nem a kötet keltette fel a figyelmemet, hanem maga a lány, aki mindössze egy évvel idősebb, mint én, aki az egyre csak közeledő érettségi ellenére is keresett és talált is időt önmagára és a tehetségére, aki 19 évesen felvállalta azt, hogy ő bizony verseket írt, és ki is adatta azokat.

Nagyjából három hónappal ezelőtt írtam Kitti első kötetéről értékelést, ajánlót, amit ITT olvashattok el. Már a könyvecske olvasása alatt is megfogalmazódott bennem néhány kérdés, amelyeket eddig elraktároztam az agyam egy kis rejtett zugában, ahonnan most őrült módon szabadultak ki, és meg sem álltak, csak Kittinél, ő pedig bátran, önfeledten válaszolgatott rájuk.

Korlátlan képfeltöltés ingyen - www.kepfeltoltes.eu
Neve: Katona Kitti
Született: 1999. április 2
Személyiségszáma: 20171123867101
Szériaszám: SX 666234
Foglalkozása: naplopó (könymoly, író, költő, slammer, online networker)
Korábbi bűntettei: sikeres fellépések slam-poetry esteken, sikeres könyvbemutató, sikerek az új munkahelyén, pozitív életmód
Vádak: könyvkiadás, illegális vers estek, tiltott könyvek olvasása és terjesztése, fenségárulás a napszámos munkával szemben


Kedves Kitti! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy elvállaltad ezt a kis beszélgetést.

Kitti: Én köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget!

Ha bemutatkozásra kerül sor, mint például most, mivel szoktál indítani? Melyek azok az alapvető dolgok rólad, amiket mindenképp el szeretnél mondani magadról egy ismeretlen embernek? 

KittiKatona Kitti vagyok, 19 éves, de hatalmas álmokat hordozok a szívemben. Ezek a dolgok lehet, hogy még csak az álmok szigetén tengődnek, de teszek érte, hogy idővel valósággá váljanak. Azt hiszem így elsőre ennyi.

2017-ben megjelent az első versesköteted, a Másik én. Milyen érzések kavarogtak benned akkor, novemberben, és milyenek most, hét hónappal később?

KittiFurcsa így belegondolni, hogy már ennyi idő eltelt. Valamilyen szinten gyermekemként tekintek erre a kis gyűjteményre és most rávilágítottál, hogy milyen nagy is már. Akkor novemberben feldolgozhatatlan, most pedig már messzi élmény. Nem hittem el, hogy az a lány aki ott áll a bemutatón kezében a könyvemmel, én vagyok. Most visszagondolva pedig ugyan ezt érzem. 7 hónap sok idő és rengeteget változtam azóta, és az írásaim is. Érezhető az akkori verseimen, hogy még a szárnyát bontogató fiatal lány valahol elindul, most viszont már mélyebbek az érzések és komolyabbak. Már rajta vagyok az úton. Ez az idő alatt csak biztosabb lettem abban, hogy jó helyen vagyok és hogy lehet, hogy nincs kikövezve előttem az út, de nekem itt kell végigmennem.


A Másik én három részre van osztva, mindháromban más és más érzések vannak a központba. Miért épp ezeket az érzéseket választottad, és miért épp ezek a versek kerültek bele az első kötetedbe?

KittiAmikor elkezdtük a válogatást mentorommal, Albert Timivel még nem igazán láttam át azt a tematikát amit követtünk. Így utólag viszont teljes mértékben megértettem, hogy az olvasóknak szükségük van arra, hogy egy-egy érzelemnek, résznek, történésnek kézzelfogható eleje és vége kell legyen. Hogy mi ez a három érzés azt most nem írnám le, olvassátok el ti is drága olvasók és várom a visszajelzéseiteket, hogy ti mit láttok bele. 🙂 De a kérdésedhez visszatérve, azért ezek az érzések lettek a fő támpontok, mert ezek határozták meg az akkori élethelyzetemet. A versek pedig teljes mértékben ugyan ezt tükrözik. Megpróbáltam kiírni magamból a fájdalmat és ezt megmutatni az olvasóknak. Nem éppen azért, hogy őket is elkeserítsem. Csupán megmutatni, hogy nincsenek egyedül azok sem, akik épp mérhetetlen magányt éreznek, hogy én itt vagyok, én átéltem és túléltem mind azt, amitől ők most jelenleg szenvednek. Hiszen csak azokat a verseket, szösszeneteket fogják magukénak érezni, amit ténylegesen át tudnak élni.

Ebben a kötetben csak elvétve találunk prózát, többnyire verseket olvashatunk, és persze egy slammet is, ami különösképpen a szívemhez nőtt. Beszélj egy kicsit erről! Hogyan viszonyulsz ehhez a – mondhatni – új műfajról, ami még kiscipőben jár a magyar költők és irodalomkedvelők körében. 

KittiAz a slam szöveg azért került be a kötetbe, mert életem első alkotása volt. Mármint ebben a műfajban. Kiadtam magamból mindent és igazi büszkeségként tekintek rá. Igaz van benne olyan rész, amit ma már sehogy vagy épp máshogyan formálnék meg. Nyers lett és szókimondó az egyszer biztos. A slamről mint műfajról nem tudok nem elfogultan beszélni. Egyszerűen imádom és szerintem hatalmas jövőt teremt az irodalomnak, még akkor is, ha az irodalmárok többsége nem így gondolja. Közel hozza a fiatalságot az irodalomhoz és ez szerintem csodálatos. Hiszen végre van lehetősége mindenkinek arra, hogy kibontakozzon és megmutassa a hangját. Szeretnék a jövőben többször is előadóként részt venni slam poetry eseményeken, hiszen a legelső alkalommal a szívembe költözött. Igaz akkor csupán annyit éreztem, hogy majd össze esek az izgulástól, hiszen nem kis feladat egy ilyen súlyú szöveget megosztani másokkal. A kötetben szereplő volt az első amit elő is adtam.

Miért épp versek? Rengeteg műfaj áll a rendelkezésre, ha az ember lánya írónak adja a fejét, de te mégis a verseket választottad. Egyesek szerint ódivatú, mások szerint mindenki érti, de többek szerint senki, csak az, aki írja. Te hogy állsz ehhez a gondolathoz?

KittiAmikor kitaláltam, hogy én már pedig író leszek, eszembe se jutottak a versek. Regényt akartam írni. Akár hogy is próbálkoztam, nem igazán jött össze. Valószínűleg még nem álltam rá készen. Mérgemben az egész regényötletem összesűrítettem pár sorban. Csupán a fontosabb momentumokat, érzéseket írtam le és ahogy visszaolvastam, csupán pár sor volt az egész, de a szívembe költözött. Sajnos ez az írásom már nincsen meg, de az érzésre a mai napig emlékszem. Akkor jöttem rá, hogy az én hangom a versekben rejtőzik. Ennek ellenére azért még megvan az az álmom, hogy regényt is fogok írni, de ehhez még mindig tanulnom és érnem kell. 
Szerintem a vers, mint műfaj pontosan az a kategória, amit nem lehet vagy inkább nem szabad beskatulyázni. Itt csak 50% az író érdeme. Hiszen a legnagyobb részét az adja, hogy az olvasó miként értelmezi a sorokat. Aki szívvel olvassa, biztosan érteni fogja a mondandóját. Igaz nagy valószínűséggel nem ugyan azt látja majd maga előtt, amit az író, de a saját lelke megnyugvást fog találni és valamilyen módon össze fog kapcsolódni az író és az olvasó elméje.

Ha nem verseket, akkor miket írsz legszívesebben? Mi áll még közel a szívedhez?

KittiSlam minden mennyiségben. Próbálkoztam már novellával is, de az még távolabb állt tőlem, mint a regény. Sajnos még nem vagyok elég összeszedett ahhoz, hogy hosszabb szövegeket tudjak írni, de a slam megadja azt a szabadságot, hogy ott tényleg nem kell semmire sem figyelnem, csak kiírnom magamból az aktuális érzelmeimet, gondolataimat.

A slamjeiddel voltál már versenyen is, vagy csak kisebb előadásokon vettél részt?

KittiLeginkább kisebb rendezvényeken voltam előadóként jelent. Ezek között volt olyan is, amit én szerveztem és hatalmas öröm volt látni, hogy mennyi fiatalt meg tud mozgatni egy ilyen esemény. Viszont egy alkalommal részt vettem a pécsi Sopianae Slam versenyen, ahova egy barátommal közösen neveztünk. Nagyon új volt nekem. Rengeteg ember előtt álltam a színpadon, a térdeim csak úgy remegtek és brutálisan féltem. De a hangom megállta a helyét és el tudtam mondani a szövegemet kisebb tévesztésekkel. Eredményt nem értem el, de számomra hatalmas dicsőség volt az az este.

Melyik a legkedvencebb versed a kötetből?  Mondhatsz akár többet is. 

Nehéz és gonosz dolog tőled, hogy választás elé állítasz, hiszen minden versemet nagyon szeretem, hiszen ezek az én apró darabkáim. Mégis talán van egy, ami kicsit jobban kiemelkedik a tömegből, ez pedig a Rózsaszín köd. Talán ez az egyetlen pozitív hangvételű vers a kötetben. Azért sorolnám a kedvenceim közé, mert a szívem választottjáról szól.


Rengeteg kiadó van a porondon, de te mégis a My Book csapatát választottad, akik még az újabbak (ismeretlenebbek) közé tartoznak. Mi a véleményed róluk? Utólag is jó döntésnek tartod, hogy náluk jelent meg az első köteted? 

KittiRengeteget agyaltunk azon, hogy kihez is forduljunk a kész kötettel. Végül Timi mutatta meg nekem a My Book elérhetőségeit. Szimpatikus, családias csapatnak tűnt és ez még inkább bebizonyosodott akkor, amikor egy érdeklődő e-mail után egy Hölgy felhívott és szóban átbeszéltünk rengeteg dolgot a könyvvel kapcsolatban. Tetszett az, hogy üzleti partnerként kezel, de mégis baráti hangnemben beszélgettünk. Nem bántam meg, hogy együtt megalkottuk ezt a kis könyvecskét, de a következőhöz egy komolyabb kiadóval szeretnék majd szerződni. Úgy érzem haladnom kell a ranglétrán egyre feljebb és feljebb kiadók terén is. 

A következő kötetedről mit lehet tudni? Van már kész terved, vagy még csak az összeállítás fázisában tartasz? Ha van, kérlek, árulj el róla néhány kulisszatitkot.

KittiKonkrétumok nagyon még nincsenek. A versek már készülnek hozzá ennyit tudok garantálni.  Terveim szerint egy színesebb és tartalmasabb kötetre lehet majd számítani, de ez még igen csak a jövő zenéje.

Mivel ez a beszélgetés nem kimondottan az írói életedre fókuszál, hanem rád, mesélj egy kicsit arról, amikor nem Katona Kitti, a költő, a slammer, az író, hanem Katona Kitti, az ember vagy. Mivel töltöd azt az időt, amit nem az irodalomra és a versekre szánod?

KittiMint ahogyan azt már korábban is említettem, rengeteget változtam az elmúlt hét hónapban. Mindezt nagyrészt a jelenlegi munkámnak köszönhetem. Bekerültem egy olyan közegbe, ahol megtanultam másképp, pozitívabban látni a világot. Most érettségiztem, de mellette elkezdtem online networkerként dolgozni. Eközben pedig a sport itt-ott kikerült a fókuszból, de így az iskola végeztével, a továbbtanulás előtt újra belevetem magamat a mély vízbe és nekiállok gőzerővel az edzéseknek. 
Talán megengedett, hogy röviden úgy mutassam be magam, hogy író, sportoló és üzletasszony lettem. Összetett és elég komolyan hangzik, de sok célért sok dolgot kell tenni.

Mik a tapasztalataid az Online Networkinggel?  Mesélj egy kicsit erről a munkakörödről, mert ha jól gondolom, a magyarok nem kimondottan ismerik ezt a fajtáját az internetes munkáknak.

KittiIgen még elég új ez a szakma, de szerintem a lehető legideálisabb a művészlelkeknek. Hiszen ez az a munka, amit bárhol, bármikor tud végezni az ember, hiszen online dolgozunk. Így nem vagyunk se időhöz, se helyhez kötve. Kvázi határtalan lehetőség számomra abban, hogy a későbbiek során anyagilag biztonságban legyek úgy, hogy közben a hobbimnak, az írásnak élek.

Mik a terveid az elkövetkezendőkben a tanulmányaiddal kapcsolatban?

KittiSzeptemberben meg szeretném kezdeni az egyetemi tanulmányaimat. Az még bizonytalan hogy sport vagy biológia területen fogok-e kezdeni, de mindenképpen az előbbivel szeretném zárni az egyetemet.

Mivel az utóbbi hónapokban az életedet nagyban befolyásolta a - ha mondhatok ilyesmit - megtriplázott internetes életed, mi a véleményed az e-könyvekről, és arról, hogy a papírkönyvek kezdenek kimenni a "divatból"?

KittiSzeretem az e-könyveket, mert nagyon praktikusak. Főleg, ha elutazom, akkor sokkal könnyebb pár könyvet rátöltenem az ebookomra, minthogy magammal hurcibáljam a több kilónyi könyvet. 😀 Viszont ha választanom kell, akkor a papírforma az igazi. Szeretem a könyvek illatát, szeretek lapozni és mindig megnézem, hogy hol van a könyvjelzőm, mennyi van még vissza.

Mit üzennél azoknak a leendő költőknek, akik még nem merik megmutatni magukat a nagyérdeműnek?

KittiTapossátok le a gátjaitokat és merjetek élni! 🙂 Ha más nem, akkor ki fogja magát megmutatni a nagyközönségnek? Hát képzeljétek, lesz valaki más. Éa akkor jön majd a gondolat, hogy mi lett volna ha.... De ennek ne engedjetek! Cselekedjetek és tegyétek meg azt, amit a szívetek diktál. Számoljatok vissza:
5
4
3
2
1
Go! :)  És higgyétek el, sikerülni fog! Csak tegyetek érte.

Nos, szerintem megvolnánk.  Nagyon szépen köszönöm, hogy te voltál az első, aki alávetette magát a kérdéseimnek. 😀

KittiJaj, igazán nincs mit!
Én köszönöm a lehetőséget.
_____________

Kitti első verseskötetét, a Másik ént akkor tudjátok megrendelni, ha kitöltitek EZT az űrlapot! Ne hagyjátok ki ezt a kedvező lehetőséget, mert most csupán 1500 forintért a tiétek lehet! ❤️

Ezúton is nagyon szépen köszönöm Kittinek, hogy elfogadta a felkérésemet, és bevállalta, hogy ő lesz az első, aki átvészeli a kérdéseimet.

Nyugodtan mondhattok még olyan emberkéket, akiknek kíváncsiak vagytok a válaszára, vagy akiket szívesen megismernétek egy kicsit közelebbről. Mint ahogyan azt észrevettétek, nem kimondottan úgy közelítettem meg Kittit, mint írót/költőt/irodalmárt, hanem mint embert is, és talán ezek voltak azok a kérdések, amikre igazán kíváncsiak lehetnek az olvasók. :) Ha lenne még kérdésetek hozzá, bátran tegyétek fel, nem harap! 
Share: