Az Egymás szemében egy olyan kezdeményezés, melyben a résztvevő bloggerek egymásnak ajánlanak könyveket megadott szempontok szerint.
Régebben nagyon várólistás volt ez a könyv, de valamiért mindig más került a kezem közé, ezt valahogy a várólistám végére csúsztattam. Most már értem is, miért.
De előbb beszéljünk magáról a könyvről...
Író: Gayle Forman
Író nemzetsége: amerikai
Kiadó: Ciceró Könyvkiadó
Kiadás: 2011
Oldalszám: 256
Címkék: család, fiatalkor, gyász, halál, ifjúsági, komolyzene, kortárs, paranormális, romantikus, Young Adult, zene
Molyos százalék: 89%
✘✘✘
És te hogyan döntenél?
Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit.
Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted.
Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.
Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?
✘✘✘
Idézetek
,,Most először értem meg, hogy meghalni könnyű. Élni nehéz."
,,– Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett."
,,– Kérlek szépen, kérlek szépen, kérlek szépen, kérlek, kérlek, kérlek, kérlek, nagyon szépen kérlek!
Mikor abbahagyja, egyenest az arcomba néz.
– Kérlek, Mia – könyörög. – Hadd ne kelljen dalt írnom rólad."
,,Olyan nagy a csönd, hogy szinte hallom, mit álmodnak a többiek körülöttem."
,,A „mindenségit” nyilván a kórház közönsége számára sterilizált változata a „kibaszott kurva élet”-nek."
,,Akár így, akár úgy, mindenképp nyersz valamit. És persze, akár így, akár úgy, de mindenképp vesztesz is valamit. Mit mondhatnék neked? A szerelem egy büdös kis ribanc."
✘✘✘
Véleményem
Izgatottan álltam a könyvhöz, és minden erőmmel azon voltam, hogy szeressem és imádjam, és bíztam abban, hogy ez a regény kiránt majd az olvasási válságomból, de nem így lett.
Nem akarom lehúzni a könyvet, mert sokan szeretik, így nem is mondok róla olyan sokat, hogy ne vegyem el tőle a kedveteket.
Bármennyire is meg kellett volna hatódjak rajta, valamiért nem ment, állandóan beleuntam, és félretettem a könyvet. Ami legjobban kiakasztott, az Mia viselkedése. Személy szerint összeroppantam volna - még ha szellem(?) is vagyok - abba, hogy meghaltak a szüleim abban a balesetben, de nála semmi ilyesmit nem éreztem. Sőt, mintha nem is nagyon törődött volna vele. Az Alexel való kapcsolata is számomra túl lapos volt, valahogy természetellenesnek tűnt az egész. A legtöbb helyen úgy éreztem, hogy a szavak csak oda vannak pakolva elém, de semmi érzés nincs bennük, mintha Mia semmit sem érezne.
De lehet, velem van a baj. Sőt, biztos, mert az utóbbi időben rosszul válogatom össze az olvasmányaimat. Nem hiszem, hogy a későbbiekben ismét a kezembe venném ezt a könyvet. Egyszer elég volt. :)
Nektek mi a véleményetek róla? Olvastátok? Szerettétek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése